Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

2 %PÜJSÄG 1980. április 16. Moszkva Lenin-emlékiilés A Vöröskereszt megbízottai a túszoknál Kreisky elutasítja Washington követelését Teheránban tüntetők fejezték ki eltökéltségüket az Egye­sült Államokkal való szembeszállásra. Képünkön: fegy­veres felvonulók az iráni fővárosban. A nemzetközi Vöröskereszt két megbízottja hétfőn láto­gatást tett a teheráni ameri­kai nagykövetségen, ahol találkozott az összes tússzal — jelentette be Michele Mercier, a szervezet szóvi­vője Genfben. A két megbízott — köztük egy orvos — összesen csak­nem tíz órán keresztül, egyenként elbeszélgetett a foglyokkal, ellenőrizte a tú­szok egészségi állapotát és ellátását, továbbá átvette azokat az üzeneteket, ame­lyeket az amerikaiak család­juknak kívántak eljuttatni. A két megbízott iráni meg­figyelők és iráni orvosok kíséretében találkozott az amerikai túszokkal. Jelen volt néhány a fogvatartó diákok közül is. A találko­zót követően a nemzetközi Vöröskereszt képviselői a diákok szavaira hivatkozva meggyőződésüket fejezték ki, hogy „valamennyi túszt” látták,* mindazonáltal az is­mételt, erre vonatkozó kér- dezgetések ellenére pontos számot nem közöltek, emlé­kezetes, hogy Teheránban megfigyelők a túszok szá­mát 49-re teszik, míg az amerikai külügyminiszté­rium szerint 50-en vannak, az iráni hatóságok erre vo­natkozóan adatot nem kö­zöltek. Ami a foglyok egész­ségi állapotát illeti, a megbí­zottak szerint „jó fizikai és szellemi állapotban van­nak”, mindössze két idősebb férfin mutatkoztak a kime­rültség jelei. Az amerikai kormány azt igényli, hogy szövetségesei függesszék fel kivitelüket Iránba, szakítsák meg az or­szággal a hírközlési, a pénz­ügyi kapcsolatokat — tűnt ki Zbigniew Brzezinski hét­fő esti tv-nyilatkozatából. A fehér házi nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint „a nem túl távoli jövőben” további amerikai lépések következ­nek, ha Irán nem engedi szabadon a túszokat. Brzezinski szerint Was­hington szövetségesei az EGK április 21-i külügymi­niszteri tanácskozásán dön­tenek az említett gazdasági, ' pénzügyi és egyéb rendsza­bályokról Irán ellen — ame­lyekhez hasonlókra (kollek­tíván vagy egyedül) készül Washington is. Kennedy szenátor, Carter ‘ demokrata vetélytársa az el­nökjelöltségért, kedden ki­jelentette, hogy „az Egyesült Államoknak fel kell készül­nie arra, hogy maga bizto­sítsa a kőolajat azoknak az országoknak, amelyek a szankciók miatt elveszíthe­tik az iráni olajat”. Érezhető lehűlés követke­zett be az elmúlt napokban Ausztria és az Egyesült Ál­lamok kapcsolataiban az­után, hogy Washington — csakúgy, mint NATO-szövet- ségeseit — Ausztriát is fel­szólította az Irán-ellenes bojkotthoz való csatlakozás­ra. Az erről szóló jegyzéket az Egyesült Államok új bé­csi nagykövete Kreisky kancellár jugoszláviai utazá­sa előtt nyújtotta át, de en­nek létezése csak hétfőn vált ismeretessé, Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár a RIAS nyugat-berlini rádiónak adott interjújában bírálta az Egyesült Államok Irán elle­ni gazdasági megtorló in­tézkedéseit. Értelmetlennek nevezte őket és jelezte, hogy Ausztria nem tesz eleget az Egyesült Államok sürgető felhívásának. „Nem lehet úgy tenni, mintha érvényes volna a Biztonsági Tanácsban beter­jesztett, de a Szovjetunió ál­tal megvétózott határozati javaslat, amely a túszszedés miatt gazdasági megtorlást javasolt Irán ellen. Ezek után a Szovjetunió is előáll­hatna olyan követelésekkel, hogy tekintsék érvényesnek a Washington által megvétó­zott BT-határozat-tervezo teket” — mondotta az osztrák kancellár. Osztrák kormánykörök­ből származó értesülések szerint külön mérlegelés tár­gyát képezi az a követelőző hagnem, amelyben az emlí­tett jegyzék, valamint egy korábbi — a moszkvai nyá­ri olimpiai játékokon való részvétel visszautasítását szorgalmazó — amerikai üzenet megfogalmazódott. Az osztrák külügyminiszté­rium még nem készítette el válaszjegyzékét, de nem csi­nál titkot abból, hogy állás­pontja mindkét kérdésben változatlan, azaz nem vesz részt egyik ak&óban sem. Nagyszabású nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött kedden Moszkvá­ban, Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. A tanácskozást az SZKP KB mellett működő Marxizmus —Leninizmus Intézet, a Tár­sadalomtudományi Akadé­mia és a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia rendezi, és azon mintegy 40 ország tu­dósai, politikai vezetői vesz­nek részt. A magyar kül­döttséget Szabó József, az MSZMP KB tagja, a KB mellett működő Politikai Fő­iskola rektora vezeti. A ta­nácskozás témája: a marxiz­mus—leninizmus és korunk. A keddi megnyitóülésen Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára mondott beszé­det. Ezt követően Anatolij Jegorov, az SZKP KB mel­lett működő Marxizmus— Leninizmus Intézet igazga­tója tartott előadást. A háromnapos ülésszakon vezető szovjet tudósok és külföldi vendégek egyaránt felszólalnak. A KGST-országok együttműködése A szocialista országok nemzetközi összefogással gyorsítják meg energiaforrá­saik feltárását. Erre dolgoz­tak ki célprogramokat a KGST földtani állandó bi­zottságának 39. ülésén, ame­lyet április 12. és 15. között tartottak Egerben. A bizottság ülésén egyez­ményt fogadtak el a nagy mélységben elhelyezkedő olajmezők feltárásában való együttműködésről. Véglege­sítették továbbá a Mongó­liában évek óta folytatott földtani kutatások további öt évre szóló programját. Egyezmény’ született arról is, hogy 1981-től a Vietnami Szocialista Köztársaság te­rületén KGST-együttműkö- désben folytatnak földtani kutatásokat, elsősorban az alumíniumipar alapjainak megteremtésére. A KGST földtani állandó bizottságának 39. ülése ked­den a megállapodásokat rög­zítő jegyzőkönyvek aláírásá­val fejeződött be. Világpolitika Nincs más járható út Miért kell oly sokat és nagy erőfeszítésekkel bizonyítani, hogy csak az enyhülés a jár­ható út és a leszerelés paran- csolóan szükséges? Ha a há­ború és a béke kérdéséről van szó, ez a világpolitika egyet­len ésszerű tétele. így is mondja szinte mindenki. Mégis — az enyhülés csak nehezen, visszaesésekkel ér­vényesül, az általános lesze­relés pedig tivoli cél. Miért? Induljunk ki egy meglepő és nagyon gyakorlatias pél­dából. Az angol Aerospace vállalat szakszervezeti bizott­ságának kezdeményezésére mérnökeik kidolgozták a gyár majdani termékszerke­zetét — béketermelésre való áttérés esetére. Még a proto­típusokat is elkészítették. Ám a tulajdonosok felháborodot­tan visszautasították az „ille­téktelen beavatkozást”. Mire mutat ez? Olyan szemléletre, amely kimondatlanul és kü­lönböző köntösökben, de ott bújkál a nyugati politikai gondolkodásban és döntések­ben. E szemléletet így foglal­hatjuk össze: „A katonai ren­delések fellendítik, magas szinten tartják a gazdaságot.” Szerencsére az utóbbi idő­ben kezd betömi a nyugati közgazdaságba, — egyelőre csak elméleti síkon — egy másik felismerés. A mai ipari és tudományos fejlődést ele­mezve megállapítják, hogy a fegyvergyártás többé nem játssza a gazdaság motorjá­nak szerepét — ellenkezőleg: fékezi azt, a társadalmi szük­ségletek kielégítésének gátja. Kedvezőtlen még a foglalkoz­tatottságra is: egymilliárd dollár befektetés 53 ezer munkahelyet teremt a polgá­ri termelésben, míg a kato­naiban csak 45 ezret. De ak­kor miért ragaszkodnak a ha­diipari vállalatok a fegyver- gyártáshoz? Mert saját érde­keiket nézik, a biztos haszon­nal kecsegtető állami meg­rendeléseket várják. Hosszan lehetne folytatni e nemzetközi vita érveinek, a polgári termelés előnyeinek fölsorolását, de az elmondot­tak is elegendőek egy fontos megállapításhoz: a tőkés gaz­dasági rendben sem végzet­szerűen szükséges a fegyver- gyártás, ott is kínál kedvező lehetőségeket, jó megoldáso­kat a nemzetközi ipari-tudo­mányos kapcsolatokat kibon­takoztató enyhülés. Ez azt jel­zi, hogy nagy szükség van a világméretű békepropagandá­ra, tudósok és politikusok megsokszorozott erőfeszítésé­re. Hiszen az enyhülés min­denkinek jó, vagy mondjuk így, az emberiség nagy több­ségének előnyös gazdasági, politikai, emberi szempontból egyaránt. Nem kegy, vagy ajándék, amelyet egyik fél ad a másiknak, nem áldozat, amelyet valamelyik csoport hoz a másikért, őszintén és egyértelműen fejezte ki ezt a gondolatot az MSZMP XII. kongresszusán elhangzott be­számoló: „Most minden or­szág, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást, és hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszi­lárdításához, a béke megőrzé­séhez”. Kívánjuk az enyhülést, sok előnyét élveztük a múlt évti­zedben. Ami a magyar társa­dalomban ez idő alatt végbe­ment, ahhoz szükséges volt a nemzetközi légkör meg javu­lása. Sokszorosára nőtt külke­reskedelmünk, százszámra jöttek létre hosszú távú koo­perációk. Soha ennyi magyar politikus nem utazott kül­földre, s nem fogadott ennyi hivatalos látogatót hazánk. Egy évtized alatt megkétsze­reződött a hozzánk érkező idegen, és a külföldre utazó magyar turisták száma. Nagyon fontos hajtóerő a gazdaság, sok esetben nyíltan, vagy rejtetten irányítja a po­litikát — de nem az egyetlen terület, amelyen megmutatko­zik az enyhülés hatása. A het­venes évek Európája meggyő­ző bizonyítékokat szolgáltat erre. Ekkor jöttek létre az NSZK és a szocialista orszá­gok szerződései, akkor szűnt meg Nyugat-Berlin politikai tűzfészek lenni. Ez idő alatt szilárdultak meg a béke egyik biztosítékaként a nagy múlt­ra tekintő szovjet—francia kapcsolatok. Eltűnt a spa­nyol, a portugál és a görög fasiszta rendszer, nagy tekin­télyre tettek szert Nyugat- Európa kommunista pártjai. A különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének eszméje, amelyet a szocialista orszá­gok hoztak a politikai köztu­datba, s küzdöttek érte szívó­san, kitartóan — igazolta ön­magát. Döbbenten kérdi most már az ember: miért nem folytatja földrészünk, amit el­kezdett? Minden felelős poli­tikus kijelenti Európában, Észak-Amerikában és másutt: az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája, más szóval ez az egyetlen józan út. Mégsem számíthatunk egyenletes ha­ladásra, éppen most tapasz­talhatjuk ezt a nyugatiak so­rozatos lépései láttán. Az ér­dekek összeütközése, a nem­zetközi méretű osztályharc, egyes nyugati kormányok és csoportok törekvése, hogy az erőfölény megszerzésével elő­nyösebb gazdasági, politikai helyzetbe kerüljenek — hul­lámzóvá, feszültté teszi a nemzetközi életet. Mindez azonban nem változtat a té­nyen, hogy az enyhülés vala­mennyi állam és nép számára előnyös. Ezért mondhatta Ká­dár János kongresszusi záró­beszédében : meggyőződése, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, reménye, mint a béke. Tudomásul kell azonban venni, — úgy látszik ez szin­tén a nemzetközi élet törvé­nye —, hogy azért is kemé­nyen meg kell küzdeni, ami hasznos, jó, ésszerű. TATÁR IMRE Zimbabwe ünnepre készül Az egykori brit gyarmat, Rhodesia ünnepre készül: a hosszú gyarmati sor, majd a fehértelepes fajüldözők ál­tal kikiáltott, egyetlen más ország által hivatalosan el nem ismert „függetlenség” gyászos évei és a polgárhá­ború után a legutóbbi vá­lasztásokon többséget ka­pott Zimbabwg Hazafias Front alakíthatott kormányt és elérkezett a nemzeti füg­getlenség hivatalos deklará­lásának ideje is. Az egykori gyarmat péntektől veszi fel hivatalosan a Zimbabwe ne­vet, ekkor adja át jelképe­sen a hatalmat az újólag kinevezett brit főkormányzó a Robert Mugabe vezette kormánynak. Zimbabwe függetlenségé­nek kikiáltása alkalmából ünnepségeket rendeznek or­szágszerte, a hivatalos ak­tusra Salisburyben kerül sor. Az ünnepségre máris számos ország küldöttsége indult útnak, köztük a Szov­jetunióé is, amelyet Saraf Rasidov, a legfelsőbb tanács elnökségének tagja vezet. Felkészülés a zimbabwei függetlenségi ünnepségekre. Az egykori gerilla harcosok együtt gyakorolják a díszfelvo­nulást a volt rhodésiai hadsereg fehér és színes bőrű ka­tonáival. Bojkott-dominó Kedd esti kommentárunk. „Személyes tapsztalataimból tudom — mondotta Willi Daume, a nyugatnémet nemzeti olimpiai bizottság elnöke —, hogy az amerikai NOB az utóbbi hónapokban milyen terror alatt állt.” Klaus Bölling bonni kormányszóvivő nyilatkozata pedig azt érzékelteti, hogy a Fehér Ház zsarolása és szinte minden eszközt igénybe vevő nyomása távolról sem korlá­tozódik az Egyesült Államok területére. „A Német Szövet­ségi Köztársaság kormánya számára elképzelhetetlen a rész­vétel egy olyan olimpián, ahonnan az amerikaiak hiányoz­nak” — mondotta Bölling és minden megfigyelő egyetért ab­ban, hogy az „elképzelhetetlen” kifejezés mögött igen ko­moly washingtoni „megdolgozás” áll. Erre utal Schmidt kancellár szóhasználatának félreérthe­tetlen megváltozása. A bonni kormányfő nemrég még úgy fogalmazott, hogy a kormány „legfeljebb politikai tanácsot adhat” a sportolóknak, az amerikai olimpiai bizottság dön­tése után azonban már úgy nyilatkozott: „nem lát lehető­séget” nyugatnémet sportolók Moszkvába utazására. Az egyiptomi szervek azonnal csatlakoztak az amerikai döntéshez — Szadat jelenlegi helyzetében ez enyhén szólva nem volt meglepetés. Washington szempontjából a bojkott ege még sem felhőtlen. Bár a londoni sportminiszter „üdvö­zölte” az amerikai határozatot, a brit NOB elnöke már „csa­lódását” fejezte ki és emlékeztetett arra, hogy az angol olim­piai bizottság a kabinet szándéka ellenére részt akar venni a moszkvai játékokon. A sportért felelős francia miniszter megismételte, hogy Párizs „nem kíván beavatkozni a spor­tolók ügyébe és a döntést a francia olimpiai bizottságra bíz­za”. Nem <yolt egyértelmű a NATO-országok reagálása. Bár a kormányok a bojkottot alighanem támogatni fogják — ha lelkesedés nélkül is —, az olasz NOB vezetője „mélységes fájdalmát” nyilvánította, a dán NOB vezetője szerint „az amerikai döntés helyrehozhatatlan kárt okoz az olimpiai hagyománynak”. A portugál NOB elnöke kereken kijelen­tette: országa elhatározására „nem lesz hatással” a negatív amerikai döntés. A belga NOB elnöke is állást foglalt a Vészvétel mellett, de hangoztatta azt az aggályát, hogy az amerikai állásfoglalásnak „dominó-hatása” lehet. Az olimpiai eszme a béke és a népek barátsága jegyében fogant. Amikor az ókori Görö gország nyájas ligeteiben össze­mérték erejüket a sportoló fiatalok, a cél éppen az volt, hogy a harcmezők helyett a sportpályákon mérkőzzenek a nemzetek. Akik most Washingtonban gátlástalanul távolma­radásra kényszerítik az olimpiától nemcsak saját hazájuk, de más nemzetek sportolóit is, az emberiség egyik legne­mesebb hagyományának folyamatosságát veszélyeztetik. HARMAT ENDRE PANORÁMA TOKIÖ PEKING Űjabb sikereket ért el a Japán Kommunista Párt az időközi helyhatósági válasz­tásokon. A párt 9 jelöltje szerzett képviselői mandá­tumot Saitama, Fukuoka tar­tományok és Hokkaido szi­getének négy városában. PÁRIZS Kedden, a hajnali órák­ban egy robogó gépkocsiból páncélököllel három párizsi kormányépület ellen követ­tek el merényletet. Sebesü­lés nem történt; az anyagi kár viszont jelentős. Egy is­meretlen telefonáló később közölte, hogy az „Action Di- recte” nevű francia szélső­séges terrorszervezet követ­te el a három merényletet. Kedden Pekingben meg­kezdődtek a hivatalos párt­közi tárgyalások az Olasz Kommunista Párt és a Kínai Kommunista Párt képviselői között. Az olasz delegációt Enrico Berlinguer főtitkár, a kínai küldöttséget pedig Hu Jao-pang, a KKP KB titkár­ságának közelmúltban kine­vezett főtitkára vezeti. MADRID A II. spanyol köztársaság kikiáltásának 49. évforduló­járól kedden megemlékezé­seket tartottak * Spanyolor­szágban. A baszkföldi Pam- plonában a megemlékezés •spontán tüntetésbe csapott át, a tüntetők barikádokat emeltek, járműveket gyúj­tottak fel és összecsaptak a. rendőrökkel.

Next

/
Thumbnails
Contents