Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

1980. április 25.

Képújság 5

A közművelődés kérdései

Kiindulási pontunk: a valóság

Városközpont születik

Beszélgetés d r. Bán laky Báliét

Dr. Bánlaky Pál, a Kulturális Minisztérium. Vezetőképző és Továbbképző Intézetének igazgatója. A vidéki értelmiségről írott esszéje a Magvető Könyvkiadó Gyorsuló idő sorozatának Azon túl ott a tág világ című kötetében jelent meg Varga Csaba tanulmányával közösen. Beszélgetésünk alaptémája mégsem a közelmúltban létrehozott intézet munkája vagy a megjelent mű, hanem egy különös olvasótábor, amelyet a munkásszállók ön- kormányzatai számára rendezett az Ut- és Vasútépítő Vállalat. Az olvasótábort dr. Bánlaky Pál vezette.

— ön, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológiai tanszékén elsősorban az értelmiségiek helyzetével foglalkozott és — gondolom — ezt teszi most is, ennek eredményeit hasznosítja új beosztásában. Miért vállalt ilyen jellegzetesen „munkásművelődési” feladatot, mint a szállóbizottságok tagjainak olvasótábora?

— Vállaltam, mert felkértek. És felkértek, mert az Ütés Vasútépítő Vállalat szükségét látta annak, hogy a munkásszállások önkormányzatainak tagjai megismerkedjenek a feladataikkal. Ez nem kis dologi A SZOT határozata alapján ugyanis megalakultak a szállók önkormányzatai: a szálilöbizottságok és a fegyelmi bizottságok. De vajon ezek a társadalmi szervek tudják-e pontosan, hogy mit kell csinálniuk? S ami talán fontosabb: tudják-e hogyan? Kevés az, hogy formálisan ismerik a jogaikat; a kérdés az, hogy érvényre tud^ ják-e juttatni? Tudják-e tartalmilag, mit jelent emberibb módon élni a szállásokon? És miképpen lehet ezt elérni attól kezdve, hogy rávesszük a lakókat, ne törjék le a kilincseket, egészen odáig, hogy a szabad idő értelmesebb kihasználására lehetőségeket teremtünk. Tudják-e hogyan kapcsolódik egymáshoz a munkásszállás és a munkahely, a szálló és az otthon? És mit kel csinálniuk, hogy a lakók ne érezzék a lebegtető, életüktől függetlennek tűnő ideiglenességet állandóan.

— No, most visszatérve az eredeti kérdésre...

— ... miért vállaltam ezt a feladatot. Először is azért, mert úgy éreztem, hogy értelmes1 módon tudok jelen lenni egy ilyen táborban, s

amit csinálok, az fontos* hiszen százezres nagyságrendű a munkásszállókon lakók száma. Másodszor: jelenlegi munkám késztetett arra, hogy elvállaljam. Az intézet feladata ugyanis a kulturális területen dolgozók továbbképzése és a vezető-utánpótlás felkészítése. A művelődéspolitikát egységesen értelmező, jó gyakorlati szakemberekre van szükség Megyei és városi tanácsok közművelődési csoportvezetői, megyei művelődési házak igazgatói és igazgatóhelyettesei, múzeumok, levéltárak, szerkesztőségek és kiadóhivatalok munkatársai vesznek majd részt tanfolyamainkon. Azt akarjuk, hogy a képzés ne „ideál-világokon” alapuljon. A művelődéspolitikai elvek szembesítődjenek a valósággal. Ha vitatkozom, nem beszélhetek a levegőbe. És bár szociológusként nem csak olvasmányokból, de saját kutatásaimból is sokat tudhatok a társadalomról, minden alkalmat meg kell ragadni, hogy közvetlen kontaktusba kerüljenek a valósággal. Ezért vállaltam a táborvezetést, amely az úgynevezett munkásművelődés címszó alá tartozik.

— Azt mondta: úgynevezett?

— Nem szeretem a munkásművelődés kifejezést. Olyan asszociációkat kelt, mintha homogén munkásosztály lenne Magyarországon. Ez nem igaz. A munkások sokszorosan rétegzettek munkájuk, végzettségük, lakóhelyük, kulturális igényeik szerint. Sok ponton érintkeznek a többi réteggel. A munkások jelentős része — ez már közhely — falun él. Hogyan beszélhetnénk így egységes paraszti vagy munkásrétegről? Minden konkrét művelődési helyzetben tudnunk kell, hogy az adott csoport valóságos háttere milyen: a hagyományai és a felismert, vagy meg . sem fogalmazott szükségletei. Ennek a látásmódnak az érvényre juttatása kulcskérdése a művelődéspolitikának.

— Miilyen módszerrel tették érthetővé az olvasótáborban ezt a szemléletmódot?

— Az első lépés az, hogy felszínre hozzuk az egymás közt vagy ott sem megfogalmazott problémákat, kérdéseket. Nem csak a szállóélettel kapcsolatban, hanem az általános1 emberi konfliktusokat érintő gondolatokat is. A második lépés, hogy baráti hangulatú közös beszélgetésekben tisztázzuk és értelmezzük ezeket a tudattartalma, kát — szabadságról, igazságról, előítéletekről stb. Ezeken a beszélgetéseken gondolatébresztőként használtunk verseket, képzőművészeti alkotásokat, zeneműveket.

— A közművelődés gyakorlata azt mutatja, hogy 40— 50 éves munkásemberekre elsősorban a kézzelfogható dolgok hatnak. Az elvont fogalmakat nehezebben tudják megközelíteni.

— Az évtizedek óta nehéz fizikai munkát végzők gondolkodásmódja öntörvényű, véleményük határozott. Ha a saját, „értelmiségi logikánk” szerint közeledünk hozzájuk, nem találunk utakat. Csak belső világukat elfogadva és megértve juthatunk egymáshoz közelebb. Volt például egy beszélgetés az olvasótáborban az emberi élet céljáról és értelméről. Néhány megfogalmazásukat, ha szó szerint leírnám, beilleszthetném a korai görög filozófusok töredékei közé és a kutya nem venné észre, hogy azokat nem Hérakl'eitosz mondta. Ez nem véletlen. A természettel és az anyaggal együtt élő ember letisztult bölcsessége van bennük.

— Könnyen elképzelhető, hogy az olvasótáborban felkészített emberek a szállóba visszatérve megtorpannak. Kezdeményezéseik korlátok- za ütttöznek, elképzelésüket nem tudják érvényre juttatni.

— Remélem, nem így lesz. Képzésünk lényege: a valóságos társadalmi közegben eligazító szemléletmód elsajátítása. Ez segít felismerni a lehetőségeket és erősíti a már létező pozitív tendenciákat. Konkrét, gyakorlati tanácsokat is kaptak a sivár munkásszállási környezet átalakítására — berendeztünk a táborban egy barkácsmű- helyt. És persze külön foglalkozások volltak a szállóbizottságok konkrét feladatairól az egyes szakcsoportokban. Azt hiszem — a korlátokra visz- szatérve —, a küzdelemre is sikerült felkészíteni őket a helytelen gondolkodásmód és a negatív jelenségek ellen. Mellesleg, ugyanezt a szemléletmódot kell elsajátítania a vezetőképzésben részt vevő szakembereknek az intézet tanfolyamain szeptembertől. És talán mindenkinek, aki a közművelődésben dolgozik.

nógrádi gabor

Radiátorok Jászboldogházáról

w

Uj színfolt Szekszárd zenei életében

Az elmúlt év novemberében a Liszt Ferenc Zeneiskola fiatal, lelkes trombitatanára, Pecze István társakat keresett és talált elképzelései megvalósításához. Terve az volt, hogy bigband-együt- test hívjon életre a megye- székhelyen.

Tőle kérdeztük:

— Miért ezt a műfajt választotta?

— Rajongója vagyok a „könnyűzenei” stílusnak. Már zeneakadémista koromban közreműködtem Deák Tamás és Tomsits Rudolf együttesében, akiktől sokat tanultam. Szekszárdra kerülve elhatároztam, hogy felkutatom azokat a muzsikusokat, akik szívesen vállalkoznának egy ilyen zenekar létrehozására. Várakozáson felüli érdeklődést tapasztaltam és nagy örömömre még 1979-ben elkezdhettük a próbákat.

— Mi is a bigband tulajdonképpen?

— Magyarul azt jelenti: nagy együttes, de valójában egy könnyűzenei irányzatot képvisel. Legjelesebb művelői közül Count Basiet, Duke Ellingtont, Woody Hermannt, Sten Kentont említeném. Az ütemet az úgynevezett ritmusszekció adja, melyben zongora, gitár, bőgő, dob és konga dob szólal meg. Erre épül a fúvósok játéka. Jómagam nemcsak művészeti vezetője vagyok a zenekarnak, hanem első trombitás impro- vizatőre is. Együttesünk a bigband két változatát a szvingest és a rockost játssza. Az instrumentális zenét a vokálissal szeretnénk színesebbé tenni. Ezért foglalkozunk egy kvartett, esetleg szextett megalakításának gondolatával.

— Úgy tudom, nálunk Magyarországon viszonylag kevesen játszanak bigband-ot.

— Valóban csak egy-két együttestől hallhatunk effajta muzsikát, pedig jó néhány országban nagy népszerűségnek örvend. Többek között a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Jó volna felzárkózni hozzájuk. Úgy gondolom, ha kellő ambícióval és szorgalommal dolgozunk, tehetünk ezért valamit ’és gazdagíthatjuk Szekszárd zenei életét is.

— Hányszor és hol próbálnak?

— Hetente egy alkalommal gyakorolunk a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban, mely otthont adott számunkra.

— És mikor hallhatjuk az együttest?

— Novemberben önálló koncerten szeretnénk bemutatkozni.

— Köszönjük a beszélgetést.

LEMLE ZOLTÁN

Laboratórium autóbuszokban

Meddig

magánügy?

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Napjainkban mind többet hallani a dohányzás ütemének és mértékének csökkentésére tett intézkedésekről. De vajon elég-e hinni, ^remélni, bízni ott a változásokban, ahol csak önma- i gukkal törődnek az em- : berek semmit sem tesznek annak érdekében, hogy : változtassanak szokásai- ; kon, magatartásukon? Lehetünk-e annyira opti- i misták, hogy elhiggyük, az eddig szüntelenül füs- ; tölő, önmagának és társainak ártó dohányosok egy szép napon felhagynak káros szenvedélyükkel? Úgy gondolom, erre hiába várunk. Sajnos!

A tv, a rádió, újságok ; . és egyéb propaganda- i anyag „lovat adott alám”, s még következe- \ tesebben és határozót- i tabban akarok fellépni az embertársainkat sok- | szór semmibe vevő do- i hányzókkal szemben. ‘ Harcom egyelőre re- ménytelen, afféle macs- ka-egérharc. Mit tehe- \ tek? Ha nem akarom \ szívni zárt helyiségek j pipa- és cigarettafüsttől | terhes romlott levegőjét, i felállók és elhagyom a termet. Mostanában egyre többször előfordul ez munkahelyemen. Én megértem, hogy mindenkinek magánügye, cigarettázik-e vagy sem. Az azonban, hogy „hol” pöfékel, már nem lehet magánügy. Mindenkinek joga van tiszta, jó levegőt szívni. Sajnos, ebből különböző hatások miatt egyre kevesebb lesz. De miért kell a nikotinszagra, füstre allergiás embereknek naponta tűrni és elviselni munkahelyükön, hogy egészségüket minduntalan veszélyeztessék?

Csak belátás kérdése az egész dohányzási ügy? Meglehet. Több precedens is van rá: van, ahol józan belátás segíthet a kimondott és kimondatlan kívánalmak teljesítésében, van, ahol szigorú előírások, rendelkezések megtételére lenne szükség. Különösen ott, ahol kisebb-nagy óbb ember- csoportok tartózkodnak. NAGYFALUSI ALBERT

Bonyhád régi centruma a katolikus templom körül alakult ki. Ezt a várossá vált település már kinőtte. Fokozatosan születik meg az új városközpont a tanács épülete körül, aminek nemcsak ez hangsúlyos része, hanem az új művelődési ház, az áruház és a tőszomszédságában épülő új garzonház legalább annyira az lesz. A régi házak fokozatosan eltűnnek, így e felvételt öt-tíz év után már nem lehet megismételni.

Az elmúlt években egyre nagyobb ütemben nőtt a kereslet a szép kivitelű alumínium radiátorok iránt. Az idén a gyár kétszázötvenezer négyzetméterrel több radiátort szállít a házgyárak és magánépítők számára, mint tavaly. Az évi egymiilió-kétszázötvenezer négyzetméternyi fűtőfelületű radiátorral tizenkétezer-ötszáz lakást, illetve családi házat tudnak majd fűteni.

(MTI Fotó: Bisztray Károly felvétele — KS)

A Fejér megyei Víz- és Csatornaművek komputerrel felszerelt laboratóriumot rendezett be egy Ikarus-autóbusz- ban szennyvíz-vizsgálatok céljára. A kísérleti mozgó laboratóriumban meghatározzák azokat a szennyezésformákat, amelyek károsak környezetünkre.