Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-26 / 97. szám

A KÉPÚJSÁG 1980. április 26. A község határában több kőkori és kelta emlék került felszínre. A népvándorlás korának nomád lovas népei a jó legelők és vadban gazdag erdők miatt keresték fel e vidéket. A honfoglalás után a Gut-Keled nemzetség szal- lásbirtokainak egyike. A község legrégibb névalakja Za- ka, Szaka, Száka. Az 1015-ös pécsváradi oklevél birtok­jegyzékében már nyoma van. Egy 1565-ös török adójegy- zék szerint Szálka két részből állt: Wég-Szaka 10 házzal, és Felső-Szaka 5 házzal. A törökdúlások idején a ma­gyar lakosság elpusztult, helyükbe rácok települtek. Az első német telepesek 1776-ban jöttek a faluba. Az 1784-es népszámlálás idején az összlakosság 709 lélek. 1818-ban egy egyházmegyei kimutatás szerint pedig 1565. A lakos­ság zömmel szőlőtermesztéssel és állattenyésztéssel fog­lalkozott. Jelenleg 168 házban 551-en laknak. Szép kirándulóhely Nitrátos a víz A vizet szállító tartályko­csi árván álldogál az utcán. A szálkaiak csak ritkán nyit­ják meg csapjait, hogy szek­szárdi vizet vigyenek haza. Pedig a szálkai kutak vize nitrátos, s nem tesz jót sem gyereknek, sem felnőttnek. Sőt, az orvosok kifejezetten tiltják hároméves korig a fogyasztását. Lapunk is már sokszor foglalkozott a szál­kái vízgonddal, ezért nem részletezzük. De egyetlen kérdést elkerülhetetlen föl­tenni: évekkel ezelőtt demi- zsonokban Szekszárdról hord­ták az ivóvizet a szálkaiak. Most, hogy a víz kiszállítása megoldódott, miért csak az óvoda, iskola veszi igénybe? A magánháztartások pedig csak elvétve... Lemaradnak a munkában Farkas Istvánt, a szálkai kerület erdészét otthon találtuk. Az időjá­rásra panaszkodott. A szálkai tó kedvenc kirándulóhelye a környék lakóinak, rendszeresen felkeresik a horgászok, a friss levegőre vágyók 3100 kötet könyv A tejcsarnokot 1973-ban alakították át könyvtárnak. Végre két termet tudhat magáénak: a kölcsönzőt és az olvasót. A szépen berendezett könyvtár tiszteletdíjas könyvtárosa Pappert József- né. — Az olvasók száma 110. Jelenleg 3100 kötetünk van. Magyar és német nyelvű könyveink is vannak. Végre ifjúsági regényekből is ked­vükre válogathatnak az is­kolások. A könyvtár hétfőn, szer­dán és szombaton tart nyit­va, délután 5 és 7 óra kö­zött. Nemrég diavetítővel gazdagodtak, s azóta rend­szeresen vetítenek az isko­lásoknak, akik nemcsak mint olvasók, hanem a könyvtárismereti óra hall­gatóiként is eljárnak a könyvtárba. Az alsó tagozatosoknak környezetismereti órát tar­tanak a könyvtárban, a leg­kisebbek, az óvodások pedig látogatóként járnak a betűk birodalmába. Hűi a divat? Nagy Ferencnének női és férfifodrász üzlete van, ami hetenként kétszer — hétfőn és szombaton — tart nyit­va. Törzsvendégek járnak ide. Akiknek hét végén programjuk van, azok szom­baton csináltatnak frizurát, akik Szekszárdon dolgoz­nak, hétfőn szépítkeznek, így egész héten csinosan járnak dolgozni. A férfiak pedig általában havonta egyszer nyíratkoznak. — Mi a divatfrizura Szál­kán? — A dauerolt, laza hullá­mos hajviseletet kedvelik — mondja a fodrásznő. — Haj­színben pedig a vöröses ár­nyalatot. A faluban egyet­len asszony, lány sem sző­kíti a haját. Komlósi Jánosné női sza­bó. Varrógépe fölött polcsor, rajta annyi divatlap, hogy tán egy hét sem lenne ele­gendő átnézésükre. — A kuncsaftoknak én ajánlok fazont. 1941 óta varrók, van tapasztalatom, s bátran merek javasolni. Tudom, kinek mi áll jól alakjához, egyéniségéhez — mondja — miközben egy drappQs, bordás kosztüm­kabát tisztázásával foglala­toskodik. — Különben nem­csak az itt lakóknak varrók, hanem jönnek hozzám Szek­szárdról, Simontornyáról, Mözsről, Öcsényből, sőt már külföldre is varrtam. — Hány menyasszonyi ru­hát készített eddig? — Sajnos, nem számoltam össze. De mióta itt vagyok Szálkán, már unokáik is vannak azoknak, akiknek én varrtam ruhát az eskü­vőjükre. — Milyenek a kedvelt anyagok és fazonok? — Változatlanul a jersey viszi a pálmát. Ezt követi a dióién és a selyem. Sok a kosztüm- és a kötényruha- megrendelés. Szálkái magazinunkat irta V. Horváth Mária és Pordán Jánosné, a fényképeket Kapfinger András és Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb, április 28-án Mucsfára láto­gatnak. — Körmünkre ég a munka! Ma sem tudtunk kimenni, pedig a csemetekertben luc- és erdeifenyő- magot kellett volna vetni. Nincsenek még befejezve az „erdősítési" mun­kálatok sem. Az is igaz, Hogy az eső kell a kiültetett csemetékre, vi­szont a másik munkákban vissza­esést hozott. Szóval, most már el- állhatna! A napokban Bajára kel­lett fenyőcsemetéket szállítanunk, $ hogy adott szavunkat teljesíteni tud­juk, a ZIL-t lánctalpassal vontattuk ki. — A múlt héten 25—30 asszony dolgozott kint. Munkásainkat na­ponta utaztatjuk Ófaluból, Bátaapá- tiból, Sióagárdról. Dolgoznak ná­lunk falubeliek is. Mindjárt eszembe jut Magnóval vezerelt matematikatanulas Az iskolába 67 alsó és fel­ső tagozatos gyerek jár, ahol részben osztott oktatás folyik. Négy tanteremben ta­nítanak. Van még egy torna­szobájuk, egy napközis, il­letve ebédlőtermük és ehhez kapcsolódnak még a mellék- helyiségek. Az iskola jól felszerelt. Hét képesített nevelő foglalkozik a gyere­kekkel, akik közül kettő „visszajött” a községbe. Az eredményeik jók. A nyolca­dikosok közül mindenki sze­retne továbbtanulni. Került már ki a tanítványok közül orvos, mérnök, tanár, gyógy­szerész, katonatiszt. Hozzászólások Szálkán is ezekben a na­pokban tartják a tanácstagi jelölőgyűléseket. A hozzá­szólások közül egy téma fel­tétlenül kiemelésre érdemes: szinte minden jelölőkörzet­ben többen is foglalkoztak a falu köztisztaságával. El­mondták, hogy a községet át­szelő kis patak néha felér egy szemétteleppel. A bele­hordott szemétnek persze nincs gazdája. A falu lakói remélik, hogy kapcsolódva a Hazafias Népfront település- tisztasági akciójához, meg­változik a falukép, s a sze­metet ezután mindenki a ki­jelölt helyre hordja. Egyébként a porták előtt sorra alakulnak a virágos­kertek, itt-ott már nyílik a jácint és a tulipán. Traktorosok és juhászok A szálkai Fejlődés Ter­melőszövetkezet 1970-ben egyesült az őcsényi Kossuth Tsz-szel. A szövetkezetnek 20 szálkai tagja és 36 nyugdíja­sa van. A három Rába— Steigert két műszakban, 6 traktoros vezeti, közülük né­gyen szintén Szálkaiak. A szövetkezet juhászata — ötszáz birka — is Szálkán van, s szintén idevalósi a hat juhász közül három. Korábban az őcsényi és a szálkai tsz-tagók szinte alig- alig voltak kapcsolatban egy­mással. Mióta a termelőszö­vetkezet megvásárolta az autóbuszt, s rendszeresen ki- rándultatják dolgozóikat az ország szép tájaira, megvál­tozott a tagok viszonya. Leg­utóbb kétnapos kirándulá­son voltak Hajdúszoboszlón és Budapesten. Nőnapi ju­talomként rendszeresen kül­földre kirándulnak a szövet­kezet nődolgozói. Idén Cseh­szlovákiában voltak. Turistajelzés Ha valaki vállalkozik ar­ra, hogy egy szép „gerinc­túrát” tegyen, Szálkán a papiak mögött lévő úton ka­nyarodjon be és nem bánja meg. Ha szerencséje van, lát­hat őzet, szarvast, fácánt, s közben turistajelzés vezeti több kilométeren át, egészen Sötétvölgyig. A vb-titkár Csótár Lajosné vb-titkár Mindössze huszonhat esz­tendős a szálkai községi ta­nács vb-titkára, Csótár La­josné. — Igaz, most már nem én vagyok a legfiatalabb vb- titkár a megyében, de négy évvel ezelőtt, kinevezésem­kor én voltam. — Hogy lesz valakiből vb- titkár? — Pályafutásom nem ne­vezhető tipikusnak. Bátaszé- ken érettségiztem, a főisko­lára előfelvételivel vettek föl. Egy évig a tanácson dol­goztam adminisztrátorként. Érdekesnek, izgalmasnak ta­láltam a tanácsi munkát, így nem mentem a tanárképzőre. Azután, hogy mondjam, min­den összejött... Felvettek a tanácsakadémiára. Egy évig nappali tagozaton tanultam, majd levelezőn folytattam... mivel férjhez mentem. Egy ideig a szekszárdi Járási Hi­vatal pénzügyi osztályán dol­goztam, majd kineveztek vb- titkárnak. — Milyen érzés volt titkár­ként először hivatalos ok­mányt aláírni? — Furcsa, de felemelő. Jól emlékszem. Először egy tes­tületi jegyzőkönyvet írtam alá. Csótár Lajosné röviddel a „titkári szék” elfoglalása után szült. (Most négyéves a kislánya.) Azt mondja, hogy tulajdonképpen alig-alig volt szülési szabadságon... Mivel lakásuk a tanács épü­letében van, mindennap, ha csak néhány percre is, de bement munkahelyére. — Kezdő voltam, tanulni akartam, s nem szerettem voltam „kihagyni” a falu éle­téből egyetlen mozzanatot sem. Hírek, apróságok, információk — Az egyetlen szórakozási lehetőség a faluban a mozi — az is ritkán — hetenként egy alkalommal van vetítés, amelyen szép számban vesz­nek részt a községbeliek. * — A vegyesboltban havon­ta 260—280 ezer forintnyi áru fogy el, jelenleg hiány­cikk a Kossuth és a Munkás cigaretta. ♦ — Rádió, televízió 137 van a faluban, újságra 356-an fizetnek elő, Tolna megyei Népújságra 93-an, postata­karékban 4 millió forintot tartanak a . községbeliek. * — Személygépkocsi 41, kismotor 19 van a települé­sen. * — Száztizenegy nyugdíjas van a községben, akik főleg az iparban szerezték meg a nyugdíjjogosultságukat. * — Március elején a tanács 8 TIT-előadásból álló soro­zatot szervezett; „Növény- védelem, növénytermesztés, állategészségügy, állattartás” címmel. * — A közlekedés jó, 16 buszjárat van, az első reg­gel háromnegyed ötkor in­dul, míg az utolsó este li­kőr van a faluban. * — Három szilárd burko­latú utca van a községben. A Petőfi és a Kossuth a KPM kezelésében, míg a Táncsics — 360 méter hosz- szú — a községi tanácséban. * — A ravatalozót 1975-ben építették, 130 ezer forintba került. A község lakói — a társadalmi munkán túl — 12 ezer forintot fizettek be a tanács számlájára, 150— 200 forintos címletekben. * — Az elmúlt évben az egy főre eső társadalmi munka értéke 340 forint volt a fa­luban.

Next

/
Thumbnails
Contents