Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. május 25. KÉPÚJSÁG 5 Mosoly, virággal — Jaj, mit szólnak, ha meglátják! Ö még nem tud semmit arról, hogy a felnőttek mindent beírnak, felírnak... GYERMEKEINK „Szememfénye! Csillagom!" — becézi gyer­mekét a szülő, aki benne látja a jövő folytatását, álmai valóra váltóját. A jövő, álmaink megvalósu­lása attól függ, hogy mennyit adunk önmagunkból gyermekeinknek. Mert bármilyen fontos szerepet is tölt be a mi -társadalmunk gyermekeink nevelésé­ben, oktatásában, fiaink, lányaink formálása, nevelése, jellemük alakítása, emberségük kibon­tása ma is, a jövőben is a család feladata. Azt mondjuk, ha nagy az elfoglaltságunk, ha többre törekszünk — gyermekeinkért tesszük. Ez így igaz, de nincs az a szép holmi, látványos program, amely egyetlen szülőt is felmenthetne az alól, hogy idejét, jó szavát, tanácsát, szeretetét bőség­gel adja, hogy nevelje, formálja gyermekét. Társadalmunk, benne valamennyien és külön- külön minden szülő, azért dolgozik, hogy magunk­nak és gyermekeinknek jobb legyen. Sok-sok mil­liárd forint értéket teremtünk önmagunknak és gyermekeinknek. E teremtő munkánkra büszkék le­hetünk. Ez az érték azonban csak akkor csillog drágakőként, ha hozzáadjuk mindazokat az órá­kat, perceket, amelyeket gyermekeink körében töl­tünk, amelyek tartalmasabbá, szebbé teszik gyer­mekeink életét. Gondoljunk ezekre most, a gyermeknapon és ne csak ma, hanem az év minden napján legyünk minél többet együtt gyermekeinkkel. Ennél többet, maradandóbbat, értékesebbet nem adhatunk ne­kik! SZALAI JÁNOS — Anyukám, itt én beszélek... — Én vagyok a legjobb étvágyú, én nagykanállal eszem... — Ha hiszik, ha nem, én szeretek mosakodni! nn — Mit mondasz, édesem? — Passzold ide, nagymami! Öröm cumival

Next

/
Thumbnails
Contents