Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
In^PÜJSÄG 1980. március 9. KGST Eredmények és tervek Együttműködés az oktatásban Kuba sokféle módon nyújt segítséget afrikai partnerének, Tanzániának, a kétoldalú egyezmények alapján. A kubai egészségügyi szakembereknek köszönhető az egészségügyi oktatás megszervezése, a klinikai gyakorlat és a tudományos tevékenység ösztönzése is. A Mwimbili-i egészségügyi központban évről évre megrendezik a tudományos tanácskozást, amelyen kubai és tanzániai orvosok beszámolnak eredményeikről. Ha azelőtt komolyabb klinikai esetről volt szó, Kenyába vagy Nagy-Britanniába kellett küldeni a beteget. Mostanában azonban ebben a gyógyító központban is sikerrel végzik a különféle műtéteket. A kubai építési szakemberek nem kevésbé fontos szerepet játszanak a különböző jelentős objektumok gyors és kifogástalan minőségű megépítésénél. Működik már az a kubai tervezésű házgyár is, amely a további építkezések meggyorsítását segíti elő. Az oktatási módszerek tekintetében is van átadni való tapasztalat. Az úgynevezett Giron-típusú iskolákból a közelmúltban már a harmadik nyitotta meg kapuit. Ilyen működik Ifakaizaban, Rufuban és Kilósában. Az oktatási intézmények mindegyikében 500 diák tanul. Ezek az intézetek a közép- és a főiskola közötti iskola típusok, ahol a hallgatók a tanulás mellett dolgoznak, és munkájuk eredményéből maguk tartják el iskolájukat. Az önellátáson felül megtermelt terményt, állatot ér tékesítik. A tantermek és a tangazdaság között úgy osztják meg idejüket a diákok hogy az egyik csoport délelőtt dolgozik és délután ta nul, a másik csoport megfordítva. Az . 1976, illetve 1977 óta működő új típusú iskolák kiváló tanulmányi és termelési eredményekről adhatnak számot. íkeres év volt — így összegezhető a szocialista gazdasági közösséghez tartozó országok együttműködésének tavalyi mérlege. A KGST tagállamai 1979-ben is előreléptek a termelés szakosításában, az egymás közötti áru- szállítások bővítésében, a korszerű gazdasági kapcsolatok meghonosításában. A tanácskozások, a koordinációt szolgáló megbeszélések eredményeként tavaly is fontos döntések születtek a kereskedelmi-gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséről. Ezek biztosítják majd a 80-as években is a szocialista országok közösségének zavartalan fejlődését. TERVEGYEZTETÉS — ESZTENDŐKRE A tavalyi év döntő jelentőségű volt például a tervkoordinációs munkában. A tagállamok elvégezték a középtávú — a következő öt esztendőre szóló — népgazdasági tervek egyeztetését. Ezek jó alapot biztosítanak az egyes országoknak saját pragramjaik összeállításához. Uj vonás volt tavaly, hogy a középtávú programok kidolgozásával egyidejűleg egyes népgazdasági ágazatokban tízéves távlatokban is mérlegeltek, körvonalaztak elképzeléseket a tervezési, ipari, külkereskedelmi szakemberek. A korábbi esztendőkben ugyanis bebizonyosodott, hogy a szocialista országok adottságai, lehetőségei —• és a megváltozott körülmények is — megkövetelik a valóban hosszútávú programok elkészítését, a reálisan előrelátható teendők megtervezését. Erre az úttörő jellegű munkára az ipari' termelés szakosításában és kooperációjában került sor — kedvező eredményekkel. A hosszú távra együttműködést jelentő egyezmények kedvező keretet biztosítanak az egyes országoknak, hogy a világgazdaság várható fejleményeivel összhangban végrehajthassák a szükséges termelésszerkezeti változtatásokat. Nagy segítséget nyújtott a hosszútávú programok megalapozottabb kidolgozásához, hogy tavaly a KGST jubileumi ülésszakán újabb célprogramokat fogadtak el. így ma már az energetikában és a nyersanyagok termelésében, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a fogyasztási cikkek gyártásában, valamint a gépiparban van a tagországoknak 1990-ig szóló közös programja. KÖZÖS BERUHÁZÁSOK Tovább gyarapodott a szocialista országok befejezett közös beruházásainak száma. Tavaly adták át a Viny- nyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezetéket, amely megbízható összeköttetést teremt a Szovjetunió nyugati energiarendszere és a többi európai szocialista ország között. A távvezeték átadásával a világ egyik legnagyobb, összesen legalább 160 ezer megawatt teljesítményű vilamosenergiarendszere jött létre. A tervezésben és építésében szerzett tapasztalatokat a magyar vállalatok jól kamatoztathatják majd, hiszen egyre nagyobb az érdeklődés a távvezetékek létesítése iránt. A többi között bekapcsolódunk a KGST-energiagyűrű északi részének megépítésébe, amely a Szovjetunióból Lengyelországig továbbítja — hasonló teljesítményű vezetékkel — a villamosenergiát. A két rendszer pedig jó névjegyet adhat a más országokban való szerelésitervezési munkálatok elvégzéséhez. Ugyanezt elmondhatjuk az orenburgi gázvezeték építésének tapasztalatairól is. A csőkígyó 2750 kilométer hosszan az Orenburg környéki lelőhelyektől egészen a Szovjetunió nyugati határáig nyúlik. Teljesítő- képessége világviszonylatban is kiemelkedő: 30 millió köbméter földgáz évente. Erősödött a múlt évben a külkereskedelmi együttműködés is. Ez nemcsak az árucsere-forgalom dinamikus bővülésében mérhető le — ami a világgazdaság jelenlegi helyzetében minden résztvevő számára rendkívül fon-' tos volt —, hanem a kölcsönösen szállítót termékek körének bővülésében is. A tervezési, a külkereskedelmi és az ipari szakemberek folyamatos tanácskozásainak eredményeként egy sor olyan terméket sikerült „felfedezni”, amelyet korábban tőkés országokból vásároltak meg a KGST-országok, noha azokat a szocialista partnerek is gyártották. így a hagyományos árucsere-forgalmon belül nagyértékű és a termelés, valamint a fogyasztás szempontjából igen jelentős nyersanyagok, gépek, berendezések, mezőgazdasági cikkek cseréltek gazdát. Tovább fejlődött — az országok érdekeinek és a követelményeknek megfelelően — a pénzügyi elszámolások rendszere. Az egymás közötti árucsere-forgalomban erősödött az irányzat, hogy a’termékek árait a világpiaci árakhoz igazítsuk. Ezzel összhangban bővült a KGST közös valutájának, a transzferábilis rubelnek a szerepe, hatásköre. A kedvező eredmények elérésében nem kis szerepet játszott az sem, hogy 1979-ben is sok új szabvány, statisztikai fogalom egységesítésére került sor, amelyek bevezetése és következetes alkalmazása lehetővé teszi az együttműködés további elmélyítését. A JÖVŐ FELADATAI Az elmúlt év jó néhány sürgős megoldásra váró problémát is felvetett. Az egyik ilyen: még mindig lassan, olykor nehézkesen lépnek előre a KGST-országok a gyártmányszakosításban. Közös igény — és érdek is —, hogy mielőbb általánosan alkalmazható mérőszámokat dolgozzanak ki a szakemberek az eltérő árrendszerek és árszerkezetek miatti nehézségek áthidalására. Ezt a munkát sürgeti, hogy a szocialista országok érdekeltek a nemzetközi kapcsolatok bővítésében. A gyártmányszakosodás és a közös árrendszer fejlesztésével kiküszöbölhető lesz, hogy a KGST- országok kínálatai keresztezzék egymást a harmadik piacokon. A kedvező eredmények mellett sok javítani való van még a kooperáció, a tudományos-műszaki együttműködés területén is. Az eddig aláírt megállapodások — amelyeknek többsége igen sikeres a gyakorlatban — inkább kétoldalúak. Még kevés az igazán sokoldalú szerződés, ami pedig nagymértékben megkönnyíthetné az egyes országokban a termékszerkezet váltását, de egyúttal a szükséges import biztosítását is. következő időszakra ■ ; előretekintve tehát vannak megoldásra vá.. kérdések, feladatok, a melyek a korábbiaknál bonyolultabbak, nehezebbek lesznek. Az élteit 30 évben változtak a követelmények, változtak a feltételek és a módszerek. Egy azonban szilárdan állandó maradt: az együttműködés fejlesztésének szükségszerűsége. FARAGÓ ANDRÁS A Szovjetunió és az olajválság Néhány évvel ezelőtt a világsajtó vezércikkekben foglalkozott a témával. Az OPEC-országok Caracasban tartott értekezlete világszerte nagy érdeklődést váltott ki. Az emberi civilizáció egyre nagyobb mennyiségben használja fel az olajat, gazdaságilag azonban ez egyre jobban megterheli az országokat. Az elmúlt évben a világpiaci ár csaknem kétszeresére, 1970 óta több mint tízszeresére emelkedett. Az olajtermelés 20 év alatt megháromszorozódott, de a szakemberek véleménye szerint a források közeli kimerülésével lehet számolni. Mi tehát a teendő? Takarékoskodni kell — mondják a politikusok és a közgazdászok. Sem a felhasználók, sem a termelők számára nem létezik más alternatíva. Ugyanilyen fontos az új energiaforrások kutatása és feltárása. Természetesen felmerül a kérdés, hogy valójában mi is a helyzet a világ egyik legnagyobb olajtermelőjével, a Szovjetunióval? Jelenleg a Szovjetunió a föld egyetlen olyan iparilag fejlett országa, melynek gazdasága teljes mértékben hazai nyersanyag-forrásokon alapszik. Független a szénhidrogénfűtőanyagok importjától, sőt, ezen termékek egyik legnagyobb exportőre. Ennek ellenére az utóbbi években a Szovjetunióban is erőteljes takarékossági intézkedések léptek életbe. A tények alapján arra következtethetnénk, hogy az olajtartalékok kifogyóban vannak, ami az olaj lényeges drágulását vonja maga után. A valóságban azonban nem ez az igazság. Nemrégiben átfogó jelentést készítettek a szovjet gazdaság perspektíváiról. Az ország olajtermelése állandóan növekszik. Tavaly elérte az 585 millió tonnát, a tervek szerint idén mintegy 606 millió tonna lesz. Az elmúlt 15 évben gyorsabban növekedett a kitermelés üteme a Szovjetunióban, mint a világ többi országában átlagosan — a termelés megháromszorozódott. És a tartalékok? A szovjet olajbányászok nem osztják azok pesszimizmusát, akik mindennap az iparág hanyatlását várják. A mai napig a világon kitermelt összes olaj mintegy 55 milliárd tonnát tesz ki. A Bukarestben tartott X. olajkongresszuson felszólaló szakemberek véleménye szerint a föld mélyében még körülbelül 304 milliárd tonna kibányászható olaj van (a terminológia nem véletlen, a jelenlegi technológia mellett a készletek csak kétharmad részben hozzáférhetők.) 141 milliárd tonnát még nem tártak fel. A fel nem tárt tartalékok megoszlása a következő: USA 11, Közép-Kelet 19, Kanada, Latin-Amerika 25, SZU, Kína 50, összes többi területek 36 milliárd tonna. Mindazonáltal a Szovjetunió mégis takarékoskodik a Kőolajjal. Az ország nem importál olajat, ez azonban mégis drágul. Az okok nem a világpiaci változásokban, hanem a természeti feltételekben keresendők. A lelőhelyek jelentős része messze északon, illetve keleten, Szibéria nehezen elérhető területein található. A kemény sarkvidéki klíma, a mocsarak, a nehezen áthatolható tajgák nagyon megnehezítik a bányászatot. Nem véletlen, hogy a tyumenyi kőolaj- és földgázmezők feltárása az egyik legköltségésebb nemzetgazdasági program a Szovjetunióban. A kitermelés költségeinek növekedése miatt új gazdaságistratégiai irányvonal bevezetése vált szükségessé. Ami korábban kívánatos volt, az most szükségszerűvé vált. Az energia- rendszert úgy kell átalakítani, hogy különböző fajta “üzemanyagok felhasználása váljon lehetővé. Ezzel az olajfogyasztás is ésszerűbbé tehető. (Értelmetlen az olaj elégetése, hiszen megfelelő módszerekkel sokféle értékes anyag állítható elő belőle.) A Szovjetunió mintegy 200 billió köbméter földgázzal rendelkezik, amely körülbelül 200 milliárd tonna olajnak felel meg. A széntartalék (a világ összes készletének fele) több mint 7 billió tonnára becsülhető. A nagy szovjet folyók segítségével nyerhető vízenergia eléri a 300 millió kW-ot. Az ország energiatermelésében egyre fontosabb szerepet játszanak az atomerőművek: összteljesítményük néhány év múlva 100 millió kW körül lesz. Az olaj felhasználása az energia előállításában mintegy 45 százalékos (földgáz 25 százalékos, szén 26 százalékos.) Ennek 15—25 százalékos csökkentése a 80-as években megvalósítandó feladatok egyike. A Szovjetunió energetikai potenciáljában növekvő szerephez jut a szén-, az atom- és vízenergia, a földgáz ilyen irányú felhasználása terén nem lesz változás. A petróleumlámpától az atomreaktorig Bulgária villamosítása századunk legelején kezdődött. Akkor építették fel Szófiától nem messze, Pancserevoban az első vízierőművet. Sajnos, a következő negyvenöt évben alig történt előrelépés: egészen a második világháború végéig Bulgária villa- mosenergia-hálózata rendkívül gyengén fejlett maradt. 1944-bén az ország valamenynyi villamos erőművének összteljesítménye 131 megawattot, az éves villamos- energia-termelés 311 millió kilowattórát, míg az egy főre eső villamosenergiafelhasználás 45 kilowattórát tett ki. A második világhábrú befejezése után eltelt 35 év alatt a bolgár energiagazdálkodásban gyökeres változás Kozloduj atomerőmű ment végbe: a villamoserőművek teljesítménye 7518 megawattal, vagyis 57-szere- sére, az éves összvillamos- energia-felhasználás 35 305 millió kilowattórával, vagyis lÍ3-szorosára nőtt, az egy főre jutó villamosenergiafelhasználás pedig elérte a 3990 kilowattórát, másszóval majdnem 90-szeresére nőtt. Bulgária, amely a világháború előtt az utolsó előtti helyet foglalta el Európában, ma az egy főre eső villamos- energia-felhasználással megelőzi Magyarországot, Lengyelországot, Olaszországot és szorosan megközelíti Francia- országot. Az ország valamennyi energiaforrása egy egységes rendszerbe van kapcsolva. Elkészült a 220 kilovoltos, s a 400 kilovoltos távvezeték is. Bulgáriát 1967-ben kapcsolták be a KGST energia- rendszerébe. Villamos távvezeték köti össze Bulgáriát továbbá Jugoszláviával és Törökországgal és ezenkívül tervezik egy közös távvezeték építését Görögországgal is. A szocialista Bulgária energiagazdálkodását napjainkban a tervszerű és folyamatos fejlődés, a források maximális kihasználása és az atomenergia fokozott hasznosítása jellemzi. Erre szükség is van, hiszen az ország nem gazdag energiaforrásokban. A helyi lehetőségek maximális kihasználására szemléletes példa a Vosztocsno— Maricszki-medence szénrétegének kiaknázása. Ez az ország egyik legnagyobb lelőhelye, de az itt található szén elég gyenge minőségű. Ennek ellenére az utóbbi 10 —15 évben a medencében a szénkitermelés gyorsított ütemben fejlődött. Ma a medence a „Marica—Vosztok” energetikai komplexum bázisául szolgál. A kialakított három külszíni fejtés Európa legnagyobb bányái közé tartozik. Itt naponta mintegy 50 ezer tonna szenet bányásznak, ezt egy 500 és egy 600 megawatt teljesítményű hőerőműben hasznosítják. A „Marica—Vosztok” komplexum harmadik hőerőművének első két energiablokkját is üzembe helyezték, amelynek a teljesítménye az építkezés teljes befejezése után eléri a 840 megawattot. Emellett a komplexum részét képező bányákban korszerűsítést és bővítést is terveznek, s felépítik a negyedik hőerőművet, 1000 megawatt teljesítménnyel. öt 4vvel ezelőtt fektették le az alapokat a bolgár energetika legkorszerűbb területén. Az ország és a Balkán büszkesége az első atomerőmű, a „Kozloduj”, amelynek első egységét 1974. július 24- én helyezték üzembe. A következő év szeptemberében beindult a második egység is, így az erőmű kapacitása elérte a 880 megawattot. A „Kozloduj” jelenleg épülő újabb blokkját két-három év múlva fejezik be. Újabb egység üzembe helyezése
