Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-06 / 131. szám

1980. június 6. Képújság 5 A közoktatás kérdései Bevált-e a 11 napos tanítási rendszer? Nem nehéz visszaemlékez­ni arra az időre, amikor az országnak szinte valamennyi általános iskolájában, a tan- testületi szobákban beszéd­téma volt: beváltak-e a kí­sérleti szabad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e ne­künk, ha általánossá téve a kísérleti elveket, országosan is bevezetik a 11 napos taní­tási rendszert? Általában, el- képzelhető-é a kéthetenkénti szabad szombat az alsó fokú oktatási intézményekben ak­kor, amikor éppen a diákok napi túlterhelését akarjuk csökkenteni. Itt illik megje­gyezni, hogy manapság már ■igen kevés szó esik — és Tanácsi, minisztériumi számvetések és a Pedagógu­sok Szakszervezetének közel­múltban elvégzett elemzése ad nagyjából azonos képet az eltelt hónapokról — s mind­járt cáfolatot is a korábbi aggályokra. Először is a diá­kok érdekeiről: a nulladik vagy a hetedik óra beiktatá­sa az intézkedést követő el­ső időszakban még okozott zökkenőket. Később az álta­lános iskolák nagy többségé­ben sikerült összevonásokkal, a kapott órarendi minták fi­gyelembevételével is — ter­mészetesen — a tanév min­den napjának jobb kihasz­nálásával eljutni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudják sajátítani az erre az időszakra előírt tan­Megállapították a szakem­berek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nélkül eltöltött két pihenő­nap után jobb kedvűek, ke­vésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága ja­vult. Ugyanez nem tapasztal­ható a pedagógusoknál, mert jó néhány iskolában az igaz­gatók sajátos módon értel­mezték a szabad szombatok eltöltését: különböző társa­dalmi munkákra, illetve tan- testületi apróbb-nagyobb ten­nivalók elvégzésére sűrűn be­rendelték a szabad hétvége ­méltán — a túlterhelésről, kezdjük belátni, mi, szülők is, hogy nem kell annyira félte­ni a tananyagtól a gyereket. Azóta az eltelt másfél év bebizonyította: az iskolák többségében egyik-másik na­pon valóban sor került a „nulladik” vagy a hetedik óra beiktatására is, vagy ar­ra, hogy a tanév a megenge­dett határig meghosszabbod­jék. A kísérletből — rende­lettel — országos gyakorlattá lett tanítási beosztás értéke­lését mostanság végezték el több oktatásirányítási 'fóru­mon. Érdemes néhány szót szólni a tanulságokról: anyagot. Jöhetett tehát a pi­henésre szánt szabad szom­bat. Több megyében és a fővá­rosban is országos felmérések készültek a szombati hiány­zásokról. (A 11 napos ciklus mellett érvelt az a tény, hogy már korábban is a papák, mamák „gondoskodtak” cse­metéik pihenőnapjáról, nyak­ra főre adták igazolásaikat a szombati hiányzásokról. Ugyanis a hét végi hiányzá­sok az általános iskolák egy részében a heti átlagnak a többszörösére nőttek.) A 11 napos tanítási rend meglepő gyorsasággal vetett véget en­nek az áldatlan szülői mód­szernek. A szakszervezet vizsgálatai szerint az egy­napos, szombati hiányzások mértéke ma már reális. ken is a nevelőket. Az érdek- védelmi szervek máris fel­léptek e szabálytalan „mun­karend” ellen. A 11 napos tanítási rend a kisebb-nagyobb gondok, hely­telen értelmezések ellenére is megfelelően vizsgázott az általános iskolákban. Kérdés: milyen lehetőségei vannak annak, hogy teret hódíthas­son a középfokú tanintéze­tekben is? Jelenleg 87 közép­iskolában tanítanak, kísérlet­képpen, a 11 napos munka­rend szerint. Nem történtek ugyan még elemző értékelé­sek a tapasztalatokról, de az első jelzések viszonylag ked­vezőek. Ugyanakkor jó né­hány megyében, még több középiskolában vonakodnak a kísérletektől is. Középiskolák aggályai Melyek az ellenérvek? A nevelőtestületek szerint a kö­zépiskolákban (különösen a szakközépiskolákban) ma is túlságosan leterhelt a tanuló és pedagógus. A szakkörök, a különböző fontos, tovább­tanulásra, gyakorlati foglal­kozásokra történő felkészítő-. sek- sok • helyen jelenleg is igénybe vették a hetedik órát — nem ritka a nyolcadik órai elfoglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tanter­vekkel, megszokásukkal, al­kalmazásukkal kapcsolatos átmeneti terhelés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kí­ván. Nem beszélve arról, hogy jövedelemcsökkenéstől, a túl­órák elveszítésétől is tart a nevelők egy része. Bármilyen jellegűek is a fenntartások — s még nem is szóltunk a szakközépiskolák magas óra­számáról — feltétlenül fon­tos, hogy gonddal számba- vegyék az illetékesek. Társadalmi érdek is az is­kolai szabad szombatok hoz­záigazítása a népgazdaság más területeinek munkarend­jéhez, természetesen figye­lembe véve az oktatás sajá­tos körülményeit és viszo­nyait. A szervezettebb mun­ka, a tanítási órák mainál jobb kihasználása a közép­iskolákat is közelebb hozhat­ja a 11 napos tanítási ciklus előnyeinek, hasznának fel­méréséhez. Ehhez kell jól átgondoltan megteremteni a feltételeket a partneroknak, elsősorban a tanácsi szerveknek és a tan­testületeknek. VÁRKONYI MARGIT A diák érdeke A pedagógus „szabad szombatja” Gyár és falu Legutóbb a megyei közművelődési bizottság Simon- tomyán, a Bőr- és Szőrtmefeldolgozó Vállalatnál tar­totta ülését, István József megyei tanácselnök-helyet­tesnek, a bizottság ed nőkének vezetésével. Körtés István igazgató adott tájékoztatót a vál­lalat muinkásművelődósének helyzetéről. ötszáztizenegy ember talál i.tt munkahelyet, közü­lük 240 harminc éven aluli, 301 pedig nő. Ez a két szám mindjárt mutatja is, hogy milyen feladatok a leginkább szem előtt tartandók. Van aztán egy harma­dik szám is: a dolgozók egy ötödé nem rendelkezik öt általánossal. Mint hallottuk, ők főleg az idősebb kor­osztályba tartoznak. A legtöbben kiváló szakmunkások, biztos pillérei a termelésnek, így aztán nem is igyekez­nek beíratni őket az iskolába. A vállalat 5 éves oktatási és továbbképzési tervet dolgozott ki, mely alapján a munkájukat végzik. Ezt támogatja a kollektív szerződéshez kapcsolódó oktatási szabályzat. E szabályzat lehetővé teszi, hogy a tovább­tanuló, új szakmát vagy magasabb iskolai' végzettséget' szerző dolgozók pénzjutalomban részesüljenek. Az üzemben a munkásművelődési terén nagyobb helyet foglal el a termelés érdekeit szolgáló szakmai képzés. Az öntevékeny művelődés formái a szocialista brigádok rendezvényéin valósulnak meg, de a vállalat dolgozói rendszeres látogatói a vár és a művelődési ház rendezvényeinek is. Mindent összevetve, ennél a vállalatnál jó • úton járnak a munkásművelődést illetően. Szorosan kapcsolódott a témához a másik napi­rendi pont, melynek keretében a közművelődési mun­ka koordinálásáról volt szó. Szabó Sándor (tanácselnök beszámolójában elmond­ta, hogy Simontomya e téren speciális helyzetben van. Három nagy ipari üzemében és a kisebb vállalatoknál háromezerre tehető az ipari dolgozók száma. Az ezek­ben folyó művelődési munka és a község területén mű­ködő kulturális intézmények lehetőségei között kell összhangot teremteni. E feladat elvégzését nehezíti, hogy az említett intézmények más-más kezelésben van­nak. A Petőfi művelődési ház szakszervezeti, a kultúr- házi feladatokat is ellátó vár a megyei múzeum fenn­hatósága alá tartozik, míg a mozi a megyei Moziüzemi Vállalat kezelésében van. Egyedül a várban lévő könyvtár tartozik közvetlenül a tanács irányítása alá. Mindezek mellett még a társközség, Kisszékely köz- művelődési gondjaira is ügyelniük kell. A nem szokvá­nyos feladat elvégzésére a községi tanácson belül 5 tagú művelődési bizottságot alakítottak. Ezek a társadalmi munkások működnek közre a községi közművelődési feladatok megtervezésében és a feltételek biztosítá­sában. A koordináció eredményei sok tekintetben mérhe­tők. A tervezés alaposabb, megszűntek a párhuzamos­ságok, az átfedések. A 'kialakított program jobban meg­felel a község sajátosságából adódó munkásművelődés követeimén yieinek. Hiányosságként említették, hogy az egykor hagyo­mányos formáikat, az énekkart és a fúvószenekart mind a mai napig nem tudták újjászervezni. A tanács mel­lett működő közművelődési bizottságnak a jövőben na­gyobb gondot kell fordítania arra^ hogy a községben élő népművelők, tanárok, értelmiségiek szellemi erejé­nek, tevékenységének összehangolásával segítsék elő a még jobb eredmények születését. Régi választásokra emlékezve... „Hadjárat volt a javából” Barabás Bemát: — Rólam még soha nem írtak az újságban — szabad­kozik a iteveli tsz nyugdíjas brigádvezetője. Amikor volt irodájába megyünk, mégis megered a nyelve... — Huszonnyolc éves vol­tam, aimikor Tevelre jöttünk. Két gyermekem Hadikfal- ván, egy Bácskában, egy pedig itt született — mond­ja, s közben féltő szeretettel simogatja volt íróasztala lap­ját, s összerendezi a néhány iratot, füzetet. — Unokái vannak? — Vannak bizony. Szám szerint tizenegy, de ha már őket írja, tegye bélé azt is az újságba, hogy két déd­unokám is van. — Milyen volt régen a képviselőválasztás ? — Milyen? — kérdez visz- sza. — Hadjárat volt az a javából. A jelölt megpróbált mindenkit „bevenni”. Kor­tesei meg fizették a kocs­mában a bort. — Magának is? — Nékem ugyan nem! Volt nekem szép szőlőm, ab­ból jó borom. Ha kellett, it­tam otthon. — Ismeri körzete képvise­lőjét, illetve jelöltjét? — Már hogyne ismerném. Hogy úgy mondjam, ő a mi fajtánk. Annyiszor jön közénk... — Aratáskor is ki szokott járni a határba — szól köz­be Varga Jenő, aki szintén nyugdíjas tsz-tag, volt nö­vénytermesztési brigádveze­tő. — Akkor jön közénk, amikor dolgozunk. Varga Jenő felvidéki, Al- sószeliből származik. " 1947- ben, az áttelepítéskor jött Tevelre. — A háború előtt a népek nem vették komolyan a vá­lasztásokat. Nálunk a Felvi­déken úgy mondták, hogy „követválasztás”. Emlékszem a kiáltozott rigmusokra, ami­kor a kortesnék sikerült egy- egy választót megnyernie. Mondok egyet, egy szalon­képeset: „Egy liter bor, egy szamár, Éljen a Zöld Aladár!” — Kislegényke voltam, de alig vártam a választásokat... Akkoriban minden pártnak más-más színű röplapféle pa­pírjai voltak. Gyűjtögettük a. színes lapokat és szép kis füzeteket varrtunk össze be­lőlük. Akkor az asszonyok nem szavazhattak. Mert nem volt joguk. — Amikor a férfiak ün­neplőbe öltöztek, s mentek a kocsmába kortesbort inni, az asszonyok a kiskapukban ólálkodtak — folytatja ki- mérten Kisbíró Márton, aki nyolcvanegy esztendős, s akinek veje, Bányai József is benéz az irodába. — Kurcz Márton volt ké­rem az én eredeti nevem. 1923. január elsejével lettem kisbíró a faluban. S mivel állami szolgálatot töltöttem be, mondogatták, hogy ide­je lenne már magyar nevet találnom magamnak. Mivel aimúgyis „kisbírónak” szólí­tott az egész falu, hát let­tem Kisbíró Márton. — Régen, a választások al­kalmával, gondolom, akadt munkája épp elég? — Azt se tudtam, mihez fogjak. Doboltam. Agitáltam a népeket, ragasztottam a plakátokat. S közben mon­dogattam, szavazzanak, s azután lesz jó áldomás. Mert régen arra szavazott a nép, aki többet fizetett. De volt olyan ember is, aki nem sza­vazott, csak ivott. [Botja kampójáról átteszi sapkáját a térdére, igazít sö­tétkék kötényén, s folytatja a visszaemlékezést: — Volt, hogy a választá­sok idejére katonaságot, meg csendőrsóget állítottak föl, nehogy föllázadjon a nép. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: K. A. Kettős jelölés „Bukás” vagy győzelem? Tíz éve, hogy utoljára talál­koztunk, akkor még főiskolás volt. Most egy nagyközség ál­talános iskolájában tanít. Jó pedagógusnak tartják, fel- készültsége, hivatásszeretete, ta­nítványaival való kapcsolata az elmúlt évtized alatt elismerést váltott ki kollégái körében. A szülőktől se hallani mást: a tanár úr óráit szeretik leg­jobban a gyerekek, leköti a fi­gyelmüket, még p legszárazabb tananyagba is bele tud csem­pészni valami érdekeset. Mint osztályfőnök, jól ismeri tanítvá­nyainak családi körülményeit. Nem egyszer segített már, köz­benjár* a tanácsnál személyes és. közérdekű szociális ügyek­ben. Lakást, állást szerzett... Hallgatnák rá az emberek. Tisz­telik, becsülik mindenütt a fia­tal tanárt, tekintélye van. Szer­vezésével a szülök csapatostól vállaltak társadalmi munkát, amikor két tanteremmel bővítet­ték az iskolát. Most a Hazafias Népfront ja­vaslatára őt is tanácstagnak je­lölték. Ez a bizalom örömmel, de egyben aggodalommal tölti el, ugyanis kettős jelölés történt választókerületében. Jelölttársa a nagyközség gépgyárában művezető, kipróbált harfos, már hét éve teljesít közszolgálatot a tanácstestületben. Népszerű, közéleti magatartása ellen nincs kifogás, szívós kitartással képviseli az állampolgárok ügyét, van vitakészsége, szak­ismerete a közigazgatásban, a jogi témákban se lehet eladni. Egyszóval: erre a tisztségre ter­mett. A két jelölt egy súlycsoport­ban, szinte egyenlő eséllyel indul. A fiatal pedagógusnak mégis vannak aggályai, nem is a versenytárs esetleges győzel­me nyugtalanítja, hanem — szavaival élve — a „bukás” következménye. Mert más szem­mel néznek majd rá a munka társak, a tanulók, a szülők, ba­rátok és ismerősök; sőt még a rokonságban is az élcelődés céltáblája lenne. Amikor fel­vették a jelölőlistára, felesége azt mondta: Miért vállalod ezt a kétes kimenetelű szerepet? Ismerheted már az embereket, ha alulmaradsz, elterjed rólad, hogy nemcsak közéleti tisztség­re vagy alkalmatlan, kétségbe vonható a pedagógiai felké­szültséged is. Hallottam én már olyan bukott képviselőről, akit kiszekáltak a falujából. Ezért aztán a kudarc lehető­sége hetek óta nyomasztja, rá­telepedett kedélyére, s nem is titkolja, vannak percei, amikor úgy gondolja: jobb lett volna visszalépni. Aggályaival nincs egyedül. Az országban 352 országgyűlési képviselöhelyre 367 jelölés tör­tént, azaz 15 kettős jelölés. A tanácsválasztásokkal kapcsolat­ban a áO ezer jelölőgyűlésen belül 1779 körzetben állítottak kettő vagy ennél több jelöltet a jövő választottjainak sorába. Valamennyien közéleti ember­típusok, alkalmasak a testület­beli, lakóterületi képviseletre. Ez volt a lakosság egybehang­zó véleménye róluk a gyűlése­ken. Számuk a parlamentben, illetve a tanácstestületekben kötött, az apparátus nem bővít­hető, tehát a legjobbak közül is a legjobbakra kell hogy kerül­jön a választás. Ne a kettős jelölés rendsze­rében keressük a hibát. Más országokban, ahol már hagyo­mányai vannak, fel sem vető­dik, hogy akire nem szavaznak, azt bukott embernek tekintsék. A választás után is közéleti ember marad, csak éppen más testületben kap megbízatást. Követendő példa, annál is in­kább, mert a közösségért tenni tudó, tenni akaró emberekből sosem elég. Aki tanácstagként elnyerhette volna a választó- polgárok bizalmát, az a tanács valamelyik bizottságában, vagy egyik tömegszervezetünkben, vá­lasztott testületben is jelesked­het közérdekű munkájával. Értékes, a társadalomért so­kat tevő emberek a „második helyezettek" is, épp ezért meg­becsülést és elismerést érde­melnek mindannyiunktól. HORVATH ANITA Varga Jenő, Barabás Bernát, Bányai József, Kisbíró Márton (balról jobbra)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents