Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
1980. április 11. NÉPÚJSÁG 5 S viinüt ..Az a (pihenésre való) időtartam, amely alatt valamely tevékenység, munka nem folyik.” Az értelmező szótárból kölcsönzött meghatározás nagyon Helyesen zárójelben szerepelteti a „pihenésre való” kifejezést, hiszen ha abbahagyunk egyfajta tevékenységet, a szünetet gyakran minden másra felhasználjuk, csak éppen pihenésre nem. Mit is csinálunk akkor, amikor megszakítjuk a munkát, a tanulást és sok egyebet, amelyek mindennapjainkra jellemzőek, s egyáltalán: milyen szünetek vannak? Erre igyekeztünk válaszolni, de a bőség zavarában természetesen a teljesség igénye nélkül. ► Agyszünet Ebédidő és más csekélységek Rejtő Jenő egyik meglehetősen bohém alakja fogalmaz úgy, hogy az lenne csak az igazi,. ha a hét hat munkaszüneti napból állna, s a hetedik napot úgyis átaludná az ember. Az idézet nem pontos, de a lényeget tükrözi, miszerint — így is értelmezhetjük — akadtak a múltban olyan emberek, akik nem szerettek dolgozni... De vajon mennyire szeretjük mostanában a különféle szüneteket? Itt van például az ebédidő, ami ugye a folyamatos napi munka meg- _ szakítása, vagyis szünete. Hivatalosan félórás. Namár- most: Tíz perc az út az étteremig, tíz perc vissza, s tíz •perc a várakozás az ebédre, vagyis gyakorlatilag evésre nem marad egy perc sem. Az objektív nehézség tehát fennáll — mondhatjuk a divatos hivatalos nyelven, s tegyük hozzá azt a szubjektív tényezőt is, hogy a tavasz közeledtével könnyen megmagyarázható módon növekszik a télen oda-vissza húszperces út ideje. Más: Nemcsak az ebédszünetet szeretjük, hanem az egyre terjedő — dohányosod szerint elharapódzó — füstmentes értekezletek szüneteit is. Elsősorban a szenvedélyes dohányosok, akik így legalább olykor az esetlegesen semmitmondó hozzászólásuktól is eltekintenek, csak minél előbb rágyújthassanak. Hasonló okból lényeges a színházi előadások két felvonás közti szünete, amely ezenkívül lehetőséget nyújt egyes hölgyeknek arra, hogy megdicsérjék mások öltözékét, például így: „Jaj, de cuki színe van ennek a ruhádnak... Már egy éve nem láttalak benne...” Az utána rögtön kialakuló szünetet mosolyszünetnek hívjuk, ami persze mégis inkább a házastársak között a leggyakoribb. S ha a hölgyeknél tartunk, tisztelegjünk is előttük, hiszen nekik többnyire a vasárnapi ebéd is csupán szünet, mégpedig a főzés és a mosogatás között... A diákok minden iskolai óra után élvezhetik a szünet örömeit, meglehetősen eltérő „programmal”. Van, aki „puskát” készít, van aki azon töri a fejét, hogy mivel játsz- sz'on a következő órán. Akad, aki még egyszer átfutja a leckét, s a nagyobbak esetleg már a délutáni és esti programot beszélik meg, korosztályuktól függően a velük azonos vagy különböző neműekkel. Végeredményként: tulajdonképpen többnyire szeretjük a szüneteket, amelyek ha szüntelenné válnának, veszítenének értékükből, a rájuk való várakozás öröméből. írnom kell. Ha törik, ha szakad, akkor is. Szünet — ez a téma. Millióféle szünet van: áram- és iskolai, acjás- és tatarozási, színházi és nyári, mindről írtak már. Nekem valami másról kell. de... De erőt vett rajtam az agyszünet. Az ember ebben a lehetetlenségben csak játszik a szóval. Szünet — visz- szafelé tenüsz. Te-nüsz... Te nősz folyton-folyvást. Mondhatni szünet’ nélkül. Szünet nélkül szünet. Agyszünet... Most az a szünet jönne jól, amely a szünet végtelen folyamába beáll. De nem áll. Szünet — egy hangcserével szüret, ha pösze lennék, mondjuk szülét. Szüret-küret. Szünet-szüret-szület(-ne)- küret... Az is egyfajta szünet. Nem, ez nem jó. Nem jó út. Nem járható. Ha nem szület(-ne), akkor beáll a szünet. Semmilyen gondolat nem szület(-ik). Ha mondjuk az „sz” hangot „t”-re, az „l”-t „n”-re cserélem? Tünet. Ezzel mit tudok kezdeni? Tünet a szünet? Minek a tünete? Foglalkozási ártalom? Igen, hát ez árt a foglalkozásnak, szakmának, ha az ember csak úgy ír, irkái, minden gondolat nélkül, hiszen akkor, hogy ébreszthet gondolatokat a T. olvasóban. Tünet-szünet — már tűnhetne! r Áramszünet Ha a fotó kissé pajzán, el nézést kérünk... Nagyon bosszankodunk, ha kialszanak a villanyok, leállnak a háztartási gépek, vagyis ha áramszünet van. Ezzel szemben a társaság hangulatának fokozására leoltjuk a villanyokat és gyertyát gyújtunk, hisz az olyan romantikus. A ma emberének a gyertya hangulatot teremt a mulatságban, díszt jelent a vitrinben, s némi biztonságot, ha netán áramszünet lenne. A „biztonsági” gyertyát valamelyik szekrényfiókban tartjuk. Ha szükség van rá, úgysem találjuk meg. Nagyanyáink gyertyafénynél varrogattak, kézimunkáztak, nagyapáink pedig olvastak... A ma embere pedig semmit nem tud kezdeni a sápadt fénynél... Néhány évvel ezelőtt New York-ban több napos áramszünet volt. Sűrű sötétség telepedett esténként a hatalmas városra... Kilenc hónap múlva pedig kismamák árasztották el a kórházakat. Ezekben a napokban annyi kisbaba született, mint még soha... s Hä a munkában, illetve a munkahelyen eltöltött éveket vesszük viszonyítási alapnak, akkor a gyermekgondozásin eltöltött időszak is szünetet jelent. Ezt a szünetet nagyon okosan, hasznosan is lehet tölteni, s nem fontos „begyöpösödni”. Nem akarom felsorolni azt a tömérdek lehetőséget, amiket ki lehet és ki is kell használni ebben az időszakban, hisz ezzel a sajtó, rádió, tv és a legkülönbözőbb fórumok gyakran foglalkoznak. A lehetőségek és a kötelességek közül a legtermészetesebbnek tűnőnek szentelek néhány szót, mégpedig annak, ami e témakörben szinte bizarrnak hat, annyira kézenfekvő. A kisgyermek (gyermekek) neveléséről van szó, vagyis arról, amiért tulajdonképpen a gyes jár. Kérem, ne tessék csodálkozni, nem valami erőltetett, blőd dologgal akarok előhozakodni! Arról van szó, hogy vannak kismamák — tisztelet a kivételnek, szerencsére jócskán többségben vannak —, akik a gyerekükkel otthon töltött időben bizony a világon mindent csinálnak, csak a csemetéjükkel nem foglalkoznak. S nemcsak néha, hanem rendszeresen. Van, akinek a legfőbb ténykedése a szomszédolás. Összejön két- három gyesen lévő anyuka, egy kis traccspartira, a gyereket meg elaltatják, rájuk zárják a lakást... S ha a baba közben felébred és ordít, hát „legalább erősödik a tüdeje”. S ilyenkor fordul elő, hogy a nemtörődöm anyuka hároméves kislánya unalmában beszed néhány Bisecu- rint... A gyomormosást sem lehet elég idejében kezdeni. Vagy a kétéves apróságokat felügyelet nélkül hagyják a homokozóban, míg ők jót kávéznak, kanasztáznak. A gyerkőc meg elalszik a homokozó szélén, vagy a bokor tövében. S ha tüdőgyulladást kap, elintézik, hogy „milyen érzékeny ez a gyerek”. S csodálkoznak, ha gyermekük a velük egyívásúak között topácska, amikor megijed a diavetítőtől, amikor nem tudja, hogyan kell kézbe venni egy képeskönyvet, és egyáltalán: nem találja helyét a világban, még a saját kis „mikrovilágában” sem. A védőnők számtalan jó tanáccsal látják el a kismamákat. De azt, hogy az anyuka hogyan és mennyit foglalkozik gyermekével, azt sajnos nem ellenőrizhetik. így is beállhat a... Vannak polgártársaink, akiknél mindennapi tevékenységükben a rács által áll be a szünet. Közöttük vannak olyanok is, akiknél a hűvösön való tartózkodás a fő folyamat. A szabadlábra való kerülés mindössze hosszabb-rövidebb ideig tartó szünet csak. A rossz jó oldaláról Életünk mindennapi kísérője a felbontott járda, a lezárt út, a beállványozott ház és így tovább. Ez is egyfajta szünet. Kellemetlen, de végül is jó, hiszen szép ház, új járda, vezetékes víz, vagy villany épül, készül. Mindennek ellenére szünet nélkül szidjuk ezt a jelenséget... Tatarozás, építkezés alatt is zavartalanul folyik (kis zavarral) — az élet. Változatok egy femora Az utóbbi időben számos labdarúgó-mérkőzésen a szünetben szórakoznak a legjobban a nézők, amikor is az újabb divat szerint tombolasorsolást és egyéb kö- zönségcsalogatót tartanak. (Legalábbis az NB I-ben, s micsoda „szerencse”, hogy megyénk azon kevés kivételek közé tartozik, amelyeknek nincs elsőosztályú focicsapatuk!) Kevésbé szórakoztató például az, ha a munka folytonossága anyaghiány miatt szakad meg, ám ez remélhetőleg egyre ritkább lesz, úgy hogy ejtsünk inkább szót az otthonokban előforduló kényszerszünetek közül néhányról ! A múltkor egy férj panaszkodott, hogy — sajnos — pont akkor romlott el a mosógépük, amikor életében először a felesége helyett ő kezdett el mosni... Más: A fiatalasszony belemerülve a sütés-főzésbe, egyszer csak észreveszi, hogy elfogyott a zsír. Nosza, ug- rasztja boltba a „ház urát”, aki így kényszerszünetet tart a tv-nézésben (ez tulajdonképpen kikapcsolódási, munkaszünetet jelent?!), s elindul az ABC-be. Ott engedelmeskedik az udvariasan megfogalmazott, a leltározás miatt elnézést kérő táblának, s „elnézve” az árusítási szünetet, elindul a legközelebbi, de azért jó negyedórányira lévő másik boltba... Űjfent más: Az ideális család öt tagja reggel megrohanja lakása legkisebb helyiségét. A még sorra nem került egyik apróság imigyen szól a bent lévőhöz: „Tarthatnál egy kis szünetet, Pisti, mert nekem is halaszthatatlan dolgom van...” STOP! Volt egyszer, mindig volt egy Szünet. Áldása és átka az emberiségnek. A Földön társunk, jó és rossz „kabátunk”. Jó, ha megálljt parancsol a háborúnak, átkozott, ha a békének, jó, ha pirosán villogó szemeivel „ne tovább!" jeleket küld a rohanásban. Rossz és félelmetes az értelmetlen betegség pillanataiban, amikor az egészségnek mond fel. Az a Szünet, amely századunkat kapta örökül, amely hol a hitet, hol a kétségbeesést szüntette be, amely hol sorompót állított a jobbért való küzdelem elé, hol eltiltotta a gonoszt, az a Szünet, tulajdonságainkkal, szokásainkkal felruházott. Kívánjuk is, nem is. Ott la- vírozik életünkben, az évek dolgaiban. Szünet nélkül dolgozni nem lehet. Se elégedettnek, se boldognak lenni. Képtelenség. Akkor kívánom mégis pokolba monoszkóp fejét, stoptábla törzsét, amikor parancsolni kezd az öntörvényű természetnek, s hagyja tökéletlenné pusztítani környezetünket, akkor átkozom, amikor beszünteti a jóra való gondolkodást valamely pontján a Földnek, amikor nem zárkózik el háborúktól, önkényektől, megkülönböztetésektől. De áldom csönd-szívét, amikor a fáradozót pihenni „kényszeríti", amikor véget vet a haragtartásnak, amikor elzárkózik az igazságtalanságtól, stoppolja a közönyt, ereit vágja az ellenségeskedésnek. Bár akkor takarna be minket a Szünet, amikor mindnyájan jó okkal kívánjuk. Az oldalt Írták: V. Horváth Mária, Ruskó N. Judit, Czakó Sándor, Vitaszek Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor készítette. ..avagy a papucs abbahagyta, de a tánc folytatódik. GYES
