Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
B^PÜJSÄG 1980. június 22. Kambodzsa újjáéled Szélenergiakutatások a Szovjetunióban A Szovjetunióban • a barmi ncas éveikben indultaik meg a szél-ívlilíüanyeröművel kapcsolatos kísérletek. A báláik- Lavai szélérőmű 1933-lbain kezdte meg üzemét. Ezt &z erőműveit évá 280 000 kilowattóra teljesítményre ter_ vezték. Slikerült is a konstrukció, de a szeszélyes széljá- nás miatt adott földrajzi hieflyen nem váltotta be a hozzáfűzött követelményeket. Napjainkban a. jelenlegi primer energiaforrás-árak mellett a szélénergiaterme- lés gazdaságos megoldássá vállik. Különösen a környezetvédelmi szakemberek tartják kívánatosnak a szélenergia kiaknázását a Szovjetunióban és más országokban egyaránt. A Szovjetunióban folyó szélenergia hasznosítással kapcsolatos kutatások eredményeként 1980 végére 4500 db, 1990-re 150 000 db szélturbina-egység fog üzemelni, mintegy 45Q0 MW összteljesítménnyel. Egy-egy egység üzembe helyezése a tervek szerint.4500 millió kilowattóra energia termelésre ad lehetőséget évente és igy 9 millió tonna folyékony üzemanyag megtakarítására nyílik lehetőség. Bár Phnom Penhben nehéz az élelmezés, nem látni sem a nyomor, sem az éhínség jeleit. Az emberek mosolygósak, a lányok színes szalagokat viselnek, mindenütt vidáman játszadozó gyerekek. Banális kép? E szavak banalitása rögtön másképp hat, ha emlékeztetünk, hogy Pol Pót idején egy mosolyért kiverték az ember fogát, hogy mindenki feketébe öltözött, hogy a kihalt városokban bujkáló emberek banánkérget és patkányokat ettek. Az élet normalizálódásának legszembetűnőbb jele: újra kaput nyitott a Nemzeti Múzeum. Bár a gyűjtemény • legjelentősebb része most valahol Kínában van, de ami maradt; azt rendezték és vitrinekbe rakták. A Nemzeti Könyvtárban — Pol Pót idején edényraktár volt — leltároznak az új igazgató felügyelete alatt. Eredetileg tanár volt, majd Kratie tartományba küldték és hatod- magával befogták az eke elé. A „fogatból” egyedül ő maradt életben. Phnom Penhben megjelenik ugyan egy újság, de a fő tájékoztatási eszköz még ma is a rádió. A volt Palaás Mag- niifique-ban hetente háromszor vetítenek filmet. Egy új központi művészegyüttest is szerveztek, bár a korábbi 2200 művészből csak 130-an élték túl a szörnyűség éveit és közülük is csak néhányan tudják újrakezdeni hivatásukat. Számos helyszínen megjárt újságíró számolt be Siem Reapról. A város előtt elterülő bozótban, rögtön a föld felszíne alatt sok száz emberi csontvázat találtak. A koponyákon jellegzetes nyílás a nyakszirten: kapával, vagy vasdoronggal ütötték agyon őket. Az élet újraéledésének jeleként kinyitottak az iskolák, az oktatás feltételei azonban kezdetlegesek. Alig van tanár. Pol Pót pribékjei őket különösen szorgalmasan Mind több kambodzsai városban kapcsolják be ismét az áramot. Képünkön: a Siem Raap elektromos műveinek kapcsolóterme. kr m. ; Ismét gyártanak textíliát a helyreállított Ru Seikec-i gyárban gyilkolták. Egy fővárosi általános iskola másfélezer tanulóját, ötven tanár oktatja. Legnagyobb gondjuk az, hogy miképp töröljék ki a gyerekek emlékéből, tudatából a szörnyű múltat. Azt az időt, amikor apjuk és anyjuk iránti gyűlöletre, kémkedésre és besúgásra tanították őket. A kambodzsai emberek az átélt három lidérces év után bizakodva tekintenek a jövőbe. Forgácsolás helyett sajtolás Képünkön: NDK-beli hidraulikus prések egy sorát láthatjuk, a berendezések középkategóriájának korszerű változatait. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A sajtolással való alakítás egyre szőkébb területre szorítja a fejlett ipari országokban a forgácsolást, egyre több alkatrészt — apró csavaroktól és szegecsektől egészen a nagyméretű tengelyekig, sőt turbinalapátokig — terveznek át úgy a konstruktőrök, hogy sajtóban készülhessenek. Óriási előnye ennek az alakítási formának, hogy a munka során minimális vagy — hidegalakítás esetén — éppenséggel nullával egyenlő az anyagveszteség, amellett a sajtolás nagymértékben automatizálható, és ez nem csupán a munkaerő-szükségletet csökkenti, hanem sokkal méretpontosabb alkatrészek előállítását teszi lehetővé. Márpedig kisebb területen, jóval nagyobb termelékenységgel, kevesebb munkaerővel, kisebb anyag- és energiafelhasználással ki ne akarna azonos értékű terméket előállítani? Ám mivel a sajtoló- és kovácsolóberendezések sokszor nagyságrendekkel kerülnek többe, mint a forgácsoló szerszámgépek, a kovácsolás vagy sajtolás előnyei a termelés során akkor mutatkoznak meg, ha biztosítható a kapacitás állandó, legalább kétműszakos terhelése. Az is növeli a gazdaságosságot, ha e drága és nagy teljesítményű berendezésekkel heteken vagy hónapokon keresztül azonos alkatrészt lehet gyártani. Persze a korszerű gépekre az is jellemző, hogy igen rövid idő alatt át- szerszámozhatók másik termék előállítására. A mai legnagyobb prések annyira drágák, hogy egyedül még a legnagyobb világcégek sem vállalkozhatnak a beszerzésükre és üzemeltetésükre, ezért több iparág összefogása révén oldják meg a „foglalkoztatásukat”. A világ jelenlegi legnagyobb, 75 ezer tonnás prése a Szovjetunióban működik (kétszer olyan nehéz, mint az Eiffel-torony), a repülőgépipar, a rakétaipar és más gépipari ágazatok számára készít alakított alkatrészeket. Cottbus megye Az NDK szénás energiaközpontja Három számadat többet mond el Cottbus megye fejlődéséről és jelentőségéről, mint egy tucat kommentár. A megye 19524>en az NDK villamos energiájának csupán 8, a barnaszén-termelésének pedig 27 százalékát adta. Ma ez a vidék az ország energiájának majdnem felét, barnaszén-termelésének pedig több mint 54 százalékát szolgáltatja. A városi gáz közel 3/4 része ugyancsak innen származik. Az Odera—Neisse határ nyugati oldalán fekvő Cottbus megyének minden adottsága megvan, hogy az ors2ág szén- és energiaközpontja legyen. A barnaszén felszíni fejtése már 130 évvel ezelőtt megkezdődött itt, de 1949- ben még egyetlen jelentős erőmű sem volt a megye területén. 1957-ben átfogó és hosszú távú program alapján fogtak hozzá a természeti kincsek fokozott kihasználásához és az iparosításhoz. Erőműveket, brikett- és gázgyárakat építettek. 'Létrehozták a Lavchham- meri nagykokszcűót. A világon elsőként itt sikerült barnaszéniből kohóképes kokszot előállítani. A Hoyerswerdai Schwarze Pumpe kombinát a koksz, brikett és villamos áram mellett a városi gáz 72,7 százalékát fejleszti. A boxibergi Német—Szovjet Barátság nagyerőmű az idén éri el maximális teljesítőképességét. 1978-ban kezdték építeni — szovjet és lengyel közreműködéssel — Janschwaldéban egy újabb erőműóriás építését. A bányászat és az "erőművek fejlődésével párhuzamosan mezőgazdasági és nehézipari, vegyészeti, textil- és üvegipari üzemek sora is létesült Cottbus megyében. K- iI Cottbus megye lakosainak 55 százaléka olyan lakásokban él, amelyeket az NDK megalapítása óta építettek. T udományr a XII. kongresszuson A XI. pártkongresszus óta a hazai tudománypolitika eredményeként tovább növekedett a tudomány szerepe a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életben. A tudományos kutatások bekapcsolódtak a szocialista társadalomépítés feladatainak megoldásába. Társadalmi-gazdasági célkitűzéseink megvalósítása részben a világhelyzetben bekövetkezett változások miatt, a kutatási és fejlesztési tevékenységnek az eddiginél lényegesen eredményesebb közreműködését tette szükségessé. . Hazánkban 126 kutatóintézetben és mintegy 1340 kutatóhelyen (ebből 1086 egyetemi, illetve főiskolai tanszéken) végeznek kutató-fejlesztő munkát. A kutatóhelyeken 85 ezren dolgoznak, ennek majdnem fele tudományos kutató. A tudományos kutatók mintegy fele a műszaki tudományok, 13,8 százaléka a természettudományok területén dolgozik. A tudomány jelenlegi struktúrája szervesen illeszkedik a magyar társadalom intézményi rendszeréhez. Kutatóintézeteink nagy része megfelel annak a követelménynek, hogy színvonalas, eredményes kutatási tevékenységet folytasson. Ugyanakkor napjainkban minden korábbinál nagyobb súlyt kapott a meglévő kutatóbázis hatékony kihasználásának szükségessége, az igények és a rendelkezésre álló erő- 'orrások közötti összhang megteremtése. A XII. pártkong- -esszus határozatban hívja fel a figyelmet arra, hogy „a utató-fejlesztő munkát célratörőbbé, a tudományos intéz- lények és termelőüzemek együttműködését közvetlenebbé kell tenni. A felhasználásban érdekelt gazdasági és tudományos intézmények — ahol lehetséges — közösen határozzák meg a kutatási feladatot és a gyakorlati alkalmazásban is működjenek együtt”. Eddig is volt erre példa, Szabó Ferenc, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének főigazgatója kongresszusi felszólalásában elmondta, hogy „A tudomány termelőerővé válása folyamatának igen jó példája a paksi atomerőmű megvalósításának folyamata, Paks óriási vállalkozása a tervezőknek, beruházóknak, az építőknek és a kutatóknak is. A kapcsolat a tudomány és a gyakorlat között itt az első perctől kezdve kitűnő volt. Egyetlenegy pillanatig sem merült föl a kérdés, hogy hogyan megy át a kutatási eredmény a gyakorlatba. A legkülönbözőbb szervekhez tartozó szakemberek összeforrottan dolgoznak együtt. Miért megy ez ilyen jól? Azért, mert itt kezdettől fogva világos volt a cél. Világos volt, hogy a kutatásnak hol, mikor, milyen feladatokat kell megoldania.” Őszintén meg kell mondani azonban, hogy ilyen és ehhez hasonló példa még kevés van. De az a tény, hogy pártunk igényli a tudomány fokozottabb részvételét a gazdasági élet minden területén, annak szerves részeként, az jelentősen növeli a tudósok megbecsülését és társadalmi felelősségét. A kutatási szférán belül is egyre több kutató látja be, hogy munkájával társadalmi, gazdasági érdekeket is szolgálnia kell. A kongresszusi dokumentumokban szerepel az, hogy „a tudományos teljesítmény eredményességének megfelelő elismerésben részesüljön”, Pál Lénárd, az MSZMP KB tagja, az OMFB elnöke kongresszusi beszédében így fogalmazta ezt: „Különösen fontos, hogy a kiemelkedő munkát végző, legértékesebb műszaki szakembereinket megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerésben részesítsük, hiszen alkotásaikra, kezdeményező-, vállalkozókedvükre — és szeretném hozzátenni — kritikájukra és ellenkezéseikre nagy szüksége van hazánknak.” Kádár elvtárs vita- összefoglalójábah azt mondotta, hogy „beruházni kell, a műszaki fejlesztésről, a tudományos munka, a közoktatás, az egészségügy fejlesztéséről sem mondhatunk le, de a rendelkezésre álló anyagi eszközök igényeinkhez mérten szűkösek, a gyorsabb javítás egyik kulcskérdése tehát most az emberi tényező kihasználása, mind a kádereknél, mind tömegméretekben”. A tudomány és a gyakorlat jobb kapcsolata azonban nemcsak a tudósokon, nemcsak a kutatóintézeteken múlik. A megvalósulás nem egyszerű, és nem várható egyik napról a másikra. Szemléletváltozásra van szükség, arra, hogy a tudomány fejlődési törvényszerűségeinek követésén belül a társadalmi szükségletek szabják meg a kutatás irányait, és hogy az így nyert eredményeknek a gyakorlatba való átvezetését a kutatók és a gyakorlati szakemberek együtt végezzék el. A tudományirányításnak azt a célt kell kitűznie, hogy elősegítse a kutatóhálózatnak a változó társadalmi és gazdasági feladatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodását. Folyamatban van a Minisztertanács 1978. évi határozatának végrehajtása, amelynek értelmében elrendelte a hazai kutatóintézeti hálózat felülvizsgálatát, a kutatóhelyek minőségi elemzését. Ennek a felmérésnek az a cél ja, hogy néhány év alatt a mainál reálisabban körülhatárolt, jobban strukturált intézményrendszer alakuljon ki amely hatékonyabban tudja kielégíteni a társadalmi és gazdasági igényeket, és a tudományok belső fejlődéséből adódó problémákat. A XII. kongresszust követő időszakban a tudományos közélet legjelentősebb eseménye az Akadémia 140. közgyűlése volt, amely foglalkozott mindazon kérdésekkel is, amelyeket a kongresszus a tudományra vonatkozóan meg fogalmazott. BEKE MARGIT, Központi Fizikai Kutató Intézet
