Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1980 május 25, 8 KÉPÚJSÁG « Az Interkozmosz program ■ Az első csehszlovák űrrepülő 1978-as htjával a csehszlovák tudósoknak az Inter- kozmosz-program keretében végzett több mint tízéves munkája teljesedett ki. E programhoz a Szovjetunió a szocialista országoknak korszerű műbolygó és rakéta- technikát, földi irányítórendszert biztosít, beleértve a jól- képzett szakemberek csoportjait is. A csehszlovák tudósok eddig gyakorlatilag minden műbolygós kutatási programban részt vettek. Vagy speciális műszerek készítésével, vagy részleges kutatói tevékenységgel járultak hozzá a kísérletek sikeréhez. Az Interkozmosz—2 program munkálataiban való részvételt, amely az ionoszféra paramétereinek tanulmányozásával foglalkozott, 1970. júliusában az Interkozmosz—3 műbolygó kísérletek követték, amelyek a magnetoszféra és a rádióhullámok terjedésével foglalkoztak. Ez utóbbi kísérletekben a csehszlovák tudósok részvétele oly nagyarányú volt, hogy ezt az Inter- kozmosz-bolygót szovjet— csehszlovák műbolygónak is nevezik. Hasonlóan nagyarányú a Szovjetunió és Csehszlovákia részvétele az Interkozmosz—5 és —13 kísérleteiben. Csehszlovákia részt vett az Interkozmosz új műbolygó generációja, az irányított orbitális állomás előkészítésében is. Az ilyen típusú első műbolygó az Interkozmosz—15 volt (1976. június 19-én startolt). Repülés közben hajtották végre azoknak a telemetrikus rendszereknek és berendezéseknek technológiai próbáját, amelyek tervezésében a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország vett részt. Vladimir Remek űrrepülésével Csehszlovákia részvétele a pilótákkal végzett űrrepülésekben nem fejeződött be. Az elkövetkező időszakban; amikor a korábbiaknál is korszerűbb és nagyobb orbitális állomást lőnek fel, a nagyobb számú személyzet tagjai között további csehszlovák polgárok is lesznek. Tovább fejlődik a békés célú űrkutatás is az Interkozmosz műbolygók segítségével, amelyekből már húszat lőttek fel. Említsük meg, hogy ezen a téren Csehszlovákia ugyanabban az évben, amelyben Vladimir Remek a világűrbe jutott, további sikert is aratott. Az Interkozmosz—19 űrprogram keretében 1978. november 1-én kezdte meg működését az első csehszlovák m bolygó, a Magion. A Magionnal a kutatók az alacsony frekvenciájú elektromagneti- kus mezők idő- és téfbeli struktúráját tanulmányozták az ionoszférában és a mag- netoszférában, méréseket végeztek különböző helyeken, de ugyanazon a körpályán. A kísérleteket három hétig végezték, amíg a műbolygó a földi állomás hatótávolságában volt. A távolság megnövekedésével véget értek az alapkísérletek, a kis műbolygó azonban még ma is „él”. Ez is tanújele a cseh tudósok és konstruktőrök jó munkájának a kozmikus kutatásban. Huszonöt éves a baj kon úri űrrepülőtés A startoló űrhajók városa A Szovjetunióban 25 évvel ezelőtt, 1955-ben határozatot hoztak: a mesterséges holdak, űrhajók és bolygóközi önműködő állomások segítségével végzendő űrkutatások céljából tudományos gyakorlóteret kell létesíteni. Az APN tudóstíója, Alena Szevasztyanova kérésére erről beszélt Jevdokim Bohanov mérnök, a bajkonuri építkezés résztvevője. — A Szovjetunióban 1955- ben geofizikai rakétákkal már végezték- magaslégköri kutatásokat. Ezeknek alapját azok a repülési kísérletek vetették meg, amelyeket az Sz. P. Koroljov konstruktőrirodában korábban kidolgozott R—I A rakétákkal végeztek. A kísérletek igazolták a leválasztható konténerekkel félszerelt, folyékony üzemanyaggal működő rakéták kifejlesztésének elvi lehetőségét. 1951-ben hat alkalommal bocsátottak fel R—I B rakétát, tudományos be.- rendezéssel és kísérleti állatokkal, 100 km-es és ezt meghaladó magasságba. Munkálatok folytak nagy teljesítményű hordozórakéták kifejlesztésére. Napirendre került a' kozmosz megostromlásának kérdése. A jövendő űrexpedíciókhoz szükség volt különleges űrrepülőtérre. Hol építsék ezt meg? A szakemberek tudták, hogy a maga nemében ilyen egyedülálló objektum színhelyét energiafelhasználással összefüggő elképzelésekből úgy kell megválasztani, hogy minél közelebb legyen az egyenlítőhöz és biztosítva legyen nagyméretű rakományoknak az építkezés körzetébe, majd pedig a rakéták felbocsátásának színhelyére való szállítása. Ráadásul a felbocsátandó 'objektumok röppályájának gyéren lakott térségek fölött kell vezetnie, az elhasználódott rakétafokozatok visszahullási övezetének pedig teljesen lakatlannak kell lennie. S végül á kiszemelt helynek az évszak nagy részében felhőtlennek kell lennie és kielégítő mennyiségű energia- és vízkészletekkel kell rendelkeznie. Ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelelt a 'kazahsztáni végeláthatatlan Kizil-Kum sivatag. 1955 végén megkezdődtek a földmunkák, megalapozták az indító létesítmények komplexumát, a szerelő- és próbacsarnokot, az irányítótermekét, megépítettek több száz kilométernyi műutat és földutat, s ezzel párhuzamosan folyt a hő- és vízszolgáltató rendszerekkel ellátott lak.télepek építése. S a vörös homokkal borított óriási A starthelyre szállítják a „Vertikal—8” geofizikai rakétát területen mindenütt ezrével dolgoztak építőgépek, amelyek átláthatatlan porfelhőket vertek. Ezt a „csiszoló- par-fielhőt” még az általunk „homokfúvóknak” elnevezett, télen roppant hideg, nyáron túlságosan forró állandó helyi szelek sem voltak képesek éloszlatni. A déli nap tűző sugarai sem törtek át rajta. A gépek éj- jelmappal bekapcsolt fényszórókkal dolgoztaik, ez azonban vajmi keveset segített... Befejeződött a nagyméretű •berendezés szerelése, megkezdődték az_ elektronikus berendezéssel "és a hidraulikus követőrendszerekkel kapcsolatos munkálatok, majd a beszabályozás. Aztán elérkezett az építkezés befejező szakasza: az indító állomás felkészültségének ellenőrzése a rakéta felbocsátására, komplex kipróbálása. Az űrrepülőtérre, mint ahogy már akkoriban neveztük, megérkeztek az egyes rendszerek konstruktőrei és Sz. . Koroljov akadémikus, a főkonstruktőr. Attól számítva már nem sok idő telt el. A vakmerő úttörők tettei révén az emberiséget meglepték az éterbe sugárzott szovjet rádiójelzések: „Itt Moszkva beszél... Ma . . . 'a világon először ...” Közéjük tartozott az első Szputnyiik, majd Gagarin, Tyereskova, Leonov, az első huzamos expedíciók, és az első nemzetközi startok. A bajkonuri űrrepülőtérről 45 szovjet és négy szocialista országbeli űrhajós indult a kozmoszba, akik együttvéve 5 év 190 nap, 3 óra 40 percet dolgoztak Föld körüli plyán, A mai Bajkonur modern város képét mutatja, de megA Szojuz—13 űrhajó kilövése van a saját profilja. Ott, ahol 25 évvel ezelőtt sátrak és barakképületek álltak, nagyszerű lakó- és szolgálati helyiségek nőttek ki a földből. Olyan emberek laknak itt, akik a kozmikus technikát készítik elő az űrrepülésekre és indítják útba a csillagok felé. S bizonyos, hogy az emberiség még sokszor lesz szemtanúja azoknak a hőstetteknek, amelyek Baj'konurból indulnak ki. Ez a legnagyobb elismerés és az építőkre való legszebb emlékezés. Súlytalanság a Földön A Szál jut—6 fedélzetén Virágok a Kozmoszban Az űrhajósok kilépése a nyílt világűrbe, egyike azoknak a legbonyolultabb és olykor legszükségesebb műveleteknek, amelyeket az űrberendezés legénységének el kell végeznie. Hogyan készülnek fel az űrhajósok ilyen munkára? Lehet-e a Földön a kozmikus körülményekhez hasonló feltételeiket teremteni? A Szovjetunióban gyakorlatilag az első pilótás űrrepülések óta működik a próbaüzemelő mérnöki szolgálat. A próbaüzemelést végző mérnökök a kozmikus feltételeket imitáló körülmények között dolgoznak a kozmikus technikával. Ezután átadják tapasztalataikat az űrhajósoknak, együtt tökéletesítik azokat a módszereket, amelyekkel a kozmonautáknak majd repülés közben dolgozniuk kell. Természetesen, az űrrepülés feltételeit lehetetlen teljes mértékben imitálni itt a Föídön, de például rövid ideig tartó súlytalanság kialakítható a repülőgépeken, ha parabolikus pályán repülnek, huzamos súlytalanság pedig vízmedencében létesíthető.- A súlytalanság víz alatti modellezése elég közéi áll a repülés reális körülményeihez és lehetővé teszi a próbát végző számára, hogy megtanulja saját testének irányítását. A víz alatti súlytalanságban a legénység elvégezheti az egész űrállomás átvizsgálását, ami bonyolult, munkaigényes és nem kockázatmentes munka Olykor az orbitális pályán adódó helyzet sugallja, hogy a próbaüzemelést végző mérnököknek mit kell kimunkálniuk annak érdekében, hogy segítsék az űrhajósokat bizonyos repülési feladatok végrehajtásában. Éppen ilyen helyzet adódott a Szojuz—25 űrhajónak a Szailjut—6 űrállomáshoz való tése. E nagyszabású program repülése után. A dofckolás nem sikerült. Nem volt világos, mi is történt azzal a dokkoló berendezéssel, amelyet a Szojuz megközelített. Ezt a Szojuz—25 legénységének kellett ellenőriznie. Bonyolult és igen fontos műveletet kellett begyakorolni, miivel ettől függött a Szal- jut—6 orbitális állomás egész további programja. Romanyenko és Grecsko űrhajósok a próbaüzemelőkkel közösen lent a Földön kidolgozták a nyílt kozmoszban történő ellenőrzés valamennyi mozzanatát. Ezután pedig megismételték az or- bitális pályán is reális feltételek között. Idézzük fel a tévéközvetítést. Grecsko: 0 óra 34 perc. Lépj ki lassacskán. Tekints balra, a dokkoló berendezés sértetlennek látszik, mintha új lenne. A központi vezérlőterem: Jól van, tovább. Grecsko: A tölcsér — rendben. A csatlakozó — rendben... A központi vezérlőterem: Jó. Nézzétek meg a felületet, a bordát, a karcolásokat, csorbulásokat... Grecsko: Nincs semmiféle karcolás, semmi isem sérült meg, minden csak úgy ragyogA központi vezérlőterem: Jól van. így kezdődött a munkák programja a Szaljut—6 űrállomáson. Mint tudjuk, ebben a programban szerepelt három huzamos ideig tartó expedíció (96, 140 és 175 napos) végrehajtása, négy látogató-expedíció, közülük három nemzetközi, együttvéve csaknem két tucatnyi dokkolás és az űrállomás többszöri üzemanyag-feltöl- eredményes teljesítésében a földi próbaüzemelő mérnöki szolgálat munkája is benne van. Alena Szevasztyanova----Szaljut—6 legénysége, t k Leonyid Popov és Va- lerij Rjumin televíziós ~_J adásban egy uborkát mutatott be a nézőknek, amely állítólag az űrállomáson lévő üvegházban nőtt. A tréfára — mert erről volt szó —, sokan „ráharaptak”. Az uborkához még visszatérünk. Beszéljünk egyelőre arról, hogyan zajlott le az első munkahét. A világűrben töltött első napokban a fő probléma, hogy a személyzetnek meg kell szoknia a súlytalanság állapotát. — Az alkalmazkodás — mondja Anatolij Jegorov, az orvosi csoport vezetője, — mindig bizonyos nehézségekkel jár. Az űrhajósok úgy érzik, hogy fejükbe szalad a vér, arcuk puffad, közérzetük romlik. Ez azzal magyarázható, hogy a súlytalanság állapotában a test felső részébe több vér jut, mint normális körülmények között. Az egyes ember reagálása egyrészt szervezetének egyéni sajátosságaitól, másrészt a repülés előtti előkészítéstől függ. Ha Popovot és Rjumint vizsgáljuk, náluk az alkalmazkodás első szakasza viszonylag könnyen zajlott le. Ügy véljük, hogy ez elsősorban az intenzív edzésekkel magyarázható. Az űrhajósok a felkészülés során a fej felé lejtő ágyban aludtak, olyan különleges székben forgatták őket, amelynek dőlésszögét előre megadott program alapján lehet változtam. A sok „edzés” nem veszett kárba. Az űrhajósok külsőleg is íól néznek ki, az orvosi mérések is igazolják ezt. Az első napokban például az űrhajósok általában fogynak, mivel szervezetük vizet veszít. Ez alkalommal csupán a parancsnok fogyott, ő is egész keveset. Rjumin súlya változatlan maradt. — Ha az űrállomáson folyó munkáról beszélünk — folytatja Vlagyimir Ljahov űrhajós — saját tapasztalatomból tudom, milyen sok gonddal jár az első hét. Az állomás újbóli üzembe helyezése több napot vesz igénybe. Be kell kapcsolni a híradórendszert, a levegőgenerátort, a hőszabályozó-berendezést stb. Egyszóval van elég munka. A jelenlegi személyzetnek még ki kellett rakodnia a Progresszből és el kellett rajta helyezni, mindazt, ami az űrállomáson feleslegessé vált. Ezenkívül az üzemanyag feltöltésére is elő kellett készíteni az állomást. Az űrhajósok által bemutatott „uborka” papírból készült és csupán a tréfa kedvéért vitték magukkal. Az űrben létesítendő növényi tenyészetekkel a biológusoknak egyelőre komoly problémáik vannak. A repülések egyre hosszabbakká válnak és természetes, hogy a normális munkához az űrhajósoknak teljes értékű táplálékra van szükségük. Az élelmiszerek konzerválása elkerülhetetlenül együtt jár a vitaminok és szénhidrátok csökkenésével. A konzerveket gyorsan meg lehet unni. Egyenlőre még nincsenek problémák: az űrhajósok menüje választékos, a progressz-űrhajók minden soronkövetkező útján újakat küldenek, ám a végleges megoldást a biológusok az űrben lévő üvegházakban látják, amelyekben zöldséget és főzelékfélét lehet termelni. Már kísérleteztek a mesterséges tőzeg-, perlit-, vagy polimertalajon történő hidroponos termesztési móddal, ám a berendezés súlya és mérete túlságosan nagy volt. Az utóbbi időben a kutatók figyelmét egyre inkább az aeroponika vonja magára, amikor is a növényeket különleges fészkekben helyezik el, gyökereiket pedig tápoldatokkal látják el. A fő problémák nem műszaki jellegűek, hanem maguk a növények ,amelyek egyenlőre nem akarnak nőni az űrben. A Szaljut—4-en elvetett borsó nem hozott termést. Ügy gondolták, hogy ennek oka a súlytalanság. Megpróbálták ezt fénnyel „helyettesíteni” (köztudott, hogy a növények a fény felé nőnek). Második alkalommal a borsó termést hozott, ám bizonyos idő múltán a növény elpusztult. Ugyanez történt az űrállomásra vitt hagymával. Még az annak idején a Szaljut—6-ra vitt tulipánok is gyorsan színtelenné váltak és elhervadtak. •• ■ -I szakemberek szerint ä azonban lehetséges, hogy a növények gyen___jge fejlődését nem a s úlytalanság okozza, hanem valami más tényező: a magasabb hőmérséklet, a nem kellő megvilágítás, a szellőztetés hiánya (a növények gyökerénél összegyűlnek a növény által kilélegzett gázok.) Egyenlőre nem tudjuk a pontos választ a kérdésekre. Éppen ezért a biológusok a jelenlegi expedícióra új kutatási ciklust készítettek elő. Ehhez az oázis, a vázon, és a malahit elnevezésű berendezéseket használlak. Az utóbbiba virágzó orchideákat ültettek. Az űrhajósok tájékoztatása szerint a virágok egyenlőre jól érzik magukat. MIHAIL CSERNISOV
