Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-13 / 110. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. május 13. Befejeződött a szófiai fórum nemzetközi előkészítő bizottságának budapesti ülése Dr. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára köszön­ti a Parlamentben az európai nemzeti békemozgalmak képviselőit. (Folytatás az 1. oldalról.) nak ki ajánlásokat a világ­parlamentre, csokorba kötve a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek véleményét tükrö­ző javaslatukat. A széles körű előkészítés kiteljesedik majd a szófiai tanácskozással, hiszen — ahogy azt Jevgenyij Konsz- tantyinovics Fjodorov aka­démikus, a szovjet béke­bizottság elnöke, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének tagja is hangsúlyozta — a népek világparlament­jének kapuja mindenki előtt nyitva áll! Szocialista, fej­lődő és tőkés országok kép­viselői egyaránt aláhúzták, hogy helye van, s lesz a szó­fiai tanácskozásokon is a vitának, a véleménykülönb­ségnek, a legkülönbözőbb né­zetek kifejtésének, hiszen a párbeszéd, egymás állás­pontjának megismerése kö­zelebb viszi egymáshoz az embereket. Csak a minden érzelmet és gondolatot von­zó mágnes lesz egy és ugyan­az: az emberiség létérdeké­nek, a békének a védelme! * A Béke-világtanács elnök­ségének budapesti ülésén sor került az el nem kötelezett országok bizottságának esz­mecseréjére is. A résztvevők úgy határoztak: javasolják a BVT-nek, hogy támogassa az el nem kötelezettek mozgal­mát az ENSZ elé terjesztett gazdasági kérdésekben. A késő délutánba nyúló tanácskozáson — amelyen még több mint 30 résztvevő szólalt fel — kikovácsolód- tak azok az elképzelések, amelyeket a nemzetközi elő­készítő bizottság még a nyá­ron megrendezendő újabb ér­tekezletén végleges formába önt. * A Parlament vasárnap még egy jelentős mozzanat színhelye volt: a BVT elnök­ségi ülésén elfogadott buda­pesti felhívás nagyított fotó­grafikai tablóját a Magyar- ország fővárosába érkezett kiemelkedő békeharcosok kézjegyükkel látták el az Or­szágház kupolatermében. * A nemzetközi békemozga­lom budapesti eseményeit követően nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda tu­dósítójának Pencso Kuba- dinszki, a Bolgár Kommunis­ta Párt KB Politikai Bizott­ságának, valamint a Bolgár Népköztársaság Államtaná­csának tagja, a népek világ­parlamentje fóruma bolgár előkészítő bizottságának ve­zetője. Egyebek között ki­emelte : — Minden olyan országba elküldtük már a meghívót, ahol bolgár diplomáciai kép­viselet működik, s természe­tesen invitáljuk azoknak népeknek a képviselőit is, amelyeknek hazájában nincs képviseletünk. Felhívást in­téztünk a valamennyi föld­részen már munkához látott, s a leendő nemzeti előkészí­tő bizottságokhoz, hogy ki­emelkedő politikusokat, béke­harcosokat, művészeket és a társadalom más reprezentán­sait bevonva szervezzék az előkészületeket. Az eddigi visszajelzések mutatják: sokan és öröm­mel kívánnak részt venni a népek parlamentjének mun­kájában. Kulturális rendez­vényeinkkel, művészeti ese­ményekkel, sokszínű, népünk életének eredményeit bemu­tató rendezvényekkel is mél­tó programot kívánunk biz­tosítani a hozzánk érkezők­nek. * öt napon át a világ béke- mozgalma Budapestre tekin­tett, hazánk parlamentje adott otthont annak a kima­gasló jelentőségű eseményso­rozatnak, amely a Béks-vi- lágtanács ülésével vette kez­detét, majd a hét végén a népek világparlamentjének Szófiában megrendezendő szeptemberi találkozójának előkészületeivel folytatódott, hétfőn, pedig az európai nem­zeti békemozgalmak képvi­selőinek találkozójával zá- riilit. A felelősségteljes eszme­csere jelentőségét méltatta a hétfői tanácskozáson Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára. Kiemelt jelentősé­gűnek tulajdonította, hogy a Béke-világtanács elnökségé­nek szombaton az európai biztonságról és együttműkö­désről, békemozgalmi felada- tpikról elfogadott dekrétuma a tettek mezejére szólít min­denkit, akit aggaszt a világ­béke sorsa. Kontinensünk békéje töré­keny, sehol a világon nem olyan nagy egy nukleáris konfliktus veszélye, mint ezen a földrészen. Itt von­ható meg a legnyilvánvalób­ban a két társadalmi rend­szer közötti határvonal, s a két legerősebb politikai-kato­nai szövetség, a 31 éve fenn­álló NATO, s a 25 éves Var­sói Szerződés haderejének ütközőpontja. Az Országos Béketanács főtitkára beszámolt a magyar békemozgalom eredményei­ről, arról, hogy hazánkban május hagyományosan a bé­ke és a barátság hónapja, majd néhány javaslatot ter­jesztett elő. Elmondotta, hogy a szomszédos európai orszá­gok békemozgalmi találko­zóira a korábbiaknál gyak­rabban kellene sort keríteni. Megfontolandó, hogy a kon­tinentális fórumok életre hí­vása mellett nem szolgálná-e haisznosan a biztonság, a ha­ladás ügyét, ha a Béke-világ­tanács egyes országok régiói­nak körében teremtene még nagyobb lehetőségét az együttműködésre, amiről a nemzeti bizottságok képvise­lői Budapesten számos meg­beszélést folytattak. A legkö­zelebbi teendők kitűzésekor megfontolandó, hogy nem volna-e célszerű mielőbb olyan találkozót szervezni — mégpedig a Béke-világtanács és a brüsszeli Euró^-bizott- ság közös akciójaként —, amelyen azok a békeharco­sok vitatnák meg a teendő­ket, akiknek országában az amerikai atomrakéták telepí­tését tervezik. Az európai nemzeti béke­mozgalmak képviselőinek ta­lálkozóján — melyen felvált­va elnökölt Gordon Schaffer, az európai biztonsági és együttműködési brit bizott­ság elnöke és Jean Pa vett, -a BVT titkára —, a kibonta­kozó széles körű vitában szá­mos ország küldötte között szólalt fel. * A nemzetközi békemozga­lom kimagasló jelentőségű, budapesti eseménysorozatá­nak zárultán, hétfőn a Ma­gyar Sajtó Házában tájé­koztatón találkozott a Bé­ke-világtanács háromnapos elnökségi ülésének, a né­pek szófiai világparlamentjét előkészítő eszmecserének, s az európai béke és biztonság helyzetét áttekintő, békemoz­galmi feladatait feltáró ta­nácskozásnak néhány neves szamélyisége. Amerikai belpolitika Sikeres kudarcok Május 6-án négy helyen tartottak demokrata és republi­kánus előválasztást az Egyesült Államokban. Az elnökjelölt- ségi verseny immár célegyenesbe érkezett. Az utolsó elő­választások június 3-án esedékesek, de a két éllovas, a de­mokrata Carter és a republikánus Reagan alighanem már ezt megelőzően összegyűjt annyi konvencióküldöttet, amennyi a maga pártjában az elnökjelöltség megszerzéséhez szükséges. Vetélytársaiknak — immár csupán Kennedynek és Bush- nak — hatalmas fölénnyel kellene győzniük valamennyi hátra­lévő előválasztáson és el kellene hódítaniok jóformán minden, még el nem kötelezett küldöttet, ha utol akarnák érni őket. Ez képtelenségnek tűnik, nem szólva arról, hogy a két nagy párt törzsválasztóinak hangulata továbbra sem kedvez Ken­nedynek és Bushnak. Nincs májusi csoda A mostani előválasztásokat Indiana, Észak-Karolina, Ten- nesssee államban, valamint a szövetségi fővárosban, Wa­shington D. C.-ben rendezték meg. Kennedy és Bush csak az utóbbiban győzött. A túlnyomórészt négerek lakta főváros­ban Edward Kennedy érthetően haszonélvezője volt Carter feketékkel szemben igencsak hálátlan szociálpolitikájának. (Ne feledjük: a tehetősebb fehérek, s a kormánytisztviselők a jogilag más államhoz számító elővárosokban élnek.) Mivel Reagan el sem indult Washingtonban,Bush csupán a már füg­getlen jelöltként számon tartott Anderson ellen győzhetett. Ez arra utal, hogy Anderson inkább csak zavarhatja a de­mokrata—republikánus elnökjelöltségi versengést az őszi vá­lasztásokon. Valószínűleg Carter potenciális szavazótáborát csökkenti majd — vészesen, netán végzetesen. (1976-ban Eugene McCarthy az össz-szavazatok egy százalékát sem kap­ta meg, de így is négy államban Ford javára billentette a mérleget, s ha New York államban fölkerült volna neve a szavazólistára, Carter ma nem volna elnök.) A legutóbbi elő­választásokon azonban — csakúgy, mint előzőleg Texasban — Carter és Reagan rendre 70 százalék körüli eredményt ért el. így a májusi csodában Bush vagy Kennedy aligha bízhat. Első látásra meglepő az elnök újabb belpolitikai sikere, közvetlenül két számottevő kudarc — az iráni kommandó­akció és Vance külügyminiszter lemondása — után. Valójá­ban arról van szó, hogy az amerikai közvélemény hangulat­hullámzása nem az európai logika szerint alakul. A kommandóakció árnyéka A balul sikerült túszmentő kísérlet után készített közvé­lemény-kutatás arról tanúskodik, hogy az amerikaiak jó het­ven százaléka helyesli a kommandóakciót. A kudarc tehát el­nöke köré tömörítette az országot, csakúgy, mint amikor a Kuba-ellenes Disznó-öbölbeli kaland meghiúsulása ellenére, a „minden felelősséget” vállaló Kennedy népszerűsége jelentő­sen megnőtt. Ugyanez történt 1975 májusában a Mayaguez hajó kiszabadítására tett — egyébként elsietett — amerikai akció után Gerald Ford akkori elnökkel. Mivel a hónapok óta háborgó amerikai publikum már régóta sürget „valamilyen” erőszakos megoldást, a próbálkozást a többség nem róhatta fel Carternek. 1 Hosszú távon a kudarc mégis ronthatja az elnök esélyeit. A két történelmi példa esetében is két-három hónappal ké­sőbb kezdte a publikum „átértékelni” véleményét az elnök­ről. S noha az iráni sivatagban a helikopterek mondtak cső­döt, politikailag Carter bizonyult tehetetlennek. Utána egyik fő támogatója, a detroiti polgármester is úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben a választásokig a túszok nem szabadulnak ki, Carter nem győzhet”. A sebtében megindult kongresszusi vizsgálat szintén tar­togathat kellemetlen meglepetést Carter kormányzatának. Megfigyelők ezért minősítették az elnök jó taktikai húzásá­nak a kongresszusban befolyásos Muskie szenátor felkérését Vance elárvult posztjára. Volt kollégái a szenátusban, a ki­nevezés jóváhagyásakor nem is okoztak kellemetlen huza­vonát Muskie-nak és elnökének. Talán az új külügyminiszter képes lesz leszerelni a bírálatokat, amelyek főleg akkor ve­szélyesek Carter számára, ha a demokraták hangoztatják. De az új-angliai szenátor miniszterré emelésével Carter felte­hetően már a konvenció utáni időszakra gondolt: igyekszik majd békét kötni a párt kennedysta szárnyával, amelynek vá­lasztási passzivitása Carter vereségét okozhatná. Muskie - kérdőjel Muskie személye kétségtelenül azt a hatást kelti, hogy Carter politikailag Vance-hez hasonló utódot talált a State Departement élére. Hogy valóban így van-e, az hamarosan ki­derül, hiszen az új külügyminiszterre már május közepén több fontos és kényes tárgyalás vár. Viszont ez azonnal felveti a kérdést: Carter fenn akarja-e tartani a külpolitikai irányításnak azt a kettősségét, amely Washington világszerte kárhoztatott diplomáciai cikcakkjá­hoz vezetett? Erre gondolva ajánlotta több amerikai kom­mentátor, hogy Vance távozása után Carter okosabban ten­né, ha Brzezinskit is menesztené. Hiszen, amennyiben Muskie nemcsak Vance bársonyszékét, hanem higgadtabb külpoliti­kai elképzeléseit is örökli, a vita értelemszerűen kiújul a State Departement és a Fehér Ház nemzetbiztonsági stábja között. Vance lemondása valójában éppen ezért kellemetlenebb kudarca Carternak, mint a technikai okokból meghiúsult iráni akció. A külügyminiszter volt a kormány legtekintélyesebb tagja, s az USA szövetségeseinek szemében a mérséklet kép­viselője. Ha Muskie Vance örököse, akkor a vita csak foly­tatódik, ha viszont behódol Brzezinskinek, Carter világpoliti­kai gondjai alighanem tovább szaporodnak. Ezért vélik úgy a republikánusok, hogy ha majd elmúlik a „válságban tömö­rüljünk az elnök mögé” hangulat, miközben Washingtonban minden marad a régiben (no meg a túszok Iránban), akkor a változtatás igénye elhatalmasodhat az amerikai közvélemé­nyen, és őrségváltás jöhet az Egyesült Államokban ősszel. AVAR JÁNOS Lázár György fogadta Václav Hulát Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikád Bizottságának tagja hétfőn a Parlamentben fogadta Václav Hulát, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának elnökhelyettesét, az Állami Terv- bizottság elnökét, a CSKP KB elnökségének tagját. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Huszár István' miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhiva­tal elnöke, valamint Václav Monavec, Csehszlovákia budapesti nagykövete. Közel-Kelet Nem engedték haza a palesztin vezetőket A Jordán folyó partján izraeli katonaság állta el az útját annak a három palesztin vezetőnek, akik kitoloncolásuk ellenére vissza kívántak térni az Izrael által megszállt arab területre. (Képtávírónkon érkezett). A Ciszjordániából a múlt héten kitoloncolt három pa­lesztin vezető vasárnap dél­után visszatért Ammanba, miután az izraeli hatóságok meghiúsították hazatérésü­ket. Az izraeli katonaság el- torüaszolta a Jordán folyót átszelő híd izraeli oldalát, és egy időre teljesen leállította a forgalmat a hídon. A három palesztin vezetőt a hídig ia PFSZ és a jordán kormány képviselőiből álló küldöttség, sok helyi és kül­földi újságíró és több száz palesztin menekült kísérte el. A hebroni polgármester kö­zölte, hogy a közeljövőben mindhárman Európába, majd az Egyesült Államokba utaz­nak, és folytatják küzdelmü­ket hazatérésükért. Jordánia panaszt készül tenni Kurt Waldheimnél, az ENSZ főtitkáránál a három kitoloncolt palesztin szemé­lyiség ügyében — közölték vasárnap ammani hivatalos forrásból. A jordán kormány genfi ENSZ-megbízottja pe­dig memorandumot nyújt be az ügyben az emberi jogok bizottságához. Izrael vasárnap a Jordán folyó megszállt nyugati part­ján létrehozta a 44. zsidó te­lepülést, öt kilométernyire Jeruzsálemtől északnyugatra. Muskie külügyminiszter vasárnap tanácskozott az Egyesült Államok hazaren­delt kairói és tel-avivi nagy­követével, valamint Linowitz közel-keleti különmegbízot- tal. A tárgy: hogyan hárít­hatnák el a legújabb súlyos bonyodalmakat az izraeli— egyiptomi egyezkedésben az amerikai ihletésű „rendezés” körül. Tavaly márciusban a há­rom kormány abban állapo­dott meg, hogy idén május 26-ig megálapodás születik az Izrael megszállta arab terü­letek „önkormányzatáról”, de már régóta nyilvánvaló, hogy Izrael még a lehető legszeré­nyebb egyiptomi elképzelé­sekről sem akar hallani. Az igazi érdekelt, a palesztin la­kosság is elutasítja a terve­ket, ezért Szádot egyiptomi elnök az elmúlt héten azt a taktikát választotta, hogy a tárgyalások felfüggesztését kérte. Szadat szerdán nyilat­kozik további terveiről, és amerikai sajtójedentések sze­rint feltehető, hogy újabb kormányátalakítással próbál­ja erősíteni ingatag helyzetét. Uganda Katonai hatalomátvétel Az Ugandái Nemzeti Fel- szabadítási Front katonai bi­zottságának szóvivője hétfőn Kaimpalában közölte, hogy a Binaisa elnökkel szembenálló katonaság gyakorlatilag az egész országot ellenőrzése alá vonta. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a bizottság „ugandai 'katonai vezetőkből álló testület”, amely „további intézkedésig” kézben tartja az ország ügyeinek intézését. Mint ismeretes, Ugandá­ban szombaton robbant ki nézeteltérés Bineisa elnök és a hadsereg között, amikor az államfő megpróbálta eltávo­lítani posztjáról Dávid Owiti Ojok alezredes vezérkori fő­nököt, aki az Idi Amin el­leni harcban szerzett tekin­télyt ^cpagának. Ojok alezre­des Milton Obote volt ál­lamfő híve. Obote jelenleg Tanzániá­ban él és hétfőn cáfolta, hogy bármi köze lenne a hadsereg mostani akciójához, sőt, hogy egyáltalán kapcsolatban áll­na az ugandai katonasággal, Amin uralmának megdöntése óba. A megyei tanács elnökhelyettese fogadta ' az evangélikus egyház püspök-elnökét Tegnap Császár József, a megyei tanács általános el­nökhelyettese fogadta dr. Kál- dy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök­elnökét. A tanácselnök-he­lyettes és a püspök találkozó­ján időszerű egyházpolitikai kérdésekről volt szó.

Next

/
Thumbnails
Contents