Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

A ^EPÜJSÄG

1980. április 19.

Kőkor, bronzkor — nincsenek emlékek Dúzsról. Bizonyosan lakott volt ez a vidék, hiszen adottak voltak az életfeltételek. Az első írásos feljegyzés — az Országos Levéltárban őrzik — 1240-ből való. Ekkor már volt itt falu, nem egészen ezen a helyen, de a közvetlen közelben. A tatárdúlás elpusztította, aztán megint megtelepedtek családok a mai szőlészet területén.

A török hódoltság idején a simontornyai vilajethez tartozott, jelentős településnek számított. Aztán úgyszólván teljesen elpusztult, újjátelepítéssel kellett gondoskodni az itteni lakosságról. A környék földesura Merczy gróf, német családokat telepített a faluba. Dúzs tiszta német község volt a felszabadulásig.

Ma Hőgyész társult községe. Székelyek, németek, cigányok, magyarok lakják. A falu lélekszáma: 362.

Tudásra szomjas emberek

Apáti Gyuláné 28 évig tanított a községben, volt iskolaigazgató. Az 6 szavait idézzük a továbbiakban.

A faluban, vagy -ból már a felszabadulás előtt is sokan tanultak, utána még többen. Kikerült innen orvos, közgazdász, mérnök, pedagógus, egészségügyi dolgozó nem is egy, pap pedig éppen kettő.

Mindig itt volt a közelben Dombóvár két gimnáziumával, meg Hőgyész a polgárival és a tehetősebbek messzebb is járathatták gyereküket.

A felszabadulás utáni újfajta „népvándorlás” ezernyi változást hozott, de a tanulás utáni vágy átplántálódott az ide települt székelyekbe, és a majdan idetelepült cigányokba is.

Hát nézzük.

Azt mondja Apáti Gyuláné:

— Nem engedtem. Aki tehetséges volt, azt rávettem, hogy tanuljon. Szendéi Ádám is a mi községünk szülötte. Haza is jár látogatóba.

(Szendéi Ádámot, pardon doktor Szendéit, hiszem, hogy nem kell bemutatni olvasóinknak, egészségügyi ismeretterjesztő előadásai, cikkei és könyvei alapján, közismert.)

Jönnek haza látogatóba innen is, onnan is. Hoznak jó hírt, meg másfajtát, de a haza az Dúzs. Azoknak is, akik itthon élnek, a haza határain belül, meg azoknak is, akik „amonnan” jönnek, úgy is, mint leszármazottak.

Dúzs a haza. Sőt Dúzs ad otthont.

Panasz

Persze, hogy akad az is. Közülük egy: „A temető

valóságos vadrezervátum.” Szóval ez a környék őzeinek kedvelt gyülekezőhelye. Amúgy is sok a panasz az őzekre.

Amint az öregek mesélik, régen nem volt ilyen gond, halt-hét rabsic is akadt a faluban. Schlégl János bácsi volt köztük a leghíresebb. Egyszer — állítólag még Aponyi gróf, a környék föld- birtokosa is tőle kérdezte meg, hogyan kell lőni a fácánt. Arról nem tud az emlékezet, mennyiben használtak az öreg vadorzó tanácsai.

Iskola volt, ma?

Iskola volt, nem is olyan régen. Ma itt kapott helyet a tanácsi kirendeltség, az orvosi rendelő, a könyvtár, amely egyben klub is és egy szolgálati lakás. Két volt tanterem kihasználatlanul áll a szép, jól karbantartott épületben. Gyerekzsivaj sehol, Budaiék Renáta nevű négy és fél éves kislánya szed csak boglárkát a váratlan vendégeknek.

Tarisznyában hozták a megállót

1927-ben Éry Márton volt a körzet országgyűlési képviselője és. Petiin* ger Márton a dúzsi bíró. A képviselő az egyik választási beszédében megígérte, Hogy Dúzs vasúti megállót kap. A bíró komolyan vette az ígéretet és addig járt a képviselő nyakára, míg az valóban kijárta a MÁV-nál a megálló létesítését. Egy szőrtarisznyában hozta Pestről az okiratot.

így történt, nem így történt? Ma már meg nem állapítható, hanem megálló az van, úgyhogy nem kell a csibráki állomásra gyalogolniok a dúzsiaknak, ha vonatra kívánnak szállni.

Búcsú

Csicsón

A közvetlen szomszédságban lévő Csicsó — ugyan nem dúzsi, hanem hőgyészi határ — egykor híres búcsújáró hely volt, s az emlékek ma is élnek. Dúzson is. Egy belőlük vigadásra, s ki- nek-kinek vigasztalásra.

A búcsú járó helynek egykoron volt egy kútja, amelyet az itt lakó barátok tartottak rendben. A kútról egyszer csak elterjedt a legenda: amely asszony, ki eleddig nem fogant gyermeket hites urától, belenéz, úgy gyógyírt lel szomorúságára. Jöttek, messze földről is a bajban lévő menyecskék. Nézegettek a kútba a barátok gyá- molításával, ittak is belőle, s ím, kellő időben megtörtént a csoda, megjött a gyermekáldás.

Hiába, nagy az Úr hatalma, amelyet hív szolgái által gyakorol...

Hova tartozik?

A címben föltett kérdésre nem is egyszerű válaszolni. Közigazgatásilag 1975 óta Hőgyész társult községe, előbb Kurdhoz tartoztak. Az ÁFÉSZ a hőgyészi része. Az iskolások közül a felső tagozatosok kezdetben — Sza- kályba, utána Kurdra jártak, az alsósokat eleinte helyben tanították. 1975-től az alsósok, mintegy harmincán, Hő- gyészre járnak, a felsősök, heten, Kurdon tanulnak. A jövőben már úgy szervezik, hogy az összes gyerek Hő- gyészre járjon majd. Óvoda nincs.

A tsz-központ Kurdon van, az állami gazdaság Hőgyé- szen. Munkaképes tsz-tag három-négy van a községben, a felnőttek az állami gazdaság szőlészetébe, a dombóvári, hőgyészi üzemekbe járnak dolgozni, nagyon sokan a MÁV alkalmazottai.

„Aki Dúzsnak borát issza ...”

Állítólag, valamikor a „Ki a Tisza vizét issza...” mintájára itt ez volt a szállóige. Ami igaz, igaz, jó bort termett valaha a dúzsi határ, s ugyancsak jót terem manapság is. Igaz, hogy más, megváltozott körülmények között.

Valamikor volt a dúzsi rizling, a felszabadulás előtt egy időben címkézett üvegekben lehetett kapni. Némelyik itteni szőlősgazda negyven-ötven hektót is tárolt a pincéjében. Most legfeljebb tíz a számottevő bortermelő gazda, őket is egykét hektóval „jegyzik”, újabb telepítés nincs, legfeljebb a házak kertjeiben.

De a falutól egy kilométernyire egészen más kép tárul az ember szeme elé, mint a Hőgyész felé vezető út mentén. A Hőgyészi Állami Gazdaság 31 hektáros szőlészete terül el itt. Tízhektárnyi belőle hagyományos művelésű, amint a szőlészet vezetője elmondja, megvan talán még százéves is. Annak ellenére gondozott, szép képet mutat. A 21 hektáros, kordonos már egészen más. 1952-től 60-ig telepítették. A fő fajták azok, amelyeket ezelőtt is termeltek a duzsi dombokon, olaszrizling, kadarka, oportó, leányka, burgundi, ezerjó és az újabbak közül muscat ottonel, hárslevelű, zöldveltelini.

A veltelini miatt kissé meglepődtünk, hiszen eleddig egyik kollégánk találkozott csak vele, ő is csupán Lenz Moser, a híres osztrák szőlősgazda könyvében. Aztán amikor megkóstoltuk, ha lett volna fejfedőnk, úgy tettünk volna, mint egyik szekszárdi borszakember, aki az első korty után leemelte — a tisztelet és elismerés jeléül — sapkáját. Határozott, testes, férfias, szép bor.

Tehát még mindig híresek a dúzsi borok. Címke nélkül is.

Közvetlenül a falu fölött szomorú kép. Ütött-kopott présházak és több a parlag, mint a művelt terület.

Folyik a munka a nagyüzemben. Nyolc asszony és öt férfi dolgozza a 31 hektárt. Valamennyien dúzsiak.

Javítási begyűjtőhely

A falu egyetlen vegyesboltjának kirakatában a következő szövegű hirdetőtábla olvasható:

RÁDIÓ,

TELEVÍZIÓ,

HÁZTARTÁSI GEPEK,

OLAJKÁLYHÁK GARANCIÁLIS INGYENES ÉS FIZETÉSES JAVÍTÁSOK VÉGZÉSE,

IGÉNYEK BEJELENTÉSE ITT A BOLTBAN.

DOMBCALOR VASIPARI SZÖVETKEZET,

DOMBÓVÁR.

— Igen, valóban, minden héten egyszer, szerdán kijönnek kocsival a szövetkezettől, elviszik a hibás készülékeket, s egy hét múlva visszahozzák. Pontosan, lelkiismeretesen dolgoznak. A hűtőgépszerelők házhoz mennek — mondja János Imréné boltvezető.

— Boltba majdnem mindennap kell jönni, s ha valami probléma van a háztartási géppel, televízióval, nálam lehet bejelenteni.

— A bolt havi forgalma kétszázezer forint körül mozog. Nézzen körül, a napi cikkek közül minden megtalálható.

Valóban. A polcon ott sorakoztak szép egymásutánjában a megyeszékhelyen hiánycikk-ként számon tartott almasampon, almahab és kék Amo.

Renáta. Balázs. Misiké

Amikor megkerestük Budai Mihálynét, éppen mosogatott. Renáta, a legidősebb csemete ott szorgoskodott körülötte és „segített”. Két kisebb testvére Balázs, aki másfél éves, játszott, Misiké 3 hónapos, aludt. A konyhában és a szobában új bútor, mindenütt tisztaság. A játékok szépen rendbe rakva.

— Ugye sok gond van a három gyerekkel?

— Gond? Az nincs velük, mert egészségesek. De munka az akad. Reggel hatkor kelek, elkészítem a reggelit. Ók hétkor. Reggeli után játszunk egy kicsit. Mindennap mosok, ebédet főzök. Ha megebédeltünk, Balázst lefektetem, Misiké még a nap nagy részét átalussza. Ilyenkor foglalkozom Renátával, ő már négy és fél éves, s délután nem alszik. Rajzolunk, verseket mesélek neki, azonkívül' németre tanítom. A hétköznapi dolgokat már megérti, elég fogékony. Ha jó idő van, sétálni is elmegyünk. Délután ötkör jön haza a férjem, aki Dombóváron, az Uniónál dolgozik. ö is sokat segít. Meghozza a fürdetéshez a vizet, fát vág, meg ami tennivaló akad. Megvacsorázunk, utána fürdetünk, s hétkor már csend van, a gyerekek alszanak. A tévét együtt nézzük. Ha nem tetszik a műsor, olOlcsó víz

Ilyen olcsón egy faluban se kaptak jó vizet. Minden bizonnyal így igaz, hiszen víz van — a lehető legjobb minőségű —, s a falunak alig került valamennyi pénzébe.

Az ötvenes évek után, amikor még Kurdhoz tartozott társult községként a falu, építettek egy rossz kutat. A vize emberi fogyasztásra alkalmatlan volt. Az itteni ásott kutak meg tudtak, amit tudtak. Ha beállt a nyári szárazság, beállt a szárazság Dúzson is. Ugyanis kiapadtak a kutak.

Hőgyészhez 1975-ben csatolták a községet. Kurd az egykori fél milliós állami támogatást átutalta Hőgyész- nek. Ez elég volt ahhoz, hogy a rendkívül bővizű csicsói vízből jusson Dúzsnak is. A főút mellett végig lefektették a vezetéket. Négy közkútja van a községnek és itt a főutcán nagyon sok házba is bevezették már. A mellékutcák egyelőre visszavannak, de ami késik, nem múlik.

A lakosságot tehát egyetlen fillér kiadás sem terhelte. Ilyesmivel is ritkán lehet találkozni.

Az udvaron sokkal jobban lehet játszani

vasok. Szórakozni nem járunk sehova. Hat éve vagyok itthon a gyerekekkel, nagyon sokat olvastam ez alatt az idő alatt. Legutóbb Betlen Oszkár Élet és halál földjén című könyvét.

— Mielőtt szültem, Hőgyé- szen a postán dolgoztam. Időnként elviszem a gyerekeket, s megmutatom munkatársaimnak. Misikét még nem is látták. Ha jó idő lesz, őt is elviszem.

— Akarták a három gyereket?

— Igen. Még nem is voltunk házasok, amikor elhatároztuk, s elhatározásunk mellett kitartottunk.

— Személygépkocsi 6, motorkerékpár 2 van a faluban.

*

— Kisiparos nincs a községben, csak egy működési engedélyes kőműves.

*

— Hetven olvasója van a jól felszerelt könyvtárnak, amely egyben klub is. Az* évi könyvkölcsönzés ezer kötet körül mozog. A könyvtár és klub hetenként kétszer áll a duzsiak rendelkezésére.

*

— A volt iskolaépületben van az orvosi rendelő. Hetenként egyszer, csütörtökön, jár ki Hőgyészről Dúzsra az orvos.

Dúzsi magazinunkat irta: Letenyei György és Pordán Jánosné. A fényképeket Gott- vald Károly készítette.

Munkatársaink legközelebb, április 21-én Szálkára látogatnak.