Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

^NÉPÚJSÁG 1980. április 16. Ml VÁLASZOLUNK T elefonszámunk: 12-284 Beázás Kádár András Szekszárdról írja: 1979. november 22-én ajánlott levélben kértem az OTP Tolna megyei Igazgatóságát, hogy la­káspanaszom vizsgálják meg és az öröklakás beázási hibáját a kivitelezővel javíttassák ki. A probléma röviden a követ­kező: Az OTP-töl 1975. július 26-án öröklakást vettünk, me­lyet a TÁÉV épített, szerelt pa­nelból, 53 négyzetméter alapte­rülettel. Már első télen kijött a hiba, ugyanis a negyedik eme­leti lakás nagyobbik szobájának loggia felőli sarka panelhiba miatt beázott. Először csak pe­nészes volt a sarok, majd a pe­nész átterjedt az egész falfelü­letre és a szekrénysor hátolda­lára is. Sok utánjárással a TAÉV külső szigetelést csinált és a probléma 1979 novembe­réig nem jelentkezett. Már kezd­tem bízni benne, hogy valóban teljes megoldás lesz, ezért az igen csúnya, már több beázást megért lakást 1978 nyarán ki­festettük. A már említett leve­lemre az OTP megyei igazgató­sága 1979. december 6-án a következőket válaszolta: .......Lakáspanaszával kap­csolatos hibabejelentését a ki­vitelezőnek továbbítottuk. A ki­vitelező a szavatossági jogok ér vényesítésére vonatkozó jog­szabályra hivatkozva javítási igényét elutasította .. Szerkesztőségünk a pana­szos levelét elküldte a Tojna megyei Állami Építőipari Vállalatnak Szekszárdra, ahonnét Villányi József igaz­gató a következőket válaszol­ta: „ ... Értesítjük a T. Szer­kesztőséget, hogy Kádár And­rás panaszát megvizsgáltuk és az alábbi álláspontra he­lyezkedtünk : Kádár András lakásában a megjelölt hiba ténylegesen fennáll, melyről helyszíni szemlén meggyőződtünk. A tulajdonos igényéről csak 1979. decemberben szereztünk tudomást, amikor az Országos Takarékpénztár arról a vál­lalatunkat értesítette. A kija­vítástól elzárkóztunk, mert a szavatossági igény elévült, ezt levélben közöltük. Ezt megelőzően a panasz­ról nem tudtunk, a lakás hi­bajegyzékében ez a hiba nem szerepel. Változatlanul állít­juk, hogy a szavatossági köte­lezettségünk már nem áll fenn, mert az átadástól szá­mított elévülési idő elmúlt. Ettől függetlenül, méltányos­ságból — szavatossági fele­lősségünk tagadása mellett — a hibát megszüntetjük. Mű­r szaki megfontolásból május— júniusi határidőt tudunk csak felajánlani a munkák elvégzésére...” Papírzsák Dombóvárról, Bódogh Mi- hálytól kaptuk a levelet, amelyből idézünk: '„...A napokban az egyik tápszerboltban vettem 20 kiló baromfinevelő tápot. Megdöb­benve tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy én vittem egy pa- pirzsákot, amiben a tápot el­hoztam, mégis felszámolták 4 forintot az én általam vitt papír- zsákért is. Azt mondta az eladó, hogy olyan rendeletet kaptak; miszerint ha valaki hoz is papir- zsákot, az általa vitt táp árához fel kell neki számolni kilogram­monként 20 fillért. Ezt igazán nem értem. Amikor ugyanis ezt a zsákot előzőleg tele elvittem, már fizettem 6 fo­rint 30 fillért. Miért kell akkor még egyszer a saját papirzsáko- mat megvásárolni? ... Olvasónk levelét a Tolna megyei Tanács V. B. keres­kedelmi osztálya címére küld­tük el, ahonnét Sólyom Zol­tán mb. osztályvezető az alábbiakat válaszolta: „... A panaszt a vonatkozó rendelkezések alapján, és az állategészségügyi szervek szakvéleményét is kikérve ki­vizsgáltuk. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 18 1979. (IX. 29.) MÉM—ÁH. számú rende­leté szerint „szemes takar­mány, vagy ipari abrakkeve­rék papírzsákban vagy tasak- ban történő értékesítése ese­tében a papírzsák, illetve a tasak értéké külön felszámít­ható. Amennyiben a kiske­reskedelmi értékesítőhelyen a vevő 40 kilogrammnál kisebb mennyiségű — egalizált súlyú papírzsákból kimért — keve­réktakarmányt vásárol, úgy a papírzsák árának ellenértéke címén 0,20 Ft kg összeg a ve­vőnek felszámítható.” A fenti rendelet alapján a szóban forgó üzlet az értéke­sítés során helyesen járt el, a kilogrammonként felszá­molt 0,20 forint jogos volt. Tájékoztatásul közlöm, hogy — állategészségügyi okokból adódóan — az abrak­keverék csomagolására alkal­mazott papírzsákok kizárólag egyszeri felhasználásra van­nak rendszeresítve. Ezek a zsákok újratöltésre a keverő­üzemekhez nem szállíthatók vissza. A papírzsákok árát minden esetben a fogyasztók­ra hárítják át...” • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A Munka Törvény- könyve végrehajtá­sáról szól a közle­kedés és postaügyi miniszter 7/1980. (III. 20.) KPM szá­mú rendelete, amelynek ha­tálya a közlekedés és hírköz­lés népgazdasági ágba tartozó tevékenységet végző • dolgo­zókra és a közlekedés, és postaügyi miniszter felügye­lete alá tartozó költségvetési szervek dolgozóira terjed ki. A jogszabály kimondja, hogy heti 42 óra a münkaidő — többek között — a rádió­távírókezelő, távgépírókeze­lő, táviratközvetítő, telefon­központ-kezelő, távbeszélő tudakozó, távbeszélő-kap- csaló szolgálatot ellátó mun­kakörökben. Ezeket a dol­gozókat viszont a lakáson, munkásszálláson, vasúti lak­tanyában, vagy ehhez hason­ló szálláshelyen töltött ké­szenlétet, ügyeletet követően pihenőidő -nem illeti meg. A rendelet a Magyar Közlöny idei 17. számában jelent meg, rendelkezéseit azonban már 1980. január 1. napjától al­kalmazni kell. Ugyancsak a Munka Tör­vénykönyve egyes rendelke­zéseinek végrehajtása tár­gyában jelent meg az okta­tási miniszter 3/1980. (III. 20.) OM számú rendelete, amely szerint az oktatási in­tézményekben pedagógus, il­letőleg oktatói munkakörben csak erkölcsi bizonyítvánnyal igazolt, büntetlen előéletű személyeket szabad alkal­mazni. Részletesen szabá­lyozza a rendelet az okta­tási intézményekben dolgo­zók szabadsága kiadásának módját, kimondja, hogy az óvónői munkakörben foglal­koztatott dolgozókat — ké­pesítésüktől függetlenül — az évi szabadságidejükből 24 munkanapra igénybe kell venni, előírást tartalmaz a jubileumi jutalom összegé­nek mikénti megállapítására vonatkozóan is. A jogsza­bály ugyancsak a Magyar Közlöny f. évi 17. számában jelent meg. A családalapító fiatalok­nak nyújtandó kedvezmé­nyes .áruvásárlási kölcsönök tárgyában jelent meg köz­lemény a Kereskedelmi Értesítő f. évi 6. számában. A közlemény szerint — az ott hivatott jogszabály alap­ján — kedvezményes áruvá­sárlási kölcsönt vehetnek fel ä .fiatal házasok, ha a köl­csön igénybevételekor mind-> ketten 30 éven aluliak. Ki­hangsúlyozandó, hogy a köl­csön csak egy alkalommal vehető igénybe, tehát annak engedélyezésére csak akkor kerülhet sor, ha a takarék- szövetkezet meggyőződött ar­ról, hogy a családalapító fia­talok ilyen kölcsönt máshol még nem vettek igénybe. A kölcsön összege 10 000— 30 000 Ft, lejárta 24—36 hó­nap, a minimális havi tör­lesztőrészlet 300 Ft, a köl­csön igénybevételekor saját részt befizetni nem kell, el­lenben a kölcsön összegé után egyszeri kezelési költ­séget kell felszámítani. A költségvetési intézmé­nyek takarékos gazdálkodá­sáról szóló, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Értesítő idei 5. számában megjelent közlemény előírja, hogy: „A megváltozott helyezetnek megfelelően módosítani kell a dolgozók munkaköri leírá­sát”, a munkaidőalap teljes kihasználása érdekében egy dolgozó több kapcsolt mun­kakört is elláthat, azokat a dolgozókat, akik többletfel­adatot vállalnak és azt kel­lő minőségben el is látják, ennek megfelelően kell fi­zetésemelésben, illetve juta­lomban részesíteni. Külön is felhívjuk a figyelmet, hogy — a közlemény szerint a gépkocsik üzemanyag-fel­használási, javítási költsé­gei megtakarításának ösz­tönzésére érdekeltségi rend­szert kell bevezetni, és hogy „folyamatosan figyelemmel kell kísérni a telefonköltsé­gek alakulását...” DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke fi tölgy kidőlt A szamuráj A Győri Balett a közelmúltban mutatta be „A szamuráj” című balettet. Koreográfiá­ját tervezte és betanította: Markó Iván. Képünkön: Táncjelenet, előtérben Fülöp Vik­tor és Király Melinda. Szeptembertől 4700 új Mikola Bilkun: — Hallotta, Kovtyaga meg­halt?... — Kicsoda? — Kovtyaga Ivan ... — Ugyan ne ugrasson már, az isten szerelmére. Még- hogy Kovtyaga meghalt... Ha-ha! Kovtyaga meghalt. Tetteti magát. Tudja, mi­lyen nagy mókamester! — Ugyan, dehogy, meghalt. — Igen? — Magának ez csak „igen”! Élt, éldegélt egy ember, és most meghalt. Mi van ezen nevetnivaló? — És miben halt meg? — Azt mondják, a szíve... A szíve! Kovtyagának van szíve?! Meséljen már nekem róla... A szíve! Ha-ha! Mint­ha én nem is ismerném a szívét. Neki nem is szíve van hanem szivattyúja. Egy igazi motor. Neki farkasszí­ve van, viziló-szíve, elefánt­szíve, egy ichtioszaurusz- szíve. Mintha én nem tud­nám, milyen szíve van Kov­tyagának! Ha-ha! Neki nem is szíve van, hanem az va- % larni tünemény! Egy csoda! Az ő szívét pénzért lehetne mutogatni! Hallgasson csak ide, kérem! Csak tegnap­előtt háromszor másfelet hör- pintettünk fel koponyánként, ő meg én, és észre se vettük. Azaz, hogy én besikítottam, de Ivánnak meg sem koty- tyant. Ö elspurizott valahova pénzt kérni kölcsön. Azután meg még bort ittunk. Két fiaskó muskotályt. És maga azt mondja, a szíve! — Azt mondják, az orvo­sok figyelmeztették. — Az orvosok semmit sem tudnak. Honnan tudnák, mi­lyen szíve van Kovtyagának?. Emlékszik, Ivaskevics név­napjára? — Mire? — Ö két üveg konyakot ivott meg, és a szeme sem állt tőle keresztbe. Egyik sem. Es maga azt mondja: a szíve... — Az orvosok így... — Mihez értenek az or­vosolt? A szíve! A Kovtya­ga szíve! Ne röhögtessen, cserepes a szám. Emlékszik, akkor ott Potyánál? Ittunk, ittunk, ittunk, már vala­mennyien részegek voltunk, de Kovtyagának meg se kottyant. Egy egész vödör vodkát ivott meg, és aztán még a hölgyek borait kezd­te összeöntözgetni a poharak­ból. Milyen szív bír ki ilyen ivászatot? Méghogy a szíve! Ha-ha! — Azt mondják, nagy nyo­más volt benne, amikor az este hazaért, és reggel nem ébredt fel... — Marhaság, nagy marha­ság, barátom! Azt mondja, Es mikor nem volt benne nagy nyomás? Mindig nagy nyomás volt benne — és ku­tyabaja se volt. Mi köze eh­hez a szívének? Mi? Hall­gat? No látja, hát erről van szó! Emlékszik, mi volt a múlt héten? Kovtyaga foga­dott Jelopoviccsal. hogy meg­iszik tizennyolc korsó sört. — Aha, aha és huszonket­tővel ivott meg! — No látja, és maga azt mondja, a szíve! Mi köze ehhez a szívének? A háború alatt faszeszt ivott és ku­tya baja se volt, most meg tiszta italokat piál. Tavaly egyszer elmentem vele Ko- baszjához a nyaralójukba. Addig ittunk, amíg bele nem fáradtunk. Kovtyaga mind­kettőnket túlivott. Arra sem aludt el. Reggel felébred­tünk... A fejem — hű a fe­jem! Mint egy repedt fazék, és mintha ezt a fazekat vala­mi ördögfióka kalapálná egy nagy kalapáccsal. És a más­naposságot — az embernek szinte sírni volna kedve — nincs mivel gyógyítani. Amíg én és Kobaszja nyögtünk és jajgattunk, Kovtyaga ide-oda sürgött-forgott a lakásban, és talált egy üveg denaturált szeszt a teraszon, amit Ko­baszja felesége a spiritusz­főzőbe szokott használni. Lám, mi azt sem tudjuk, hova legyünk, Kovtyaga meg fogja az üveget, és — klutty- klutty — s mintha az üveg­ben egy csepp denaturált szesz sem lett volna. Aztán föl-alá járkált, és kiröhögött bennünket. És még maga azt mondja, c. szíve! — Nem ér. mondom, ha­nem az orvosok... Nem bírta ki a szíve... — Nem bírta ki! Ha-ha! Huszonöt évig kibírta, most meg nem bírta ki. Marhaság! Inkább elhiszem, hogy Kov­tyaga lépfenétöl dobta fel a bakancsot. Sőt pestistől, vagy rühtől! Amitől akarja, de hogy a szíve... — Hát igen... A tölgyfa is kidől. egyszer... — Hát szóval a tölgyfa, a baobabfa kidőlt. És az isten tudja, mitől. No látja ez az orvostudomány. Ha-ha! Or­vostudomány! Semmi jobban nem tudtak kitalálni, hát ki­sütötték Kovtyaga szívét. Megtalálták az okot! Mert tegnap pityókásan ment ha­za... Ha-ha! És amikor jó­zanul ment haza? Marhaság! Na isten vele! Megyek rész­vétemet nyilvánítani a csa­ládnak. Nem tudja, lesz-e halotti tor?... Nem ártana egy-egy pohárkával meginni a halott lekiüdvéért... Szeret­tem a megboldogultat. Sze­rettem a sírig. Mennyit ihat­tunk volna még! Ostoba mó­don halt meg. senki sem tudja, mitől. Na isten áldja! (Fordította: Juhász László) Megközelítően 4700 pedagó­gus végez az idén a képző in­tézmények nappali tagozatán. Közülük 600 fiatal kötelezte el magát korábban társadal­mi szerződéssel egy-egy me­gyéhez, iskolához, a többiek számára a napokban zárult az első munkahely megvá­lasztásának időszaka. A fel­sőfokú intézményekben az idén több mint félezer óvónő, csaknem 1100 tanító, több mint 1200 általános iskolai ta­nár, 84 gyógypedagógus, 170 zenetanár és 990 középiskolai tanár fejezi be tanulmányait, illetve jogosult pályázatra. Az Oktatási Minisztérium az immár négyéves gyakor­latnak megfelelően ismét kü- lön-külön füzetekben jelen­tette meg a különböző típusú intézményekben végző peda­gógusoknak az állások jegy­zékét. Választásra, döntésre három hét állt a rendelkezé­sükre. A pályakezdők számá­ra átlagban több mint 120 pedagógus százalékos volt az álláskíná­lat, s minden végzős egy­idejűleg három helyre pályáz­hatott. A keretszámok meg­állapításánál a minisztérium­ban mindenekelőtt az egyes területek munkaerőgondjait vették figyelembe, ám tájéko­zódtak a fiatalok elképzelé­seiről is. A hallgatók pályázatait a felsőoktatási intézmények ezekben a napokban továbbít­ják a munkahelyekre, ahol azokat május 5-ig bírálják el.

Next

/
Thumbnails
Contents