Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-30 / 100. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. április 30. PANORÁMA Washington Kongresszusi vizsgálat a kommandóakció ügyében Cyrus Vance külügyminiszter drámai lemondása után az amerikai külpolitika várható irányára összpontosul a figyelem Washingtonban. Warren Christopher, a külügyminisztérium most megbízott vezetője Vance óvatos stílusát képviseli, de elődjének más előnyös diplomáciai tulajdonságai nélkül, mondotta az MTI tudósítójának a minisztérium egy vezető munkatársa. Christopher számít a tárca első számú várományosának, korábban már Vance is utódjául ajánlotta. A minisztériumban széles körben osztott vélemény, hogy Christopher elődjénél gyengébb egyéniség, aki — ha kinevezik — várhatóan Brzezinski, nemzetbiztonsági főtanácsadó szoros befolyása alatt áll majd. Az idézett külügyi forrás szerint mindenképpen valószínű, hogy az új amerikai külügyminiszter tájékozódó találkozóra törekszik majd Gromiko szovjet külügyminiszterrel május közepén, amikor a feltételezések szerint a négy nagyhatalom külügyminiszterei Béesben, az államszerződés jubileumi ünnepségein vesznek részt. A forrás szerint egyébként Vance helyetteseinek nagy többsége várhatóan a következő hetekben, hónapokban helyén marad és majd fokozatosan vonulnak vissza. Vance lemondásának első visszhangja arra uta\ hogy a Carter-kormány számára belpolitikailag talán még súlyosabb következményekkel jár a fejlemény, mint nemzetközi viszonylatban. Ronald Reagan, a republikánus elnökjelölt taktikusan hallgatott, de republikánus képviselők a kormány felbomlásáról beszélnek és a Nixon-korszak végnapjaival hasonlították össze a helyTeheránban kedden hivatalosan közölték, hogy Bani- szadr .iráni elnök felkérte a völt jeruzsálemi érseket, Hi- larion Capuccit: működjön közre abban, hogy az amerikai katonai akció során életüket vesztett amerikai katonák földi maradványait eljuttathassák családjukhoz. Az Warren Christopher, az USA külügyminiszter-helyettese, akit a lemondott Cyrus Vance utódaként emlegetnek. zetet. Kennedy szenátor, Carter választási versenytársa azt mondotta: mindent pontosan meg kell tudni, mi van Vance lemondása mögött. Az első tv- és rádiókommentárok hasonló hangot ütöttek meg: „Tovább mélyül a Carter iránti bizalmi válság” (CBS-televízió), „Carter elnökségének legsötétebb napja” (ABC-televízió). Az elnök kedd estére sajtóértekezletet hívott össze, hogy magyarázza az iráni csődöt és következményeit. Carter egyébként hétfőn a kongresszus elé terjesztette az Iránban fogva tartott túszok kiszabadítására indított és kudarccal végződött katonai akcióról szóló jelentését. A mindössze két és fél oldalas beszámoló a kormány által már korábban közölt téiráni hatóságok — mint ismeretes — nyomatékosan Leszögezték: a holttestek visszaadása céljából sem kívánnak hivatalos kapcsolatba lépni az Egyesült Államokkal, Kedden reggel merényletet kíséreltek meg a Kuvaitban tartózkodó Szadegh Ghotibza- deh iráni ikülügymiiniszter eL nyékén kívül egyetlen új részletet sem tartalmazott. Magát az akciót a jelentés „meglehetősen veszélyes műveletnek” minősítette, amelynek azonban Carter szerint „kiváló esélye volt a sikerre”. A beszámolót a képviselőházban csaknem üres padsorok előtt olvasták fel. A kongresszus néhány tagja már korábban élesen bírálta az elnököt, mert Carter, miközben az 1973-as háborús felhatalmazási törvényt alkalmazta, nem tájékoztatta előre a testületet a katonai akció tervéről. Az elnök egyébként kimozdult fehér házi „elszigeteltségéből”, s hétfőn egy texasi kórházban meglátogatta az akcióban megsebesült amerikai katonákat. Carter szerint mind az öten kifejezték készségüket, hogy „újra életüket kockáztassák ezért az ügyért”. Emlékezetes, hogy a meghiúsult akció a sebesülteken kívül nyolc halálos áldozatot is követelt. Két F—14 típusú amerikai harci repülőgép kedden, helyi idő szerint délben tüzet nyitott az .iráni haditengerészet egyik, őrjáraton lévő repülőgépére az Ománi-öböl felett — közölte a teheráni rádió a hadsereg egyesített főparancsnoksága bejelentésére hivatkozva. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője röviddel később azt állította, hogy egy C—,130 típusú iráni szállító- repülőgép „nemzetközi vizek fölött túlságosan megközelítette” a térségban állomásozó repülőgép-anyahajókról felszállt F—14-eseket, és hogy az amerikai gépek „nem nyitottak tüzet” és „nem sértették meg Irán légterét”. len — jelentette be egy kuvaiti kormányszóvivő. Az irá. ni külügyminisztert szállító gépkocsiikonvoj egyik kocsijára ismeretlen tettesek több lövést adtak le, amikor Ghotbzadeh és kísérete éppen a kuvaiti emír palotája felé hajtatott. Ghotbzadeh sértetlen maradt, s kíséretéből sem sebesült meg senki. BUDAPEST Shinichi Sugiuara, a Japán Császárság budapesti nagykövete kedden fogadást adott rezidenciáján Japán nemzeti ünnepe alkalmából. A fogadáson megjelent Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes és Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk számos más képviselője. Ott voltak a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, illetve tagjai is. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Ali Nasszer Mohamedet, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöki tanácsa elnökévé történt megválasztása alkalmából. * Losonczi Pál ugyancsak táviratban üdvözölte XVI. Károly Gusztáv svéd királyt, születésnapja, Svédország nemzeti ünnepe alkalmából. * Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üdvözölte Mohamed Mzalit, a Tunéziát Köztársaság miniszterelnökévé történt kinevezése alkalmából. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke rövid szabadsága befejeztével kedden visszaérkezett Moszkvába. Brezsnyevet, aki úton a szovjet fővárosba rövid időre megállt a Don menti Rosz- tovban, valamint a donyeci területen levő Illlovajszkban, Harkovban és Kurszkban, s mindenütt megbeszélést folytatott a helyi vezetőkkel, az SZKP és a szovjet állam vezetői fogadták. ATHÉN Konsztantin Karamanldsz görög miniszterelnök kedden a parlament második szavazási fordulójában sem kapta meg a köztársasági elnökké választásához szükséges kétharmados többséget. A háromszáz képviselő közül száz — Andreasz Papandreu Pán- hellén Szocialista Mozgalmának 93, valamint három kisebb párt hét képviselője — nem vett részt az elnökválasztó parlamenti szavazáson. Irán Merényletkísérlet Ghotbzadeh ellen Túszok, túszejtések • Ellenkező Hatás Az utóbbi időben ismét megszaporodtak a fegyveres .túszszedő terrorakciók. Mindig megrázó az ilyen hír, bár nem új a jelenség. Évek óta érkeznek beszámolók gerilla- cselekményekről, egyidőben sűrűn követték egymást a repülőgép-eltérítések, majd az emberrablások, a gyilkos merényletek. Mostanában követségeket foglalnak el. Tisztázzuk mindjárt elöljáróban: a terrorizmus önmagában nem politikai irányzat, hanem módszer. Gondoljunk csak az újsághírekre. Alkalmazták szélsőbalos csoportok például Uruguayban és az NSZK-ban, de hasonló módon léptek fel az olasz újfasiszták, a palesztin áramlatok, az észak-írek és a spanyolországi baszk nemzetiség szélsőséges csoportjai. Akcióiknak két közös vonásuk van: valameny- nyien politikai célokért küzdenek és eszközeik azonosak, legalábbis hasonlóak. Politikai jelenséggel állunk tehát szemben, bár tetteik helyenként és időnként erősen hasonlítanak a bűnözőkéhez — bankrablás, zsarolás, gyilkosság. Ahhoz, hogy megítélhessünk egy-egy akciót, tudni keli, kik követték el és miért. Nem közömbös, mi volt az indíték, hiszen nemes és nemtelen célokért egyaránt lehet rossz eszközökkel harcolni. Néhány esztendővel ezelőtt a magyar tévé bemutatott egy Uruguayban játszódó filmet: baloldali városi gerillák elrabolnak egy Washingtonból jött tanácsadót, miután követeléseiket nem teljesítik, megölik. Elítéljük a módszert? Igen. Rokonszenvezünk e fiatalokkal, akik életük kockáztatásával, a kíméletlen katonai diktatúra ellen küzdenek, népük felszabadulásáért? Rokonszenvezünk velük. De nem ez a helyzet, nem ébred még rokonszenv sem az olasz vagy a nyugatnémet szélsőbalosok esetében, hiszen ott lehetőség van a legális politikai küzdelemre és a kommunista pártok ezzel élnek is. Ismét csak rokonszenvvel kísérjük a palesztin, a baszk és az észak-ír nép törekvéseit az önkormányzat, illetve a nemzeti önállóság megteremtésére, de a terror ez esetben sem helyeselhető. A legmélyebben elítéljük az olasz, a spanyol, vagy a nyugatnémet újfasisztákat, akik valamilyen szélsőjobb uralom előkészítésére szeretnék megteremteni merényleteikkel a félelem légkörét. E szemlélet fényében vizsgáljuk meg az utóbbi idők két nagy, illetve igen nagy feltűnést keltő akcióját, a bogotai és a teheráni túszszedést. Kolumbia fővárosában szélsőbalos gerillák elfoglalták a Dominikai Köztársaság nagykövetségét, több mint háromszáz bebörtönzött társuk szabadon bocsátását követelték és pénzt további működésük finanszírozására. Kolumbiában évtizedek óta harcolnak — régebben a hegyekben, utóbb a városokban — fegyveres csoportok. Céljuk egy népi rendszer megteremtése. Eredményük — semmi. Csak önmagukat tudják fönntartani tiszteletreméltó kitartással és áldozatkészséggel. Teheránban más ia helyzet. Itt bizonyos siker sem maradt el: Amerika megszégyenült, az ENSZ-közvetítő működésbe lépett, megkezdték a volt uralkodó bűneinek kivizsgálását. Csakhogy ez esetben nem egyszerűen kis fegyveres csoport akciójáról van szó az állam ellen — a túszszedők mögé állt az ország, az új Irán, ezért tudták megfélemlíteni -még a hatalmas Egyesült Államokat is. Bármi legyen is azonban az indíték, a munkásmozgalom hívei, a marxista—leninista pártok és azok az államok, amelyeket ezeknek az eszméknek az alapján kormányoznak — elvetik a módszert. Elsősorban azért foglalnak így állási mert távol áll tőlük ártatlan emberek föláldozása. Nézük közelebbről a szélsőbalos irányzatok ideológiáját. Azt mondják, hogy merényletekkel föl kell rázni a népet, megmutatni, hogy az elnyomó polgári állam gyenge, legyőzhető, s az általános fölkelés majd elsöpri a polgári rendet. A múlt évtizedek bizonyítják, hogy még a bizonytalan szociális helyzetű Dól-Amerikában sem válik be ez a recept, nemhogy Nyugat-Európában. Ellenkezőleg, a terror visszatetszést szül, arra készteti az államot, sőt ürügyet szolgáltat a hatalomnak, hogy erősítse az elnyomó apparátust, a rendőrséget — még pedig arra a közvéleményre hivatkozva, amely megriadt és haragra gerjedt a merényletek láttán. A terroristák tehát éppen ellenkező hatást érnek el, mint' amire számítanak. Nem könnyítik, hanem nehezítik a valódi baloldal politikai harcát. TATÁR IMRE Elhunyt Czottner Sándor Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy április 27-én 77 éves korában elhunyt Czottner Sándor, a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi harcosa, nyugalmazott 'nehézipari miniszter. Hamvasztás - utáni búcsúztatása május 6-án, kedden 13 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. (Barátai, harcostársai és volt munkatársai 12.130 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE Miért távozott Cyrus Vance? Kedd esti kommentárunkj Amerikai hagyomány, hogy a külügyminisztert a kormányzat második legfontosabb emberének tartják, bár a pro- tokoll-listán megelőzi őt például az alelnök. Ha az amerikai külügyminiszter lemond, az akkor is szenzáció, ha — mondjuk — egészségi ökokból vagy arra hivatkozva teszi ezt. Cyrus Vance azonban úgy távozott, hogy lemondását nyíltan demonstrációnak, tiltakozásnak szánta egy olyan politika ellen, amit mostanáig végeredményben ő maga is igen magas szinten képviselt. Alapvető tény, hogy Carter mindent alárendel a maga választási-hatalmi céljainak. Ebből az 'is következik, hogy egy ilyenfajta lemondás és a nyomában támadt elkerülhetetlen ^ vihar nem tesz jót az elnök tekintélyének. Miért? Részben elvi, részben személyi okokból. Az „elvi” jelző talán megtévesztő. Félreértés ne essék, nem valamiféle világnézeti szakadék tátong a Cártér-kabinet és Vance között, inkább módszerbeli. Vance aligha szereti jobban a Szovjetuniót, mint a Fehér (Ház ura, csak ő hivatásos külpolitikus, szakember. Ebben a minőségében ő is kivette a részét jó néhány szovjetellenes, hidegháborús lépésből. De szakemberként 'és országának a világban elfoglalt helyéért némi felelősséget érző politikusként egyre jobban zavarta őt az a mindent a belpolitikai céloknak alárendelő, veszélyes cikcakkokkal megtűzdelt vonal, amely mind -barát, mind ellenfél számára a nullpontihoz közelítette az amerikai politika — és diplomácia — hitelét. Szorosan ehhez kapcsolódik a személyi faktor. Vance-t, aki a viszonylagos mérsékletet képviselte, Carter mind nyíltabban mellőzte. Az igazán komoly döntéseket nélküle, sőt ellenére, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóra hallgatva hozta meg. Vance feladata volt például Washington szövetségeseit Irán-ellenes szankciók bejelentésére rábeszélni — azzal az érvvel, hogy „ellenkező esetben” Amerika katonái .lépéseikre kényszerül. Miután a szövetségesek ezen az alapon megtették, amit kívántak — követeltek — tőlük, jött a katonai akció. Méghozzá úgy, hogy a döntést a külügyminiszter távollétében, szabadsága alatt hozták. lEz voLt az utolsó csepp a pohárban. De a lemondás jellege túlmutat ezen: egy egész veszélyesen „amatőr” politika ijesztő bakugrásai ellen tiltakozott távozásával az amerikai kormányzat második embere. HARMAT ENDRE A békéért és a leszerelésért (Folytatás az 1. oldalról.) garantált biztonság követelményeinek. Ennek elérésére megvannak az erők. Mi, kommunisták békeszerető emberek vagyunk: a leszerelést, a népek közötti együttműködést és barátságot akarjuk. Ezért mondjuk nektek: a béke valamennyiünk ügye és valamennyiünk cselekvése fogja diadalra vinni. — Lépjünk fel az új amerikai rakéták gyártásáról és Európába való telepítéséről szóló NATO-döntés hatálytalanítása vagy végrehajtásának tényleges felfüggesztése érdekében, hogy hatékony tárgyalások kezdődjenek az egyenlőség és a garantált biztonság feltételei között a közép hatótávolságú rakéták kérdéséről. — Törekedjünk a SALT—2 megállapodás mielőbbi ratifikálására és a hadászati fegyverzetek további csökkentésével foglalkozó tárgyalásokra. — Harcoljunk azért, hogy döntő haladásra kerüljön sor a bécsi tárgyalásokon, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és fegyverzeteket, és támogassunk minden erre irányuló részintézkedést, beleértve atomfegyvermentes övezetek létesítését, az ilyen fegyverek felhasználása elleni biztosítékokat. — Harcoljunk azért, hogy 1980-ban megtartsák a madridi találkozót az európai biztonságról és együttműködésről. Legyen célunk még tovább lépni a helsinki záróokmány valamennyi előírásának minden állam részéről történő alkalmazásában, nevezetesen a politikai enyhülésnek a katonai enyhüléssel való megszilárdításában. — Munkálkodjunk azért, hogy Varsóban sor kerüljön egy európai értekezletre a földrészünkön való katonai enyhülés és leszerelés érdé- kébön — Követeljük az ENSZ rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatok végrehajtását. — Harcoljunk azért, hogy az ily módon felszabaduló eszközöket a fejlesztésért, az éhség ellen vívott küzdelem előmozdítására fordítsák, amint ezt az el nem kötelezett országok javasolják. Ez megfelel az egész emberiség érdekeinek. Igen, a leszerelésért vívott küzdelem ma elsőrendű kérdés. Amikor a békéért és a leszerelésért vívott harcról van szó, mi, Európa valamennyi országának kommunistái,* készen állunk bármely párbeszédre, bármely tárgyalásra, bármely közös akcióra. Azt óhajtjuk, hogy ennek érdekében fogjon ösz- sze minden békeszerető erő. Bármely nemzet fiai legyünk, bárminő is meggyőződésünk, életmódunk, mindenkinek, a kommunistáknak, a szocalistáknak, a szociáldemokratáknak, a keresztényeknek és más vallások híveinek azt mondjuk: „A béke valamennyiünk közös kincse!” Találkozónk színhelyéről kijelentjük, hogy kutatni kívánjuk egy nyitott kezdeményezés megvalósítását, egy olyan kezdeményezését, amely lehetővé teszi a legszélesebb körű kapcsolatfelvételt és a legszélesebb körű párbeszédet. Készek vagyunk a megfelelő formákban a konzultációkra és az eszmecserékre mindazokkal az európai erőkkel, amelyek eltökéltek arra, hogy Helsinki szellemében és . Madrid távlatában cselekedjenek az enyhülési politika folytatása és a fegyverzetek csökkentéséhez vezető utak felkutatása érdekében földrészünkön. Jóakaratú férfiak és nők, cselekedjünk együtt minden országban és európai méretekben is! Az egységben a haladás, a boldogság és a béke ügye lesz a nyertes. Párizs, 1980. április 29.
