Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

AMÍG A VEGYSZERBŐL GYÓGYSZER LESZ (9. old.)

HŰTŐVÍZ AZ IPARBAN (9. old.)-MLar

XXX. évfolyam, 92. szám.

ARA: 1,60 Ft

1980. április 20., vasárnap

A háromszorosan is „kiváló” címmel kitüntetett nagyvállalat élére új igazgató került. Igen: igazgató, és nem vezérigazgató... Nem kellett „megtanulnia” a céget, korábban ugyanis — vagy másfél évtizedig — helyettesi minőségben dolgozott, s ezért sem keltett meglepetést, hogy alig egy hónapnyi igazgatóság után, máris összehívta a politikai és a társadalmi szervezetek képviselőit, hogy ismertessen velük néhány szervezeti és vezetéstechnikai változtatást. A tájékoztató érdekesnek, mi több, izgalmasnak ígérkezett. Sokan, sokfélét rebesgettek. Voltak, akik holtbiztos információkat tudtak az egész vállalati hierarchiát átforgató személyi változtatásokról, mások pontos „elbocsátási” listával járták már napok óta az irodákat, a munkahelyeket.

Az a délutáni értekezlet végül is sokaknak csalódást okozott. Se személycserék, se forradalmi változások, csak egy sor egyszerű, ésszerű és logikus hatáskör-módosítás. Hogy például: ezentúl nem a vállalati igazgató dolga a fizetés nélküli szabadságok engedélyezése. Vagy: nem kell igazgatói aláírás ahhoz, hogy bizonyos — és értékesebb — munkaeszközöket, bizonyos raktárakból a vállalat munkatársai kivegyenek... Vagy: az igazgató, a továbbiakban nem tartja fenn magának azt a jogot, hogy minden egyes jelentést, felmérést, statisztikai adatszolgáltatást személyesen lásson és szignáljon, amit csak a különböző fő- és alhatóságok kérnek a vállalattól.

Nem folytatom. A lényeg: az igazgató szabadulni akart egy sor olyan feladattól, ami nem rá tartozik, ami az ő pozíciójában csak felesleges és értelmetlen időrablást jelent, aminek elvégzésére ott vannak a vállalat különböző rangú más munkatársai. Ugyanezen az értekezleten viszont elhangzott egy olyan reális, pontos, és a további tennivalókat egyértelműen meghatározó helyzetelemzés, amire eddig még nem volt példa a vállalat életében. Sőt: elhangzott egy másik tájékoztató is, amely arról számolt be, hogy a vállalat vezetői mit tettek eddig — az új igazgató alig egy hónapnyi műköése alatt — a tennivalók elvégzéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséért, illetve, hogy. a vállalati stratégiának milyen elemeivel foglalkoznak pillanatnyilag, s hogy milyen további feltételek biztosításán fáradoznak.

Meglehet: kissé hosszan idéztem ezt az egyetlen válalati példát, ám úgy vélem, nagyon is aktuális tanulságokat hordoz.

Néhány éve került a kezembe az a sajátságos időmérleg, ami vagy száz vállalati vezető napi munka- beosztását elemzi. A számsorokkal sűrűn tarkított elemzésből kiderült, hogy a vezetőknek mindenre van — kell, hogy legyen — idejük, csak éppen a tulajdonképpeni irányításra futja a legkevesebb. A megkérdezettek napi munkaidejének jó negyedét tölti ki az általuk merőben feleslegesnek ítélt adminisztráció, és a legkülönbözőbb törsadalmi kötelezettségek ellátása. További harminc százalékkal csökkentik — az egyébként nyolc óránál jóval hosz- szabb — napi munkaidőt az értekezletek, amelyek nagyobb részét a főhatóságok és a társadalmi szervezetek kezdeményezik. A napi feladatok, a hirtelen jelentkező operatív tennivalók elvégzése elvisz további két-két és félórát. A maradék időt még csökkenti a postabontás, a levelezés, a fogadóóra, a belső és a külső jelentések áttanulmányozása, s az egyéb „aprómunka”.’ ’

Mi tagadás: nem éppen racionális munkaidőbeosztás. A vezető ugyanis nem reprezentatív személyiség, nem ügyintéző és nem adminisztrátor, nem egyszemélyes jóléti intézmény és nem „panaszláda”, nem anyagbeszerző, és nem a napi gondok megoldására hivatott „tűzoltó”. A vezető — ha úgy tetszik — stratéga. Eredményes munkájának első számú feltétele a jól képzett, és használható munkatársakból álló „vezérkar”, valamint az a fölismerés, hogy hagyja is dolgozni a munkatársait. És máris több ideje jut a szorosabb értelemben vett irányítómunkára.

Persze: nehéz dolog ilyesfajta elhatározásokra jutni. Ám nem lehetetlen. Ezért is idéztem a bevezetőben rögzített példát. VÉRTES CSABA

A Biztonsági Tanács elítélte a libanoni ENSZ-katonák meggyilkolását

Szaad Haddad jobboldali milicistái pénteken megölték az ENSZ dél-libanoni békefenntartó erőinek két ír nemzetiségű katonáját — közölték libanoni ENSZ-for- rásból. A két katona fegyvertelenül kísérte a béke- fenntartó erők egyik gépkocsioszlopát, amikor a mi- lieisták elrabolták, majd hidegvérrel meggyilkolták őket. Egy harmadik ír nemzetiségű katona megsebesült.

Szaad Haddad és az őt támogató izraeli hatóságok tagadni próbálták, hogy a gyilkosságot jobboldali mili- cisták követték el, azt állítván, hogy egy libanoni síita család magánbosszújáról van szó. Mind Brian Urquhart ENSZ-főtitkárhelyettes, mind pedig az ír hadsereg megerősítette azonban: a gyilkosok az izraeli támogatást élvező jobboldali milicisták voltak.

Szombatra virradóan ülést tartót a Palesztinái Ellenállási Mozgalom Legfelsőbb Katonai Tanácsa. A Jasszer Arafat elnökletével megtartott tanácskozás megvitatta a legújabb izraeli és jobboldali agressziós cselekmények nyomán kialakult libanoni

helyzetet és megtárgyalta milyen módon lehet elhárítani ezek következményeit.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa élesen elítélte az ENSZ dél-libanoni békefenntartó erők két. ír katonájának meggyilkolását. Porfirio Munoz Ledo, Mexikó ENSZ- delegátusa, a Biztonsági Tanács áprilisi soros elnöke a BT-tagállamok felhatalmazása alapján határozottan fellépett a szeparatista milicisták „barbár cselekménye” ellen, elítélve „mindazokat, akik felelősek” a történtekért és követelte, hogy a térségben állomásozó ENSZ-erők teljes mértékben vegyék át a vitatott területek ellenőrzését.

A pénteki ülésen 21 állam, valamint a PFSZ képviselője szólalt fel, elítélve az ír katonák meggyilkolását. Több el nem kötelezett ország hangsúlyozta Izrael felelősségét is.

Franciaország, Nagy-Britannia, Portugália és ’Hollandia képviselői követelték, hogy Izrael szakítsa meg együttműködését Haddad erőivel.

BEMUTATKOZNAK A MÁV ÜZEMEI (3. old.)

A KÜLDÖTT- ÉRTEKEZLET JAVASLATAI (3. old.)

OLCSÓBB JÓL MEGÉPÍTENI (3. old.)

A MÉLYTENGEREK TITKAI (9. old.)

MÉGHA A CSELEKVÉS MÁR CÉLTALAN IS... (10. old.)

REKLÁM (10. old.)

SZELLEMI EXPORT (11. old.)

MINI-ZOO

(4. old.)

MENNYIT UTAZNAK A KISDIÁKOK?

(5. old.)

MÚLTÚNKBÓL (6. old.)

PEST-BUDAI

ÖTVÖSSÉG (11. old.)

KOZMIKUS KENŐANYAG (12. old.)

NAGY PONTOSSÁGÚ KÖSZÖRÜLÉS (12. old.)

LENIN ESZMÉI ÉLNEK ÉS

GYŐZEDELMESKEDNEK (7. old.)

A CSEND VAROSA (8. old.)

SZÁMÍTÓGÉP — GYORSABB FEJLŐDÉS (8. old.)

KAJAK-KENU

(14. old.)

Úszni nem lehet elég korán megtanulni — vallják egyre többen. Hallottunk, olvastunk arról is, hogy sok helyen a picinyek előbb sajátítják el a vízben mozgás tudományát, mint tanulnak meg járni a szárazon. Nem hiszem, hogy Szekszárdon még sok csecsemő büszkélkedhet azzal, hogy úgy mozog a vízben, mint a hal, de a tíz év körüliek közül — hála a tavaly átadott fedett uszodának — egyre többen tanulnak meg úszni. Képeink az 5. oldalon, egy tornaórán készültek, amit a szekszárdi iskolásoknak az uszodában tartottak.

fi vezető «vezessen