Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

1980. május 21.

^PÜJSÄG 3

Téesz és közművelődés Tevelen

Régi idők parlamentje (1.)

Petőfi bukásé

Szemnek, szívnek egyaránt szép napot töltöttem Tevelen. Sokan dolgoztak a határban, a Nap hétágról sütött.

— Végre egy igazi tavaszi nap — mondta az öregember a kapuban ácsorgó asszonynak, s választ sem várva baktatott tpvább, hogy mielőbb a szőlőbe érjen.

Az utcák kihaltak, csendesek. Csupán egy-egy ablak „beszél”: munkavitát vagy írógépkopogást közvetít.

Jándi Józseffel, a Kossuth Tsz elnökével szerencsére sikerül találkozni, temérdek munkája közt is szakít időt, s szívesen beszél a szövetkezet kulturális tevékenységéről.

— Évente negyvenezer forint támogatást ad a művelődési háznak téeszünk. Az összeg, hogy úgy mondjam, kamatozik... De a „kamatok” felsorolása talán nem is az én dolgom — mosolyog.

A teveli művelődési ház díszítőművészeti szakkörében sok téesztag van. Az asszonyók, lányok minden hétfőn összejönnek, s hímeznek. Eddig sióagárdi, palóc, karádi térítők, futók, párnák, abroszok vannak műveik között. Jövőre „matyóul” tanulnak.

— A hímzőkört annak idején vagy tizenöt esztendővel ezelőtt Lányok, asszonyok klubjaként alakítottuk, mégpedig azért, hogy a háztartásban dolgozó asszonyokat is összehozzuk, ők is tagjai legyenek egy közösségnek. Később, a gyermekgondozásin lévő kismamákat is közénk csaltuk — mondja Jándi Józsefné adminisztrátor. — Akkor is hímezget- tün'k, kötöttünk, horgoltunk, s közben izgalmas, érdekes egészségügyi, politikai előadásokat hallgattunk...

Mióta szakképzett szakkörvezetőnk van, eredeti minták alapján hímezünk — folytatja Deák Béláné belső ellenőr. — Kitűnő program ez nekünk, asszonyoknak, s örömmel vesszük tudomásul, hogy egyre több fiatal is közénk tartozik. Mióta kézimunkázunk, megszépült, vidámabb lett otthonunk. A művelődési háznak és a könyvtárnak ajándékoztunk a közös munkánkból egy-egy sióagárdi faliképet.

— Május 1-én a művelődési házban mutattuk be munkáinkat — mondják.

— Terveik?

— Szeretnénk megtanulni szőni is, ez mindannyiunk kívánsága, s ha sikerül állványokat kapnunk, azonnal beindul a szövőszakkör is.

— A férjek nem veszik zokon, hogy hétfőnként csak este 10 körül járnak haza az asszonyok?

— Dehogy. Megszokták és örülnek is, hogy kedvünkre való szórakozásunk van.

Persze a díszítőszakkör tagjainak programját minden esztendőben színesíti egy- egy szép kirándulás.

S ha már a kirándulásnál tartunk, meg kell jegyezni, hogy a falu vegyes kórusa — tagjai jórészt téesztagok —- elég keveset „kirándulnak”. Pedig szívesen szerepelnének, örömmel fogadnának el meghívásokat.

— Egyszerűen nincs alkalmunk fellépni — mondja egyik kórustag. — Idén az öregek napján és a falugyűlésen énekeltünk másoknak, egyébként csak • magunknak szoktunk. A próbákon.

„ —■ A kórusba az idén sok fiatal lépett be.

Szauer János, az iskola igazgatója a kórusvezetőr Hogy vélekedik ő minderről?

— Sajnos, valóban keveset szerepelünk, s 1977-ben voltunk utoljára minősítésen. Egyébként már kétszer nyertük el az ezüst fokozatot.

— Programjaik?

— Ősszel feltétlenül jelentkezünk minősítésre, mégpedig Bárdos-számokkal és klasszikusokkal: Mozart-tal

és Bach-ihal. Egyébként, ha bárhová kapnánk meghívást, szívesen vinnénk műsorunkat.

A termelőszövetkezetben a lengyeli szakmunkásképző intézetnek tavaly kihelyezett tanfolyama volt Tevelen, melyen 15-en vettek részt, s lettek állattenyésztő szakmunkások. A férfiak közül zömmel idősek végezték el a tanfolyamot. Említésre méltó, hogy az asszonyok igen jó eredményt értek el, többen kitűnő bizonyítványt kaptak.

— Ha tanulásról van szó, az asszonyok remekelnek! Ha szervezésről, azt is szívesen bízzuk a nőkre, hisz ők annak is mesterei — jegyzi meg a téeszelnök.

Folytatva a tanulást... Jövőre megint szerveznek szakmunkásképző tanfolyamot a téeszben. Jelenleg 16-an járnak a palánk! mezőgazdasági szakközépiskolába, 3-an tanulnak Bonyhádon a Marx- izmus-Leninizmus Esti Egyetemen, egy gépszerelő most végzi a hathónapos pártiskolát. Tavaly ketten, most pedig egy dolgozó a hallgatója az esti egyetem speciális kollégiumának.

Délidő van. A környékben dolgozók a téesz irodaházának éttermében költik el ebédjüket. A távolabbi munkahelyekre — akár háromnégy dolgozónak is! — kiviszik a meleg ételt.

A termelőszövetkezetnek 103 nődolgozója van, akik szívesen szólnak a márciusban megtartott és igen jól sikerült nőnapi ünnepségről.

— Kisdorogról és Bony- hádvarasdról a téesz autóbusszal hozta be a lányokat, asszonyokat a teveli ünnepségre. Azt hiszem, ilyen jól, ilyen szépen még nem sikerült nálunk nőnapi ünnepség — mondja egy asz- szony a szőlészetből.

A termelőszövetkezet dolgozói sokat utaznak. Tavaly a nőbizottság szegedi kirándulást szervezett, megnézték a szabadtérin az Állami Népi Együttes műsorát. Már tervezik a kirándulást a fővárosba, ide 44 téesztag megy. Június 12—13—14-én pedig harmincán utaznak Bécsbe, ehhez 1000—1000 forint hozzájárulást ad jutalomként a szövetkezet.,

Három szocialista brigádja van a téesznek. ők rendszeresen tartják ia kapcsolatot az óvodával, iskolával, bölcsődével és az öregek napközijével. Szívesen vesznek részt társadalmi munkában, bármi legyen is az.

Estefelé jöttem el Tévéiről, az utcák megélénkültek, felnőttek, gyerekek szaporáz- ták lépteiket hazafelé. Akkor már többet tudtam róluk, mint reggel. ..

V. HORVÁTH MÁRIA

Lucernobetakarílás

Először kaszálják a lucernát ebben az évben a döbröközi Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Esős, borongós időben vágja az értékes terményt Péter János egy hetvenhektáros

táblán.

A pesti Redoutban, a Vigadó elődjében ült össze 1848-ban az országgyűlés

Addig a karok és rendek küldték követeiket az ország- gyűlésbe, de 1848-ban, ^.szabadságharc és forradalom lázas napjaiban — először — népképviseleti országgyűlést választott az ország. Ez a parlament néhány törvényével beírta magát nemcsak történelmünkbe, hanem a magyar nép szívébe is. Például ezek az 1848. június 15-én megválasztott követek mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, ők fogadták el a Függetlenségi Nyilatkozatot.

De ezen a követválasztáson bukott meg Petőfi Sándor is, a pesti március 15-e hőse, a magyar ifjúság bálványa, a magyar nép nagy költője, a szabadság és forradalom jelképe örök időkre. A magyar általános iskolákban Az apos- tol-t olvasva minden gyerek megtanulja: ennek az elbeszélő költeménynek írására mindenekelőtt a keserű csalódás ihlette a költőt.

Az irodalomtörténetbe bevonult és a nemzet hálátlanságáról tanúskodó szabadszállási választás, jegyzőkönyve Kerek József választási jegyző kézírásával — fennmaradt. A jegyzőn kívül Szeles László választási elnök, Balogh Lajos, Szilágyi Lajos és Józan István választmányi tag írta alá. S abban egyszerűen nem szerepelt Petőfi Sándor neve.

Hogyan lehetséges ez?

Ügy, hogy Petőfi azért bukott meg, mert — legalábbis formailag .— senki nem is ajánlotta képviselőül. A megválasztott Nagy Károly nevén kívül elhangzott még Tóth Károly, Balajthy Vendel, Tóth Pál, Kerek József és Virágh József neve, de mivel ezek mind visszaléptek, a választmányi bizottmány „köz akarattal kikáltatván” — vagyis egyhangúlag — Nagy Károlyt választotta meg országgyűlési követnek, akinek legfőbb erénye abban volt, hogy a helyi református pap fia lévén, megfelelő helyi szövetségesekkel rendelkezett a nagy választási manőverhez.

lásából. És története van annak, hogy miért nem volt a 760 között senki az országszerte ünnepelt költő hívei közül.

Amikor az országgyűlési választásokat kiírták, Petőfi elhatározta, hogy szülőhelyén, a Kiskunságban lép fel követjelöltnek. Nyomtatott proklamációban fordult a több városból álló kerület választóihoz, hogy elfogadja a képviselőséget, ha megválasztják, de örülni fog, ha különb embert választanak nála. Ebben a röpiratban bemutatkozott. S magát gyaluhoz hasonlította a haza fölépítésének munkájában: „Magyar- ország az utóbbi időkben sokat tett, de még korán sem eleget arra, hogy boldog és szabad legyen ... Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt — most már le Vág vágva és föl van deszkára fűrészelve, de még nincsen ám meg- gaylulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság ... Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tüsköt, és nem esett rajtam csorba... ”.

A proklamációban — akárcsak kétrendbeli választás előtti környékbeli kőrútjai alkalmával.— Petőfi nem hí- zelgett a választóinak. Kereken megírta, megmondta: azt várja a kiskunoktól, hogy többet tesznek majd a haza üdvéért, mint addig tettek. S ezzel valósággal szállította a muníciót a kerület konzervatív, vagyonos elemeinek, az úgynevezett kaputosoknak. Nekik ez a Petőfi túlságosan radikális volt, nyilatkozataiból „communistikus tanokat” hallottak ki.

Már amikor június 12-én Petőfi Kunszentmiklósra érkezett és beszélni kívánt a

Mert az volt, nem választás a szó mai értelmében. A jegyzőkönyv is rögzíti, hogy a választókerülethez tartozó „Laczháza, Kun Szent Miklós, Szabadszállás, Fülöpszál- lás, Dorözsma Városokbul öszvesen jelen vót 760 Választók” gyűltek össze a szabadszállási „Város ház tág udvarán”.

Hétszázhatvanan választottak: egy törpe kisebbség még a szavazásra jogosultak számát tekintve is, pedig az 1848, V. törvénycikk — bár a kor egyik leghaladóbb választási törvénye volt — a legszegényebbeket, a nép többségét eleve kizárta ennek a fontos állampolgári jognak gyakornéphez, Virág Dénes városbíró azzal akarta ezt megtiltani, hogy a követjelölt majd „kommunisztikus tanokat hirdet és föl találja lázítani a népet az urak ellen”. A népgyűlést megtartották, s Petőfi azzal a meggyőződéssel távozott, mint még ugyanaznap Szabadszállásról: a nép majdnem kivétel nélkül őt támo- gatja. Az eseményekben azonban inkább Szabadszállás bírái játszották a főszerepet. Már akkor megfenyegették Petőfit, hogy a követválasztás napján annak színhelyén meg ne jelenjen, mert „a nép ingerült, s nem állhatunk jót, méltó haragja fölgerjedé- sében lehető dühiért”.

S aztán eljött a követ választás napja. Nagy Károlyék mái előző estére tökrészegre itatták a választó népet és az ivás, ordítozás egész éjjel tartott. Az eredmény: a részeg csürhe megtámadta a költőt, amikor a választás reggelén a szabadszállási városházára ment. A választási elnöktől és jegyzőtől pedig nem védelmet, hanem újabb fenyegetéseket kapott. így kénytelen volt a felajánlott kocsit igénybe venni. Az pedig egy mellékúton vitte Kunszent- miklós felé, pedig az ottani és a lacházi Petőfi-választók a rendes megyei úton igyekeztek Szabadszállás felé. Amikor azok megérkeztek Szabadszállás határába, az ottani kortesek azzal fogadták őket, hogy Petőfi megszökött. A becsapott emberek csüggedten visszafordultak, nem várták be a szavazást.

Elvégeztetett. Nagy Károly egyhangúlag lett követ. Petőfi Sándornak még a neve sem hangzott el: „Ha még át nem láttátok, majd át fogjátok látni, hogy vétkeztetek, nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen és akkor pirulni fogtok, szégyenleni magatokat, és sokért nem adnátok, ha nem történt volna meg az, ami megtörtént”.

A szabadszállási visszaélések országszerte is felháborodást keltettek. Táncsics Mihály a Munkások Üjságjában: „Gondoljátok csak meg, barátaim, mennyi álnokságot, gazságot kellett némely ka-. putosnak elkövetni, hogy a kedves népembert, Petőfit megbuktassák! Én meg vagyok arról győződve, hogy az elámított kiskunsági nép rövid idő múlva átlátja hibáját, megszégyenülve kér bocsánatot szeretett emberétől, s meg fogja átkozni azokat, kik a nép jóságával olyan rútul visszaéltek”.

És ismét Petőfi:

„De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámítóit, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az isten egyaránt meglakoltat... a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony, s mint a gyermek”.

(Folytatjuk) PÁSZTOR IMRE