Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

A IntEPCUSÄG 1980. május 20. Moziban Apokalipszis most A korai keresztény iroda­lomban a jövendőnek, főleg a világ végének jelképes lá­tomások formájában történő feltárása — ezt írja az Üj magyar, lexikon az „apokalip­szis” szó meghatározásaként. Azt hiszem, Coppola — „a vi­lág filmművészetének szent szörnyetege”, ahogy az AFP francia hírügynökség jellem­zi miniportréjában — is jel­képnek szánta cannes-i nagy­díjas filmjét. És nem csak azért jelképnek, mert a for­gatás idején még nem fújdo- gáltak azok a hidegháborús szellők, amelyek napjainkban borzolják a Föld több milli­árd lakójának idegeit. Min­denesetre bízom abban, hogy a világ vége, pontosabban az élet megszűnése a Földön, még nagyon sokáig elméleti és nem gyakorlati probléma lesz. Annak ellenére vallom ezt, hogy történetesen e so­rok megírásának perceiben kopogja a hírt a szerkesztő­ségi géptávíró, miszerint a Pentagon új fegyverek kidol­gozására több mint kétszáz­ötven milliárd dollárt fordít. Éppen a film keretéül vá­lasztott vietnami háború bi­zonyította, hogy a fegyve­rek sem képesek mindent el­dönteni, nem feltétlenül az győz, akinek több és korsze­rűbb haditechnika van a bir­tokában. Vietnamban pedig a legkorszerűbb gyilkoló eszkö­zöket és módszereket vetet­ték be. Coppola szuperpro­dukciójában is látható, egyik­másik ezredesnek annyi volt megrendelni a napalmmal mindent elpusztító bombázók támadását, mintha csak taxi­ért telefonált volna. Coppola mondta magáról egy interjúban, hogy emóció­Félidőben a Félidejéhez érkezett va­sárnap a 20. miskolci tv- fesztivál. A rendezvény ki­emelkedő eseménye volt a miajálüs, amelyet'a sportcsar­nok előtti téren tartottak meg. Az ország különböző vidékeiről érkezett kisiparo­sok és népművészek állítot­ták ki termékeiket. A majá­lis keretében került sor a „fórumra”. Ezen Grósz Ka­nális filmművészetre törek­szik. A vietkong falu elleni helikoptertámadás félelmetes képsorait látva ismét igazo­lódott, hogy mennyire más ugyanarról az eseményről esetleg pármondatos hadije­lentésben olvasni, és meny­nyire más látni, még ha já­tékfilmen is. A hajdani „fair- play” csatákat idéző trómbi- taszóra indulnak bevetésre a félelmetes tűzerejű, páncélo­zott repülőerődök, úgyszólván fegyvertelen civilek ellen. Nem kétséges, hogy az érzel­mekre hatni akaró rendező ennél a jelenetsomál is célt ér, mint ahogy ezt teszi egész filmjével. Még akkor is így van, ha maga a film, mint egész, 'kettétörtségével, külö­nösen a befejező rész túlsá­gosan misztikumba hajló voltával, nehezen érthetősé­tv-fesztivál roly, a Központi Bizottság tagja, a Borsod megyei párt­bizottság első titkára, Rózsa Kálmán, Miskolc tanácselnö­ke, valamint Megyeri Ká­roly, a tv elnökhelyettese és Chrudinák Alajos, a tv osz­tályvezetője válaszolt a kér­désekre. A nagy sikerű majálist kö­vetően folytatódtak a vetíté­sek. gével bizonyára nem hibát­lan alkotás. Ettől függetlenül, érdemes végigülni Willard kapitány szörnyűséges utazását, azt a majd két és fél órát, amíg a kétrészes produkció vetítése tart. Egyébként a 139 percnyi anyagot fantasztikus hosszú­ságú, majd félezer vetítési órának megfelelő nyers­anyagból vágták össze. A for- gattás hafmincötmillió dollár­ba került, .négy évig tartott és közben egy tájfun tönk­re tette az összes díszletet. Coppola ráköltotte szinte az utolsó centjét, de nem hagy­ta abba a forgatást. Neki volt igaza, még akkor is, ha a nézők többsége bi­zonyára ellentmondásos gon­dolatokkal, véleménnyel áll fel székéről a film utolsó, apokaliptikus képsorai után.-Gy­Amatörfilm fesztivál Az amatőrfilmesek orszá­gos fesztiválja ünnepélyes díjkiosztással vasárnap be­fejeződött Szolnokon. A há­rom napig tartó seregszem­lére 123 filmet küldtek el az amatőr alkotók, ezekből negyvenkilencet pergettek le a versenyvetítéseken, az elő­zetes válogatás után. A zsűri a módosított fesz- tiválszabályzat értelmében arany-, ezüst- és bronz- diplomákat ítélt oda a leg­jobb produkciók elkészítői­nek. így arany diplomát ka­pott Káldy László: Előítélet nélkül, Gulyás László: Rítu­sok telefonra és Bucsek Ti­bor—Horváth Péter: Kiegé­szítő tananyag című film­jéért. Három amatőrfilmes ezüst-, kettő pedig bronz- diplomát vehetett át, művé­szi munkája elismeréseként. Forgatás Társadalmunk szerkezeté­nek -változását nyomon kö­vető, hatrészes televíziós film forgatását kezdték meg a napokban a tv munkatár­sai. Az alkotók — Kapusi Imre író, szerkesztő ripor­ter, valamint Korompai Márton rendező — a szocio­lógia, az urbanisztika, a köz­gazdaság eredményeit és esz­közeit felhasználva kívánnák képet nyújtani a munkássá válásról, vizsgálva a válto­zás Okait is. Egy éve született -meg az első televíziós filmszocioló­giai sorozat, amelyet az „Emberek a tanyákon” cím­mel sugároztak. A 9 részes dokumentumfilm a mai ta­nyavilág - életét, alapvető szolgáltatásokkal való ellá­tását, művelődésügyét mu­tatta be — nagy sikerrel. Az egy évvel ezelőtti epizódok­hoz szorosan kapcsolódik a most készülő sorozat. A dökumentumfilm első epizódja emberi sorsokon keresztül mutatja be a ha­gyományos paraszti életet élőket, a régi életforma meg­gyökerezettjeit. A dokumentu-mfilm-soro- zatot a tervek szerint az év végén mutatja be a televízió. Könyvszemle „Nyelvében él...” A materialista szemléletű bibliakritika megalapítója Spinoza (1632—1677) szerint, a Bibliához úgy kell közeled­nünk, mint bármely más iro­dalmi alkotáshoz. A kritikai vizsgálódások kiderítették, hogy a Biblia tele van „em­beri” történetekkel, gondo­latokkal. A reformáció, a Bibliát anyanyelven kívánta a nép­hez eljuttatni. így született Luther Márton fordítása. A két részből álló könyv- gyűjtemény újtestamentumi — jézusi tanításikat őrző — részét fordították magyarra a XV. században. A teljes bibliafordítást 1590-ben, Vi­zsolyban Károli Gáspár ad­ta közre. Munkája végeztével szerényen annyit mondott: „Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én vi­szem amit vihetek.” Tudni­illik magyar nyelven az egész Bibliát. Károli nyelvezeté­nek nemzeti tudatformáló ereje mellett tükörként lát­hatjuk kora protestáns ének­szerzőinek, hitvitázóinak stí­lusát is. Íróinkon, költőin­ken keresztül napjainkban is érezhetjük nyelvének lenyű­göző hatását. Űj bibliafordí­tásokat 1973-ban katolikus, 1975-ben protestáns változat­ban adtak ki. Most az Euró­pa Könyvkiadó Magyar He­likon Osztálya az 1590-ben megjelent mű hasonmá­sának kiadására készül. Kül- és belföldön egyaránt várakozással kísérik figye­lemmel az előkészületeket. Szép élményben volt ré­szük mindazoknak a zene­barátoknak, akik múlt hét­főn este meghallgatták a hollandiai Almelo város fér­fikórusának hangversenyét. A megyei művelődési köz­pont színháztermében tartott koncerten a vendéglátó Liszt Ferenc Pedagóguskórus is közreműködött, s többek kö­zött egy Badings-számot is bemutatott, amely a múlt évben megrendezett hágai nemzetközi kórusverseny egyik kötelező darabja volt. Hollandia egy viszonylag kis városa Almelo, ezért is figyelemre méltó, hogy egy ilyen nagy létszámú, életkor­ban, foglalkozásban sokféle embert egyesítő egynemű kar létrejött, az ország rep­Nyárádi Éva és Nyárádi Róbert hat évet töltött Jugo­szláviában, újságíró pályájuk talán legszínesebb hat évét. Bejárták a soknemzetiségű ország tájait, érdekes embe­rekkel keresték a találko­zást, hogy megismerjék déli szomszédunk lakóinaik éle­tét. Olyian tapasztalatok és élmények összefoglalása ez a riportkönyv, amelyeket csak az tud megszerezni, aki hosszabb időt tölt egy or­szágban. írásaik gondokról, örömök­ről, emberi sorsokról, az or- szágépítés nehéz munkájá­ról, eredményeiről szólnak. Olyan emberekkel, szokások­kal, tójákkal ismerkedhet meg az olvasó, amelyek tá­A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának szép- irodalmi anyagában többek között Galambosi László, Keresztúry Dezső, Vasadi Péter, Weöres Sándor és Zelk Zoltán verseit, valamint Mándy Iván és Tatay Sándor elbeszélését olvas­hatjuk.' A tanulmányok, esszék sorában Bertha Bulcsú írása a hetvenéves Tatay Sándort köszönti. Bori Imre ju­goszláviai irodalmi eseményekről szá­mol be, Béládi Miklós az új magyar film problémáiról, Bécsy Tamás bu­TV-NAPLÓ *Üv'ni<.Z > ' - I rezentáns kórusává emelke­dett, külföldön is képviselői a holland kóruskultúrának. Tükröződött ez a szekszárdi szereplésben ds. Témaválasz­tásukban az egyházi muzsi­ka volt az irányadó, éppen ezirányú otthoni tevékenysé­gük kifejezéseképpen. Ma­gas fokon, nagy repertoárral rendelkező kórus. Karmeste­rük, Jós Vranken, lényegre- törő, precíz, koncertre állt zenei kifejezésekkel élt, így szép férfikart hangzásoknak lehettünk részesed. Kiegyen­súlyozott, átélt előadásukat a majdnem telt színházte­remben lelkes tapssal kö­szönte meg a hallgatóság. RUSKÓ N. JUDIT vei esnek a megszokott tu- rtstaú'tvonalnktól. Keresik az összefüggéseket, a magya­rázatokat az egyes, számunk­ra sokszor érthetetlen jelen­ségek kapcsán, olyan a tör­ténelmet hívják segítségül, egy-egy városnak vagy nem­zetiségnek nemcsak a jele­nével, hanem a múltjával is megismerkedhetünk. A könyvben átfogó képet kapunk Jugoszlávia bel- és külpolitikájáról, az ország gazdasági helyzetéről, vala­mint a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatos erőfeszítések eredményeiről. Az írásba foglalt élménye­ket érdekes, színes képanyag dapesti, Pályi András pediig pécsi színházi bemutatókról ír. Szalay Ká­roly Moldova György írásainak hu­morát és szatíráját elemzi. A „Versről versre" sorozatban Ber- da József: Képzelődés című költemé­nyéről beszélget Domokos Mátyás és Lator László. Az „Irodalom a gyor­suló időben” sorozat vitatémája a krimi a Rakéta regényújságban. Erről fejti ki véleményét Bata Imre, Béládi Miklós, Sükösd Mihály és Szabó B. István. A Pódium sorozatban Major Tamás: József Attila A függöny nem gördült fel, csak résre nyílt. A kö­vetkező szavakkal lépett Ma­jor Tamás a pódiumra: „Nem az én előadói estem lesz a mái, hanem József Attiláé, róla beszélek, az ő költeményeit tolmácsolom, s igaz szívből remélem, hogy hozzájárulok a nagy költő megismertetéséhez, talán né­hány őszinte hívet szerzek költészetének, s hogy ‘ sza­vaim nyomán pár fiatal föl­fedezi önmagának a költőt, s versei újra élednek az if- jakban, s nem csak az isko­lai tananyag szigora köti hozzájuk őket.” S következtek a versek, az anyasirató szomorú vágyako­zás szavai, A város peremén élők szomorú sorsa, a teher­vonatok „méla csörömpölé­se”, A Dunánál szép sorai... s a színész póz nélkül — amint József Attila verseit írta — éreztette át közönsé­gével a mélázó vagy harso­gó költeményeket, melyek hatását hol a dermedt csönd, hol viharos taps jelezte. Manapság divat — nem akarok senkit megbántani — arról vallani, kit milyen mély barátság fűzött József Attilához, akit „halála után néhány perccel máris felfe­deztek”. Major Tamás nem fest rózsaszínű képet a köl­tővel való meghitt barátsá­gáról. Sőt... „nem voltunk barátok, de találkoztunk”. Éjszakákon át hallgatták a költő verseit... S Major Ta­más őszinte bánattal, lelki­furdalással fájlalja, hogy a költő életében egyetlen ver­sét sem szavalta el. „De méntségemre... akkor még nem tudtam verset monda­ni”. Most viszont tud. S haj­lott kora ellenére is teszi. Eljött Szekszárdra, szép es­tét adott a legalább ötszáz főnyi közönségnek — a sok fiatalnak, szakmunkástanuló­nak, középiskolásnak — a megyei művelődési központ­ban. S hogy az est kié volt? Csak egyetlen válasz lehet­séges: József Attiláé, Major Tamás közvetítésében a kö­zönségé. V. HORVÁTH MÁRIA Bonyhádon, a művelődési házban kiállítás nyílt Gy. Szabó Béla festőművész munkáiból. Az erdélyi származású mű­vész alkotásait május 28-ig láthatják az érdeklődők. Az itt látható reprodukció a Vak ember című műről készült. Ma és holnap szerepel a szekszárdi Nagyvilág mozi mű­során a Klein úr című színes, szinkronizált francia—olasz film. Képünkön a film egyikszereplője: Alain Delon. DECSI KISS JÁNOS Sikeres műsor - sikeres emberek Pénteken este fő műsoridőben Vitray Tamás jóvol­tából. kitűnő dramaturgiával megkomponált játékfil­met láthattunk. Abból is a „nehéz” műfajt; drámát. Olyan műsorrá kerekedett pénteken a Siker című műsor, hogy a játékfilmgyártó televíziósok, moziren­dezők is megirigyelhették volna. Ehhez hasonlót Ko­vács András a hatvanas évek közepén készített Nehéz emberek címmel. Az akkori film a mozikban ment és mára már jelképpé vált. Pénteken este két sikertelen sikeres embert láthat­tunk a képernyőn. Az egyik áz ötvenes években Deb­recenből elindult Budapestre, a nagyvárosból a még nagyobb városba, tanulni. És azóta szüntelenül felte­szi a kérdéseket, a kérdéseit a természetnek, az pedig, ha jó a kérdés, válaszol. A másik sikertelen sikeres feltaláló fiatalember; kérdéseik egy tőről fakadnak. A válaszok is érkeznek, az egyik 500 ezer forintos adós­ságot csinál ahhoz, hogy célt érjen el, nem saját jólé­téért harcol, az eredményért, a tudományért. A másik feladni készül. Mert az esztergapadjával még elboldo­gul. De a menedzselést, önmaga menedzselését nem vállalja, nem tudja vállalni. És ekkor csöppenünk a drámába. A stúdióban az idősebb sikertelen sikeres ember győzködik a fiatallal. Nem szabad feladni! A bokszban, ha az első menet után leállnak, nincs eredmény. Nem tudjuk meg soha, melyik sportoló lett a győztes. A nehéz embereknek sem szabad feladniuk az első orrbaverés után. A profi bunyósok is tizenöt meneten keresztül gyilkolják egy­mást. A feltalálónak (sajnos!) bírni kell a tizenöt me­netet. Vitray az egész vita alatt nem szólt egy szót sem. Érezte, itt a riporternek háttérbe kell szorulnia. Ez emeli őt is egy magasságra a két feltalálóval. Vitray is sikertelen sikeres ember. Kevesen tudják, hogy húsz éves televíziós munkájának méltatásáról pont a tele­vízió felejtkezett meg. Én mindhármuknak megszavazom a sikert jelképe­ző szobrocskát. — hj. — Kórus-est Szekszárdon Kossuth-könyvek Hat év Jugoszláviában egészíti ki. A jelenkor májusi száma Gy. Szabó Béla kiállítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents