Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
1980. június 18. NÉPÚJSÁG 5 Huszonkét milliós beruházás Felsöuánán Saját brigád épít} — Két év alatt betelepítik a sertéstelepet Két hónap alatt szerelnek össze egy ilyen óriási csarnokot a szövetkezet dolgozói. Hasonló épületvázból készítik majd a kétyi telepen a gépészek műhelycsarnokát is. Alig több mint másfél éve fogtak hozzá Felsőnána községben egy korszerű sertéstartótelep építéséhez. Miután a megye gazdaságai igencsak érdekeltek a szekszárdi vágóhíd hízóellátásában, igy születtek olyan ajánlások, határozatok, hogy a gazdaságok fokozzák az ágazat fejlesztését. Felsőnánán jó hagyományai vannak a sertés- tartásnak. Az elmúlt években is kimagasló eredményeket értek el a takarmányhasznosításban, az ágazathoz tartozó kisegítő üzemeket is felépitették, így a teljes vertikum készen áll. Am korszerűsítésre is szükség van, hiszen manapság már nem megfelelők a régi tartási körülmények. Új ólakra van szükség, ezeket kiszolgáló takarmányelosztókra, és szennyviztározóra, a dolgozóknak fehér-fekete öltözőre, mosdóra. Az ISV közreműködésével, hitelfelvétellel kezdtek a huszonkétmillió forintba kerülő sertéstelep felépítéséhez. Igen jó technológiát kaptak, s ehhez megfelelő tenyészanyag is rendelkezésre áll. Am a szövetkezet vezetősége arra törekszik már évek óta, hogy a beruházásait minél olcsóbban, gyorsabban valósítsa meg. Igy fejlesztették ki a hatékonyan működő épitőrész- leget. Sok munka áll már a részleg mögött, ez azonban mindennél nehezebb, bonyolultabb — gondolták a tervezés idején. Másfél év után, ezekben a napokban már örömmel mondja Erős András elnök, hogy a brigád kifogástalan munkát végzett, a telep nyolcvanszázalékos készültségi fokon áll. Sőt: az eddig elfoglalt épületekben az állatok jól érzik magukat. A súlygyarapodás jó, a takarmány- hasznosítás is jobb a megyei átlagnál. Az állatok elhullása kicsi. A kemény télen is jól vizsgáztak az épületek, most ezekben a kánikulai napokban is jó a csarnokok „hőgaz- dálkodása”. A telepen ugyanis főleg a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat által gyártott elemekből állítják össze az épületek vázát, s a falat blokktéglából készítik el, illetőleg a belső kutricákat saját erőből kitermelt fából. Az épületvázak összeszerelésében a brigád igen nagy gyakorlatra tett szert. Egy épületet általában két hónap alatt szerelnek össze. S utána a belső munkákat is gyorsan tudják elvégezni. Ugyanis a ketrecek oldalát a fűrészüzemben már előre legyártják, úgyszintén a vasszerelvényeket is. Mindössze az ISV-elemek érkeznek készen. Másfél éve kezdték építeni a felsőnánai központi sertéstelepet, de az őszre már teljes kapacitással üzemeltetik. Kiköltöztetik innen a gépészeti részleget, s akkor következik majd az utak építése. A szennyviztározáshoz vezető csatorna részben már kész. Ezen a héten hozzáfogtak a dombóvári Unió-faház felállításához. Az épület alapját a brigád készítette el, s erre szerelik a dombóvári iparosok a faházat, amely kifogástalanul megfelel a dolgozók kiszolgálására: mosdó, öltöző és egy kis ebédlő is lesz benne. Jó árunak, jó reklámot Néhány évvel ezelőtt jókora üzleti lehetőség nyílott egyik külkereskedelmi vállalatunk előtt. A versenytárgyalásra részletes leírást, nyomtatott anyagot kellett előterjeszteni, megfelelő színvonalon, heteken belül. A versenytársak — nagynevű cégek — árban jóval a magyar ajánlat felett álltak, de, sajnos, az ajánlattételhez a dokumentáció nem készült el időre; a háttér — felkészültség és rugalmasság híján — nem tudta követni ezt a hirtelen jött segítséget... A prospektusok, reklámnyomtatványok, nem csupán ilyen kritikus helyzetben hívják fel magukra a figyelmet. A Kereskedelmi Kamara kiállításán és versenyén, ahol az 1977. második félévétől készült reklám- nyomtatványokkal pályázhattak a kamarai tagvállalatok, sok szép nyomtatvány akadt, bár, — mint a bevezetőbeli eset mutatja — önmagában csekély öröm, hogy ötszáz nyomtatvány közt voltak, igazán hatásosak, szépek. De közelebbről észrevehető volt az is, hogy a díjazott anyagok hetven százaléka külföldi nyomdában, s nem forintért készült, így a szépség részben szépséghiba. Még akkor is ha ezeket a megrendeléseket a sürgősség, meg a magas minőségi követelmény kényszeríti ki, bár az utóbbi időben a magyar nyomdaipar rekonstrukciójának előrehaladtával fokozatosan javul a helyzet. Nem felejthető el, hogy — jobbára külkereskedelmi propagandanyomtatványok, ról lévén szó — ezeknek olyan környezetben kell megjelenniük, ahol a kiváló minőség általános, és a nyomtatványok külső megjelenésükkel, esztétikumukkal is az árut, az ajánlott terméket képviselik. Nyerhet prospektusversenyt egy szép nyomtatvány, de a piaci versenyt csak a termék és termelője nyerheti meg. Mégis igaz: először az áru hírét kell „eladni”; a jól öltöztetett információ könnyebben kap piaci belépőt... Cél, haszon, költségráfordítás — mind olyan körülmények, amelyek nélkül értékelni a reklámnyomtatványokat csak a szemnek lehet. Tudta ezt a zsűri is, amely egyértelmű esetekben a látványosabb „előkelő rokonok” helyett a célnak jól megfelelőlő, egyszerűbb, a gyanítható költségeket tekintve is „korszerű” munkáknak juttatott díjakat, a mezőnyt pedig úgy értékelte hogy a kiemelkedő teljesítmények mellett az előbbrelépést a középmezőny az átlag erősödése jelentené. Gazdaságról, gazdaságosságról mesélnek hát a nyomtatványok. Rugalmasságról, tér. mékszerkezet-váltásról —■ vagy csak kényszerének felismeréséről? — tanúskodik például a gyűjtőborítós, cserélhető lapos, mappás katalógusok megoldása, ezek terjedése. Nem készülnek már tízévekre egybekötött vaskos katalógusok! Szembetűnő volt a kiállításon az is, hogy az eredményes, a piacon sikeres vállalatok prospektusait láttuk jobbára a díjazottak között. A régi nagy kérdés ezek után, hogy vajon a korszerű terméket, nyereséges üzletmenetet ,könnyű-e propagálni, vagy fordítva: a színvonalas reklám-propaganda segített-e eljutni a sikerhez? Vagyis, mi volt előbb: a termelési háttér-tyúk vagy a reklámtojás. A válasz kézenfekvő. Nem létezhettek, nem fejlődhettek külön csak együtt. Jó áru kell, és jó reklám; korszerű, gazdaságos termék, és hozzá méltó propaganda. KÖVÉCS TAMÁS Súlyos károkat okoz a szőlőlevélatka Az utóbbi két esztendőben a szekszárdi történelmi borvidéken is egyre nagyobbte- rületen találtuk meg a szőlőlevélatka kártételét mind a nagyüzemi, mind az egyéni szőlőültetvényekben. A Népújság hasábjain keresztül több ízben felhívtuk a kistermelők figyelmét megjelenésére és ellene a védekezés lehetőségeire. Mivel tüneteit a házikertek tulajdonosai nem ismerik és az atkakár- ttédl alatt csak a szőlőgu- bacsatka által okozott károsítást vélik, így szükségesnek látszik mindkét faj kártételének részletes ismertetése. SZŐLŐLEVÉLATKA Szivogatása miatt a fertőzött növények hajtásai rosszul fejlődnek, rövidszár- tagúak, azaz az ízközök közel esnek egymáshoz, csak 5—8 cm hosszúak, ugyanakkor az egészséges hajtások elérik a 20—30 cm hosszúságot. Ha a zsugorodott leveleket fény felé tartjuk, azon sok apró, sárgás, vagy színtelen, sugaras foltocska látható. A fertőzött tőkéken a rendeűlenesen fejlődött hajtások első levelei elbarnul- nak, a csúcslevelek zölden maradnak. Erős fertőzés esetén már augusztusban észlelhető' a lombhullás. Az atka szivogatásának hatására a levelek is rendellenesen fejlődnek, kicsinyek maradnak, kanálszerűén zsugorodnak. A fő- és mdllékerek néha elbarnulnák, felületük parásodik. A hajtások rendellenesen vastagodottak, merevek, sokszor számos oldalhajtás folytán a tőkék „bokrosodóak”. A szőlőlevélatka a föld feletti tőkerészek kérge alatt, a repedésekben, néha a rügypikkelyek alatt telel át. Tavasszal a fakadó rügyekre vándorol és a levelek fonákén és a hajtástengelyen szivogat. Fokozatosan terjed a hajtások fiatal részeire. A védekezést már a telelő egyedek ellen kel'l elkezdeni, a rügyfakadást megelőző időszakban téli higitású mészkénlével, vagy 3 százalékos Neopóllal, lemosás- szerűen. Fakadáskor a Bi 58 EC, Rogor L—40 vagy Si- noratox 40 EC (azonos hatóanyagú szerek) 0,1 százalékos aldotát használjuk, ugyancsak lemosásszesrűen. A vegetációs időben a kezeléseket erős fertőzés esetén a fenti szerek valamelyikével, vagy Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatával, illetve speciális atkaölőszerekkel többször meg kell ismételni. A szőlő- lisztharmat ellen használt kéntartalmú szerek (pl. tio- vit) a levélatka elszaporodását gátolhatják. SZÖLOGUBACSATKA A szőlő atkakártevői közül hazánkban ez a faj a legismertebb. Jelenlétét a szőlő- le vélek színén az eltérő nagyságú, de nem túlságosan terjedelmes, ráncolt felületű dudorodások árulják el. Ezeknek megfelelően a homorú levélfonák részeken sűrű szőrzet fejlődik, amely kezdetben fehér, később li- lás, pirosas, végül elbarnuló féltként tűnik szembe. Tömegszaporodás esetén a foltok a leveleket annyira beboríthatják, hogy ezek életműködése a 'minimálisra csökken, sőt, néha el is pusztulhatnak. A kifejlett atka a szőlőrügyekben telel át, és fakadáskor a levélkezdeményeken kezdenek szivogatni. Szőlőgubacsatka Tavasszal szaporodik. A leveleken szétrajzva szivoga- tásuk nyomán bekövetkező sejtburjánzás útján jön létre a levél torzulása és a fonákon a szőrös bevonat. Ennek szálai között rejtőzködnek az atkák. A nemezfoltokból lombhullás előtt az atkák a rügyekbe húzódnak. A védekezés azonos a sző- lőlevélatkáknál leírtakkal. A szőlő e két atkakártevő- je közül a szőlőlevélatka kártétele a veszélyesebb, mert 30—40 százalékos terméskiesést, és végül a tőke pusztulását okozhatja. Tünete kevésbé ismert és gyakran gyomirtószeres kártételnek tulajdonítják. Mindkét atkakártevő ellen tehát az időben kezdett (rügyfakadás előtti lemosó, rügyfakadás- kori lemosó) és a vegetéciós idő alatt több ízben megismételt permetezésesl a fertőzés és kártétel megelőzhető. KOZMA ERZSÉBET növ. véd. szakmérnök Tolma megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Szőlőlevélatka A leleményes építők egy homlokrakodó géppel állították fel helyükre a panelokat A süldőszállás már kész, betelepítették.
