Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

ft 1980. május 31. Képújság Kaposszekcső, Kossuth Mgtsz Régi idők parlamentig (9.) Nyolcszáz hektár kukorica víz alatt Üjból földbe kerül a mag Sokáig emlékezetes marad Kaposszekcsőn 1980. május 11-e. Az esőzések során a Kapos már nem fogadta ma­gába a Baranya-csatorna vi­zét, s így a szövetkezet 800 hektáros kukoricatábláját el­öntötte. A kaposszekcsőiek időben elvégezték a tavaszi munká­kat, a kukorica vetésével is időben végeztek. Az árviz és a belvíz azonban tönkretette az addigi munkát. Helyen­ként méteres, a mélyebben fekvő részeken pedig még a házakat is veszélyeztette a viz. A kár elhárítását azonnal megkezdték, elvezették a vi­zet, de sajnos, 400 hektáron újból kellett vetni. Soron kí­vül kaptak rövid tenyészidejű magokat, s megfelelő tataj- előkészités után a héten be­fejezték az új vetését. hj—gk A víz levonult, ilyen a talaj Kenyeres-Kanfmann kontra Bajcsy-Zsilinszky Endre A Magyarország című na­pilap 1935. március 31-i szá­mából idézünk: „Az urnák elé járul a nem­zet, hogy szavazatával össze­hívja az új nemzetgyűlést. Mit érzünk a sorsdöntő va­sárnap előtt? Nincs egyéb mondanivalóm; essünk túl rajta, ilyen érzéssel ülhetünk be egy világtól elmaradt vi­déki fogorvos székébe: essünk túl rajta”. Maga a „műtét” már jóval előbb kezdődött — s egyálta­lán nem steril eszközökkel. Idő előtti házfeloszlatással, ame­lyet a kormánypártban dúló ellentétek idéztek elő. Göm­bös Gyula miniszterelnök, Horthy szegedi tizenkét kapi­tányának egyike, Hitler lelkes híve, az elszánt akarnok, el­érkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon Bethlen István gyámkodásától, aki ugyan átadta a miniszterelnö­ki pozíciót, de továbbra is a kormánypárt vezére maradt. Az új választásokon Bethlen hívei helyett Gömbös emberei lettek a kormánypárti je­löltek. Alighogy ily módon márci­us 5-én feloszlatták a Házat, megkezdődött a „foghúzás” előkészítése. A választási tör­vény szerint nem indulhatott mindenki ,cs,ak az, akinek a jelölését legalább a választók 10 százaléka — ajánlási íven — aláírásával támogatta. Vagyis négy-öt jelölt esetén már a választók fele előzőleg aláírásával bizonyította, hogy milyen jelöltet támogat. Az^ aláírásokat a választási fő­biztosok bírálták felül. A vá­lasztási főbiztosokat viszont a kormány nevezte ki. így az­tán a kormánypárt listáin nyugodtan szerepelhettek „holt lelkek” — már régen temetőben nyugvó vagy akár soha nem élt emberek. Az ellenzéki pártok számá­ra viszont ajánlatos volt, hogy a szükséges aláírások kétszeresét-háromszorosát tartalékban tartsák. Még a legjobb indulatú választási főbiztos is legalább az aláírá­sok egyötödébe belekötött, s érvénytelennek jelentette ki. Ezen a választáson csak az lehetett képviselő, akit Göm­bös is annak szánt. Kiadta a parancsot: Bajcsy-Zsilinszky Endréből nem lehet az. Gyű­lölte őt, mert 1933-ban, ami­kor Gömbös a parlament háta mögött meglátogatta — még­pedig elsőnek a külföldi ál­lamfők közül — a hatalomra jutót Hitlert, Zsilinszky fe­lelősségre vonta a képviselő­házban, s többek között kije­lentette: „Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megaka­dályozzuk, elmegyünk a go­lyókig és az akasztófáig!” Bajcsy-Zsilinszkyt az elő­ző parlamentbe Tarpa küld­te, s most is'ótt jelöltette ma­gát. Az Egységes Párt ellen- jelöltjéül Kenyeres Miklóst állította, Gömbös Gyula táv­iratban ajánlotta: „Küldjé­tek az országgyűlésbe bará­tomat. Kenyeres Miklóst!” A választások előtt kilenc nappal éjszaka a csendőrök megszállták Tarpát és kiuta­sították Bajcsy-Zsilinszky há­rom megbízottját. A főispán, a főszolgabíró és a végrehajtó járta a falut. Zaklatták azo­kat, akiket Bajcsy-Zsilinszky híveinek ismertek. Tíz-húsz- • harminc pengőt fizettek vi­szont egy Kenyeres-voksért. A Vitézi Szék — amelynek pedig Bajcsy-Zsilinszky ekkor még tagja volt, a választások után mondott le címéről — utasította tagjait, hogy Kenye­resre adják szavazatukat. S akit még ily módon nem „győzték meg”, hogy Tarpa és az ország népe számára az egyedüli üdvözítő ha Kenyeres Miklós bekerül a Parlament padsoraiba, azt a választás előtti éjszakán a csendőrök tartóztatták le. Hatalmas hó­viharban, szuronyok közt kísérték őket a huszonkét ki­lométerre levő Vásárosna- ményba. És a választások es­téjén a főispán és a főszol­gabíró mosolyogva gratulál­hatott Kenyeresnek: győzött a nyílt szavazáson. A Szabadság, Bajcsy-Zsi­linszky lapja, ekkor már több nagy cikkben leplezte le, hogy kicsoda Gömbösék tar- - pai képviselőjelöltje. Bebi­zonyította, hogy az illető, jól­lehet a Kenyeres nevet hasz­nálja, ezt jogtalanul teszi, tu­lajdonképpen neve Kaufman, s az igazi keresztneve sem Miklós. Gömbösék nem vették tu­domásul a leleplezéseket. Csak amikor Dinnyés Lajos interpellált a Parlamentben, akkor voltak kénytelenek a Kenyeres—Kaufmann-ügy- ben elrendelni a vizsgálatot. A közigazgatási bíróság megsemmisítette mandátu­mát, s bíróság elé állították. Okirathamisításért és szélhá­mosságért ítélték el. A meg­üresedett mandátumért pe­dig pótválasztásokat tartot­tak. A hatóságok ismét kí­méletlen terrorra kaptak utasítást. A pótválasztáso­kon Konkoly-Thege huszár ezredest hatvankilenc szó­többséggel választották kép­viselővé. Bajcsy-Zsilinszky pedig kiszorult a parlament­ből. Az 1939-es választások után Bajcsy-Zsilinszky, aki valóban a nemzet érdekei­nek képviseletét tartotta fel­adatának, ismét elfoglalhat­ta helyét a képviselőházi padsorokban. Jelen volt 1941. június 27-én, amikor Szinyei Merse Jenő alelnök így nyi­totta meg a tanácskozást: — Az egész országban nagy megdöbbenést és mélységes felháborodást váltott ki az a népjogellenes támadás, ame­lyet hazánk egyes területei ellen a szovjet légi haderő a tegnapi napon intézett. Úgy vélem, a tisztelt Ház, minden egyes tagjának érzelmeit is tolmácsolom akkor, amikor innét, a képviselőház elnöki székéből ezt a minősíthetet­len támadást megbélyegzem. És egyúttal mélységes rész­vétünket nyilvánítom az ár­tatlan áldozatok és hozzátar­tozóik iránt. Bárdossy miniszterelnök felállt: — Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a szovjet népjogellenes és mi­nősíthetetlen támadást. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e támadá­sok következtében Magyar- ország és a Szovjetunió kö­zött a Hadiállapot beállott. A Ház mindkét oldalán él­jenezni, tapsolni kezdtek a képviselők. Bárdossy felemel­te kezét, csendet kért, s az­tán így folytatta: — Még csak egy monda­tot. A magyar haderő a meg­felelő megtorló intézkedése­ket meg fogja tenni. Újra felhangzott az éljen­zés, a taps. Az általános ová­cióban elveszett egy közbe­kiáltás. — önnek nem volt joga... — szólt Bajcsy-Zsilinszky Endre, de hiába tiltakozott. Az ellenzék dermedten ült a helyén. Bárdossy, akár­csak a képviselőház tagjai, tudomást sem vettek Bajcsy- Zsilinszky Endre közbeszólá­sáról. A Ház áttért a föld­művelésügyi bizottság jelen­tésére a „rendkívüli fahasz­nálatok mértékéről!’. A Ház, amelynek tagjai olyan sok­szor hivatkoztak az „alkot­mányosságra”, nem tudták, hogy mind a hadba lépéshez, mind a magyar haderő ide­gen földön való alkalmazá­sához az országgyűlés előze­tes beleegyezése lett volna szükséges. Azt sem voltak hajlandók tudomásul venni a képviselők, amiről a fél or­szág beszélt: Kassát valójá­ban nem szovjet, hanem ál­cázott német repülőgépek bombázták — a német és a magyar vezérkar ezzel a pro­vokációval teremtett ürügyet Magyarországnak a Szovjet­unió elleni hadüzenetéhez. Végül estére már azt is tud­ták valamennyien, hogy ami­kor Bárdossy bejelentette: a magyar haderő intézkedése­ket fog tenni, valójában már magyar repülőgépek szovjet városokat bombáztak. A kép­viselők mégis hallgattak. Igaz, Bárdossy csak bejelen­tett, s — alkotmányellenesen — nem szavaztatott. De sen­ki nem szólt a bejelentés el­len. Sem a szociáldemokra­ták, sem a polgári ellenzék tagjai, akiket pedig egy világ választott el a hadüzenetet tombolva ünneplő nyilasok­tól. Ezek a nyilasok hatalom­ra jutásuk után meggyilkol­tatták a tisztán látó, bátor képviselőt. (Folytatjuk) PÁSZTOR IMRE Talajelőkészítés és -fertőtlenítés Béke- és barátsági hónap Szövetkezeti békegyűlés Bonyhádiul Mint azt már az idei béke- és barátsági hónapról szóló előzetes tudósításunkban je­leztük, a különböző társa­dalmi szervezetek amellett, hogy vezetőik, tagjaik részt vesznek a gyűléseken; bará­ti találkozókon, önálló ren­dezvényeket is tartanak. A szövetkezeti mozgalom me­gyei rendezvényét tegnap délután tartották meg Bony- hádon, a városi művelődési házban. Békés Ferenc állami díjas, nyugdíjas pedagógus, a városi népfrontbizottság al- elnöke köszöntötte a részt­vevőket, szövetkezeti dolgo­zókat és vezetőket, köztük a TESZÖV, a KISZÖV és a MÉSZÖV vezetőit, majd az általános iskolások műsora után Daradics Ferenc ország- gyűlési képviselőjelölt mon­dott ünnepi beszédet, mél­tatva a világméretű béke­harc eddigi sikereit, szólt a béke védelmében elvégzendő feladatokról. Helyenként még fényes víztükör van a táblákon Tarpa, 1935-ös választások: Bajcsy-Zsilinszky Endre a választóhelyiség előtt, csend­őrök között

Next

/
Thumbnails
Contents