Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

1980. április 18. NÉPÚJSÁG 5 Jobban — másképpen Választás előtt A bíróságok népi ülnökei (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Sokan és sokszor írtak már a nagycsaládok életé­ről, sorsáról, a megjelent írásokat általában rokon- szenv kísérte, és rendszerint társadalmi összefogás, segí­tőkészség bontakozott ki ha­tásukra. Bármilyen nagy is társadalmunk sokgyermekes családokat segítő tevékeny­sége, mégsem nyilatkoztat­hatjuk ki egyértelműen, hogy a kis és nagy családok élete közt napjainkban nincs alapvető különbség. Van és még lesz is sokáig. A nemrég befejeződött népszámlálás előre nem lá­tott kellemetlenségei mel­lett sok jóval is szolgált. Különösen azoknak, akiknek foglalkozásából eredően kö­telességük az alaposabb csa­ládismeret. Ide tartoznak a’ pedagógusok is. A családi miliő ismerete szinte nélkü­lözhetetlen a pedagógus munkájában. A népszámlá­láskor tett látogatások nem adtak lehetőséget széles kö­rű ismeretek szerzésére, de ahhoz mindenképpen jó alapot szolgáltattak, hogy összehasonlítást tegyünk egy- egy körzeten belül. E felszí­nesnek tűnő, az alaposságot nélkülöző látogatások is sok tapasztalátot eredményeztek. Magam is sokfelé megfor­dultam mint népszámlálási felülvizsgáló az összeírások idején. Az űrlapok kitöltésé­nek ellenőrzése mellett bő­Megyénkben harminchá­rom tanácsi és öt üzemi böl­csőde van, ezekben 270 gon­dozónő dolgozik. Jelenleg hetvenen szakképzetlenek, de nem teljesen, mert közü­lük harminchatnak egész­ségügyi képesítése van, ti­zenhármán pedig most vég­zik a tízhónapos gyermek­gondozónői tanfolyamot. A jelenlegi arány jó, de ez bizonyos időközönként fel­borul. Hiszen a gondozónők életkora általában 20 és 30 év között van, s ez a csa­ládalapítás és a szülések ideje. A gyesen lévőket szerződéses — legtöbbször képesítés nélküli — gondozó­nőkkel helyettesítik. A korábbi években sokkal kevesebb szakképzett gon­dozónő foglalkozott a böl- csődés gyerekekkel. Ezért a megyei tanács egészségügyi osztálya olyan intézkedést hozott, hogy a szakmai mun­ka színvonalának emelése a gondozási és nevelési szem­pontok figyelembevétele mi­att — korhatáron belül — be kell iskolázni a szakkép­zetlen gondozónőket. A kö­zelmúltban az egészségügyi szakiskolában kétéves cse­csemő- és gyermekgondozó­tanfolyamra járhattak, míg az elmúlt esztendőben csak általános asszisztensi és ápolói tanfolyam indult. Te­hát, aki gyerekgondozónő akart lenni, az beiratkozott erre a tanfolyamra, majd munka mellett végezte el a tízhónapos tanfolyamot. Mint másutt, megyénkben is rendszeres továbbképzése­ken vesznek részt a bölcső­dék gondozónői. Továbbfej­lődésük érdekében az adott bölcsődék vezetői illetve or­vosai kéthavonként tarta­nak előadásokat a korszerű gondozásról. Megyénkben jelenleg még nincs módszertani bölcsőde, s ennek hiánya miatt nem egységesek a gondozási és a nevelési módszerek. Ezért — míg a módszertani, baktai ven akadt kínálkozó lehető­ségem az otthonokban körül­nézni, pedagógiai munkám­ban hasznosítható tapaszta­latokat gyűjteni. Érdeklődé­sem főként a nagyobb lét­számú családokra terjedt ki tüzetesebben. Pusztán és fa­luban élő népesebb kis kö­zösségek életébe próbáltam betekinteni. Minél több ilyen családnál fordultam meg, annál inkább erősödött ben­nem az a ritkán megfogal­mazott gondolat: ma nem törvényszerű az, hogyha a család nagy, szegénynek is kell lennie. Nagy családból származom én is. Már gyer­mekkoromban volt alkal­mam saját bőrömön érezni a szegénység kilátástalannak tűnő nyomorát. Ma is, ha egy nagy családot látok asz­tal- köré ülni, önkéntelenül eszembe jut az egyoldalú táplálkozás, szegényes be­rendezés, ruházkodás, stb., ami a letűnt kort idézi emlé­kezetemben. De mindez már egy fél emberöltő óta a múlté! Az eltelt évtizedek alatt társadalmunk az intéz­kedések egész sorát hozta, hogy mindez végérvényesen megváltozzék. A kis létszámú családok jövedelmét, min­dennemű bevételét is okosan, előre tervezetten, a szükség­letek ésszerű sorréndjének felállításával lehet és kell be­osztani, felhasználni. Mindez még fokozottabb mértékben bölcsőde elkészül — a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága határozatban jelöl­te ki a szekszárdi V-ös szá­mú Mérey utcai bölcsődét úgynevezett oktató bölcsődé­nek. Ez a határozat két év­vel ezelőtt született, s azóta havonta egy-egyhetes to­vábbképzési színhely lett ez a gyermekintézmény. Az ok­tató bölcsőde állandó kap­csolatban van a Bölcsődék Országos Módszertani Inté­zetével, s az ő javaslatukra mostantól kéthavonta tartják a továbbképzéseket, kéthetes időtartamban. El­sőnek a bölcsődevezetőket és helyetteseiket hívják be a tanfolyamra, majd megyénk minden gondozónője részt vesz a továbbképzésen. Kö­rülbelül négyévenként kerül egy-egy gondozónőre ismét sor. A BOMI a továbbkép­zések tematikáját is kibőví­tette, s Tolna megyében ezentúl az oktató bölcsőde vezetőjén és gondozónőjén kívül két pszichológus, egy diabetikus, orvos és logopé­dus is tart majd előadásokat. (A logopédus egyébként nem a gyerekekkel foglal­kozik, hanem a gondozónők kiejtését javítja, illetve őket tanítja a szép magyar be­szédre.) A továbbképzés résztvevői nemcsak előadá­sokon, hanem foglakozáso­kon is részt vesznek. A bölcsődei csoportokban két- három gondozónő mint meg­figyelő van jelen. A fog­lalkozások után megbeszélik a látottakat, a problémákat. / Az oktató bölcsőde felsze­reltségében egyébként" írem tér el a többi működő böl­csődétől, itt nem „luxusdol­gokat” mutatnak a tovább­képzés résztvevőinek, ha­nem a gondozáson és neve­lésen kívül azt, hogyan lehet érzelmileg megközelíte­ni a picinyeket, hogyan le­het őket önállóságra ne­velni, s hogyan lehet olyan miliőt biztosítani, hogy a bölcsődei légkör közelítse a családit. vonatkozik a nagy családok­ra. Ha valahol szükség van az okos és jó tervezésre, ak­kor itt feltétlenül. Ismerek kevés jövedelemmel rendel­kező nagy családokat, akik­nek láttán magam is elmél­kedem; honnan, miből jut nekik mindenre? Tudok olyan jó jövedelmű kis családok­ról, akiknek kezei közül szétfolyik a pénz. Boltosok­tól hallottam, hogy fizetése­ket követő napokon sokszor azok költekeznek meggondo­latlanul, felelőtlenül, akik­nek éppen jól be kellene osztani a kapott összeget. Ezek a hpnap vége felé vagy • kölcsönökből élnek, vagy nélkülözni kényszerülnek még alapvető cikkeket is. A család „pénzügyminisztere” rendszerint az édesanya, aki, ha jól gazdálkodik, akkor mindig tudja mit és milyen áron vehet meg, meddig nyújtózkodhat. A saját pénz­tárcához méretezett vásárlás elengedhetetlen feltétele a kiegyensúlyozott életvitel­nek. Napjainkban sok szó esik az ésszerű, okos takarékos­ságról, gazdálkodásról. Egye­seknek hovatovább unalmas­sá válhat a meg-megújuló figyelemfelkeltés. Aki azon­ban a szavak mögé lát, s a szavak értelmének, jelenté­sének minden árnyalatát ké­Alig múlik el hét anélkül, hogy a paksi atomerőmű­építkezésen ne kerülne sor a berendezés egy-egy rész­egységének műszaki átadásá­ra. E munkában részt vesz­nek a leenedő üzemeltető, a Paksi Atomerőmű Vállalat pes felforgatni, aligha lát üres szófecsérlést a foga­lomnak ismétlődő hangozta­tásában. Ellenkezőleg! Úgy érzi, hogy nemcsak az üze­meknek, vállalatoknak kell megszívlelni* gazdálkodási rendszerük felülvizsgálatát, termelésük hatékonyságát, hanem minden egyes család­nak is. A családokban is van takarékos gazdálkodás, tudatos vagy spontán fel- használás, célszerű vagy öt­letszerű felhalmozás. Tervezni kell a családok­ban is a gazdálkodást. Job­ban, mint eddig tettük. Kü­lönös gonddal a nagy csa­ládokban kell eljárni, mert nem lehet csak az állam, a társadalom segítségére hi­vatkozni unos-untalan. Az emberek, a családok élete' közt vannak és előre nem látható ideig még lesznek is különbségek. Hogy a kont­raszt egyre kisebb legyen, a társadalom segítségén kívül az egyénnek is akarni és tenni kell. Tisztelet és elismerés il­leti mindazon nagy családo­kat, ahol eddig is a jó gaz­da gondosságával történt minden, családot érintő ter­vezés, / gazdálkodás. Az őszinte segíteni akarás szán­déka mondatja azoknak, ahol minden másképp volt: ne úgy, ahogyan eddig, ha­nem jobban, okosabban, át­gondoltabban. NAGYFALUSI ALBERT szakemberei is, . akiket — amellett, hogy szorgalmas tanulással, tanulmányutak­kal készülnek az üzembe helyezésre, az üzemeltetés­re — vállalatuk néha „köl­csönad” az Erőmű Beruházá­si Vállalatnak. Az 1973. év április—május havában megválasztott népi ülnökök megbízatása ez év első félévével lejár. Az Elnö­ki Tanács határozata értel­mében az 1980. évben — az általános választásokat köve­tően — kell a bíróságok népi ülnökeit megválasztani. A vá­lasztás előkészítésére megyei ülnökválasztási bizottság ala­kult, mely a megyei tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei bizottsága képviselő­jéből és a megyei bíróság elnökéből áll. A bizottság irányítja a népi ülnökök megválasztásával összefüg­gő munkát a megye terüle­tén. Hasonló összetételben végzik az előkészítő munkát a járásokban és városokban is. A népi ülnökök közremű­ködése áz igazságszolgálta­tásban egyidős a szocialista államszervezet kialakításával. A népnek az igazságszolgál­tatásban való részvételéről elsőként az 1949. évi XI. tv. rendelkezett, tehát több mint 30 éve működnek népi ülnö­kök a bíróságokon. A bíróságokról alkotott 1972. évi IV. tv. a népi ül­nökök részvételét az ítélke­zésben jelentőségéhez mér­ten, az igazságszolgáltatás alapelvei között említi, s ré­szükre a hivatásos bíróval azonos jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket ál­lapít meg. Kiemeli egyben a törvény indokolása, hogy az ülnök elsősorban nem jogi, hanem gyakorlati ismeretei­vel és megfelelő élettapaszta­latával működik közre az igazságszolgáltatásban. Népi ülnökök büntetlen előéletű, feddhetetlen, válasz­tójoggal rendelkező és 24. életévet betöltött magyar ál­lampolgár jelölhető, illetve választható meg. Az emlí­tett törvényi követelménye­ken túl igénv az is, hogy olyan személyeket válasz- szanak meg, akik megfelelő politikai ismeretekkel, kellő élettapasztalattal rendelkez­nek és munkahelyükön, la­kókörnyezetükben megbe­csült emberek. Tehát a bí­róság munkáját valóban se­gíteni tudó, és elsősorban a termelő munkában közvetle­nül részt vevő dolgozók meg­választására kell törekedni. A munkaügyi bíróság ülnö­keinek kiválasztásánál, ezen túl még figyelmet kell for­dítani arra is, hogy a me­gye valamennyi fontosabb iparága területéről kerülje­nek be a jelöltek közé szak­májukat jól ismerő, aktív dolgozók. A munkaügyi bí­róság hatáskörének bővülése folytán, mivel 1979. október 1. óta a szövetkezeti tagsá­gi vitákat is elbírálja, ülnö­kei között a szövetkezeti tagság képviseletét is bizto­sítani kell. A fiatalkorúak büntető ügyeiben eljáró bíró­ság pedagógus ülnökeinek kiválasztásánál pedig arra kell törekedni, hogy lehető­ség szerint 14. év feletti fia­talkorúakat oktató pedagó­gusokat jelöljenek, tehát olyanokat, akik az ügyekben érintett korosztályok neve­lésével foglalkoznak. A járásbíróságok és a me­gyei bíróság népi ülnökeit a bíróság területén működő vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szervek és állami intézmények jelölik. A jelö­léseket az üzemekben, az in­tézményekben a szakszerve­zeti bizottságok, a szövetke- kezetekben a vezetőség, vagy a Hazafias Népfront helyi bizottsga, a lakóterületeken pedig a Hazafias Népfront helyi bizottsága szervezi. A munkaügyi bíróság népi ülnökeinek, továbbá a fia­talkorúak büntető ügyeiben eljáró pedagógus ülnökök­nek a jelölése a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának feladata. A megyében megválasz­tásra kerülő népi ülnökök száma (300 személy) lénye­gében azonos a jelenleg mű­ködő ülnökökével. A népi ül­nökök a munkaügyi perek elbírálásában mindig részt vesznek. A polgári pereknél a bírósági törvény elveit ki­fejező eljárási szabályok ér­telmében, az olyan perek el­bírálásában vesznek részt, melyekben életismeretüket, tapasztalataikat valóban hasznosítani tudják. A bün­tető ügyekben a jelentősebb súlyú, hosszabb szabadság- vesztéssel büntetendő ügyek­ben járnak el. A fiatalkorú­ak büntető ügyeiben az el­ső fokú bíróság mindig népi ülnökök közreműködésével ítélkezik. Mindebből kitűnik a népi ülnököknek az igazságszol­gáltatásban betöltött jelentős szerepe. A társadalmilag legjelentősebb, valamint a dolgozók mindennapi mun­kájával összefüggő ügyek el­döntésének tevékeny részt­vevői. A népi ülnökök józan élet- felfogásukkal, élettapasztala­tukkal, politikai szilárdsá­gukkal segítették eddig is a bíróságok ítélkezési munká­ját. Ez a tevékenység tár­sadalmilag igen fontos, ko­moly felelősséget ró ülnöke­inkre. Ennek kiemelése nem­csak azért indokolt, hogy az újra, vagy újonnan válasz­tandó népi ülnököktől is ezt a helytállást várjuk, hanem azért is, mert az élet rendje szerint többen lesznek, akik eddig eredményesen működ­tek közre az ítélkezési mun­kában és most megszűnik megtisztelő megbízatásuk. A végzett munkájuk elismerése mellett reméljük, hogy a megszerzett tapasztalataikat a mindennapi életben hasz­nosítják, a tömegek felvilá­gosításában, a bűnözés elle­ni társadalmi összefogásban, a szocialista erkölcs és tár­sadalmi együttélés tovább­fejlesztésében. A népi ülnökök választá­sánál változatlanul a terüle­ti elv érvényesül. így a népi ülnököket azok a tanácsok választják, amelyeknek te­rületén a bíróság működik. A megyei bíróság és a mun­kaügyi bíróság népi ülnö­keit a megyei tanács, a járás- (városi) bíróságok ül­nökeit pedig az illetékességi területükön működő városi, — illetve a megyei ülnök­választási bizottság által meghatározott — nagyközsé­gi és községi tanácsok vá­lasztják. A tanácsok a népi ülnökö­ket nyilvános tanácsülésen, a népfrontbizottságok ja­vaslata alapján, 5 évre vá­lasztják meg, a területükön lakó, vagy ott dolgozó ál­lampolgárok közül. A népi ülnökök az őket megválasz­tó tanácstól kapják meg­bízólevelüket. Bízunk abban, hogy a vá­lasztások eredményes végre­hajtásához az arra illetékes szervektől és dolgozó kollek­tíváktól minden segítséget megkapunk, ennek eredmé­nyeként a megválasztandó ülnökeinkkel a bíróság előtt álló feladatokat a jövőben is eredményesen tudjuk megoldani. DR. RENDEKl SÁNDOR megyei bírósági elnök Raffay György reaktoroperátor az üzemzavari zónahűtő­rendszer egyik hőcserélőjén végzi az utolsó ellenőrzést, hogy másnap a bizottság már ne találhasson minőségi hibát rajta. Fotó: Jantner J. Bölcsődei dolgozók szakképzettsége Oktató bölcsödé Üdülő önerőből Domboriban a MÉM repülőgépes szolgálat dolgozói a vállalat kommunista szombatjainak bevételéből és társa­dalmi munkában 280 négyzetméter alapterületű üdülő­házat építenek. Átadás előtt - ellenőrzés h

Next

/
Thumbnails
Contents