Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-05 / 130. szám
A ^RfePÜJSÄG 1980. június 5. Képaukció - évente háromszor Az aukció, a műtárgyak nyilvános árverésen való eladása évszázados múltra tekint vissza. 1616-ban Hollandiában tartották az első ilyen rendezvényt. Magyar- országon 1910-től rendszeresített művészeti aukciókat a Magyar Gyűjtők Egyesülete, az úgynevezett „Szent- György Céh”. A felszabadulás után a Bizományi Áruház Vállalat rendezett aukciókat, először 1957-ben. Ezek még úgyneve- . zett művészeti nagyaukciók voltak, amelyeken képeken kívül iparművészeti tárgyak is a kalapács alá kerültek. A mostani aukciókon festmények, grafikák kerülnek árverésre évente három alkalommal. Az első képaukciót 1960 októberében tartották és a közelmúltban ünnepelte a Bizományi Áruház Vállalat ötvenedik képaukciójának megrendezését. „E-z idő alatt mintegy 10 ezer festmény cserélt gazdát — írja Kissné Sinkó Katalin, a BÁV ellenőrző becsüse. — Bizonyára a magyar festményállomány jelentős és jellemző része.” A árverés anyagát a Bizományi Áruház felvevőhelyein gyűjtik. Az aukciót megelőzően hirdetések útján hívják fel az eladni szándékozók figyelmét e lehetőségekre, de ezen kívül is felvehetnek a becsüsök jó kvalitású, művészi értékű képeket aukción való értékesítésre. A képeket a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum munkatársaiból álló zsűri bírálja el, amelynek feladata a mű valódiságának megállapítása, a minőségi válogatás. Sokszor ilyen alkalommal kerül elő lappangó, egy-egy festő-életmű vagy nemzeti műkincs-állományunk szempontjából fontos mű. A múzeumi zsűri ilyenkor védetté nyilváníthatja a műtárgyat, amelyet nem vihetnek ki az országból (az országon belül bármikor eladható!), s amelynek adatait a múzeumok tudományos célra nyilvántartják. Az aukció az eladóké és vevők, a gyűjtők, az érdeklődők, a művészet kedvelőinek találkozási helye. Az árverést megelőző kiállítás — amelyet a MOM Csörsz utcai Szakasits Árpád Művelődési Központjában rendeznek — igazi kulturális esemény. Hiszen olyan, magántulajdonban lévő művekkel ismerkedhetnek itt a látogatók, amelyek megtekintésére máskor nem nyílik alkalom. A budapesti és vidéki múzeumok is gyakran vásárolnak az aukciókon — gyűjteményük hiányait kiegészítve. Rendszeres vásárló a Szép- művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, csakúgy, mint a pécsi, a kaposvári, a hódmezővásárhelyi, a szegedi, a szolnoki múzeum. Az árverésen a piac törvényei — a kereslet és kínálat viszonya, s a divat közvetlenül alakítják, változtatják az árakat. Itt vevő és eladó egyaránt megbizonyosodhat afelől, hogy a műtárgy valóban a keresletnek megfelelő áron cserélt gazdát. A kikiáltási ár csak irányt ad, az az összeg, amelyen alul nem értékesítik a tárgyat. Már a Bizományi Áruház Vállalat által rendezett ötödik, hatodik képaukciótól kezdve általában megduplázódtak a kikiáltási árak. 1960-ban, az első képaukción 119 festményt árvereztek, s közülük 75 talált gazdára, a 16i milliós kikiáltási ár helyett 221 millió forintért. Húsz évvel később 230 képből 202 kelt el, 2,371 millió forint kikiáltási ár helyett 4,477 millióért. Az első képaukció legdrágább képe — 18 ezer forint! — Benczúr Gyulának a Budavár bevétele című festményéhez készített tanulmánya volt. De annak idején nem vették meg Egry József Balatoni tájképét, sem Csók István Virágcsendéletét. S mindössze kikiáltási áron, 2200 forintért kelt el Koszta József Virágcsendélete. Húsz év telt el, s Egry József Napsütéses Balaton című olajpasztelljét 110 ezer forintra „verték” fel a 65 ezer forintos kikiáltási árról. Csók István festményéért 90 ezer, Fényes Adolf Csendéletéért 65 ezer és Gulácsy I.ajos önarcképéért .ugyancsak 65 ezer forintot ajánlottak. Az általános gazdasági tényezőkön kívül a tudományos kutatás eredményei, a szakirodalom publikálásai, a kiállítások, a művészek „felfedezése”, mind-mind befolyásolják az árakat, a kereslet alakulását és a divat változásait. Egy-egy festő életmű-kiállítása vagy monográfiája után érezhetően felszöknek az árak. (így a Magyar Nemzeti Galéria-beli Mednyánszki-kiállítás után is.) Képet nemcsak esztétikai indítékból, hanem értékmegőrzés céljából vásárolnak világszerte. Egy amerikai közgazdász összehasonlította az arany, az olaj és a műkincsek árváltozásait, értékállóságát. A legrövidebb időn belül a legnagyobb — sőt — fantasztikus és állandó érték- növekedést a műtárgyak körében tapasztalt. Nagyon gyakori, századok óta ismétlődő jelensége a művészeti életnek, hogy egy- egy kiemelkedő tehetséget életében vagy még azután is hosszú ideig nem ismernek fel. Műveiket nem értékelik, nem tartják becsben. Egyik legismertebb késői felfedezés Greco művészete. Vagy közismert, hogy Csontváry évekig kallódó oeuvre-jet nem tekintették értéknek, holott ma már legbecsesebb nemzeti kincseink között tartjuk számon. Paál László 1877-ben így írt öccsének: „Amióta festő vagyok, még soha ilyen nyomorúságos helyzetben nem voltam... Olyan képeket, amiket egy évvel ezelőtt 1000 frankért adtam el, alig tudok most 200—300 forintért eladni.” Ma pedig erdei tájképéért a Bizományi Áruház ötven aukciója során a legmagasabb árat — 270 ezer forintot — fizettek! FEJÉR MEGYEI HÍRLAPI Dunaújvárosban az idén folytatódik az itteni avarkori település feltárása, amely már eddig is számos érdekességgel járt. A környéken már korábban is számos jelentős lelet került napvilágra, bizonyságául annak, hogy az avarok korában ez a vidék aránylag • népes lakosságú volt. A leletek különlegessége az a kulacs, amelyet az Inter- cisa Múzeum most a Nézzük meg együtt című rendezvény- sorozatának részeként bemutat. A kulacsra egy korai avarkori — VI—VII. századbeli — sírban bukkantak rá. Ritkaságára jellemző, hogy a megyében csak egyetlen hasonló kerámiát találtak, és az egész Kárpát-medencében is csupán húsz ilyesféle avarkori emlék ismeretes. A kulacs július 15-ig tekinthető meg. PETŐFI NÉPE A legelőgazdálkodás a magyar parasztság történetében a régmúltban gyökerezik. A pásztorkodó tanyasi ember évszázadokon át természetes körülmények között tartotta állatait. A századfordulón a mezőgazdaságilag hasznosított földterület közel fele rét, illetve legelő volt. Napjainkban ez az arány 18,8 százalékra csökkent. Hazánkban csaknem 1 millió 300 ezer hektár a gyepes terület. Ennek viszont csak elenyésző hányadát művelik intenzíven. Sokat beszéltünk már a gyepről, számos tanácskozást rendeztek, mégis a gyakorlat alig tud fejlődést felmutatni. Pedig akad jó, követendő törekvés is. Például a Füzesgyarmati Lucerna- szálastakarmány termelő rendszeré. Á közelmúltban a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet — az FLR egyik megyei partnergazdasága — adott otthont gyeptermesztési és hasznosítási bemutatónak. Az egésznapos program összegzéseként dr. Matos Károly elmondta: — A jövő bizonyítani fogja, hogy a gyepgazdálkodást és a hozzá kapcsolódó, rá épülő állattartást érdemes fejleszteni, főleg Bács-Kiskun megyében, ahol jelentős tartalékokkal számolhatunk. Erre már megvannak a jól és gazdaságosan termelő példák. Szemléletváltozással, okszerű legeltetési technikával minden befektetés nélkül, 30—35 százalékos eredménynövekedés érhető el. Dunántúlt napló A Pécsi Tanárképző Főiskola dr. Várnagy Elemér által vezetett cigánykutató csoportja újabb tanulmányt adott ki. Papp Gyula a románul és magyarul beszélő úgynevezett beás cigánygyermekek magyar nyelvi kommunikációs készségének fejlesztésére írt segédanyagot a pedagógusok számára. A tanulmány bőséges elemzést ad a beás nyelvről, majd mintegy 600 mondatból álló kifejezésgyűjteményt, társalgási fordulatokat közöl. Ez a kiadvány amellett, hogy nagy segítséget nyújt a tanároknak a cigánygyerekek megértésében és a magyar nyelv tanításában, nemzetközi viszonylatban is ritka és értékes munka. Somogyi Néplap Csak a „beavatottak” — a termelők és a felvásárlók — tudják, hogy a boltokban forgalomba hozott gyümölcs és zöldség nagy részét a kistermelők szállítják a kereskedőknek. Pedig így van: Somogybán az idén mintegy száz-százötven vagon szamócát várnak a felvásárlóhelyekre — ebből a ZÖLDÉRT harmincnyolc vagonnyit szán exportra —, meg harmincnegyven vagon málnát... A somogyi kertbarátok egy- - egy országrészben szép sikert arattak termékeikkel. Munkájuk gyümölcsét kiállították már kertészeti egyetemen, valamint Pomázon, s legutóbb Nagykőrösön is; megyei kiállítást rendeztek Marcaliban, Barcson, Csurgón és' tavaly Boglárlellén, az idén augusztusban pedig Barcson tartanak bemutatót. Tervezik, hogy sort kerítenek a háztáji szőlőtermelők megyei borversenyére is. Az idén a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon, a háztáji és kisegítő gazdaságok bemutatóján, illetve a kertbarátok versenyén ott lesznek a somogyi kistermelők is. Ez lesz az első alkalom, hogy termékeikkel megjelennek az országos seregszemlén, sőt a szocialista országok kertbarátküldöttei is megtekintik a bemutatókat. Kömyezetvédelrm Világnap ’80 ÜgyUnk és felelősségünk pusztulásához vezet. A mind korszerűbb technológia — állítják —, ha mással nem, hát azzal mindenképpen legyőzi alkotóját, hogy életének feltételeit emészeti el. Csakhogy ennek a nézetnek ismertek gyenge pontjai is. Ahol okosan és tervszerűen aknázzák ki kincseiket, s a termelés színvonalának emelése mellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra is, hogy a sokasodó üzemek, gyárak csak elfogadható mértékben szennyezzek a környezetet, ott valójában maradéktalanul javukra tudják fordítani mindazt, amit az ember önmaga lehetőségeinek kiteljesítése érdekében alkotott. A környezetvédelem ügyének képviselőit szerte a világon, így hazánkban is ezek a szempontok vezérlik. Ezért érdemlik meg valameny- nyiünk tiszteletét és köszönetét a környezetvédelem hivatalos és társadalmi aktivistái, akik gyakorta szabad idejük egy jelentős részének feláldozásával munkálkodnak a közös érdékek elismertetésén. A környezetvédelmi világnapon, június 5-én főként az eredményekről szokás szólni. Van mivel dicsekednünk: a korábban erőteljesen szeny- nyezett ipari körzetekben számottevően tisztább lett a levegő, számos helyen csökkent tavaink és folyóink szennyezettsége, és ma már mind több vállalat és mező- gazdasági üzem ismeri fel, hogy közvetlen közösségének érdekeit is sérti, ha rombolja a természeti értékeket. Ám a tétéles eredmények felsorolása helyett talán nem tűnik ünneprontásnak, ha feladatainkra figyelmeztetünk. A környezetvédelem ugyanis valamennyiünk mindennapos ügye és egyben felelőssége. 1976-ban látott napvilágot az a törvény, amely szabályozza viszonyunkat környezetünkhöz. Már a rendelkezés megfogalmazása is sejteti, hogy hazánkban is sokasodtak az emberi környezet értékeinek megőrzésével kapcsolatos teendők. A környezetvédelem azonban korántsem sajátosan magyar jelenség és még csak azt sem állíthatjuk, hogy kontinensünkre korlátozódik. Másutt, más országokban és földrészeken is éppoly égető gond a környezeti értékék megóvása, mint hazánkban, s minden embert meg kell arról győzni: személy szerint is kötelessége, meg kell becsülni, ápolni és fejleszteni környezete értékeit. A környezetvédelem ugyanis valójában nem más, mint gondoskodás utódaink egészséges és kultúrált életfeltételeiről. Korántsem elhanyagolható azoknak a száma, akik mindmáig hirdetik: a civilizáció végül is az ember Az állatvilágot veszélyeztető ártalmakra felhívó plakát Hozzanak az víziek úszó éló állatokat: és az madarak repessenek azf'óldjelőtt' KÁDÁR MÁRTA S. I. A kiállításon Folyik az árverés. Vevő jelentkezik.
