Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

a Képújság 1980. május 17. A XIII. század elején találkozunk először nevével. Ez idő tájt a tihanyi apátság birtokában találjuk. Egy 1391-ben kelt oklevél a határ egy részét Neri, raven- nai származású, olasz építőmester tulajdonában tün­teti fel. A XVI. század elején élénk községi élet szín­tere. A hódoltság másfél évszázada alatt elnéptele­nedik, de nemsokára ismét benépesül. Lakói ma­gyarok. Területe 1940-ben 5054 katasztrális hold, há­zainak száma 122. Lélekszáma 686. Iskolái 2 római katolikus népiskola, 2 római katolikus továbbképző­iskola. Jelenleg 270 házban 878-an laknak. Bővül a téesz sertéstelepe Hamarosan kész a 400 férőhelyes sertéshizlalda Kicsi tsz a fürgedi Dózsa, mindössze 1215 hektáron gazdálkodik. De eredményei alapján a megye jobb szö­vetkezetei közé tartozik. Terményei: búza, kukori­ca, napraforgó, cukorrépa lucerna és silókukorica Utóbbiakat az állattenyésztés hasznosítja. Kétszázhetven szarvasmarhát nevelnek, s az idén — így tervezik — 1700 hízott sertést adnak a feldolgozóiparnak. összesen százketten vég­zik a szántóföldi munkát, s tevékenykednek az állat­tenyésztésben. De segít a korszerű technika. Ottjár- tunkkor éppen várták a re­pülőt, amely vegyszerezte a mezőgazdasági kultúrát. Szépen fejlődik a sertés­telepük. Klemencz József el­nök elmondta, hogy kétbat- tériás malacnevelőt építet­tek, s hamarosan kész lesz a 400 férőhelyes hizlalda. Emellett segítik a háztáji ál­lattartást is. Pinceklub Düledező, volt főúri va­dászház ad otthont a műve­lődésnek Fürgédén. Azaz csak adna, mert a míves fa­ragásé fagerendák tartotta tetőszerkezet roskadozik. A falakról meg hámlik a vako­lat. Most a fiatalok — Barkóczi József KISZ-titkár vezetésével — nagy munkába fogtak. Az épület jókora pin­céjét tatarozzák társadalmi munkában. Lelkesedésük magával ragadta a település iparosait is, és velük együtt teszik széppé, otthonossá a föld alatti termet. Amikor ott jártunk, költői rendetlenség fogadott. De nem a slendriánság, hanem a munka nyomai. Még van bőven mit tenni a fürgedi fiataloknak, de ha készen lesznek, saját maguk csinál­ta pompás klubjukban tölt­hetik hasznosan szabad ide­jüket. A hét végi társadalmi mun- ka nyomai: némi rendet­lenség és szépen vakolt, száradó falak. Szobrász és fafaragó A Dószárói elnevezett termelőszövetkezet rózsakert­jében tavaly állították fel a névadó szobrát, Gyárfás Má­tyás alkotását. Gyárfás Má­tyás szívesen beszél műhely­titkairól, s háza udvarán büszkén mutatja a Vas Ge­rebent ábrázoló, félig kész új szobrát is. Ami pedig a fafaragást il­leti: ezt a munkát kizárólag kézzel végzi, s nem géppel. Gyümölcs és keményfából készülnek a népi motívu­mokkal díszített ülőgarnitú­rái. Tíz év alatt 47 szép mo- vumot dolgozott ki. — Meddig tart egy-egy munkanapja? — Ha az idő is engedi, s nekiállok, reggel 8-tól éjjel kettőig is. Vas Gereben szobrának elkészítéséhez két hónapja fogtam hozzá. Gyárfás Mátyás Ozorán született, onnan került Budapestre, majd Fürgédre. Most azon gondolkodik: Enyingre költözik, ahol szíve­Gyárfás Mátyás egy díszes támlájú szék motívumairól beszél sen látnák Fürgéd szülöttjé­nek, Vas Gerebennek szobrát is az enyingi tanács meg­rendelésére készíti.... Vas Gereben emléke Vas Gereben író — csa­ládi nevén Radákovics Jó­zsef — 1823-ban Fürgédén született, majd Pesten lett joggyakornok, s a 48-as szabadságharc idején Arany Jánossal hetilapot szerkesz­tett, és szabadcsapatot is szervezett. Jelenleg a für­gedi úttörőcsapat az ő ne­vét viseli, s az általános iskolában emléktábla jut­tatja eszünkbe Vas Gere­bent. A helyi termelőszövetkezet­ben anyagkönyvelőként dol­gozik Takácsné Góvnik Mar­git. Amikor arról faggatom, várható volt-e tanácstagi je­lölése, nemmel válaszol. — Engem ért a legvárat- lanabbul. Egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon meg­lepődtem. Amikor eddigi életéről kérdezem, folyamatosan so­rolja: — Tamásiban születtem, 1955. augusztus 3-án. Csalá- nos-pusztán éltem 7 éves ko­romig, majd Fürgédén jár­tam általános iskolába, Bu­dapesten kereskedelmi szak­középbe. Utána a „szakmám­ban” dolgoztam 22 hónapig, a helyi vegyesboltban. Há­rom éve vagyok jelenlegi munkahelyemen. 1976-tól a Ugyanúgy segítek, mint eddig... községi KISZ-alapszervezet titkára voltam 1980-ig. Elein­te jól összeszokott gárdánk volt. Rengeteg társadalmi munkát végeztünk. Tavaly Társadalmi Munkáért Ér­demérmet kaptam. — Mindenkit ismerek a faluban. Itt nagyon őszinte emberek élnek. Ami a szívü­kön, az a szájukon. Férjem­mel itt szándékozunk leélni további életünket, eddig még eszünkbe sem jutott, hogy más településre költözzünk. Havi négyezer A Kop-KA ÁFÉSZ 90. számú vegyes­boltját márciusban alakították át. A napicikkeken kívül sok (finden kapható. Van ásó, gereblye, kapa, kávéfőző. A forgalmuk — Táczi Fe­renc boltvezető tájékoztatása alap­ján — az elmúlt hónapban 540 ezer forint volt. Találunk a polcokon könyveket is, havonta 4 ezer forint­nyi fogy. Főleg a mezőgazdasági könyveket és az ifjúsági regényeket vásárolják. Fürgédről készített magazinunkat írta; Por­dán Jánosné, Szepesi László és Vitaszek Zol­tán. A fényképeket Sze­pesi László készítette. Munkatársaink legkö­zelebb, május 19-én Győrére látogatnak. Bedolgozók Sorban állás a pénzért Éppen jókor érkeztünk, fi­zetést osztottak. Igaz, nem nekünk, hanem annak a harminckét asszonynak, akik bedolgozók a tamási Orion- nál. Katona Sándor csoport- vezető elmondta, hogy tele­víziókhoz készítenek elektro­mos alkatrészeket, 8,90-es órabérben. Mindennap ki­hozzák a faluba a megmun­kálandó alkatrészeket, este pedig visszaszállítják a kész munkadarabokat. így az asz- szonyoknak nem kell elutaz­niuk, és még a ház körüli teendőket is elláthatják. Beszélgetve erről-arról... A község központjában a vegyesbolt előtti padnál meg- megállnak az asszonyok a tavaszi napsütésben. Először Kiss Istvánnéval elegyedünk beszélgetésbe, de aztán Kása Ferencné, Soós Gyuláné és Kása Pálné is odajön. Kása Pálné a 9 hónapos Virágh Józsikával érkezik, s bármiről ejt szót, közben büszkén tekintget kis unokájára. — Hogy milyen itt az élet? — ismétli kérdésünket, majd így folytatja: — Aki jól dolgozik, annak jó. Aki rendesen megfogja a munka végét, az boldogul, szé­pen keres. — Hallottuk, hogy általában sok állatot tartanak a ház körül. — Igen, nekünk például 11 anyanyúlunk van, több, mint 100 kisnyúllal. Csak az a baj, hogy nehezen ka­punk tápot, akadozik az ellátás, pedig nem mondhat­juk a nyulaknak, hogy várjanak, majd holnap kapnak enni... — Sertéseket is tartanak? — A húszból 12 a malac, 3 a koca... — De nem ritka az, hogy valakinek 4—5 anyakocá­ja van — szól közbe Soós Gyuláné. — örülnek annak, hogy nemsokára lényegesen jobb lesz a vízellátás? — Igen is, nem is — mondják. — Nagy szükség len­ne szilárd burkolatú utakra, de a kútfúrás miatt eddig nem volt rá pénz. Járda minden utca mindkét oldalán van, de kövesút alig. Azt nem lehet társadalmi mun­kában megcsinálni. A társadalmi összefogásról beszélgetve megtudjuk, hogy néhny nap múlva a termelőszövetkezet szocialista brigádjának tagjai, a traktorosok elegyengetik a tsz gépeivel a földutakat. Fürgédén tavaly összesen 356 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a la­kosság. Idősebb asszony — kezében ételhordóval — igyekszik az óvoda felé. — A nyugdíjasoknak is főznek az óvodában — mondja id. Mészáros Jánosné. — A férjemnek és ma­gamnak innen hordom az ebédet. — Meg van elégedve az étellel? Férfit nemigen látni az utcákon. Fiatalaszony jön kisgyerekkel. — Hová szoktak járni szórakozni? — Hát.... leginkább moziba. Hetente háromszor van vetítés. Később megtudjuk: Fürgédén 1978-ban 8100 látoga­tója volt a mozinak, s tavaly 9137 jegy kelt el. Röviden — Tír fiatal pár kötött házasságot tavaly a községben, s a 10 házasság- kötés közül 9-et társadalmilag ren­deztek meg. 1979-ben 14-en szület­tek, a névadó ünepségek száma pedig 2 volt. — Két kőműves kisiparos és egy női szabó él Fürgédén. A férfifod­rász Szakályból, a női fodrász Ma- gyarkesziről jár ide rendszeresen. A villanyszerelő-hiány várhatóan rövid- desen megszűnik. — A községben 430-an fizetnek elő újságra, ebből 46 a Tolna me­gyei Népújság. Rádió-, televízió­tulajdonos 222 van a faluban. Posta­takarékban 6,5 millió forintot tarta­nak a fürgediek. — A faluban 121 nyugdíjat kézbe­sít havonta a postás. * — Orvos hetenként két alkalommal jár ki Felsőnyékről, míg a házi be­tegápoló helyben van. A községben elmondták, hogy nagyon rossz a közle­kedés. Autóbusz mindössze három jár be, ami gyakorla­tilag azt jelenti, hogy pél­dául az iskolásoknak — mi­vel a 7. és a 8. osztályosok Ozorára járnak —- tizenegy óra után el kellene jönniük az iskolából. Nem jobb a helyzetük azoknak a közép- iskolásoknak sem, akik Ta­másiba járnak vonattal. Van ugyan egy busz amely fél kettőkor indul Tamásiból, ez kijár Csalánosra és Kecse- gére. Kecsegéről tíz perc alatt érne át a faluba, de nem jön. A diákok viszont jönnek, gyalog. Jó volna, ha négy kilométerrel meg lehet­ne hosszabbítani a busz já­ratát, mert bizony esőben, hóban nem kellemes min­dennap négy kilométert gya­logolni.

Next

/
Thumbnails
Contents