Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
2 ^fepOJSÄG 1980. május 6. • í Egyhetes gyász Jugoszláviában Különvonat vitte Be/grádba Joszip Broz Tito hamvait A jugoszláv néphadsereg tisztjei álltak díszőrséget az elhunyt Tito elnök ravatalánál a ljubljanai Szlovénia Palo ta dísztermében, a hétfő hajnali órákban. Részvéttávirat Joszip Broz Tito elhunyta alkalmából A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsának B e 1 g r á d Kedves elvtársak! Mély megrendüléssel értesültünk Joszip Broz Tito elvtársnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a kiváló államférfinak, a jugoszláv, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a jugoszláv nép nagy fiának, népeink barátsága őszinte hívének haláláról. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki e fájdalmas órákban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Végrehajtó Tanácsának, Jugoszlávia népeinek, J. B. Tito elnök családjának és hozzátartozóinak. Joszip Broz Tito elnök élete egybeforrott a szocializmusért, a társadalmi haladásért, és a békéért folyó küzdelemmel, a fasizmus elleni harccal, Jugoszlávia népeinek győzelmes felszabadító háborújával. Érdemei elévülhetetlenek Jugoszlávia népei testvériségének és egységének megteremtésében, a szocialista Jugoszlávia építésében és felvirágoztatásában. Joszip Broz Tito elnök vezetésével Jugoszlávia tevékenyen hozzájárult az elnyomott népeknek az imperializmus, a kolonializmus és az új gyarmatosítás ellen folytatott sikeres harcához. Egész életén át küzdött a nemzetközi hálaadásért, a békéért, az enyhülésért. Joszip Broz Tito elnök érdemei múlhatatlanok a magyar —jugoszláv jószomszédi kapcsolatok sokoldalú bővítésében, a magyar nép és Jugoszlávia népei barátságának erősítésében. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gyümölcsöző együttműködése tartós alapokon nyugszik, amely lehetővé teszi, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai sikeresen továbbfejlődjenek, népeink barátsága tovább mélyüljön közös ‘céljaink szolgálatában, a szocializmus, a társadalmi haladás és a tartós béke javára. A Magyar Szocialista Munkáspárt , Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa. Joszip Broz Tito elhunyta alkalmából Jugoszlávia budapesti nagykövetsége (Dózsa György út 92/B.) május 6—8-án, 10—16 óra között fogadja a részvétnyilvánításokat. A jelölőgyűlések tapasztalatai Jugoszláviában egyhetes gyászt rendeltek el Tito köz- társasági elnök elhunyta alkalmából. Az erről szóló belgrádi hivatalos közlemény szerint Joszip Broz Tito köztársasági elnök halála alkalmából, az egész ország népének mély megrendülését kifejezve, a szövetségi végrehajtó tanács ez év május 4. és 10. között egyhetes nemzeti gyászt rendelt el. Ljubljanában, a szlovén köztársasági képviselőház előtt hétfőn reggel gyászgyűlést rendeztek. A ravatalnál a szlovén köztársaság párt- és állami vezetői álltak díszőrséget. A szakadó esőben összegyűlt tömeg előtt Marjan Rozsics ljubljanai polgármester mondott gyászbeszédet. A koporsót ezután a gárdisták gyászkocsiba tették, amely díszkísérettel, százezrek sorfala közt elindult a pályaudvarra, ahonnan a koporsót különvonat vitte Zágrábon át a fővárosba, Belg- rádba. A ljubljanai pályaudvar előtt díszezred sorakozott fel. A gyászolók között ott állt az elhunyt elnök két fia, Zsarko és Miso, továbbá más családtagjai, valamint a szlovén köztársaság vezetői, élükön Viktor Abvelj, a Szlovén Szocialista Köztársaság elnökség elnöke, és France Popit, a Szlovén Kommunista Szövetség elnöke. A koporsót feltették a híres „Kék vonatra”, amelyen a köztársasági elnök az elmúlt évtizedekben oly gyakran utazott, s amely ezúttal utolsó útjára vitte. A „Kék vonat” a gyászinduló hangjai mellett, helyi idő szerint fél 9-kor elindult Ljubljanából es 10.30^ kor érkezett Zágrábba. A jugoszláv nemzeti lobogóval letakart koporsót 6 fiatal gárdatiszt emelte le a vonatról és helyezte a pályaudvar előtt felállított ravatalra. A téren Jakov Blazsevics- csel, a Horvát Szocialista Köztársasági elnökség elnökével és Milka Planinccal, a Horvát Kommunisták Szövetsége KB elnökével az élen több százezres tömeg vett részt a gyászgyűlésen, amelynek szónoka Ivó Latin, zágrábi polgármester volt. Joszip Broz Titónak, Jugoszlávia első számú párt- és állami vezetőjének halálhíre világszerte mély részvétet keltett. A részvétnyilvánítások, gyásztáviratok hangsúlyozzák az elhunyt jugoszláv vezető kiemelkedő érdemeit, amelyet Jugoszlávia népeinek antifasiszta harca idején, majd a szocialista építés korszakában és a nemzetközi politikában a békés egymás mellett élés és az el nem kötelezettek mozgalmának megszervezésében szerzett. A különvonat Tito elnök földi maradványaival helyi idő szerint 17 órakor érkezett meg a belgrádi főpálya- udvarra. A koporsót, gyászSzovjet vezetők Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa részvétüzenetet intézett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottságához, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államelnökségéhez, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsához Joszip Broz Titónak, a JSZSZK, a JKSZ elnökének elhunyta alkalmából. Az üzenet méltatja Tito érdemeit, majd kijelenti: Joszip Broz Tito nagy jelentőséget tulajdonított a JKSZ és az SZKP, a Szovjetindulók ^hangjai mellett a pályaudvar előtti „Testvériség-egység” térre vitték, amelyen — és a környező utcákban — a végső búcsúvételre milliós tömeg gyűlt össze. A gyászgyűlésen részt vettek a Szerb Szocialista Köztársaság vezetői, élükön Dob- rivoje Vidiccsel, a köztársasági elnökség és Tihomir Wlaskaliccsal, a Szerb Kommunisták Szövetsége elnökével. Dusán Gligorijevics, a JKSZ belgrádi fővárosi bizottságának elnöke mondott gyászbeszédet. A koporsót szállító gépkocsi és menetoszlop ezután elindult a jugoszláv szövetségi képviselőház épülete felé. részvétüzenete unió és Jugoszlávia közötti sokoldalú együttműködés fejlesztésének. Rendszeres találkozói a szovjet vezetőkkel elősegítették a szovjet—jugoszláv barátság elmélyülését. Elhunyta alkalmából az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa ismételten megerősíti, hogy a Szovjetunió változatlanul erősíteni kívánja baráti kapcsolatait a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével a legfelsőbb szinten közösen egyeztetett elvek és megállapodások maradéktalan betartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság, a szuverén jogok szigorú tiszteletben tartása alapján, a kölcsönös megértés és bizalom szellemében. Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára, majd Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter hétfőn fogadta Marko Orlandicsot, Jugoszlávia moszkvai nagykövetét. A találkozókat Joszip Broz Tito halála kapcsán a nagykövet kérte. • Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke részvéttávirata többek között megállapítja: a lengyel kommunisták, s az egész lengyel nép úgy őrzi meg emlékezetében Titót, mint Lengyelország igaz és őszinte barátját. Gustav Husik, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia államfője, valamint Lubomír Strougal miniszterelnök részvéttávirata hangsúlyozza, hogy Tito élete elválaszthatatlanul összefonódott a jugoszláviai munkásosztály forradalmi mozgalmával, a második világháború antifasiszta küzdelmével, s a testvéri Jugoszlávia sikereivel. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár részvétnyilvánításában rámutatott: Tito halálával „pótolhatatlan veszteség érte Jugoszláviát és az egész világot”. A nyugati országok államfői és pártvezetői ugyancsak táviratban fejezték ki részvétüket. Többen közülük bejelentették, hogy személyesen is részt vesznek Tito elnök temetési szertartásán. Az MTI-hez hétfő estig beérkezett jelentések szerint ott lesz Belgrdában a csütörtök délutáni gyászszertartáson Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, Chira Maszajosi japán miniszterelnök, Hua Kuo-feng kínai államfő. Svédországot XIV. Károly Gusztáv király és Ullsten külügyminiszter képviseli majd a temetésen. (Folytatás az 1. oldalról.) lasztókerületünk lakói 10 jelölő- és csatlakozógyűlésen vettek részt, s számuk —: 6880 — csaknem megközelítette a hétezret. Kettős képviselőjelölésre csupán a 3. számú választókerületben került sor. Nyolc országgyűlési képviselői kerületünkben a jelölőgyűlések résztvevői a Hazafias Népfront ajánlását elfogadva döntöttek arról, hogy jelöltjeikként kik kerüljenek fel a választási listára. A képviselőjelölő és csatlakozógyűléseken 81-en kértek szót a jelenlévők közül. Mind a tanácstagi, mind a képviselőjelölő gyűléseken jegyzőkönyvbe kerültek azok a helyi vonatkozású közérdekű javaslatok és bejelentések, melyeket e fontos tanácskozásokon részt vevő választópolgárok mondtak el, s azzal az igénnyel, hogy megválasztásuk után a tanácstag- és képviselőjelöltek a bejelentések és javaslatok tárgyában járjanak majd el. Közérdekű javaslat 4254, közérdekű bejelentés 1074, míg panasz 63 hangzott el. Huszonöt éves a Varsói Szerződés (2.) Az enyhülésért, a leszerelésért A dokumentumgyűjtemények, amelyek a Varsói Szerződés Szervezetének felhívásait, közleményeit tartalmazzák, egyértelműen bizonyítják: a szocialista közösség védelmi-politikai szervezete az elmúlt két és fél évtizedben sok lehetőséget ajánlott fel a nyugati országoknak a kölcsönös biztonság megteremtésére, a béke megőrzésére. A tagállamok vezetői a szervezet Politikai Tanácskozó Testületében olyan lépéseket kezdeményeztek, amelyek már két évtizeddel ezelőtt alkalmasak lettek volna a katonai feszültség csökkentésére, a haderőkorlátozásra Európában. Az 1956 januári, prágai ülésen elfogadott deklaráció többek között atomfegyvermentes övezet létrehozását, a fegyverzet korlátozását javasolta kontinensünkön, kezdeményezte az idegen csapatok kivonását az NSZK-ból és az NDK-ból, szorgalmazta a magas szintű kelet—nyugati államiközi kapcsolatok fenntartását. 1958-ban Moszkvában ülésezett a PTT. Ekkor kiadott nyilatkozatukban a tagállamok megismételték korábbi javaslataikat, s felszólították a NATO-országokat: kövessék a szocialista közösséget, amely egyoldalúan két és fél millió fővel csökkentette hadseregeinek létszámát. A VSZ további javaslatokat tett az atomháború elkerülésére, a nukleáris leszerelésre, s indítványozta, hogy a NATO és a Varsói Szerződés államai kössenek egymással meg nem támadási szerződést. Az 1966-os bukaresti tanácskozás felvetette a NATO és a VSZ egyidejű feloszlatásának gondolatát. Nyilatkozatot adott ki az európai béke és biztonság megszilárdításáról. A béke- offenzíva következő állomá- sáként, a PTT 1969 márciusi budapesti ülésén, a Varsói Szerződés államai javasolták Európa országainak: hívjanak össze összeurópai biztonsági értekezletet. Ezt a felhívást 1972-ben újabb nyilatkozattal erősítették meg. A prágai PTT-ülés okmánya már megállapíthatta, hogy normalizálódtak az NSZK kapcsolatai a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával, megszületett a négyhatalmi egyezmény Nyugat-Berlin helyzetéről, s a nemzetközi jog normáinak megfelelő megállapodást kötött egymással a két német állam. A prágai nyilatkozat leszögezte: az összehívandó összeurópai értekezlet a határok sérthetetlensége, az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok, az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés, a leszerelésre való közös törekvés alapján eredményes lehet. Ezekben az években az enyhülés eszméje sikerekec ért el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között sokirányú tárgyalás folyt kettejük kapcsolatáról, s a fegyverzetkorlátozás lehetőségeiről. Megélénkült az európai államok sokoldalú együttműködése is. Ennek a folyamatnak mintegy a betetőzése volt az 1975. július 30-án, augusztus 1-én Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet. Ezzel a kontinens országai előtt az új lehetőségek tárultak fel. A Helsinkiben aláírt okmány azonban nem jelenthette az összeurópai probléma megoldását. A NATO űj fegyverkezési offenzívába kezdett. Elég emlékeztetni az elmúlt öt esztendő néhány eseményére: 1978 májusában az atlanti vezetők határozatot hoztak arról, hogy (az infláció mértékén felül) minden évben három-három százalékkal emelik katonai kiadásaikat ; tizenöt éves hosszú távú „védelmi programot” fogadtak el a fegyverkezés minőségi és mennyiségi fokozására; 1978 októberében Carter elnök elhatározta a neutronfegyver egyes alkatrészeinek gyártását; 1979 májusában a NATO-hadügymi- niszterek kettős zsaroló stratégiát hirdettek meg: fegyverkezéssel a leszereléshez!; 1979 decemberében Brüsszelben a NATO tanácsa döntést hozott arról, hogy középhatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el Nyu- gat-Európa több országának területén. Ezek a lépések mind nemleges választ jelentenek a VSZ kezdeményezéseire. Az elmúlt öt esztendőben a szocialista országok több kompromisszumos javaslatot terjesztettek nyugati tárgyalópartnereik elé Bécs- ben, a közép-európai hadorő- csöikkentési tárgyaláson. A nyugati felelet: a tárgyalás végeláthatatlan obstrukciója volt és ez ma is. 1976 novemberében Bukarestben ülésezett a PTT. A szocialista közösség felhívással fordult a helsinki okmány aláíróihoz: kössenek szerződést arról, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Azt is indítványozták, hogy se a NATO, se a VSZ ne bővítse tagjainak számát. 1978 novemberében Moszkvában tanácskozott a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé. Az ülésről kiadott dokumentum kiemeli: „Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tárgyalások résztvevőitől olyan bátor lépéseket követel, amelyek biztosítják a sikert. A siker elérhető, ha minden kormány politikájában megfelelően tükröződik a népek akarata.” A Varsói Szerződés külügyminisztereinek bizottsága — e szervezetet 1976- ban alakították meg — két ízben tanácskozott az elmúlt években. Akkor, májusban, Budapesten a közösség államai javasolták, hogy hívjanak össze politikai szintű értekezletet a helsinki okmányt aláíró államok részvételével az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdéseinek megtárgyalására. Az atlanti válasz: nem! 1979. október 6-án Leo- nyid Brezsnyev beszédet mondott Berlinben, megismételve a VSZ enyhülési javaslatait. Felszólította a NATO-országokat, kezdjenek tárgyalást a közép-hatótávolságú rakéták korlátozásának kérdéseiről. Bejelentette azt is: a Szovjetunió egy év alatt húszezer katonát és ezer harckocsit kivon az NDK területéről. A válasz: a NATO brüsszeli rakétadöntése volt. A szocialista közösség, a Varsói Szerződés mindezek ellenére nem a katonai erő fokozásával, hanem a békés egymás mellett élés politiká- , jának eszközeivel törekszik az enyhülés megszilárdítására, a kölcsönös biztonság érdekeit szolgáló leszerelésre. MIKLÓS GABOR (Következik: A biztonság záloga) Hazainduló szovjet katonákat búcsúztatnak az NDK-ban
