Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

1980. április 4. tíÉPÜJSÁG 9 Az ember kilépett a kozmoszba „Leonyid lljics Brezsnyev állt a szovjet kozmikus tettek forrásainál” — mondja a rö­vid életrajzi vázlat. Az SZKP KB titkárának dolgozószobá­jában zajlottak le a legkivá­lóbb tudósok, konstruktőrök, a technika különböző terüle­tein dolgozó szakemberek részvételével megtartott ta­nácskozások. Leonyid lljics Brezsnyev gyakran járt a ra­kétatechnikát előállító üze­mekben is. ... Szergej Korolov, a ra­kétarendszerek főkonstruk­tőre 1954 elején fejtette ki elgondolását, hogy az inter­kontinentális ballisztikus ra­kéta kifejlesztése a legkö­zelebbi években lehetővé teszi a Föld mesterséges holdjának létrehozását. Az olyan hordozórakéta kifejlesztéséhez, amelyben a hajtóművek együttes telje­sítménye körülbelül 14 mil­liárd 710 millió kilowatt (20 millió lóerő) hőálló anyagok­ra, nagy joule (kalória) ér­tékű üzemanyagra, a legbo­nyolultabb automatikus ve­zérlőrendszerre, egyéb fedél­zeti berendezésekre volt szükség. Bármely földi „ap­róság” helyrehozhatatlan bajt okozhat a kozmoszban. A repülést megelőző ellenőr­zések legfontosabb szakaszát a hordozórakéta hajtóművé­nek üzempróbái alkották. A kísérletek vezetői — tíz- tizenkét ember — a különle­ges vezérlőbunker parányi helyiségében gyűltek össze. Már csak néhány perc volt hátra a „felbocsátásig”, ami­kor kinyílt a masszív ajtó és Leonyid lljics Brezsnyev, Dmitrij Fjodorovics Usztyi- noy, Szergej Pavlovics Ko- roljev lépett a helyiségbe. Üdvözölték a jelenlévőket. A főkonstruktőr a megfigyelő ablakhoz invitálta a vendé­geket. Leonyid lljics elmo­solyodott és megszólalt: — Nos, elvtársak, ha min­den készen áll, hát lássanak munkához. A helyiségben mindenki elhallgatott. Mintha megállt volna az idő. A feszültség fo­kozódott. Végül aztán a hangszóróból parancsszavak hallatszottak, — Készenlét... — Egyes kapcsolókar... — Kettes kapcsolókar... — Gyújtáskulcsot az indí­tónyílásra! — Harminc másodperc van hátra a gyújtásig... Rövid szünet következett, majd : — Gyújtás!!! A próbaberendezés és a benne rögzített rakétablokk lángtengerbe és füstfüggöny­be burkolózott. Öriási dübör­gés hallatszott, amely még a bunker méteres falain ke­resztül áthatolva is megre­megtette a földet és a ve­zérlőterem berendezését.-Ami­kor a hajtóművek áttértek az előírt üzemmódra, látni lehetett a fényes lángnyel­vet, vagy ahogy később el­nevezték, a „rókafarkat”. Leonyid lljics összpontosí­tott figyelemmel kísérte a „tüzes” próba imponáló ké­pét. ■ Harminc, negyven... száz másodperc. A négy oldalhaj­tómű .ledolgozta üzemidejét A robaj és a láng azonban tovább tombolt, Hirtelen aztán mindennek vége sza­kadt. Egyetlen szempillan­tás alatt. Olyan nagy csend lett, hogy hallani lehetett az emberek nyugtalan légzését.­Léonyid lljics otthagyta a megfigyelőablakot. Nem sie­tett feltenni kérdéseket. Azokból a pillantásokból, amelyeket a kísérlet vezetői váltottak egymással, meg­könnyebbült . mosolyukból nyilvánvaló volt: a hajtómű, a rendszerek és a berende­zések kiállták a próbát. Az a kis feszélyezettség, amelyet az SZKP KB titká­rának megjelenése váltott ki, tüstént feloldódott. Minden­kinek gratulált a sikerhez és mindenkivel kezet szorított. ... Ama néhány esztendő folyamán, amikor a párt Leonyid lljics Brezsnyevet bízta meg a hazai rakéta- gyártás és a kozmikus tér meghódításával kapcsolatos szervező munkának az irá­nyításával, számos bonyolult tudományos-műszaki problé­mát sikerült megoldani. Ki­fejlesztették a nagy teljesít­ményű rakétahajtóműveket, a rakéták automatikus ve­zérlőrendszereit, a megbíz­ható és tökéletes hordozókat, megépítették a ma már vi­lágszerte ismert bajkonuri űrrepülőteret. BORISZ POKROVSZKIJ mérnök APN — KS i A katonaorvos magyar barátai Mihail Kuzmin gárdahad­nagy, az egészségügyi század parancsnoka életének egyik legnagyobb eseménye Bia-, torbágyon játszódott le. Karp Szviridöv hadtestpa­rancsnok, a Szovjetunió Hő­se ott adta át neki a Le- nin-rendet, amelyet azért kapott meg, mert az arcvo­nalból több mint 250 . sebe­sültet hozott ki, fegyvereik­kel együtt. Biatorbágy azonban nem­csak ezért vált számára em­lékezetessé, hanem a barát­ságos .emberek végett is. — A falu szélén volt -a kötözőhelyünk, a Gruber- házban. A család, Gruber és felesége, két lányuk: Mária és Erzsébet, a vejük — Jó­zsef, szívesen fogadott ben­nünket, segített, amit csak tudott. Vizet adtak a sebe­sülteknek, főztek rájuk, ta­karítottak. Amikor a szovjet katonák felszabadították Bu­dapestet, Gruberékkel együtt ünnepeltük meg. A család­fő elővett egy kis hordó félt­ve őrzött bort és együtt koc­cintottunk a győzelemre. Jó barátokként búcsúztunk az egész falutól, amikor a ma­gyarországi harcok után to­vább indultunk a hadak út­ján. Csehszlovákia területén Kuzmin súlyosan megsebe­sült, amikor ellenséges per­gőtűzben kimentette a meg­sérült katonaorvost. Ö maga elvesztette a bal karját. A háború kegyetlen frontjait megjárt katona azonban nem adta meg magát. Mihail Kuzmin ma Moszk­vában dolgozik, az orvostu- dömányok doktora, profesz- szor, az Orvostörténeti Tan­szék vezetője, 150 munkát, köztük 6 nagy monográfiát. publikált. Gyakran vesz részt nemzetközi kongresszusokon. A háború veteránja meg­kapta az MSZBT aranyko­szorús jelvényét. Magyaror­szágon járt az ország fel- szabadulásának 25. és 30. év­fordulóján, nemrég a Haza­fias Népfront Komárom me­gyei bizottságának meghívá­sára járt ismét Magyarorszá­gon. — Felkerestem a? egykori harcok színhelyét és mély­ségesen meghatott, hogyan ápolják azoknak a szovjet katonáknak az emlékét, akik a magyar nép életéért és boldogságáért áldozták éle­tüket. Megismerkedtem a Duna- almáson élő Miklós Ferenc doktorral, aki sokat tett azért, hogy megörökítse a 2. Nyikolajevi—Budapesti gé­pesített gárdahadtest itt hősi halált halt katonáinak emlékét. Miklós doktorral azóta állandóan levelezünk, elküldjük egymásnak mun­káinkat. Természetesen fel­kerestem Biatorbágyot is. Ügy fogadtak, mint aki a családhoz tartozik. A falu nagyon megnövekedett, de tévedés nélkül nyitottam be a Gruber-ház ajtaján, amely­ben 1945-'ben a kötözőhe­lyünk volt. Meleg szeretet­tel fogadott Gruber bácsi, aki Erzsiké lányának család­jával él ma is a régi ház­ban. Ugyanolyan hordó bor került elő, mint akkor régen, s azzal ünnepeltük meg ta­lálkozásunkat. Örömmel lát­tam, hogy Erzsiké két fia szorgalmasan tanul oroszul. Régi barátaim .jó egészség­ben élnek. Magyarországon több elő­adást tartottam bányászok­nak a Szovjetunióról, kollé­gáimnak pedig a szovjet or­vosok eredményeiről beszél­tem. Módom volt közvetlen tapasztalatokat szerezni a magyar orvostudomány vív­mányairól. Különösen érde­kesek a magyar gyógyszer- kutatók eredményei. Eszter­gomban / jártam az orvosi műszergyárban, ahol a vi­lág legjobb encefalográfjait készítik. Láttam egy sor ki­tűnő kórházat, klinikát, ren­delőt, szülőotthont, jártam a jól felszerelt üzemorvosi rendelőkben és emlékezetes marad számomra a Sem- melweis-múzeum is. VALENTYIN SZKUGOROV APN — KS Állattenyésztés a sivatagban Földünkön a sivatag és félsivatagok mintegy 40 mil­lió négyzetkilométernyi terü­letet foglalnak el — a szá­razföld egynegyed részénél többet. Szovjet Közép-Ázsiá- ban jelenleg több mint 6 millió hektár földet öntöz­nek. Erre a célra a vidék két nagy folyója, a Szir-Dar- ja és az Amu-Darja vízhoza­mának egy részét használják fel. A közép-ázsiai sivatagok azonban csapadék formájá­ban négyszer annyi vizet kapnak, mint az Amu-Darja vízhozama. Ha ezt a víz- mennyiséget megőrzik, az egész juhállomány itatására elegendő, s nem kell a fo­lyók vizét erre a célra fel­használni. A Türkmén SZSZK Siva­tagi Intézetének munkatár­sa a talaj víztartalmát vizsgálja. A Türkmén SZSZK Siva­tagi Intézetének szakemberei — felhasználva az esővíz összegyűjtésének népi mód­szereit —, a takirokban (nyá­ron kiszáradó sós tavak) a homoktól mentes, agyagos területeken a vízkészletek megőrzésének új módszerét dolgozták ki. Föld alatti víz­gyűjtőket hoztak létre. A tárlók vize minden újabb esőzéssel gyarapodik, s egyenként több ezer köbmé­ter édesvizet gyűjt össze, amely pedig egy három-há­rom és fél ezer juhot szám­láló juhnyájat el tud látni ivóvízzel. A sivatagi állattenyésztés — a szovjet mezőgazdaság egyik legrentábilisabb ága­zata. A sivatagok éghajlata lehetővé teszi a perzsapré­meket adó híres karakül ju­hok tenyésztését is. APN — KS iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiim iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiimiiiitiiiiiimiiiiiiiiiiiií súlyhiány által demonstrált gyengeségei következtében a nö­vekedés ezen fajtája többé nem folytatható. Az intenzív fej­lődés szakaszában —, amelynek feltételrendszerét a világ- gazdasági korszakváltás hatásai még szigorítják is —, a minő­ség dinamikájára van szükség. A minőség dinamikája azon­ban a szocialista társadalmi viszonyokra és az egyenlő felté­telek rendszerére épül fel. Ez a körülmény jelenti a legfőbb garanciáját annak, hogy e dinamika nem válhat a tömegek­től, a haladó politikai és társadalmi gyakorlattól elszakadó „elitizmus”-sá. Ellenkezőleg: a minőségi dinamika hajtóerői­nek beáramoltatása a szocialista társadalom mozgásrendsze­rébe az előfeltétele annak, hogy a növekedési ütem újra fel­gyorsulhasson és az egyenlő feltételek biztosításához nélkü­lözhetetlen többletköltségek (eszközök) rendelkezésre áll­janak. Nyilvánvaló, hogy a minőség dinamikájára épülő társa­dalmi-gazdasági mozgásrendszer a világgazdasági változások­hoz alkalmazkodó, illetve azokat kihasználó gazdaságpoliti­kát, a gazdasági viszonyok természetéhez igazodó irányítási rendszert, a gazdasági vállalkozások pozícióinak és lehetősé­geinek kitágítását, kockázatvállalást, jobb képzési rendszert, korszerűbb tudományos struktúrákat a tehetségek és az al­kotó kezdeményezések felkarolását jelenti minden szinten és életkorban. Egy ilyen társadalom és gazdaság nemcsak több­re, hanem jobbra, korszerűbbre, technikailag újszerű meg­oldásokra, a technika és a termékek gyors váltására, a szük­ségletek és a járulékos szükségletek magas színvonalú ki­elégítésére, versenyképességre és a világgazdasági feltétel- rendszer, minél teljesebb kiaknázására törekszik. A msnnyiségi növekedés a szocialista fejlődés első év­tizedeiben hatalmas energiákat szabadított fel. E nagy ener­giákat — amelyek azonban csak a társadalmi átalakulás és az alapvető gazdasági struktúra kiépítése idején álltak ren­delkezésre —, gyakran pazarlóan használtuk fel, mégis je­lentős fejlődést értünk el. A feltételek megváltozása után azonban kiderült, hogy az átalakulás háttérbe szorította a minőségi követelményeket (a minőség dinamikáját), vala­mint a gazdasági teljesítményeknek az idő dimenziójában rejlő hatékonyságát. A kivívott mennyiségi eredmények bir­tokában a társadalom nem érezte a minőség és az idő di­menzióiban fennálló (bekövetkezett) elmaradást. Az elma­radás ugyanis nemcsak bizonyos termelőkapacitások, vagy iparágak puszta hiányát jelenti, hanem a know-how, a ve­zetési és tervezési képességek, az információk, a kockázat- vállalás, a képzettség és az infrastrukturális háttér hiányát is. Ezért világszerte azt tapasztaljuk, hogy ugyanazon ter­melőberendezések nagyon eltérő hatékonysággal (1:2, sőt 1:3-hoz) működnek a különböző országokban. Ezen elmara­dás megszüntetése az előfeltétele annak, hogy vezetési mód­szereinkben a tervszerűséget és előrelátást a rugalmassággal egyesíthessük, hogy szabadabb és a piaci szükségletekhez jobban alkalmazkodó vállalkozási formákat hozhassunk létre, hogy versenyképessé váljunk a világpiacon, hogy az innová­ció és a kreativitás szelleme hassa át a tudományt, az okta­tást és a gazdaságvezetést egyaránt. Sok szakember és közéleti funkcionárius elismeri, hogy e feladatokat meg kell oldani, de úgy érzi, hogy a minőségi tényezők előtérbe állításának nincsen olyan vonzása és ro­mantikája, mint az új ipar megteremtésének, vagy a mező- gazdaság átalakításának volt. Nyilvánvaló azonban, hogy sű­rűn lakott, kis országokban •— és Európa legtöbb országát ma ilyennek kell tekintenünk —, a század-, illetve ezred­forduló idején nem lehet e fejlődésnek az a jellemző mód­szere, hogy a kukoricaföldeken (a prérin) új üzemeket és iparágakat létesítünk. Természetesen alkalmilag ilyesmire is sor kerülhet. A régebbi üzemekben és iparágakban „csak” jobban kell dolgozni, ami szükséges és helyes, de nem elég romantikus. Nyilvánvaló azonban, hogy nem elsősorban ro­mantikáról, vagy annak hiányáról van szó, hanem érdekes, vonzóan nehéz és nagyobb helytállást, hozzáértést kívánó fel­adatokról, vagy „szürkébb” tevékenységekről. Uj technikát kell termelni és alkalmazni, amely az em­berek és a gazdasági vállalkozások közötti kapcsolatok rend­szerét is átformálja, új és hatékonyabb vállalkozási és szer­vezési formákat kell felfedezni, vagy átplántálni, előre kell látni a technikai fejlődés várható alakulását a maga ellent­mondásaival és járulékos hatásaival együtt, prognózisokat kell tanulmányozni, a világgazdaság és a világpiac várható fejlődéséről, meg kell ismerni a versenytársak technikáját, üzletpolitikáját és eladási módszereit, elemezni kell a lehet­séges piacokat egyedi sajátosságaikkal együtt, figyelni kell az emberiség életét .oly nagy mértékben meghatározó gazda­sági erők mozgását. És mindezek ismeretében kell egy kis ország és egy kis gazdaság lehetőségeinek és képességeinek leginkább megfelelő cselekvési .és döntési formákat meg­találni. Ez nem volna érdekes, ennek nincsen vonzása, szépsége és izgalma? Azt hiszem ezt azok sem gondolhatják komo­lyan, akik ezt gyakran hangoztatják. Hiszen a következő év­tizedekben ezen összefüggések ismeretén alapuló cselekvési rendszerektől függ a nemzeti gazdaságok, a világgazdaság és a nemzetközi politikai rendszer jövője. TÁRSADALMUNKNAK is meg kell tanulnia és a min­dennapi cselekvés alapjává kell tennie a minőség dinami­kájában rejlő és felszabadítható erőket a szűk keresztmetsze­tek és hiányok leküzdésében és a jövő gazdaságának építé­sében. Ily módon egy élő, fejlődő és alkotó társadalom min­dennapi mozgásaiban válik megoldhatóvá az, ami ma még bonyolult és ellentmondásos. Ilyen módon oldhatjuk meg problémáinkat és biztosíthatjuk a fejlődést — együttműkö­désben azokkal a haladó erőkkel, amelyek 1945 tavaszán az európai történelem nagy fordulatát elindították. Ilyen mó­don demonstrálhatja a szocialista gazdálkodás rendszere, hogy nemcsak a gazdasági elmaradottság felszámolására, ha­nem a rugalmas alkalmazkodásra, a gyors technikai fejlő­désre és váltásra, hatékonyságra és a differenciálódó hazai és külső szükségletek magas színvonalon történő kielégíté­sére is képes. bognár József akadémikus Fimnin inni iiwiiiimwiiiwraanHBiMBHragTgMiittMiMawiHMMM^fHffBTiiifliwiiitigiTinritlIHl Start előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents