Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

1980. április 17. Képújság 5 Mit tehetnénk? Program a fiataloknak A magyar nyelv hete a tanítóképző főiskolán FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pophírek Európa új kedvence a Goombay Dance. Band. Az Oliver Bendt vezetésével létrejött zenekar dallamos, jó zenét játszik. Első felvéte­lük a „Sun of Jamanica”, a nagyszerű vokális énekkel Európa legkedveltebb disz­kófelvétele. A nálunk is jól ismert Toto együttes „99” címmel új nagylemezt jelentetett meg. A népszerű amerikai zenekar 1978-ban alakult, stúdiózenészekből. A két billentyűssel dolgozó cso­port nevét „Hydra” nagyle­mezük egyik felvételéről kapta. Beatles-album jelent meg Nyugat-Európában. Az új összeállításon főleg olyan dalok szerepelnek, amelye­ket még sohasem adtak ki. A lemezen néhány német nyelvű felvétel is helyet ka­pott. A dalok többsége az együttes kezdeti időszakából származik. A felvételek még mono technikával készültek. Befejezte első albumának felvételi munkálatait az el­múlt nyáron Freinreisz Ká­roly vezetésével létrejött rock trió, az új Skorpió. Az együttes eddigi mérlege hat­van hazai és húsz külföldi koncert, valamint az elmúlt év végén megjelent kisle­mezük, az „Uj generáció”. A hetekben NDK-beli turnén szerepelnek, majd Nyugat- Berlin és Hamburg követke­zik. KINDL GABOR ■ it tehetnénk? A fiata­lok többségét foglal­koztatja ma ez a kér­dés. Ök is érzékelik, hogy gazdasági helyzetünk nehezebbé vált, érthető, ha szeretnének tenni valamit azért, hogy minél hamarabb jobbra forduljanak a dol­gok. Többet, jobban, haté­konyabban kell dolgozniuk a fiataloknak is — ez a „minimális program”. Sok fiatal azonban ennél jóval többet tesz. Az üzemben egységesen lépnek föl — s ez hatalmas erőt jelent. Ezen az úton kell tovább haladni. Hogyan? A KISZ 1980—81-es ak­cióprogramja konkrétan el­igazít ebben a kérdésben is. Az akcióprogram elsősorban a KISZ-tagok számára ké­szül, de számít a mozgal­mon kívüli fiatalokra is. Hogy mi mindenben? Nem­csak „elvi síkon” esik szó a dokumentumban a munka hatékonyabbá tételének kí­vánalmáról, jó néhány moz­galmi forma szolgálja ezt a célt. A „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!”, a „Mun­kád mellé add a neved!”, az Alkotó Ifjúság pályázat, a Fiatal Műszakiak és Köz­gazdászok Tanácsa és min­denekelőtt a szocialista bri­gádmozgalom nyit teret a fiatalok javító szándékú tö­rekvéseinek. A dolog lényege azonban az, hogy igazán jól ezek a törekvések csak a közösség demokratizmusa révén való­sulhatnak meg. Kevés az, ha egy-egy jószándékú fia­tal észrevesz néhány problé­mát, s azt szóvá teszi. Az egész közösségnek ügyelnie kell arra, miként tudnánk energiájukat jobban kama­toztatni. Ezen a ponton kap­nak politikai töltést a gazda­sági munkát segítő törekvé­sek. Kulcsfontosságúnak tartja az akcióprogram a politizá- lóbb, demokratikusabb lég­kör megteremtését. Termé­szetesen, ha egy vállalati KISZ-bizottság határozot­tabban kíván élni a jogai­val, először a mozgalmi munkát kell fegyelmezetteb­bé és demokratikussá tenni. Ha egy KISZ-titkár azt akarja, hogy a gazdasági ve­zetés partnernek fogadja el, ahhoz elengedhetetlen, hogy testületi véleményt képvisel­jen, méghozzá megalapozott és előrevivő véleményt. Más kérdés — és erre a dokumentum is kitér —, hogy ha a KISZ-bizottság már kialakította a vélemé­nyét, akkor érvényesítse is az akaratát. A fiataloknak, kötelességük teljesítése után, bátrabban kell élni jogaikkal. El kell érni pél­dául, hogy a fiataloknak ad­ható munkáslakások elosz­tásában a KISZ-nek legyen döntő szava. A KISZ hatá­rozottan és egyértelműen fogalmazza meg a vélemé­nyét akkor is, ha olyan ve­zetőt kívánnak kinevezni, aki sok fiatalt irányít majd. Mert nemcsak arra kell ilyenkor ügyelni, hogy az illető megfelel-e a szakmai, erkölcsi, politikai követelmé­nyeknek, hanem előzetesen azt is mérlegelni kell; vár­hatóan hogyan kezeli majd az új vezető a fiatalok spe­ciális problémáit? Észreve- szi-e például, hogy sokan közülük kisgyerekes anyák, akik lakás híján albérletben szoronganak? Vagy érzi-e, hogy a fiatalok újat akará­sa nem valamiféle felforga­tó erő, hanem az értelmes rend velejárója? S tudja-e beosztottait úgy irányítani, hogy a fiatalok alkotó ké­pessége valóban ki is bon- takozhassék? Szükséges, hogy a bérek differenciálásának ügyében is — a szakszervezet, s a pártvezetőség álláspontjá­val egyeztetve véleményét — hallassa szavát az ifjúsá­gi mozgalom. Mert nagyon sok helyen jól dolgoznak a fiatalok, és szívesen dolgoz­nának még jobban, ha erre a jobb szervezés módot ad­na. A KISZ-bizottságok kö­telessége, hogy erre a gond­ra fölhívják a gazdasági ve­zetés figyelmét. S jól teszik, ha mindjárt javaslattal is előállnak, mit kellene meg­változtatni ahhoz, hogy a termelés az üzemben racio­nálisabbá, tehát mindany- nyiunk számára jövedelme­zőbbé váljék. Az egyik nagyberuházás építkezésén a KISZ-titkár gondok egész sorával fordult az igazgatóhoz. Elmondta, hogy a munkások egyéb le­hetőség híján dissousgázzal fűtenek; hogy szerteszét he­vernek az építkezés terüle­tén az alkatrészek; hogy több helyen állnak a mar­kológépek, másutt pedig a munka áll, mert hiányzik a markológép — és így tovább. A KISZ-esek szívesen mű­ködnének közre e hibák föl­számolásában, nemcsak azért, mert a pazarlást mind­annyiunk zsebe bánja, ha­nem mert a szervezet te­kintélyének is használ, ha részt vállal a gyakorlati gon­dok enyhítésében. it tehetnénk? A fia­taloknak a jelenlegi­nél önállóbban, a he­lyi sajátosságokból ki­indulva kell megtalálniuk az általános kérdésre a konkrét választ. SZUNYOGH SZABOLCS (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Immár harmadik tavasz- szal lehettünk részesei, egy­ben házigazdái is a szekszár­di tanítóképző főiskolán a magyar nyelv hete rendez­vénysorozatának. Ezekben a napokban anyanyelvűnk előtt tisztelegtünk: előadásokat hallgattunk, hogy jobban megismerjük, játszottunk ve­le, hogy élvezettel érezzük, mások és magunk gyönyör­ködtetésére használtuk, hogy mélyebben szeressük. Talán még a mindennapi beszédben is igényesebbek voltunk. Az április 8-i megnyitón dr. Grétsy László, a nyelv- tudományok kandidátusa tar­totta meg első előadását a nyelvművelés eddigi ered­ményeiről. Valódi eredmé­nyekről beszélhetett, hiszen nem hiábavaló munka nyel­vünk ápolása, védelme. Választott hivatásunkkal mi is magunkra vállaltuk ezt az állandó készenlétet, fel­készülést kívánó feladatot. A magyar nyelv találékony­sága, hajlékonysága, mégis szigorú szerkezete számtalan anyanyelvi játékra ad alkal­mat. A játék pedig jó lehe­tőséget nyújt a feladat tel­jesítésére az általános isko­lában. A módszer számos fajtáját ismertük meg a „Játék a szavakkal” csapat- verseny keretében, melyet maga Grétsy László veze­tett. Igazi örömöt és izgal­mat nyújtott nemcsak a ver­senyzőknek, de a megjelen­tek mindegyikének is. Nem távoztunk csalódottan és üresen a következő nap eseményeiről sem. (Ezt a külső résztvevők: felnőttek és középiskolás diákok is tanúsíthatják.) Grétsy László folytatta nyelvművelő elő­adását, kiemelve a hibákat, melyekkel az újságok, a fel­iratok árasztanak el bennün­ket. Beszélt nyelvünk fejlő­déséről hang-szó-mondat viszonylatában, majd a meg­szólítás és a köszönés nyelvi szokásairól. A diáknyelv tá­mogatandó újdonságait is érintette, melyek gazdagít­ják szókincsünket. ' Az előadásokat követően a „Szép magyar beszéd” és a mesemondó versenyeket bo­nyolítottuk le. Az előbbi csak főiskolások körében, az utóbbi már városi érdek­lődéssel zajlott le: működő pedagógusok és középiskolá­sok is bemutatták mesemon­dó rátermettségüket. A zsű­riben országos hírű mesélők is helyet kaptak. E mozgalmas hetet a gya­korló általános iskola tanulói zárták vers- és mesemon­dással. Az ünnepélyes díjkiosztás után a magyar nyelv heté­nek összegzéseként és zárá­saként Tompa László Anyám könnyű álmot ígér című mű­sorát hallgattuk meg. Ady Endrét, Bessenyei Györgyöt, Illyés Gyulát, Fábry Zoltánt és Sütő Andrást idézve mondta el, mit jelent az anyanyelv és köteléke a ho­vatartozásban egy nemzet és minden nemzetiségi em­ber számára. Ne veszítsük el ezt a köteléket, sőt gyara­pítjuk, őrizzük! Ezért tettük hagyománnyá a magyar nyelv hetét SÁNTHA GYÖRGYI ,,Hiúságból kezdtem a szőlővel” Mayer Mátyás a nagy sza­káll és a nagy termés híve. Ezenkívül a lágy, bársonyos borokat szereti, nem is annyi­ra inni, mint csinálni — de erről majd később. Nem úgy indult a kezdet kezdetén, hogy szőlőtermelő lesz. Szakmát tanult, neveze­tesen a cipészmesterséget. Miután semmit nem szeret félvállról venni, ezt is meg­próbálta jól csinálni; kétszer volt a szakma ifjú mestere. Hétévi cipészkedés után esz­tergált három évig, majd megszerezte a hivatásos jogo­sítványt és sofőr lett. Közben azonban megnősült és úgy gondolta, hogy az érzelmek mellé némi pénz is kellene a családalapításhoz. Édesanyjá­nak volt pár száz négyszögöl szőlője a szekszárdi hegy Sió csárda feletti részén. Miután ezt kivágták, Mayer Mátyás kukoricát termesztett benne, akkor ugyanis disznóhizlalás­sal próbált lendíteni anyagi helyzetén. Egyszer aztán el­tűnt a kukorica a szőlők kö­zül-, két ok miatt; — Egyrészt befuccsoltam a disznókkal. Eleinte minden ragyogóan ment, akkor kor­szerűnek mondható lapály­fajtákkal foglalkoztam. Ké­sőbb nem sikerült semmi, leg­inkább a szaporulat nem akart úgy alakulni, ahogy kellett volna. Abbahagytam az egészet. Másrészt körbe kell csak nézni a hegyen; mindenütt szőlő. Én csúfkodok csak itt a kukoricával. Úgyhogy hiúság­ból ráálltam a szőlőre. Elad­tam a disznókat, mezőgazda- sági hitelt vettem fel. Kétszáz oszlop a támrendszernek, hat mázsa drót, 7,50 volt egy gyö­keres oltvány — boldog idők — és persze szerves trágya, forgatás. Ki is ürült a kasz- sza. Közben ahogy tellett, át­építettük a tanyát, most már lakható, itt élünk. Tíz éve te­lepítettem a hatszázhetven négyszögölet — mondja Ma­yer Mátyás. A szőlő néhány év múlva termőre fordult, de közben baj történt, meglehetősen nagy baj. Mayer Mátyás 77 őszén balesetet szenvedett — motorral. A lába tönkrement. Most harminchárom éves és rokkantnyugdíjas. Több ope­ráció után járni tud, de ez a szőlőhöz kevés. Márpedig a kétezernégyszáz forint nyug­díj is kevés neki és a család­nak, a gyesen lévő asszony­nak és a két kislánynak. A szőlővel tehát napszá­mosok árán is foglalkozni kell. Közben Mayer Mátyás megszerette a szőlőt. Csinálja és nem is akárhogyan. Het­venötben kapott először ér­met a boraiért és azóta min­den évben a különféle bor­versenyeken, aranyat is jócs­kán ... A falak egy része ilyen oklevelekkel van tapé­tázva.' Persze, ezt nem adják ingyen: — Amikor belefogtam, ar­ra gondoltam, hogy itt Szek- szárdon legalább ezer ember foglalkozik szőlővel, készít bort, mégpedig nem is akár­milyent. Ha én jó akarok len­ni, akkor nekem valami újjal kell próbálkozni, mert csak úgy lehetek jobb az átlagnál — gondoltam. És a jelek szerint jól gon­dolta. Az akkori legújabb szisztéma szerint telepített .kordonra, modern fajtákkal. „A szomszéd már úgy csi­nálja, ahogy én” Azóta minden újdonságot ki­próbál, legyen az fajta, met­szési eljárás, vagy éppen hor­monhatású vegyszer. Tiszteli a hagyományokat, de legalább annyira a legújabb módszere­ket. Amit büntetlenül fel lehet rúgni a tradíciók közül, azt ő felrúgja. Az eredményei ed­dig őt igazolják. Évjárattól függetlenül, ed­dig még minden évben több szőlőt termett a terület, mint a megelőző évben. Ennek kö­vetkeztében évről évre több bort csinál és az oklevelek szerint kiváló minőségben. Amikor tavasszal a kertba­rátkor tagjainak metszési be­mutatót rendeztek a szőlőjé­ben, a régebbi gazdák ször­nyűlködve szemlélték a mé­teres szálvesszőket, hogy egy tőkén akár ötven rügyet is hagy. Tőkegyilkos — mondo­gatták és azt jósolták neki, hogy tíz év múlva ezek a tő­kék földobják a talpgyökerü­ket. A hagyományos termés­hez szokott gazdák iszonyod­va hallgatják, hogy ezen a te­rületen száz mázsa szőlőt ter­mel és biztosak abban, hogy ezzel a terheléssel úgymond megszakítja az ültetvényt. A termelők másik része az első csodálkozás után megkérdezi, hogy is kell ezt csinálni és a hasznosítható, hasznosítandó tapasztalatokat átveszi. Hogy is van ez? — Nem gondolom, hogy ezek a tőkék száz évig fog­ják bírni. Ha a termést és a területet nézzük, akkor ez durván négyszáz mázs ás hek­táronkénti termésnek felel meg — többszöröse a nagy­üzemi táblák átlagának, a ha­gyományos művelésű kertek­ről ne is beszéljünk. De én azt mondom, hogy amíg te­rem a szőlő, addig teremjen, ne csak teremgessen. Évente tizenkét mázsa műtrágyát szó­rok ki és egy mázsa levéltrá­gyát. Most éppen azt próbá­lom ki, hogy a műtrágyát le­darálom, esővízben feloldom és ezt az oldatot öntöm a tő­kék mellé. Ez több mint nagy adag műtrágya, de a szőlő vi­szonylag egyszerű képlet. Amennyit beviszel, csak any- nyit kapsz vissza. Igyekszem megadni mindent, csak akkor várhatok nagy termést. — Ügy mondják, hogy a nagy termés elviszi a minő­séget. Vagyis a mázsák árnyé­kában a termés úgymond föl­hígul; gyengébb lesz a bor. — Tavaly négy arany-, négy ezüst- és két bronzér­met hoztam el a borverseny­ről. Nem biztos, hogy ez a fölhígulást jelentené. Nálam éppen a termés következmé­nye, hogy több a fürt, de ki­sebbek. így kevesebb a lé — viszonylag — és több a héj. Ebből következik, hogy a több bogyóból — héjból — több anyag forr ki — magasabb az egzakt tartalom, ami az egyik lényeges meghatározó — mondja Mayer. Nem mindenki foglalkozik többféle borral, általában a termelők nem tartják kifize­tődőnek a két fajtánál többet. Külön kell szüretelni, kezelni, tárolni. És mint tudjuk, a bor kényesebb, mint a tej. Mayer Mátyás vállalkozik rá. Szereti a lágyabb, bársonyos borokat és a vöröst természetesen, en­nek van piaca és az sem mel­lékes, hogy Szekszárdon va­gyunk. „Szentségtörésnek” számít az is, hogy másfél száz (!) fajta szőlője van, és ősz- szel 'nyolc turnusban bonyo­lítja a szüretet. A forrást meggyorsítandó, ötven fokra felfűti a helyiséget, így a csö- möge szinte rotyog és öt nap alatt elforr. A préselés elma­rad, helyette a cefrét kifőzeti és martinit csinál belőle — többek között. A termesztésben mindent gépesített, amit lehet és bár a kékfrankos minden borban legalább ötven százalékig alapanyag, felsorolhatatlan mennyiségű a választék. 77- ben a kaposvári kistermelők kiállításán kiváló kistermelői oklevelet kapott. Még annyit, hogy ha valami szakmailag új, azt minimum kipróbálja. Harminchét szak­könyve van, tagja a szekszár­di kertbarátkömek, és ismeri a borszakma javát. Mindez mint mondja, nem elég; leve­lezőn végzi a palánki szakkö­zépiskola első évét. Steiner—Gottvald A pincében a tisztaság az első

Next

/
Thumbnails
Contents