Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-16 / 113. szám
1980. május 16. NÉPÚJSÁG 5 Paksi látkép Házak „ezüstcső”-keretben Fotó: Czakó „Nehéz nap” A napokban váratlanul összefutottam egyik barátommal. A szokottnál zaklatot- tabbnak, nyugtalanabbnak tűnt. A sablanos „hogy vagy” kérdést sem engedte feltenni, kéretlenül-váratlanul rázendített lelki gyötrelmeinek kiöntésére. — Nehéz napom volt, kivagyok. Sok volt ez egy napra. — Főnök, család, vagy ki az oka? — Tulajdonképpen senki. Vagy mindenki. Már magam sem tudom. Szélmalomharcot folytatok! — Most már semmit sem értek, nyögd ki, mi bosszant? — Ha ráérsz egy kis utcai beszélgetésre, elmesélhetem. Biztosan jót tesz, ha kiönthetem magamból bosszúságomat. — Bizonyára, így szokott ez lenni mással is. És íme a történet, amit végighallgattam. — Tudod rólam, hogy a cigire allergiás vagyok. Bagófüsttel ki lehet űzni a világból. Bemegyek reggel a munkahelyemre. Néhány perc múlva jön az egyik kolléga, hoz egy plakátot: Dohányzás vagy egészség: válasszon! Kifüggesztjük egy, még üresen álló falrészre. Jönnek a kollégák, s mit sem törődve a plakát szövegével, pillanatok alatt befüstölik a termet. Szerencsére megszólal a csengő, órára kell menni. — És emiatt lettél ilyen ingerült? — Nem, ez még semmi! A folytatás csak ezután következett. Az egyik óra alatt a folyosón kellett végighaladnom. Akaratlanul is megütötte a fülem, amint éppen rögtönzött kiselőadáson a nevelő a dohányzás ártalmairól, káros hatásairól beszélt. Tette ezt annál is inkább, mivel megtudta, hogy 12 éves tanítványai közül sokan titokban cigiznek. Dolga Végeztével — mármint felvilágosító, kioktató beszédének befejeztével — sietett a tanáriba, hogy rágyújthasson, kollégái, kolléganői is hamar követték, s néhány perc múlva szinte alig látták egymást. Tanulók jönnek-mennek, hol ezért, hol azért. Azok közül is betéved egy-kettő, akik imént talán azt latolgatták magukban: igaza lehetett a tanár bácsinak, nem gyújtunk többet rá, Az irodában vegyesen vannak dohányzók és nem dohányzók. Utóbbiak kényszerből kínozzák magukat. Az egyik veszi azt a merészséget, hogy kinyitja az ablakot. A kissé csípős hideg versenyre kel a bűzös, bagós levegővel. Alig hogy jelzi jelenlétét, megszólal az egyik bagós: nem gondolod, hogy árt a hideg az egészségünknek? NAGYFALUSI ALBERT A 23-as Szép pályát választottam — Nevünk nem volt, csak egy számunk. Valószínűleg sose felejtem el az enyémet. Én voltam a 23-as. De mondom az elejétől. Faddon jártam általános iskolába, ahol egyszer valaki előadást tartoitt az egészségügyi szakközépiskoláról, a szüleim is remélték a továbbtanulást, hát ebbe az iskolába jelentkeztem. Megindultam egy pálya felé, s a kezdeti kíváncsiság után már éreztem, jól választottam. Minden érdekelt. Sok egészségügyi könyvet olvastam, és a szakmai tárgyú versenyek inspriáltak az elmélyülésre. Na és a kórházi gyakorlatok! Nagy öröm volt műtéteket látni. Példaképeket is találtam magamnak. Már a diák is megérzi a gyógyult beteg háláját, átérzi a pálya felelősségét. Harmadik osztályos koromban elhatároztam, hogy a tanulmányi versenyen elindulok és elkezdtem felkészülni. A legtöbb segítséget Kőműves Ilona szakoktató tanáromtól kaptam, aki nagyon sokat foglalkozott velem. Előkészítő táboriban is voltam kétszer Pécsett, ahol nagy hatással voltak rám az előadások. Az idén, mivel már negyedikes vagyok, jelentkezhettem a versenyre, aminek az elődöntőjét az ország minden egészségügyi szakközép- és szakiskolájában egyazon időben tartották. Száz, írásos kérdés volt, 83-ra kellett válaszolni a továbbjutásért. Nyolcvannégyre sikerült válaszolni. A döntő írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből állt, akár az érettségi. Itt 120 kérdésre kellett válaszolni, a szóbeli tételhúzás volt, főként az anatómia és belgyógyászat területéről, gyakorlatban pedig az ápolástan, cseosemőgondozás és elsősegélynyújtás került terítékre. Mondhatom, az izgafmait volt a legnehezebb leküzdeni. Részeredményeket nem tudtunk, csak azt, hogy 38-an vagyunk, és a bűvös szám, amivel még felvételi nélkül be lehet jutni az egyetemre, a tíz, azaz az első tíz versenyző. Aztán az eredményhirdetéskor az én nevem is elhangzott. Nem lehet elmondani, milyen boldog voltam. Sokat készültem, nem is volt nehezebb a verseny annál, amit egy közép- iskolástól meg lehet követelni, de amit éreztem, az csodálatos volt. A szüleim, testvéreim és a tanáraim is úgy örülték. A társaim meg majd szétszedtek a folyosón. Most én is segítek nekik egy kicsit az érettségire való felkészülésben. Nekem már szakmai tárgyakból nem kell érettségizni, csak magyarból és fizikából. Nyáron építőtáborba megyek, de addig is felkészülés következik. Mert igaz, hogy biológiából nem kell felvételiznem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, de fizikából igen. Orvos szeretnék lenni. A fentieket elmondta: Vántus Éva, a szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója, az 1979—80-as tanév országos szakmai tanulmányi versenyének 9. helyezettje. Feljegyezte: RUSKÓ N. JUDIT ... avagy háztáji Trabant (Fotó: Szepesi) Áron alul és felül Kereskedelmi ellenőrzések A Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi felügyelősége rendszeres ellenőrzéseket folytat a kereskedelmi egységekben, melyek részben az országos felügyelőség által irányított, részben pedig helyi kezdeményezésű komplett vizsgálatok. Ebben az évben — eddig — három területet vettek revízió alá, aminek tapasztalatairól Mátyás Tibor, a kereskedelmi felügyelőség vezetője informálta lapunkat. Mindjárt januárban a fogyasztói árrendezés végrehajtását ellenőrizték a vendéglátóegységekben és a kiskereskedelem területén. Mindez egyaránt vonatkozott, az állami, a szövetkezeti és a magánfenntartású üzletekre. A vizsgálódás jó eredménnyel zárult, a vállalatok kellő szervezéssel, pontosan hajtották végre a fordulónapos árváltozás adta feladatokat. A vendéglátóiparban — állami, szövetkezeti és magán- szektorban egyaránt — az ételárak megállapításának és alkalmazásának vizsgálatát február hónapban végezte a felügyelőség. Az ellenőrzés elsődleges célja az volt, hogy megállapítsák: a vendéglátás területérí az 1979. november 1-i és az 1980. január 2-án életbe lépett árrendelkezések előírásait miként hajtották végre, valamint pontosak-e az árkiszámítások, helyesen állapítják-e meg a felárakat. (Egyébként a vizsgálandó egységek kijelölésekor a sza- badkasszás egységek ellenőrzése külön hangsúlyt kapott.) A vizsgálatot végzők próba- vásárlásaik, próbafogyasztásaik 17 százalékánál tapasztaltak vevőkárosítást. Az érzékszervi vizsgálatok 25 százalékában az ételek minőségét kifogásolták az ellenőrök. A vizsgálat általános tapasztalatai szerint a tavaly november 1-i ételárszín vonal csökkenésére vonatkozó rendelkezést helyesen hajtották végre. Az 1980v január 2-án életbe lépett vendéglátóipari árrendelkezés érvényesítése csak a beszerzési árak kiszámításánál jelentett helyen^ ként problémát.' Sajnos a vállalati központok irányító és ellenőrzési munkája alig javult: gyakran nem azonosak a kalkulált és az árlapon szereplő árak, az étlapokat az előírások ellenére sem őrzik meg, az előfizetéses étkezés normafigyelését nem tartják be, sőt, idegen árukat is értékesítenek az üzletekben. A kereskedelmi felügyelőség a következő hónapban a méteráruk és lakástextíliák értékesítési helyzetét vizsgálta, mely egy állami vállalatot és tíz ÁFÉSZ-t érintett. Ebben az ellenőrzéssorozatban is részt vettek a társadalmi és vállalati ellenőrök. Ez a revízió az áruellátásra, a forgalmazás körülményeire terjedt ki, valamint arra, miként érvényesül a fogyasztói érdekvédelem. A korábbi méteráru-vizsgálatok tapasztalataira építve az ellenőrök különös gondot fordítottak a próbavásárlásokra. A megelőző vizsgálatokhoz hasonlóan most is gyakran tapasztalták, hogy az üzletek a hibás anyagokat is teljes értékű áruként értékesítették, sőt még a feltüntetett hibajelet is levágták az anyagokról. A sajnálatos esetek a két reprezentatív üzletben, a Népbolt Vállalat Korzó Áruházában és a szekszárdi ÁFÉSZ Skála Áruházában fordultak elő. A vizsgálódás kiderítette, hogy többször rosszul árazták be a méterárut: azaz néhol „áron alul”, másutt viszont megdrágítva árusították azokat. A méteráru vizsgálatát a felügyelőség igen szigorúan végezte, s folyamatosan figyeli az ezzel kapcsolatos előírások betartását, hiszen olyan áruról van szó, amelynek a vásárló nem tudja a pontos árát, csak a szakember tudja a fantázianevű, különböző összetételű anyagokat azonosítani. Egy tanács a vásárlóknak: miniszteri rendelet írja elő, hogy a méterárut is használati, kezelési utasítással kell ellátni, a hibás méterárunál pedig tíz centiméter engedményt kell kapnia a vevőnek. —vhm— Ünnepi könyvhét 1980 Szekfnsztori Az osztály már hetek óta készült az anyák napjára. Műsort állítottak össze, betanulták a verseket, a köszöntőt. A virágrendeléssel kissé elkéstek, mert a szekszárdi virágbolt már nem vállalta a harminckét szál szekfű szállítását. A tanítónő így kénytelen volt a kertvárosi virágárusnál megrendelni a virágot. Azt, amit a virágbolt celofán csomagolásban szálanként 18 Ft-ért adott, előjegyeztette selyempapír csomagolásban, szálanként huszonhárom forintért. Az előzőleg gyűjtött tizennyolchoz a gyerekek vittek még öt forintot és várták az anyák napját. A délutáni kezdés előtt két órával a tanítónő megjelent a virágárusnál, hogy elvigye a kikészített virágot. A szekfűszálak gondosan csomagolva már várták a szállítást. Az árus — mert időközben az anyák napja és a közelgő ballagás miatt megnőtt a ■ kereslet — ki is állította a számlát huszonnyolc forintról szálanként. Az árkülönbözeten — természetesen — vita kerekedett, majd végül a tanítónő csodálkozó tanítványaival együtt virág nélkül távozott. Már messze jártak, amikor még mindig hallották a virágárus hangját. — Megrendelték és nem viszik el! Azt hiszik, az emberrel mindent meg le- i hét csinálni! — kiabálta. Hát tényleg, mindent meg lehet csinálni? — Tamási — Ebben az esztendőben, május 30. és június 8-a között kerül megrendezésre az ünnepi könyvhét. Most is két, illetve három megnyitója lesz. Május 30-án Budapesten, a Liszt Ferenc téri Ady- szobomál, a vidéki események megnyitása Szegeden, május 3I-én, délben, majd a szövetkezeti könyvteirjesz- tós megnyitója megyénkben, Tamásiban lesz, ugyancsak május 31-én. A könyvkereskedelem a szokott programmal készül, könyvutcáikkal, könyvterekkel, színes programokkal, író-olvasó találkozókkal, de- dikációk lehetőségével. A könyvhétre 95 mű két és fél millió példányban jelenik meg. Jelenleg nyolc mű kivételével már valamennyi a könyvesboltok raktárában várja az olvasóhoz kerülés pillanatát. A művekből 81 magyar szerzőtől lát napvilágot, és hogy túlnyomó részben a kartárs irodalmat képviselik, azt bizonyítja, hogy 66 ma élő magyar író műve kerülhet az olvasóhoz. A kiadványok túlnyomó többsége irodalmi (70 mű), de lesz tényirodalom, tudományos irodalom és szakirodalom is. A sorrendiség önkényességének kihangsúlyozása mellett válgatás a kínálatból: Kulin Ferenc: Fiatal magyar prózaírók 1965—1978; Bojár Sándor: Fél évszázad pillanata (fotóalbum); Engels: A munkásosztály helyzete Angliában; Irószemmel 1979. (főleg fiatal újságírók bemutatkozása) ; Körkép ’80.; Ott- lik Géza: Próza (esszék); Hernádi Gyula: Borotvált tabló; Mándi Iván: A bútorok; Illés Endre: Halandók I—II.; Szabó István: Hazulról odáig (a 30 év sorozatban) ; Jókai Anna: A panasz leírása; Örkény István: Novellák I—II. (életmű); Garai Gábor: Jégkorszak után; Fodor András: Futárposta; Tüskés Tibor: Mérték és mű; Brecht: Háborús kiskáté. Az idei könyvhétre minden bizonnyal jellemző lesz az is, hogy ez év tavaszán indult az Olvasó ifjúságért pályázat, amely három évig tart, és a pályázat egyik feltétele, hogy a résztvevőknek aktív segítséget kell adni a „könyves ünnepek” szarvezesehaz. Hiszem, ha duplán látom Óvatos a gazda, nem elég meggyőződni a visszapillantó tükörből, hogy előzik-e. Biztos, ami biztos, hátra is néz. Felsőmosás...
