Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
io népújság 1980. május 18. Roland: Panaszláda Az áruház igazgatójának a dolgozószobája. Az asztal mögött az igazgató, előtte a vásárló. Az igazgató felpillant a papírról. — Mit óhajt, panasza van? — Nem, csak azt szeretném javasolni, hogy az üzletben.... — A, javaslat. Akkor, kérem, írásban fejtse ki javaslatát, és dobja be azt az e célra rendszeresített ládába. Az az eladótérben van. — De úgy gondoltam, hogy.... közvetlenül, hogy úgymondjam.... — Sajnos, nálunk az a szokás, hogy a vásárlók minden javaslatukat vagy panaszukat leírják, és bedobják a panaszládába. — Értem én, de mivel már úgyis itt vagyok, úgy gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha röviden elmondanám... — Egyszerűbb, azt mondja? De akkor mi szüksége van énrám? Formalitásból? — Hogy, hogy formalitásból? Nem... — Pedig ez így van. Ott van az a láda a javaslatok részére, maga meg szóban akarja kifejteni javaslatát. Minek akkor a láda? Formalitásból? És aztán tudja maga, mennyi anyag van abban a ládában? Nem? Na tessék! És még maga beszél! Kell hozzá furnérlemez, legalább tíz deka szög, fekete és sárga festék... — Értem én, de hiszen ha már úgyis itt vagyok. így mi a különbség? — Az a különbség, hogy minden üzletnek ki van adva az ukáz. Tudja maga, mi az az ukáz? No tessék! És még maga azt mondja: szóban! — Na jól van, ha ma bedobom a ládába a javaslatot, mikor tudom meg az eredményt? — Az eredményt? Nem értem, miről beszél? — Hogyhogy miről? Mikor vizsgálják ki a javaslatom? — A, erről van szó. Sajnos ezt egyelőre nem tudom megmondani. Tudja, még nincs olyan emberünk, aki a ládával foglalkozna... Fordította: Juhász László „Magyarország messzire van” isg88§§§8säl 3§|§zss^ & rass ara «rT® CTs^íiffisK®^® ||§g|gi ítj^w J.^R1j I József Attila költészete vitathatatlanul a világirodalom áramlatába tartozik. A világ számos nyelvére fordították le verseit. A színvonalas műfordítások, s a növekvő kiadások száma mind több lehetőséget teremtenek költészete nagyságának megismeréséhez, nemzetközi elismeréséhez. Az egyetemes kultúrában Tristan Tzara a következő módon jelöli ki Józsefi Attila helyét: „Büszke emléke azon a magaslaton foglal helyet, ahol hozzá hasonlóan Bartók is a nemzet éltető szelleméből merítette azt a szubsztanciát, ami az egyedi sajátosságokon túlmutatva az egyetemességig jut el.” (1955) A magyar költészet kincsestárának egyik gyöngyszeme József Attila, aki szinte egyetlen magyar vonatkozású, klasszikus, sőt modern költészeti antológia, válogatás lapjairól sem hiányozhat. Hans Magnus Enzensberger válogatásában a Museum der modernen Poesie-ben (1963) németül, a The Penguin Book of socialist verse (1970) antológiában angolul jelent meg. Nemcsak kortársai, s kortársaink — hiszen közülük, akik személyesen is ismerték, sokan még közöttünk élnek —, de az újabb nemzedékek képviselői is megaragadó erejűnek tartják József Attila költészetét, életét. A francia költőtársak már 1955- ben tisztelettel adóztak József Attila emlékének, az Hommage des poétes fran- cais á Attila József című kötetben. Guillevic neves francia költő, József Attila egyik kitűnő fordítója így fogalmazta meg hatását: „Meglepő, mennyire a saját keserves életéből fakadnak képei: mindig a maga nyomorúságos, kóborló, harcos, hazájával összeforrott sorsának élményeiből merít. Megvan benne a képesség, hogy minden dolgot átlényegítsen, s olyan magaslatra emeljen, ahol az egyén veresége már a balsors feletti győzelemmé válik.” Kötetében, a Mes poétes hongrois-ban (1967) 23 József Attila versfordítása jelenik meg. Köztük a Tiszta szívvel, amelyet más francia szerző is lefordított, a Flóra, s az utolsó vers az íme, hát megleltem hazámat is szerepel. Más neves francia költők is, mint Tristan Tzara, Paul Eluard, Jean Rousselot, Cocteau fordítottak József Attila-verseket antológiák ÁRION 9 Az Árion Nemzetközi Költői Almanach József Attila- számának címlapja, 1976-ból számára, amelyek közül megemlítjük a Gara László szerkesztésében 1962-ben a Seuil kiadásában megjelent kitűnő magyar költészeti válogatást. Ebbe húsz József Attila-vers került bele. A kötet előszavát az egykori barát és költőtárs, Cs. Szabó László írta. Német nyelven önálló kötet jelent meg 1960-ban és 1964-ben, s legutóbb a Corvina Kiadó és a Volk und Welt közösen jelentette meg bővített József Attila-kötetét (1978). A fordítók közül említenünk kell Stephan Herm- lin, Franz Fühmann, Günther Deicke nevét. Számos német nyelvű antológia is közöl József Attila-verseket. Spanyolul Fayad Jamis költői fordításai teszik ismertté József Attilát nemcsak Európában, de más kontinensen is. Hosszan sorolhatjuk azokat a nyelveket, amelyeken önálló kötetekben vagy folyóiratban néhány verse megjelent: angolul, bolgárul, kínaiul (1957-ben), dánul, finnül, görögül, héberül, lengyelül (tudomásom szerint egy 1936-os lengyel válogatás tekinthető az első önálló külföldi megjelenésnek), észtül, litvánul, románul, oroszul, szerbül, szlovákul, csehül, stb. Románul Mihail Beniuc fordításait, szlovákul Ján Smrek fordításait említhetjük meg 1974-ből, illetve 1978-ból. Olaszul Umberto Albini és a Toti—Dallos házaspár közvetítésével József Attila publicitása talán a legfigyelemreméltóbb. Albini működése nyomán József Attila ma már kötelező olvasmány az olasz középiskolákban. A közelmúlt jelentősebb József Attila-kiadványai közül a Corvina kiadásában még 1976-ban jelent meg az Árion 9 nemzetközi almanach speciális József Attila-száma Somlyó György szerkesztésében. Többek között francia, angol, spanyol, orosz, svéd, dán nyelven közöltek itt visszaemlékezéseket, verseket, prózai töredékeket, tanulmányt József Attiláról. Szabolcsi Miklós szerkesztésében 1978-ban jelent meg francia és német nyelven egy igen szép válogatás, amely gazdag kordokumentációs anyaggal, fényképekkel sokoldalúan mutatja be a költőt. A közvetlen, személyes kapcsolat, jelenlét fontosságára Benedetto Croce szavai utalnak: „A költemény (a Mama című versről van szó — a szerk.) egy pár versszak csupán, édesanyja alakját idézi fel bennük a költő. Idegen nyelvű József Attila-köteteh Mi is nagynak látjuk és érezzük ezt az anyát: mert nagy, végtelen és magasztos az az erkölcsi erő, mely a teljes odaadásból az elszánt tehervállalásból árad... E néhány versszak bűvölete és varázslata egy az igazi költészet varázslatával és bűvöletével, mely mindig a legváratlanabb pillanatokban születik újjá az emberi szívekből.” A készülőben lévő idegen nyelvű kiadványok sorából említjük meg a portugál fordítást, amely a Limiar kiadónál fog megjelenni. De készül az újabb svéd kiadás is, valamint újabb átültetések a nyugatnémet Suhrkamp számára. Tudunk egy, több afrikai törzsi nyelven megjelenő fordításról is. Nehéz feladat lenne a kötetekben megjelenő verseken túl a lapokban közölt fordítások, cikkek, ismertetők sokaságát számontartani, amelyek József Attila világirodalmi jelenlétére utalnak. A sok fordítás’ellenére a megjelenő kötetek nem nagy példányszámúak, s kérdés, hogy eljutnak-e a szélesebb közönség kezébe. Nem követhettük figyelemmel a külföldi népszerűsítés egyéb formáit sem, mint a felolvasó- estek, a megemlékezések, nem beszélve a tanulmányok, a tudományos kutatás egyéb eredményeiről sem. József Attila világirodalmi jelenlétéhez az idegen nyelvű és közös kiadványok színvonalas sokfélesége még inkább szükséges. Figyelnünk kell az idegen nyelvű fordításokra, s akkor talán a Magyarország messzire van című versében feltett kérdésre: „Uram, nem látta Magyarországot? Tudom, nehéz a nyelve, Tudom, nehéz a szívem. Uram, nem látta M agyarországot?” — nos a kérdésre választ, vagy legalábbis visszhangot kaphatunk. MACHT ILONA Pákolitz István Meg se várod a kínálást. A fölpúpozott nagytálból — egyedül téged illető áldozatként — kiragadod a fogadravaló combot. A feszengve pironkodó elaggottak, meg a repeső gyerekek hadd piszmogjanak a vicikvacak csontosabbjával, ha már annyira szemérmesek. Körülhordozod tiltó tekinteted: ne hogy bárki is szemet merjen vetni a másik három csirkecombra. Tiícsöklakodalom Korniss Dezső festménye a Nemzeti Galériában rendezett kiállításáról CSALÓDÁSAIM Ez a legbiztosabb módszer. Az ember fölszáll a villamosra a végállomáson, leül, s kibámul az ablakon. Két megálló sem telik bele, s már ott toporog előtte a néni és szól: „Hej-hej, ezek a mai fiatalok, ezektől az ember akár föl is fordulhat!” — Jaj, bocsánat! — pattanok ruganyosán, fölriadva „nagy elmélyülésemből”, gyengéden segítem a nénit, hogy leüljön, s várom a szózatot, amely körülbelül így hangzik: „Köszönöm, fiam. Igazán jólesik, hogy ilyen fiatalok is vannak, mint maga.” A minap is így történt. Olajozottan gördült a jól „rendezett” jelenetein, csak a néni módosította némileg a szokvány szöveget. Ekképp: — Szégyell je magát, fiam! — mondta a szemben ülő ifjúnak, majd rám mutatott. — Hagyja, hogy fölálljon ez az idős férfi! * Az önkiszolgáló áruházban pizsamát vásárolok. Alig kezdek turkálni a kirakott holmik között, amikor odalép hozzám egy nagyon csinos eladónő. Az első pillanatban azt hiszem, gyanúsnak talált, de csakhamar hallom megnyugtató, kedves szavait. — Talán segítek, jó? — a fülembe súgja: — Ezt a világért se vegye, mert úgy összemegy a mosásban, hogy... Inkább próbálja meg ezt, vagy azt... Tessék csak egész nyugodtan megpróbálni! Készségesen lesegíti a zakómat, kigombolja a pizsamakabátot, rám adja, a tükör elé állít. — Igazán ritka szívélyes kiszolgálás, nagyon jólesik — mondom könnyekig meghatódva. — Hát azt, aki szimpatikus nekem, így szolgálom ki — mondja a csinos eladónő. — Tehát nem mindenkit? — kérdezem felcsillanó szemmel, s leintem újságírói öntudatomat, amely a kijelentésén fel akar háborodni. — Mit gondol, mi lenne belőlem estére, ha mindenkit így körülugrálnék? — kacsint rám cinkosan, s nekem már semmiféle öntudatom nincs, én tökéletese* igazat adok neki: Valóban, nem szabad mindenkit így körülugrálni! — És minek köszönhetem a szimpátiáját? — búgom begerjedve. — Tudja, amikor belépett az ajtón, s megláttam .... M egperdülök a tengelyem körül a lötyögő pizsamakabátban, s csöpp híja, hogy nem rikoltok fel a boldogságtól. — Vállbán is pont jó, tökéletesen fekszik — állapítja meg a nagyon csinos eladónő. — Tehát, amikor beléptem az ajtón....? — nézek a szeme közé. — Ja — hunyorít édesen — akkor azt hittem, hogy ő jött be. Annyira hasonlít hozzá. Egy kicsit lehervadok, de nem soká, elvégre... Ez a nő maximum huszonöt éves, a fiúja maximum harminc, tehát annyinak néz. — Szakasztott az a termet, még a járásé is, mint a keresztapámé. SÓLYOM LÁSZLÓ K I UH ÉLETLEN
