Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-10 / 83. szám
1980. április 10. NÉPÚJSÁG 3 A tomerömű-építkezés Munkásvédelem Munkák a kettes kiépítésnél Katonák szerelik a 2 méter vastag alaplemez vasszerkezetét Készül a szigetelésvédö beton Pakson az atomerőmű építésénél a legnagyobb figyelem az egyes kiépítésre irányul, azon belül is az első reaktorral kapcsolatos munkákra. Közben dolgoznak a második kiépítésnél, a hármas és négyes reaktornál is. Ennél a munkánál eddig kiemeltek 1 millió 400 ezer köbméter földet, az Országos Szakipari Vállalat befejezte 12 ezer négyzetméteres alaplemez víznyomás elleni szigetelését. A hatalmas munkagödörben a talajvízszint alatt dolgoznak, amíg azt nem érik el, addig állandó üzemű szivattyúkkal süly- lyesztik a talajvízszintet. Elkezdték a 2-es turbinagépház turbinaalapjainak cölöpözését, nagy ütemben megkezdték a 2 méter vastag vasbeton alaplemez vasszerelését. A kettes kiépítésnél a munkákat a 22-es Állami Építőipari Vállalat, a Dunántúli Építőipari Vállalat és az Országos Szakipari Vállalat végzi. • Az egészségügyi épület és a turbinagépház a kettes kiépítés felől Fotó: Gottvald Elsők a paksiak A tudomány, a technika rohamos fejlődése nagymértékben megkönnyíti a dolgozók munkáját, de ugyanakkor növekednek a baleseti veszélyforrások is. A munka- védelmi tevékenység nem könnyű sehol, de különösen nehéz a mezőgazdaságban, ahol a korszerű mellett igen sok helyen megtalálható a hagyományos, a régi technika, technológia. Az, hogy megyénk mezőgazdaságában a baleseti statisztika a korábbi évekhez képest kedvezőbben alakult, köszönhető annak is, hogy mind több tsz-vezető ismerte fel: a munkavédelem az üzemszervezés, termelés szerves része. Megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben 1979- ben 975 három napon túli keresőképtelenséget okozó üzemi baleset volt. A kiesett táppénzes napok száma 22 167. Halálos balesetét három dolgozó szenvedett. E statisztika kedvezőbb lehetett volna, ha nem kísértene még mindig a helytelen szemlélet, a szakismeret hiánya, a veszély lebecsülése, az irányítás és ellenőrzés fogyatékossága, a magatartási szabályok be nem tartása. Megállapítható az is, hogy a szövetkezeti vezetők döntő többsége ma már egyre inkább felismeri a munkavédelem szükségességét és tesz is annak érdekében, hogy minél kevesebbszer forduljon elő baleset. E felismerést és tenni akarást bizonyítja, hogy a közelmúlt hetekben, hónapokban közel nyolcezer termelőszövetkezeti dolgozó vett részt az üzemi, területi és megyei munkavédelmi vetélkedőkön. E vetélkedők jól szolgálták a munkavédelmi oktatást, a tanultak alkalmazását. Játékos keretek között igen hatékonyan terjesztették a munkavédelmi ismereteket. A termelőszövetkezetek területi munkavédelmi vetélkedőjét március 31-én és április elsején rendezték meg Kaposváron. A Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyéből érkezett 44 tsz-, valamint egy-egy állami gazdasági csapat között hétfordulós verseny volt. Az első helyen a Paksi Állami Gazdaság csapata végzett és ezzel jogot szerzett arra, hogy a májusi országos döntőn is részt vegyen. A második a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet csapata lett. Ök is az országos döntő résztvevői lesznek A gyönki Petőfi csapata a negyedik, a várdombi Uj Tavaszé a hetedik, a faddi Lenin Termelőszövetkezeté pedig a nyolcadik helyet szerezte meg. A vetélkedő is jól bizonyította: a munkavédelem a dolgozó ember egészségének és testi épségének a védelme. E védelem erősítése, fejlesztése mindannyiunk közös ügye. Ha az egymás iránti felelősségérzetünk tovább erősödik, ha a jelszó: „Együtt- egymásért!” élő gyakorlattá válik, akkor nemcsak a vetélkedőkön érünk el egyre nagyobb sikereket, hanem a mezőgazdasági üzemekben is. Bőripar Új kikészítési eljárás Takarékoskodunk az árammal Egy négyzetméter kész bőr előállításához 15—20 százalékkal kevesebb nyersbőrre van szükség annak az új kikészítési eljárásnak az alkalmazásával, amelyet mintegy két hónap alatt dolgoztak ki a Budapesti Bőripari Vállalatnál az Alföldi és a Savaria Cipőgyár műszaki gárdájának közreműködésével. A sportos jellegű női és férficipőkhöz, csizmákhoz az utóbbi időben, a legújabb divatirányzatnak megfelelően, egyre több zsugorodott, illetve zsugorított hatású bőrt igényel a cipőipar. Ennek kielégítésére kísérletezték ki az úgynevezett „szemi” zsu- gorítási eljárást, mely a korábban ismert és alkalmazott módszereknél lényegesen gazdaságosabb. A marhabox bőröket korábban vegyszerek segítségével zsugorították. Az újítás — melyet a Budapesti Bőripari Vállalat „Alkotó ifjúság” pályázatára benyújtott javaslat alapján valósítottak meg — szükségtelenné teszi a vegyszerek használatát. A zsugorított hatást a technológia meghatározott fázisában préseléssel érik el. A Magyar Villamos Művek Tröszttől kapott tájékoztatás szerint az első negyedévben az ország háztartásai — az előzetes számítások szerint — 4 százalékkal — csaknem ötvenmillió kilowattórával — kevesebb villamos energiát fogyasztottak, mint tavaly ilyenkor. A háztartások megfontolt takarékoskodása is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az ország teljes villamos- energia-fogyasztása a szokásos emelkedő tendenciával szemben gyakorlatilag változatlan maradt. így valamivel kevesebb volt a fogyasztás annál, mint amennyivel az MVMT terve számolt. Az ország termelő ágazatainak villamosenergia-fogyasztása növekedett, de nem haladta meg a tervezett ütemet. Más a helyzet a hőenergiafogyasztásban, mert a hosz- szabb tél és a tartósabb hidegek miatt a fűtőműveknek és az erőműveknek az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 2,2 százalékkal kellett növelni hőszolgáltatásaikat, a számítottnál nagyobb arányban, hogy a lakásokban és a köz- intézményekben a helyiségek hőmérséklete ne csökkenjen az előírt szint alá. Hat százalék Életszínvonalunk Pontos számokat még nem ismerünk a VI. öt------------- éves tervről, az életszínvonal előirányzata a zonban kirajzolódott előttünk. A külpiac és a belső gazdasági adottságok-lehetőségek képletéből szerény növekedési ütem olvasható ki. Mint ahogy legutóbb a XII. kongresszuson elhangzott beszámoló meg is fogalmazta — az egy főre jutó reáljövedelem 6, a fogyasztás mintegy 8 százalékkal gyarapodhat a következő öt esztendőben. Okkal merül föl a kérdés — mit ér ez a fejlődés? Hogyan élünk majd a legközelebbi jövőben? Mielőtt azonban megadnánk a válaszokat, pillantsunk vissza lezáródó évtizedünkre, -s ha nem is részletesen, néhány vonással elemezzük helyzetünket. Annyi kétségbevonhatatlan tény, hogy az életszínvonal szempontjából egyik legjobb tíz évünk van a hátunk mögött; még akkor is, ha tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv 9 százalékos reáljövedelem-emelkedése és 14 százalékos fogyasztásemelkedése nem éri el az eredeti célokat. Ám ezzel együtt — soha ilyen arányú — kedvező — változáson nem ment még keresztül a fogyasztási szerkezet, általánossá vált a 44 órás munkahét, több mint 450 ezer lakást adtak át tulajdonosaiknak, érezhetően javult az óvodai és bölcsődei helyzet. (S még valami az elmúlt esztendőkről — az egy keresőre jutó reálkereset 1979-ben elérte a 3930 forintot, és ez 5,6-szerese az 1950 — évinek. Mivel az átlagkeresetek növekedése mellett ugyan ez alatt az idő alatt a fogyasztói árak 2,5-szeresére emelkedtek — a reálbér több mint 2,5-szerese az 1950. évinek.) Hosz- szan lehetne még folytatni az átlagokat mind a munka jövedelmének kézhez kifizetett pénzösszegeiről és a társadalmi juttatásokról is — de erre nincs szükség: a közvélemény csalhatatlanul érzi — tudja, értékeli mai életszínvonalunkat. Amit pedig az egyes ember saját helyzetéről lát — még plasztikusabbá teszi az összképet. Jól éltünk, néha nagyon is jól — legalábbis a körülményeinkhez képest — állapíthatja meg... Erre utal az az elgondolkodtató tény is, hogy miközben ipari munkatermelékenység dolgában a KGST-orszá- gok között a vége felé kullogunk, lakosságunk fogyasztási színvonala — termelékenységéhez viszonyítva — a világon a legmagasabbak körében foglal helyet. És éppen ez az, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen akárhogyan is forgatjuk a statisztikák által objektiven jelzett állapotot — csak az derül ki, hogy munkánkhoz képest igen magas az elért életszínvonal. S ha ez így van, akkor önként adódik a két választható (igaz csak elvileg) alternatíva. Vagy azt tesszük, hogy munkánkhoz igazítjuk (lefelé) az élet- színvonalat, vagy hogy az életszínvonalhoz közelítjük munkánkat (fölfelé). Nyilvánvaló — visszalépni, a már megszerzettet föladni, nem szívesen tennénk, s nem is akarjuk tenni — marad tehát az az egyetlen lehetőség, az értékalkotó tevékenység megjavításával erősítjük meg az életszínvonal-emelés alapjait. Mennyit ér hát a kongresszuson bejelentett 6 százalékos reáljövedelem-növelés öt évre? Senki nem tagadja, hogy ez igen szerény érték. Szerény, de nem is lehet célunk, hogy méginkább elrugaszkodjunk saját lehetőségeinktől. Ebből a szemszögből vizsgálva e bizonyos 6 százalékot nem más, mint aminek a kongresszusi határozat is említi — az életszínvonal megszilárdításának, elért vívmányainak, jólétünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja. De ne feledkezzünk meg azért valamiről — az átlagok nem igazak az „egyes emberre”, valóságban nincsen átlag magyar állampolgár. Következésképpen — senkinek sincs garantálva a pontosan 6 és 8 százalék. Ez lehet, esetenként több is, meg kevesebb is. Amikor az életszínvonalat elemezzük — s valójában a munkával szembeni igényeket fogalmazzuk meg —, nem hagyható ki a számításból a differenciálás szükségessége — parancsa sem. Helyesebb tehát az élet- színvonal oldaláról szemlélni a dolgot: olyan lesz az, amilyen hatékony a közösség, az ember munkája. Ha valaki olyan vállalatnál dolgozik, ahol sikeres termék készül, azt jó piacokon, haszonnal lehet eladni (tehát hatékony a vállalat és dolgozója is) — ott ama 6 százaléknak kétszerese sem ábránd! Ahol pedig a termelés végeredményét nem jelzi sem népgazdasági, sem vállalati haszon — könnyen lehet, hogy a jövedelmek egyáltalán nem emelkednek majd öt év alatt sem. A differenciálás követelménye ugyanis azt parancsolja, hogy a haszon, a jövedelem maradjon ott ahol létrehozzák — méginkább mint eddig. Mindezt persze, igen könnyű így általánosságbrfn követelményként kitűzni. Ezeregy példája akad annak, hogy az életben nem sikerül igazságosan — munka szerint — elosztani a jövedelmet. Akadályozza ezt a hosszú-hosszú évek alatt berögződött szemlélet, a reflexszerű egyenlősdi. És akadályozza a még sokhelyütt tökéletlen bérpolitika, a rossz érdekeltségi rendszer, s nem egy rendeletbe rögzített intézmény is. Sokszor ellenállnak a differenciálásnak maguk az emberek — mondván, a szocializmusban nem az ember és ember közötti különbségeknek, hanem az egyenlőségnek szükséges dominálni. A szükségletek szerinti elosztás lehetősége bi- ------------------------------zony odébb van. Addig nagyon sokat szükséges dolgozni, s úgy, hogy a szocializmus alapelvét — a munka szerinti elosztást — maradéktalanul érvényre juttassuk. S ez pedig azt jelenti, hogy a legszélesebb teret engedünk annak: ha valaki teljesít — kapja meg érte a csonkítatlan bérét, honoráriumát, fizetését — mégha a teljesítmény szokatlanul nagy összegeket vonz is. És itt zárul az a gondolatkör, amelyet elkezdtünk: mit jelent a szerény 6 százalék? Egy átlagot, egy keretet amely a társadalomnak gazdaságilag lehetséges az 1981-től 1985-ig tartó években. De mást is jelent — az átlagon belül az egyénnek pont annyit, amennyit munkájával megszerez belőle. A januárban életbe lépett új szabályozók, a XII. kongresszus határozata meggyőznek arról, hogy az alkotó munka jó befektetés mindannyiunknak — s ez a befektetés az életszínvonalban is kamatozik majd. MA TKÓ ISTVÁN
