Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. május 6. Tavak a Mecsek lábánál lázók, széllovasok, csónaká- zók, hivatásos sportolók és az amatőrök vették birtokukba a tavat. Rendszeresen rendeznek rangos versenyeket itt. A Herman Ottóról, a nagy magyar természettudósról, polihisztorról elnevezett harmadik tó természetvédelmi terület. Halrezervátum, amelyben a Magyarországon fellelhető halfajták legtöbbje megtalálható. Folytatása a negyedik, a Kovácsszénája!-» tó, amely ugyancsak haltenyésztési célokat szolgál. A mesterséges tavak létesítésével és a tórendszer összekapcsolásával megkezdődött a 48 hektáros kirándulóközpont építése. A terület utat, vizet, közműveket kapott. Csak a szennyvíztelep és szennyvíz- elvezetés 40 millió forintba került. (De a létesítménynek a község is hasznát látja.) A kormányprogram alapján tervezett Orfű üdülőközpont 200 millió forintos beruházás. A tavak tárolórendszerének árvízmentesítő szerepe is van, s a vízhasznosítás különböző módjait is biztosítják. Ha az Or fűi patakon árvíz keletkezne, a tavakban az árvíz egy része visszatartható. Látványban, természeti szépségekben is bővelkedik ez a tóvidék a Mecsek északi oldalán. A Vízfő forrás hatalmas barlangrendszerből ered. A Sárkány forrás, az orfűi hegy oldalában zubog alá. A hangos morajlásRdtka szép természeti környezet — hegyék koszorúz- ta tóvidék — üdülésre, pihenésre, kempingezésre kialakított hatalmas terület Dél-Baranyában —, ez Orfű. Ma üdülőközpont, mesterséges tavakkal. A horgászok és a vízi sportok kedvelőinek paradicsoma. Az 1960-as években kezdődött a természetátalakító munka. A kihalásra ítélt falvak helyén üdülőtelep tervezését határozta el a kormány. Az Orfű—tekeresi völgyben a Vízfő karsztfor- rás bő vízét felhasználva mesterséges tórendszert építettek ki. Az Orfűi tavat létesítették először, 1963-ban. Ezt követte Baranya legnagyobb mesterséges tava, a 2,2 kilométer hosszú, 135 holdas Pécsi-tó. Amely a nemzetközi szabványoknak megfelelő, hullámveréstől mentes, első osztályú kajáfc- kenupálya, vizén, partján komoly sportélet folyik, vitorVíkendezés az Orfűi tavon sál leereszkedő vizet a néphit a hegy gyomrában élő sárkánnyal hozza összefüggésbe. Innen a forrás neve is. Egy hajdani malomban, a Vízfő forrás vidékén múzeumot rendeztek be a Dél- Dunántúl malmait és a molnárok munkáját idézve meg. A Mecsek élővilágával, faunájával és flórájával ismertet meg az 'erdészeti és agancskiállítás. Az üdülőterület benépesítésére a kempingek, táborhelyek, strandok, a pihenő- területek most alakulnak. A 12 hektárnyi területen, a Pécsi-tó partján, zöldövezetben épül a kemping. A sátras területen 360 vendéget tudnak majd fogadni, 120 sátorhelyen. A zuhanyozóval, mosdókkal, főzési lehetőséggel ellátott tábor eU. ső osztályú besorolást kap. S a hatodik ötéves tervben felállítanak itt 15 faházat, amely különleges cementált forgácslemezből — betonpanelből — készül. ' Ez az anyag nem tűzveszélyes és igen időálló. A kemping mellett nyílik majd a strand 7500 négyzetméteres, ivóvíz-minőségű úszómedencékkel, gyerek- ( medencével, szolgáltató- és vendéglátó-ipavilonokkal. A pécsiek, a baranyaiak már jól ismerik, kedvelik az orfűi üdülőközpontot. Egyre nagyobb itt a belföldi idegenforgalom is. Mert mindenki megtalálja a kedvére valót. Aki csendes pihenésre Vágyik, aki sportolni, horgászni akar, aki hegyekben szeret barangolni, s aki a természet és az ember alkotta szépségekben tud gyönyörködni. K. M. Az orfűi völgy legnagyobb állóvize, a Pécsi-tó Turistá&kodásaim - itthon Rossz társaságba kerültem a minap, amit még csak szégyellni se tudok túlságosan. Az ugyanis csak jól hangzik, hogy az ember maga válogatja meg társaságát, de sajnos, nagyon sokszor nem igaz. Társaságom tagjai a jómódúak (szerencsére) egyáltalán nem gyér számú rétegéből verbuválódtak, de balszerencsémre olyanokból, akik ezzel hivalkodnak is. Természetesen nem a takarékbetétkönyvükkel, hanem a jómód jóvoltából szerzett — vélt — ismereteikkel. Szentendrei program A nyugait-dunántúli és a kisaifödi tájegység épületeit első ízben május 10—11-én láthatják a vendégék a szent_ endrei szabadtéri múzeumban. Megnézhetik a magyarfalvi lakóházban berendezett helyiségeket és a szilsárká- nyi kovácsműhelyt, ahol idős és ifjú Vitéz Lajos kovács- mesterék bemutatják a lópat- kolást, s különféle használati eszközöket, szerszámokat is kovácsolnak. A már sokak által ismert felsöt.iszavidéki tájegység épületeiben is sóik érdekességet kínálnak. A lóval hajtott vámosoroszi szárazmalomban búzát őrölnek, kölest hántolnak, az egykori kisparaszti telek udvari kemencéjében -kenyeret és lángost sütnek. A múzeum látogatói ki is próbálhatják a hagyományos vajköpülést.-Idei -újdonság az. is, hogy a nyáron három ízben hangversenyt rendeznek a múzeumba telepített mán-di -református templomban. Cseh műemlékek Csehszlovákia területén igen sok műemlék található, a műemlékek száma csak Csehországban meghaladja a 30 ezret Az elmúlt évben a cseh várakat, kastélyokat és hasonló idegenforgalmi neveze- tességdket több mint 250 000 hazái és külföldi turista kereste fel. A köztársaság területén három skanzen — szabadtéri néprajzi múzeum —, valamint körülbelül 30 várost védett -terület van. Köztüik a legnagyobb — az ország fővárosa — Prága, ahol 810 hektárnyi területen mintegy 2000 -építészeti remekmű található. A Luther-hdz Évente negyedmillió látogató keresi fel Eisenachban a LutherJházat. A nagy reformátor emlékét idézi az a szoba is, ahol 1522-ben az Űj- Testamentumot fordította. A múzeumház számos egyedülálló értéket mutat bet az ó-Testamen-tum korai kiadásait, kézzel festett latin és német nyelvű bibliákat, a va-1- lásreformáció iratainak régi köteteit. A turistaszezon kezdetén vagyunk, erről folyt a szó. Rövidesen töredelmesen be kellett vallanom, hogy még sose láttam Dover fehér szikláit, norvég fjordokat pusztán képről, a Héttoronyról csak történelmi alapismereteim jóvoltából van némi fogalmam, sőt kellően el nem ítélhető módon nem jártam „Olaszban”, „Spanyolban”, „Görögben” sem. Ezek azok a kifejezések, melyek hallatán, magam sem tudom miért, de elvesztem a béketűrésemet. Azt szerencsére senki nem kérdezte, hogy „Oroszban” voltam-e, mert valóban nem voltam, de még lehetek. Aki korpa közé keveredik, azt köztudomásúan megeszik a disznók. Némi szégyenkezéssel és daccal azon értem tetten magam, hogy a társaság jellegének megfelelően én is hivalkodni kezdek. Még nem láttam Rómát, viszont többször olvastam Genthon István csodálatos „Római napló”-ját. Kiderült, hogy ennek alapján még azokat is vizsgáztatni lehet, akiket a pápa -személyesen részesített áldásában. Ezek után már azzal is felvághattam, hogy 10 európai országban összesen 21 alkalommal azért már megfordultam. — Sőt, egy tizenegyedikben kétszer is, csak éppen nem vettem észre! Ezen megütköztek, pedig igaz. Jövet-menet kétszer át- száguldott velem az Alberg- expressz Liechtenstein fejedelemségen, de az udvarias kalauz egyszer sem ébresztett fel. Minek, hiszen a miniállam határőrei (ha egyáltalán vannak ilyenek) erre a vonatra fel sem szálltak. Ezekután, némi vizsgáztatási éllel, folytattam a hivalkodást. Nagyjából imigyen: — Jákon van egy ismerősöm. Beszélni nem lehet vele, mert kőbe faragták, és alighanem egyenesági őse egy másiknak, mely Gödöllőn Kálmán herceg lovasszobrának talapzatán látható. A kettő között van vagy hét évszázad különbség, de arra esküdni mernék, hogy ez a két férfifej rokonságban van egymással. Kőszegen minden tiszteletem a Jurisicb-váré, de a Rájnis utca furcsa építésű házait jobban szeretem. Szombathelyen a kámoni arborétum a kedvencem, egy semmi különös jelentőséggel nem bíró ház a Malom utcában, meg a volt ferencestemplom és kolostor. Bükfürdő nem érdekel, de Sopron mellett Tómalom igen. A Hűség-kaput elismerni tudom, de szeretni nem, ellentétben a Rejpál-házzal. Szany- ban a három tornyú templomot szeretem, melyet ugyan egy ausztriai kegyhelyről plagizáltak, de legalább ízléssel. A sok gyönyörű külföldi autózási élmény után bárkinek merem ajánlani Csesznek várának táját, vagy a Veszprémből Zircen, Bakony- bélen, Huszárokelőpusztán át Pápára vezető utat. Pápán a bencés templom kriptájában a természetes mumifikálódás csodájaként pihennek néhai szerzetesek, de ide csak kiváltságosán tolakodó újságíróknak sikerült idáig bejut- niok. A Somlón egy pápai főorvos és az ugyanitteni apát pincéjében lehet igazi traminit inni. Külsővaton pompás faragott padokat csodáltam meg, Mersén azt a fát, melynek tövében tényleg ült Kossuth Lajos és Széchényi is, a Vidosok vendégeként. Kemenessömjénben Berzsenyi egykori lakóházát én fészer formájában ismertem meg, hogy most emléktábla jelzi, az életem első és utolsó beavatkozása a hazai műemlékvédelembe. Veszprémben a Kasza Laci barátom által valóra álmodott állatkertet szeretem legjobban és a kilátást az István királyra és feleségére valószínűleg egyáltalán nem emlékeztető, de az országban talán legszebb hátterű szobrok tövéből. Ha én lennék a megyei tanácselnök, Tihanyba — egy kötelezően elrendelt bontás révén — igenis visszalopnám a visszhangot, rendbehozatnám a szigligeti várhoz vezető utat és színes filmet készíttetnék egy hozzáértővel a Káli-medencéről. Zalaszántóra a templom külső falán lévő ősi freskók miatt érdemes ellátogatni, Sümegre pedig azért, mert a szekszárdi megyeháza udvarát is idegenforgalmi szenzációvá teremtő Kozák Károly, ott szintén bebizonyította, hogy milyen magas a hazai műemlékvédelem szín-, vonala. (Az ellenkezőjére Nagyvázsony szolgálhat bizonyítékkal.) Ha még kapható a készítésére, rétest az örvényesi molnárnénál érdemes enni, házi sonkát Zalavárott, őzhúsból készült kolbászt pedig a szentgyörgyi Csillagvár megtekintése után. Utóbbit csak akkor, ha valaki jóban van velem és elárulom neki, hogy hol. Szerb ételekért — ez nem titok — Pécsre kell elzarándokolni, ugyanitt az egyik udvarban hatalmas szőlőfa is akad. A székesegyházat álrománná restaurálták, de a barbakán tövében lévő kertrészlet éppúgy remekmű, mind a budai vár Üjvilág-kertje. Az Alföldről a kalocsai érseki könyvtár emlékét őrzöm, egy csodálatos csávolyi vendéglátásét a Magyarországi Délszlávok Szövetségének akkori főtitkáránál, Szeged parkosítását és azt, hogy Pusztaszeren nem lehet megható- dás nélkül megállni. A tős- erdei természetvédelmi területen egy felejthetetlen napot töltöttem, jóval odább — Kábán — pedig egy másikat, mert a zord hajdúivadékok még kútvizet se adtak, nemhogy szállást. Nagykállóban, sajnos, még nem jártam, de Nyíregyháza-Sóstón egymagám — és fehér asztal mellett — idéztem Krúdy emlékét, mert szerintem ezt így illik. Fehérgyarmat és Cé- génydányád között, a Szamos töltésén harc közben görbére hajlott biciklipumpával a kézben tanultam meg komolyan venni a komondorokat. Garbolcon — a gyönyörű Erdőhát peremén — fél perc alatt többszörös határsértőként kerültem meg a magyar—szovjet—román hármas határt jelző követ. A záhonyi pályaudvaron vagy tizenöt éve egy igazi népművelő naponta filmvetítéseket tartott a váróterem falán az vonatra váró ingázóknak. Sárospatak hiányzik az életemből, Sátoraljaújhely nem. Lillafüredről csak az erdészet magánútján érdemes Egerbe menni, persze ha az ember előtte már járt Ragályban, Aggteleken és Ormosbányán, melyet az én időmben még Ormospusztának neveztek. Egerben fél- tucatszor voltam és legalább még ennyiszer kellene elmennem, bár nagy kalauzom, a városról mindent tudó dr. Lénárt János tanár úr, már soha többé nem bujkál velem kazamatákban, régi udvarokon és nem kevésbé régi borospincékben. Izzó Mikszáth-imádó lévén, természetesen bejártam a Palócföldet és bárkivel szembehelyezkedve állítom, hogy Magasmedvesről nyílik az országban a legszebb kilátás. Visegrádon a Salamont, úgy tudom, sose látott torony komorságát szeretem, Esztergomban nem az áhítatosko- dásra teljesen alkalmatlan bazilikát, hanem természetesen a Keresztény Múzeumot. Nagyvillámról Dobogókőre szerintem ősszel és kizárólag egyedül érdemes átgyalogolni. Budán lehetőleg ne az idegenforgalmi célokra elrontott Margit-kertben, vagy a Régi Országházban ebédeljen az ember, hanem az óbudai Kerékben, ahol majdnem olyan jó a koszt, mint a teveli kisvendéglőben (csak drágább). Észrevehette az olvasó, meg észrevehette volna az a társaság is, melynek mindezt, elprédikáltam, hogy még ebből a futólagos felsorolásból is sok minden kimaradt. Győrt nem ismerem eléggé, a Viharsarkot — bár 21 éves koromban, merőben udvarlási célzattal egy alkalommal jártam Endrődön — majdnem egyáltalán nem. Akkor kerékpárt használtam, amire mostanában már nem mernék vállalkozni. így hiába járt a szám ilyen sokáig, azok uszályába szegődök, akiket bevezetőben kárhoztattam. A nyáron családostól elmegyek az NDK-ba. Lényegesen olcsóbb, mint egy kiadós körutazást tenni Magyarországon, melynek felfedezéséhez oly szép lehetőséget kínálunk. Egy évek óta megjelenő könyvsorozat formájában. ORDAS IVAN
