Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. május 25. Képújság 11 Kiállítás Dombóváron A megyéből elszármazott művészek szekszárdi kiállí­tása után a Dombóvár kör­nyéki napok alkalmából az onnan elkerült festők, szob­rászok kiállítását rendezték meg, s mindkettőt jellemzi, hogy többen meg sem hallot­ták a hazahívó szót. Termé­szetesen senkit nem lehet ar­ra kényszeríteni, hogy bár­minő közösséget is vállaljon azzal a vidékkel, ahol az első ösztönzést kapta, viszont a tüntető távolmaradás, mely­nek okai között anyagiakat is emlegetnek, meggodolandóvá teheti mindkét városban a rokonszenves vállalkozás folytatását. Dombóvárott ezúttal nyol­cán mutatják be munkáikat, s bár — a gondos rendezés ellenére is — egyenetlen a kiállítás, tulajdonképpen a felfedezés erejével hat, hisz a szó igazi értelmében a sírból hozza vissza néhai Marczell György művészetét. A múlt tipikus művészsorsa volt az övé, mert miközben Dombó­várott több nemzedék leg­jobbjait indította el pályá­ján, magának is az élvonal­ban lett volna a helye. Mél­tatlan sorsát akkor is csen­des megadással viselte, ami­kor már nem kellett „vidéki” voltának betudnia mellőzött­ségét. Tanítványai közül nem egy látványos karriert csi­nált, így tudom, főiskolai ta­nár is van közöttük, annál meglepőbb, hogy Marczell Györgyről mindenki megfe­ledkezett, kiállítása nem volt, s nevét is most kell megta­nulnunk. Vérbeli festő volt, a fran­ciákon finomult ízlése meg­óvta a túlzásoktól, s bár nem tudta mindig függetleníteni Kaponya Judit: Veronka magát körülményeitől, kár lenne, ha feledésbe merülne nemes értékű hagyatéka. Üjváry Lajos már régen ki­alakította egyéni stílusát, megtalálta a számára legha­tásosabb kifejezési formát, s biztos kézzel festi költői han­gulatú tájait. A Hófoltok, a Naplemente a Dunánál leg­jobb kvalitásain kívül azt is mutatja, hogy jelentőséget tulajdonít a dombóvári kiál­lításnak. Sz. Bayer Erzsébet most is megbízható hűséggel ábrá­zolja világát, elsősorban szép sienai utcarészletére figyel­tünk fel, kár, hogy néha meg­feledkezik rajztudásáról, Sze- menyei Ferenc pedig nyolc- Vanhat évesen úgy festi na­turalista tájait, mintha az el­múlt száz esztendőben az ég­világon semmi nem történt volna itthon és az európai művészetben. Megkésett na­turalizmus ez, de legalább következetes. Kaponya Ju­ditról ezt sem mondhatjuk el, akiben még a ma már meg- mosolygott Böcklin ál-idillje is kísért, egyik portréja pe­dig pontosan olyan, mint egy Modigliani-másolat. Ehhez nincs mit hozzátennünk. Majoros János jónevű ke­ramikus, de amit itt bemu­tat, csak hiányérzetet kelt, Radó Károlytól pedig szíve­sen láttunk volna többet is, mást is. Medgyesyre emlé­keztető, tömör egységbe fo­gott formái mindig a lénye­gesre irányulnak, de igazi műveire feltehetően még vár­nunk kell. A korszerűség gondolata legjobban Samu Gézát fog­lalkoztatja, aki, mint a mű­velődési központ előtt álló szobra is mutatja, nem riad vissza a legmodernebb meg­oldásoktól sem, vagy ponto­sabban attól, amit annak Marczell György: Noémi Radó Károly: Felhőnéző tart. Mert forrásvidékei aránylag könnyen feltérké­pezhetek. A delphoi kocsi­hajtó újra meg újra átfogal­mazott alakja közelebbi pél­dát is idéz, elsősorban Gia- comettiét, s épp Samu Géza kísérletei bizonyítják, hogy az, amit avantgard-nak ne­vezünk — de már mióta! — napjainkban megújulásra vár, mert ugyan ma már ki fogadná el, amit a Dadával kapcsolatban Arp hetykén így fogalmazott meg: „Ki­mondtuk, hogy minden, ami létrejön, vagy amit ember al­kot, művészet.” Nem is lehet az, s Dombóvárott inkább Fülep Lajost érdemes idézni, aki a húszas évek elején itt lelkészkedett: A művészet csak az önkényt nem bírja el. De ez nemcsak modern kísérletekre vonatkozik, ha­nem elavult formákra is. Azok közül, akik végigjár­ták a modern művészet útja­it — s ez már történelem is — csak a legnagyobbak ké­pesek megújulni, mint itthon Martyn Ferenc, s éppen az ő példája bizonyítja, hogy van­nak új és korszerű lehetősé­gek. Minden okunk megvan arra, hogy higgyük, Samu Géza ennek az útnak közelé­Samü Géza: Temetési menet ben jár. CSÄNYI laszlö Fotó: DOMB AI ISTVÁN Irodalom lemezeken Az őszi Hungaroton-napok alkalmából megjelent és rö­vid idő alatt elkapkodott Shakespeare-drámalemez, a Rómeó és Júlia sikere gon­dolkodásra kell, hogy kész­tessen bennünket, mennyire élünk az irodalmi lemez­kiadás lehetőségeivel! Mi a valós helyzet ma a lemezfronton-? A vásárló- közönség érdeklődése azt bi­zonyítja : van létjogosultsá­guk az irodalmi, a mese- és történelmi-politikai lemezek­nek! Egyre többen keresik ezeket, és egyre nagyobb mennyiségben vásárolják. Mit mondanak a szakem­berék? Még mindig kevés van ezekből a lemezekből, de ahhoz képest, ami koráb­ban volt, jó hírekről, előbb- relépésről, tervekről, határo­zott tematikai bővülésről ad­hatunk számot. A Hungarotonnak gyakor­latilag három esztendeje adódik bővebb lehetősége, az újonnan felépült dorogi le­mezgyár révén, hogy ne csak zenei témájú lemezeket gyártson. A három prózai műfaj kö­zül pillanatnyilag az irodal­mi lemezek sorsa került elő­térbe. A Hungaroton szerkesztői egyelőre „adósságaikat tör­lesztik”, mint azt maguk ál­lítják. A megjelent művek között örvendetes módon már ott találhatjuk a Toldit, a János vitézt, Az apostolt, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, Az ember tragédiá­ját, és az első nem zenei si­kerről tanúskodó aranyle­mezt, az Ady-verseket Lati- novits Zoltán tolmácsolásá­ban. Több mint 70 000 pél­dányban fogyott el! Döntés született újabb magyar klasszikusok kiadá­sáról is. Természetesen nagyon so­kan várakoznak még megje­lenésre a magyar klassziku­sok panteonjában. És itt van­nak még a kortárs költők is. A szerkesztők rájuk is gon­dolnak. Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Váci Mihály már a „halhatatla­nok” között vannak, és kap­ható már Pilinszky János verses lemeze is. Az idén Weöres Sándor és Vas Ist­ván lemezeit is megjelente­tik. Már kuriózumlemezekre is gondolnak. Ugyancsak 1980- ban jelenik meg Vörösmarty verse, a Vén cigány, öt nagy színész (Ódry Árpád, Somlay Artúr, Mensáros László, La- tinovits Zoltán és Gábor Miklós) előadásában. A le­mez másik oldalán pedig az Ódát hallhatják majd szintén több színész interpretálásá­ban. Ezek a variációk már bizonyos energiatartalékról árulkodnak. A szándék nemes, kerül­jön a vers a zene közelségé­be! Hiszen nemcsak a zene, de a vers is lemezre kíván­kozik. Ezt vallják a Hunga­roton irodalmi szerkesztői. Már nincsenek elképzelhetet­len ötletek. A tamáskodók is meggyőződhettek arról, > hogy minden fajta irodalmi kivi­telezés létjogosultságot kap­hat. Ezért fogamzott meg már az ötletek sorában Ed­gar Poe Hollójának variáns­lemeze is. Az őszi Hungaroton na­pok olcsóbb — ötven fo­rintért árusított — lemezei nem utolsósorban az irodal­mi lemezek népszerűsítését voltak hivatottak szolgálni. Az akció igazolta a nemes szándékot. A Rómeó és Júlia 4000 példányban kelt el a boltokban, nagyon is tüne­ményes gyorsasággal. Ám miért ily kevés? Mért csak ennyi volt kapható? Mert csak ennyi dobozt tudtak biztosítani a kereskedelem számára. Ez a nagy gondjuk továbbra is! A csomagolás! A Hungaroton igyekszik figyelni a közönség jelzései­re, kívánságaira. A hangle­mezboltokból szervezetten is eljutnak hozzájuk a kérel­mek. így jöttek rá időköz­ben, hogy a legkisebb gye­rekeknek még mindig nincs meselemezük!. Az irodalmilemez-tervek biztatóak. Vannak nagyobb szabású elképzelések is. Már kidolgozott és megvalósítás előtt álló, „világirodalmi vá­logatásról” is szólnunk illik. A rádióban elhangzott soro­zat alapján szeretnék útjára bocsátani azt az öt lemezből álló „világlíra” sorozatot, amely az ókortól majd nap­jainkig szólaltatná meg a költészet remekeit, gyöngy­szemeit. „ Felbuzdulva a Rómeó és Júlia sikerén, újabb dráma­lemezek kiadására gondol­nak. Folytatni akarják a ti­zenkét nagy színész portré­ját bemutató színháztörté­neti sorozatukat. Bajor Gizi és Rátkay Márton lemezei már készen vannak. Kísérleteznek epikai mű­vek és epikus szerzők bemu­tatásával is. Móricz Zsig- mondról két lemezt készítet­tek, és elkészült Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című könyvének rádió- felvétele. Veres Péter, Déry Tibor és Németh László „szellemi ar­culatát” szeretnék bemutatni egy-egy lemezen a következő időszakban. Az irodalom mellett jelen­tős gondjuk a történelmi és politikai lemezek gondozása is. Válogatásaik egyre széle­sebb kört fognak át. A tör­ténelmi nagyságok panteon­jából most kerülnek ki Ká­rolyi Mihály-, Lukács György-, Münnich Ferenc- és Rajk László-lemezek. Nyolc nagy meselemez kö­zött válogathattak a felnőt­tek . gyerekeiknek. Felújítot­ták a Kis Mukk csodálatos történetét, megjelent az Ali­ce Csodaországban, dramati­zálták Benedek Elek meséit is. Az idén is csinos kis gyűjteményt állítanak össze. Kiadták Dómján Edit rádiós meséit és Arany János Ró­zsa és Ibolya című elbeszélő­költeményét, is. Mindez azonban csak íze­lítő a szép tervekből. Hadd adjunk hírt végeze­tül még egy nagy volumenű­nek ígérkező válalkozásukról. Iskolásoknak — kezdve az általános második osztályá­tól a középiskolákig — iro­dalmi szemelvényeket kíván­nak megjelentetni gazdag vá­lasztékban. Az 1979-es év frontáttörést hozott a prózai lemezkiadás­ban! Az alkotók, a szerkesz­tők zöld utat kaptak. Igye­keztek is élni lehetőségeik­kel, meggyőzvén a kételke­dőket arról, hogy szükséges és hasznos, s nem utolsósor­ban keresett árucikk az iro­dalmi vagy éppen történel­mi-politikai lemez! Nem is szólva a mesékről. SZÉMANN BÉLA Fafaragás és pirográfia A bulgáriai Lovecs mellet­ti Oresák régóta nevezetes egy ősi kézműves mesterség­ről. A fába égetett díszítő matívumokkal ellátott hasz­nálati és emléktárgyak ké­szítéséről, csodálatos hímzé­sekről híres falucskában a „műves” családok egész sora él ma is. Belőlük alakult a Rodno Izkusztvo népművé­szeti szövetkezet, amely je­lenleg az ország legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása. A már a századfordulón elismerést szerzett oresáki mesterek leszármazottai, kö­vetői tovább öregbítik sajá­tos művészetük hírnevét. Je­lenleg a világ 36 országában vannak megrendelőik. A szebbnél , szebb dobozokat, kulacsokat, hordócskákat, boroskupákat, pipákat — az összesen 360-féle tárgyat — világszerte szívesen vásárol­ják. Hogy ez a mesterség tá­volról sem csak a múlté, azt a „fiatalodó” szövetkezet is bizonyítja. Az idős mesterek mellett már több mint száz fiatal tevékenykedik. 370 szövetkezeti tag 40 éven alu­li, sőt, már az iskolásgyer­mekek közül is nem egy itt tölti szabad idejét, hogy be­pillanthasson a fafaragás és pirográfia műhelytitkaiba. Múzeum és közművelődés A múzeumok egyre na­gyobb szerepet játszanak a közművelődésben. Az alap­vető, hagyományos múzeumi funkció — a műtárgyak be­mutatása — mellett közvet­lenebb kapcsolatot teremte­nek, különböző közönség- rétegekkel, más művészeti ágakkal együtt, új bemuta­tási formákat találnak. A múzeumokban ma már nemcsak képet, szobrot, ipar- művészeti tárgyat, történelmi vagy egyéb dokumentumot láthat az érdeklődő. Előadá­sokat hallgathat, műsoros irodalmi, zenei rendezvénye­ken vehet részt. Elmélyedhet egy-egy speciális téma tudo­mányos kutatásának ered­ményeiben. Pályázaton, ve­télkedőn, versenyeken való részvétellel aktívan bekap­csolódhat a múzeumi isime- r elterjesztő munkába. A tárlatvezetés szinte mú­zeumi alapszolgáltatás. A csoportos látogatóknak a fe­le tavaly részesült is tárlat- vezetésben. Egyes múzeu­mokban az anyag ilyenfajta bemutatásának speöiális for­máit is kialakították. Győr­ben, Szolnokon, Szekszárdon a szocialista brigádoknak, Szombathelyen és a főváros­ban' a Magyar Munkásmoz­galmi .Múzeumban a családos látogatóknak szóló tárlatve­zetéseket tartanak. Népsze­rűek a vezetést más prog­ramiakkal kiegészítő rendez­vények. A Magyar Nemzeti Múzeum-beli szabad szom­bat, a szombathelyi múzeu­mokban a szocialista brigád­nap, a kecskeméti Katona József Múzeumban a mú­zeumkerti nyári esték, vagy vetélkedőre felkészítő foglal­kozások — a pécsi, a szege­di, a debreceni, az egri, a gyöngyösi, a békéscsabai, a szombathelyi, a simontor- nyai múzeumokban. S ami ■a terveket illeti, érdekes fel­sorolni ezek közül is néhá­nyat: Baranya megyében a Munka és művelődés címet viselő új akciót, a Fejér, a Szabolos-Szatmár, a Hajdú- Bihar megyei vetélkedőre előkészítő sorozatokat. Iro­dalmi, színházi bemutató­sorozat lesz az idén is Gor- • siumban, Egerben, Gyulán, Tatán. Folytatják a Magyar Nemzeti Galéria és a Mun­kásmozgalmi Múzeum zenei rendezvényeit, a borsodi múzeumokban a Zene a 'képtárban, Hajdú-Bihar me­gyében a Múzeumi mozi so­rozatokat. Baráti körökbe gyűjtik múzeumaink a munkájuk iránt intenzíven érdeklődő­ket. Megújultak és eredmé­nyesen működnek a Bács­Ktistoun, a Békés, a Borsod, a Fejér, a Komárom, a Nóg- rád, a Somogy, a Szabolcs, a Tolna és a Veszprém me­gyei múzeumok baráti kö­rei. Előadások, kirándulások, gyűjtőakciók kapcsolódnak tevékenységükhöz — s a múzeumi munkát jól ismerő résztvevők segítő társadalmi bázist nyújtanak a múzeu­moknak is. A megosztott élmény, kö­zösen felfedezett látnivaló többet ad, mint az egyszeri, esetleges _ program. A kiállí­tás, a múzeumi hangverseny, a témához kapcsolódó iro­dalmi, történelmi előadás, amelyről a családban, a munkahelyen beszélni, vitáz­ni lehet, a vetélkedők, ame­lyek a játék és az ismeret- szerzés örömét kapcsolják össze, maradandó kulturális élménnyel 'ajándékozzák meg a résztvevőt, s részvételre indítják a közömböst. KADAR MARTA Űjváry Lajos: Hófoltok Tolnában Szirmainé Bayer Erzsébet: Csendélet a kamrában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents