Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

1980. május 9. ^fePLJJSÄG 3 Győzedelmes tavasz Három és fél évtized S^íkmteűn­het időben, hogy felejtsük a második világháború ször­nyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensün­kön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek több­ségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, akik békében szü­lettek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítot­tak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagy- szüleik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik- érzik csupán a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatatlan örömmel ünnepük az em­berek ezt a napot. Az emberiség nem felejthet; nem­zedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 mil­lió ember mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívottak száma meghaladta a 110 milliót, az áldoza­toké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán min­denki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az ese­ménysorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdő­dött. Űj élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb ténye­zővé vált a szocialista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatal­mainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946- ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. Elvakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialis­ta országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmé­nek leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fSiS nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán alá­írták az európai biztonsági és együttműködési értekez­let záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földré­szünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi ese­ményeket, mert minden más földrész polgárainál job­ban tudják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáz­tatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly december­ben, amelynek értelmében közép-hatótávolságú nukleá­ris rakétákat helyeznek el több NATO-tagállam terü­letén. Az Észak-atlanti Szövetség Tanácsa a Szovjet­unió és a többi szocialista ország leszerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az ameri­kai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi veze­tése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanú- bizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együtt­működés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szítására, saját hatalmi pozíciói megszilárdí­tására, szélesítésére törekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel-keleti rendezést hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi— izraeli különmegállapodás, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távol­ról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbetörését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyugat-Európa államainak megfélemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet—amerikai kapcsolatok bojkottja, a tavaly nyáron megkötött SALT—II. meg­állapodás ratifikálási folyamának befagyasztása Carter elnök részéről. A jelenlegi amerikai politika, s a vele csendesebb- hangosabb szolidaritást vállaló nyugat-európai országok magatartásának veszélyeit»látva aligha kétséges: nap­jainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Crrp hívták fpl a figyelmet Európa kom- Ll IIIYIÄIV ICI munista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia főváros­ban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött ara­tott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szö­vetségeseivel együtt ma is a legelszántabb hívd a bé­kének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszíté­sekből 1945 óta kiveszi a részét. Népünk elkötelezettsé­gét a béke iránt évről évre meggyőzően tükrözi a bé­ke- és barátsági hónap is, az idei rendezvénysorozat a mai nappal veszi kezdetét országszerte. KOCSI MARGIT A hátrányos helyzetű gyerekekről Ülést tartott tegnap dél­előtt a Magyar Úttörők Szö­vetségének Tolna megyei elnöksége. Egyebek között ja­vaslatot fogadtak el az or­szágos tanács állásfoglalása alapján a gyermekek egyen­lőbb társadalmi esélyeinek megteremtésére. A hátrányos heylzetben élő gyerekeket öt csoportba osztották fel: az elégséges tanulók, a bejárók, a diákotthonban és nevelő- otthonban élők, a cigányta­nulók és az úgynevezett ve­szélyeztetett gyerekek. En­nek alapján a megyei úttörő- elnökség tizenhárom pont­ban — csoportok szerint — határozta meg a hátrányok csökkentése érdekében javas­latait, illetve tennivalóit. Budapesten megkezdődött a Béke-világtanács elnökségi ülése (Folytatás az 1. oldalról) Őszintén remélem, hogy a Béke-világtanács, s az önök által képviselt békemozgal­mak közreműködésével, együttes erővel sikerül meg­védenünk az enyhülést, föld­részünk és a világ békéjét. Sok sikert kívánok fele­lősségteljes munkájukhoz — fejeződik be Kádár János üzenete. A nagy tapssal fogadott üdvözlet után Huszár István lépett a mikrofonhoz. A résztvevőkön keresztül a vi­lág különböző országaiban a békéért küzdő százmillióik­nak, a mindén földrészre kiterjedő békemozgalom ak- tvistáinak a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, n évközt ársasá- guník kormánya, egész né­pünk üdvözletét tolmácsolta. Bevezetőben arról szólt, hogy a következő napokban a ma­gyar közvélemény figyelme ismét országgyűlésünk épüle­tére irányul, hiszen a BVT elnökségi ülésének résztvevői olyan kérdésekről folytatnak eszmecserét, amelyeknél ma nincs fontosabb a világon. Megvitatják az enyhülés megszilárdításának lehetősé­geit és feladatait, a béke és a fejlődés összefüggéseit, és mérlegelik; hogy a világ ha­ladó erői miként léphetnek fel a feszültség csökkenté­séért, a leszerelésért. A kormány elnökhelyette­se megemlékezett a fasizmus fölött aratott győzelem év­fordulójáról, hangsúlyozta: • — E napon is a tisztelet és a hála zászlaját hajtjuk meg azok előtt, akik mai drága kincsünkért, békén­kért életüket, vérüket áldoz­ták. Külön is mély hálával gondolunk a háború legfőbb terhét viselő, a győzelemért a legtöbb áldozatot hozó Szovjetunióra, népeire, azok­ra a szovjet hősökre, akik­nek jelzett és jeltelen sírjai szerte a világon mementó- ként figyelmeztetnek: em­ber, vigyázz! — mondotta, majd a továbbiakban han­goztatta: — Az enyhülés máig is élő eredményei ellenére az őrült ütemben folyó fegyverkezés nem állt meg, de még növe­kedésének üteme sem csök­kent. A jóérzésű emberek lelkiisimerete érthetően nyugtalan és a világ meg­kísérli a jobbító szándékok valóra váltását. De a jószán­dékú lépések ömmagükban nem ellensúlyozhatják a fegyverkezést és nem altat­hatják el a világ lelkiisme­retét. — A békéért folyó küzde­lem céljaitól elválaszthatat­lan a nemzetközi kapcsola­tok olyan új rendje, amely biztos it ja a népek önálló döntési jogát, fejlődésiük út­jának rnegv álasztt áte áh oz; amely a társadalmi rendsze­rék előnyeiről és hátrányai­ról nem fegyveres harcban, hanem békés építőmuinkával, a szabad alkotás lehetőségei­vel és eredményeivel kívánja meggyőzni a világot, hisszük, hogy az emberiség szellemi és anyagi erőforrásai, a kul­túra és a tudomány ered­ményei elégségések a világ átfogó problémáinak leküz­déséhez. De tudjuk azt is : mindez csak békével lehet­séges, és ezért emelünk szót itt és minden fórumon azért, hogy a tudomány eredmé­nyeit csak a béke és a hala­dás érdekében használják fel. Az utóbbi évékben so­kat vitatott emberi jogok nagy kérdései közül ezért tesszük első helyre a béké­hez, a békés élethez való jogot. — Országunkban nemrég tanácsikozoott a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusa, s újból leszö­gezte, hogy hazánkbap a szocialista építés legfőbb fel­tétele a béke, a békés egy­más mellett élés politikájá­nak megvalósítása — foly­tatta a kormány elnökhe­lyettese. A Magyar Népköztársaság kormányának — népünk legforróbb vágyának, legszi­lárdabb akaratával egyezően — legfőbb nemzeti törekvése hozzájárulni az enyhülés tér­hódításához, a béke megszi­lárdításához, a nemzeti füg­getlenség, a társadalmi ha­ladás erőinek gyarapításá­hoz, vállalni a világ gond­jaiból egy hazányit. — Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi helyzetet, hogy a haladó és békeszerető erők összefogá­sával, aktív feliép’ésévfel megvan a reális lehetőség az enyhülés megvédésére, egy új fegyverkezési hullám elindításának, egy új világ­háború kirdbbantásának megakadályozására — hang­súlyozta Huszár István. — A Magyar Népköztár­saság szövetségeséivel — a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — a vitáls nemzetközi kérdés ék póUitilkai megoldá­sának híve, támogatja a fegyverkezési verseny meg­állítását célzó javaslatokat, azt, hogy egyenlő biztonság valósuljon meg a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Min- ‘ den lépést készek vagyunk megtenni, amely az általános leszerelés nagy célja felé közelít. A kormány elnökhelyette­sét követően Romesh Chand­ra, a Béke-világtanács elnö­ke lépett a mikrofonhoz. Be­vezetőül hangsúlyozta: — Míg az 1970-es években a józan ész diadalmaskodott a nem­zetközi politikában, a külön­böző társadalmi rendszerű országok vezetői az emberi­ség sorsa iránti felelősségér­zettől vezérelve keresték a békés egymás mellett élés és az együttműködés útját, a 80-as évek nyitányán az imperializmus, a nemzetközi reakció erői megpróbálják háborús veszélyhelyzetbe so­dorni a világot. A Győzelem napjának elő­estéjén, amikor arra emlé­kezünk, hogy 35 esztendeje kihunyt a háború tüze Euró­pában, a szovjet hadsereg és a szövetséges haderők le­gyűrték a fasizmust, amely embermilliókat pusztított el a világháború poklában, s amikor arra emlékezünk, hogy öt esztendeje Helsin­kiben a tartós béke távlatait nyitották meg higgadt poli­tikusok, , fel kell emelnünk szavunkat azok ellen a ka­landorok ellen, akik készek lennének egy új háborút ki­robbantani. Harmincöt év alatt az im­perializmus és a reakció milliók életét áldozta fel úgynevezett korlátozott, lo­kális, valamiint agressziós háborúkban. A béke ellen­feleinek még ez sem elég, sem a tengernyi szenvedés, sem a gyász. Cinikusan és felelőtlenül latolgatják egy nukleáris háború esélyeit és kimenetelét. Romesh Chandra a buda­pesti fórum célját, tenniva­lóit összegezve a béke hí­veit szólította hadba. Han­goztatta: — A nemzeti bóke- mozgalmaknak minden or­szágban egységes frontot kell alkotniuk, s le kell fog­ni a gyilkoló eszközöket markolók kezét. A buda­pesti eszmecsere jó alkalmat •teremt arra, hogy a béke- mozgalmak képviselői föl­tárják a helsinki záróok­mány leghathatósabb érvé­nyesítésének lehetőségét. Olyan nemzetközi légkört, s Madrid oan olyan konferen­ciát kívánunk előkészíteni a mi munkánkkal is, amely­ben és amelyen az enyhülés további útjára vezetjük a világot, s az általános lesze­relést szolgáljuk, a békés fejlődés alapjait erősítjük — mondatta befejezésül a Béke-világtanács elnöke. Romesh Chandra beszéde után a BVT elnöksége plená­ris üléssel folytatta munká­ját. A nemzeti béketanácsok küldöttei rövid felszólalások­ban méltatták a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő alakjának, az el nem kötelezettek mozgalma egyik alapítójának Joszip Broz Ti- tónak érdemeit. A szónokok a háborús hisztériát szító és konfliktus­helyzetet teremtő imperia­lizmus elleni világméretű összefogásért szálltak síkra. A tanácskozás több mint 30 felszólalója közül éppen Ave Fainglass, az észak­amerikai húsipari dolgozók szakszervezetének alelnöke mutatott rá, hogy az agresz- szív politikával járó katonai kiadások terhét a lakosság­nak kell viselnie. Jelenünk és jövőnk nagy jelentőségű alapjára, a fa­sizmus felett aratott győze­lem 35. évfordulójára emlé­keztetett Jevgenyij Konsztan- tyiinovics Fjodorov akadémi­kus, a szovjet békebizottság eLnöke, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja. A BVT elnökségi ülésének csütörtöki napján ülést tar­tott a szervezet három ál­landó bizottsága is: az el nem kötelezettek mozgalmá­val, a környezetvédelemmel, s a transznacionális vállala­tok tevékenységének veszé­lyeivel foglalkozó testületek. Az elnökségi ülés részt­vevői pénteken reggel az Or­szágházban plenáris ülésen folytatják munkájukat. Országos első a paksi MÉH-telep Ideiglenes helyen van Pakson a Melléktermék és Hulladék­gyűjtő Vállalat telepe, a város belterületén, a gimnázium mö­gött: gondokkal iküzd, mégis kí­vánó eredményt ért el tavaly. Sütő Ferenc, a telep vezetője azt mondja, a hatékonyság volt jellemző az itteni munkára. így érték el ai tröszti versenyben az országos első helyet, az egy dol­gozóra, jutó nyereség nagyságá­val és a 100 forint bérre jutó árbevétellel, tehát annaik kima- gasloam jó .arányával. A telep éves terve 13 mimé forint ár­bevétel, volt és elértek 14,5 mil­liót. Zsúfolt körülmények között tevékenykedik a Dózsa György szocHafflsta brigád, amely az összes dolgozót magában foglal­ja a telepen. Kicsi a rakodótér a forgalom nagyságához. Meg­kezdték az új, kialakítandó te­lep helyén, a< Nagydolog felé vezető út mellett, a, vashulladék egy részének tárolását. Itt már tekintélyes méretű térsége lesz a MÉH-nek, másíel hektár. Ta­lán mór aiz idén megkezdhetek az új telep kiépítését, ha min­den, körülmény szerencsésem a,Halkul. Nagy sikerrel járt Palkeon a paim, uithulllaidék-alkciió. A terve­zett 34 mázsa helyett 50 má­zsát vásárolt a telep. Ehhez nagyiban hozzájárult két islkoia tainuitóiinalk ügyessége, sízorgail- m,a: a mémetkéri általános isko­lás gyerekek II mázsa paimut- huLiládékor gyűjtöttek, a paksi Bezerédíj iskolások pedig kilenc mázsát. Hidegkút vize Azt mondják, Kesző ar­rébb volt, a falu másik fele Hidegkút, s a ma is haszná­latos név a kettő öszevoná- sából származik. A „készé” török szó és pénzeszacskót jelentett, a keszedár viszont pénztáros volt, s egy ilyen összetételre is akadtam: ke- sze-ákcse, ami kereken öt­száz piasztert jelentett. A készé szó azonosítása bizonytalan, jól lehet a török eredet elképzelhető, ellen­ben a Hidegkút nagyon is valóságos, ugyanis a falu központjában rég óta folyik a valóban hideg víz, s forrá­sának a múlt század nyolc­vanas éveiben kőből épített kifolyót készítettek. Az év­szám, mely a boltív fölött hirdette az elődök szorgal­mát, már alig kivehető, a forrás viszont ma is bőven ontja vízét, amely a KÖJÁL megállapítása szerint is ki­váló minőségű. Ezt kevés fa­lu mondhatja el magáról, s a keszőhidegkútiak meg is becsülik forrásukat: ma is ide járnak a legtöbb házból, nemegyszer tisztes távolság­ból is. A forrás nem törődik az idők múlásával, a körülbelül százéves boltív alól ma is csorog a víz, s minden bi­zonnyal túléli a falut, amely lassan, lassan összezsugoro- (Keszőhidegkútról készült dik, pedig amint hírlik, nem- magazinunk lapunk holnapi csak jó vize, jó bora is van. számában olvasható.) A falubeliek száz éve innen hordják a vizet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents