Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-07 / 56. szám

1980. március 7. Képújság 5 A közoktatás kérdései Munkássá nevelés MSZMP Prof*m­__________ nyilatko­zata, amely húszéves távlat­ban tűzte elénk a legfonto­sabb teendőket, az iskola egész munkásságát érintő fel­adatok közül kiemelte: „El­sősorban a szakmunkáskép­zés színvonalát kell emelni. A magas színvonalú szak­munkásképzést a szocialista társadalomban nem csupán a munkaerő utánpótlása igényli, hanem a munkásosz­tály vezető szerepének érvé­nyesülése is megköveteli.” A XII. kongresszus irány­elvei ezt a feladatot megerő­sítik. Elsőbbség illeti tehát a következő szakaszban is a szakmunkásképzést. A szak­munkásképző iskolák oktatá­si rendszerünk szerves részét képezik és jelentős szerepet töltenek be. Azok a diákok, akik ma szakmunkásképző iskoláinkban tanulnak, né­hány év múlva a megye ipari, mezőgazdasági üzemei­ben, a kereskedelemben és a vendéglátóipar vállalatainál, a közlekedésben, az egész­ségügyi intézményekben dolgoznak majd. Abban, hogy milyen szak­mai tudással és milyen sze­mélyiségvonásokkal lépnek ki az életbe, fontos szerepe van az iskolának. A munkás­emberré nevelés, a munkás­életmódra való felkészítés bonyolult folyamatában azonban meghatározó szere­pe van az üzemnek, a mun­kahelynek, az ifjúsági és a szakszervezeti mozgalomnak is. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksé­ge a képzés és a nevelés ta­pasztalatai alapján azokat az utakat keresi, amelyek színvonalasabbá tehetik mind a szakmai képzést, mind a munkássá nevelés folyama­tát. Az oktatáspolitikai határo­zat végrehajtása során je­lentősen javultak a szakmun­kásképzés tárgyi és személyi feltételei. A következő idő­szakban is tervszerű és fo­lyamatos fejlesztéssel számol­hatunk. (Uj iskolák, tanmű­helyek, tornatermek.) Gondot jelent azonban a pályairányí­tás és pályaválasztás arány­talansága, a beiskolázott ta­nulók egy részénél az elő­képzettség alacsony szintje, a végzettek neveltségében, po­litikai tájékozottságában je­lentkező számos hiányosság. A pályaválasztásban az a legnagyobb gond, hogy a je­lentkezők nagy többsége au­tószerelő, szobafestő, mező- gazdasági gépész, fodrász sze­retne lenni, és alig akad je­lentkező fűtésszerelői, ács­állványozói, szerszámkészítői és kertész szakmára. Azt kellene elérni, hogy a je­lentkező tanulók egyéni al­kalmasságuk, a megye szak­munkás-szükséglete, és a várható elhelyezkedés lehető­sége szerint választanának szakmát. Az előzetes ^kozó­______________ das azt b izonyítja, hogy az ipari és mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákban még bőven lenne lehetőség a felvétel­re. Ehhez azonban az általá­nos iskolák és a pályaválasz­tási intézet tevékenysége nem elegendő. Az ifjúsági mozgalom és a szakszerve­zetek ezen a téren sokat se­gíthetnének. Ugyanis az a tapasztalat, hogy közfelfogá­sunk egyoldalúan túlértékeli a szellemi és adminisztratív munkaterületeket. Közérdekű és nagyon lényeges feladat a termelőmunka becsületének fokozása. A másik nagy probléma a jelentkező tanulók egy részé­nek alacsony szintű előkép­zettsége. Ezeknél a tanulók­nál a szakképzés során fel­használható tudás nagyon ke­vés. Az alapvető készségek­ben való járatlanság pedig nagy mértékben hátráltatja a szakmai ismeretek elsajátí­tását, pedig egyre inkább tu­domásul kell venni, hogy a jövő szakmunkásának nem­csak egy-egy szakma rutin­fogásait kell elsajátítania, hanem alapvető elméleti is­meretekkel is rendelkeznie kell. Ezek nélkül képtelen lesz a technika és technoló­gia fejlődését követni. A harmadik nagy gond, ami az előzőkből következik, a nagyfokú lemorzsolódás. A képzési ciklus során lemor­zsolódók száma megközelíti a húsz százalékot. Ez egy­részt a tanulóknál jelent tö­rést, kudarcot (később vé­geznek, elkallódnak), más­részt pedig egyes szakmák­ban utánpótlási nehézségek­hez vezethet. A végzős szakmunkások döntő többsége a termelés jelen követelményeinek meg­felelő szakmai képzettséggel lép ki az iskolákból. Szakmai felkészültségük nem azonos színvonalú minden szakmá­ban és esetenként az iskolák között is van különbség. Az alapokkal azonban vala­mennyien rendelkeznek. A tanulók politikai nevelését, a munkáséletre való felkészíté­sét nagy felelősséggel végzik az iskolák, üzemek, a KISZ- és a szakszervezetek. Ered­mények is születtek, de nem lehetünk elégedettek. Sok­kal nagyobb együttműködés­re lesz szükség a jövőben és feltétlenül erősíteni kell a szakszerveztek szerepét. Ezt a célt szolgálta, hogy az el­múlt hónapokban létrejöttek a szakmunkástanulók szak- szervezeti csoportjai és a me­gye szakmai bizottságai meg­felelő aktivitással vettek részt a szervező munkában. Ez az érdekképviseleti és ér­dekvédelmi tevékenység fel­tétlenül kedvező hatással lesz a tanulók munkássá ne­velésének folyamatára. A szakszervezetije ajánlásaival és azok követke­zetes megvalósításával kí­vánja szolgálni fontos társa­dalompolitikai feladatát, a szakmunkástanulók munkás­hivatásra való nevelését és az üzemi bizottságok révén a fiatalok munkahelyi be­illeszkedését. KEDVES HENRIK Dedikált versesfüzet Amikor kinyílt a kis, ros­kadozó ház rozoga ajtaja, biztos voltam benne, hogy a néni összetéveszt valakivel. — Tessék csak beljebb. Be a szobába. Úgy örülök, hogy eljött. Igazán nagyon jó. Legalább beszélgetünk. Ide, nem, ide üljön, vagy itt ké­nyelmesebb! — s tiszta tö­rülközővel borítja le a ko­pottas ülőalkalmatosságot. Végre kinyögöm: ki va­gyok és mi járatban. Hogy arról szeretnék hallani, mióta ír verseket, s kinek szánja azokat. A 75 esztendős Sipos Her­mina néni öröme változat­lan. Sietős mozdulatokkal rendet teremt. Fut ide, fut oda, nem tudja, mivel jár­jon vendége kedvében. Mert senkivel nem tévesz­tett össze. Egyszerűen én voltam „a vendég”, akire ő mindig áhítozik, akit mindig vár. A szoba sarkában karton­doboz. Benne egy tyúk sze­mezget. — Vettem. Tudja, ha vá­ratlanul jönne vendégem ne kelljen húsért szaladgálnom — közben előszedi és sorra mutatja a rajzait, a temér­dek füzetecskét, amibe ver­seit írogatja, rajzolja a szem­beni óvoda apró emberkéit, olvassa a róluk szóló verse­ket. — Ha bemegyek a tanács­ra a segélyemért, ott szok­tam felolvasni belőlük. — Őseim 1738-ban teleped­tek le itt Simontornyán — mondja és tekintetemet kö­vetve a falon árválkodó haj­dani virágkosár maradvá­nyaira néz. — Édesanyámnak hozták a tanácsiak századik születés­napjára. Szegény, tavaly halt meg. Százhárom éves volt. Azóta egyedül él Hermina néni, s mindig vár valakit. Néha a gyárból, vagy a ktsz- ből meglátogatja egy-egy brigád. — Búcsúzóul adok vala­mit — mondja, és reszkető kézzel dedikálja 1943-ban ki­adott és jócskán megsárgult kis versesfüzetét. —vhm— Munkásőrnők Kocsis Sándorné Munkásőregységünkben hasznos, a férfiakéval egyen­értékű szolgálati tevékeny­séget fejtenek ki a munkásőr- nők. Talán rendhagyó, hogy testületünk életéből most e kérdéssel foglalkozom, de azért teszem, mert rászolgál­tak az elismerésre, a dicsérő szavakra. 1975-től kezdődően a mun- kásőrélet szélesebb körű be­mutatása és a hatékonyabb szervező munka folytán több nő is kérte felvételét testüle­tünkbe. Néhányan közülük személyes példájukkal már az előképzés idején is iga­zolták, hogy alkalmasak munkásőri szolgálatra, köny- nyen elviselik a szolgálati igénybevételeket. Az első jelentkezők 1975- ben kérték felvételüket a testületbe. Meg kell monda­ni, még a régebbi munkás­őrök közül is többen fenn­tartással fogadták őket. Az volt a vélemény, hogy fizi­kai adottságuk nem teszi le­hetővé, hogy itt több éven át megállják helyüket. Nos, a kétkedőkre már az első je­lentkezők rácáfoltak. 1975 nyarán az előképzős alegysé­gek részére éles lőgyakorla- tot tartottunk Simontornyán. Ott álltam a tüzelési szektor mögött, és figyeltem a lő- gyakorlat lefolyását. Kicsit magam is drukkoltam, ami­kor Kocsis Sándorné, gyönki fiatalasszony került sorra. A céltáblák előtt a szabá­lyoknak megfelelően kezelte fegyverét és próbalövései rendre mind találtak. Érté­kelt lőeredményei pedig mindannyiunkat ámulatba ejtettek. *' Az előírt távolságból gép­pisztolyának minden lövedé­ke a 10-es körbe fúródott. Mi, akik a fegyveres testüle­teknél teljesítünk szolgála­tot, tudjuk, hogy a kiváló találatok milyen sikerél­ményt jelentenek számunk­ra. Miután gratuláltam Ko- csisnénak a sikerhez, láttam, hogy ő is nagyon örül első győzelmének. Sajtos Mihályné Simon Margit Végh Jánosné A munkásőrnők szorgalma, pontossága példamutató. Bármilyen szolgálati felada­tot kapnak, szívesen vállal­ják és pontosan teljesítik. Nem kérnek és nem várnak el könnyítéseket. Élés lő- gyakorlatokon, harcászati foglalkozásokon a munkásőr- felszereléseket éppen úgy vi­selik, mint a férfiak. Pedig tegyük hozzá, az ő kezük Tarnóczy Rózsa gyengébb a fegyver szétsze­déséhez, nem teljesítettek ka­tonai szolgálatot, mint a fér­fiak, ezért nincs beidegző- dött mozdulat az alakiság­nál, szolgálatuk kezdetén még minimális katonai is­meretekkel sem rendelkez­nek. A munkásőrnők a politi­kát szolgálják fegyverrel, munkával, felvilágosító szó­val. Az ő szolgálatuk béké­ben is hasznos kiállás a munkáshatalom ügye mel­lett. Jó kedélyűek, mosolyuk, se­gítőkészségük az alegységek­ben kialakult jó kollektív szellem apró építőkövei. Sze­mélyes példát mutatnak ab­ban, hogy a közrend és köz- biztonság megőrzése, a szo­cialista haza védelmezése nemcsak „férfimunka”. Részt kérnek és részt vállalnak eb­ben a nők is. A munkásőr­ségben helye van minden hazáját szerető, azért áldo­zatokra kész embernek, le­gyen az nő vagy férfi. Külön értékeljük, hogy lányok mel­lett1 gyermekes anyák is szol­gálnak nálunk, akik társa­dalmi munkájukat a háztar­tási munka, a gyermek ne­velése, gondozása mellett végzik. Közéletiségükben a mun­kásőrség csak az egyik ol­dal. Ott találjuk őket a párt- és KISZ-munka több terüle­tén. Vannak közöttük járási, községi pártbizottsági tagok, a Vöröskeresztben és a KISZ-ben dolgozók. Akad­nak, akik az ifjúság honvé­delmi nevelésével foglalkoz­nak. Munkásőrlányok, -asz- szonyok. Utánuknéznek a járókelők, ha egyenruhájuk­ban feltűnnek az utcán. Az alegységek munkásőrei kí­váncsiak, ha ők néznek a cél­táblákkal farkasszemet, ha ők következnek a gránát­dobó helyen: „Na, hogy sze­repelnek a lányok?” LUKÁCS SÁNDOR járási parancsnok Nemcsak fejtik, készítik is a rejtvényt — A rejtvény fejtők klub. ját keresem... — Rejtvényt fejteni min. denki tud, több-'kevesebb si_ kernel. Mi rejtvénykedvelők vagyunk, akik nemcsak fej­tünk, hanem készítünk is különféle feladványokat. * ■A beszélgetés a szekszárdi megyei művelődési központ­ban h'angzott el, s a klub ve­zetője, Vereczkei Ferenc tét. te pontosabbá a kis közös­ségről előzetesen alkotott ké­pet. Előzőleg csupán annyit tudtunk, hogy országos 'hír­névnek örvend e rejtjvény- fejtők — bocsánat, rejtvény- kedvelők — klubja. így van ez? Nos, informá­ciónk ez esetben sem teljes. Ugyanis országhatárainkon túl is ismerik a szekszárdi klubot. — Hogyan kezdődött? — 1969-ben alakult meg a klub,, s azóta jó kapcsolatot tartunk fenn a Füles szer­kesztőségével — mondja Ve­reczkei Ferenc. — Jelen vol­tunk a népszerű rejtvényúj­ság 19 megye számára ren­dezett versenyén, majd egy évvel később sikeres, 10 for­dulós pályázatot közölt munkáinkból a Tolnia megyei Népújság. Az elmúlt tíz esz­tendőben minden versenyen részt vettünk, haladón és mesterfokún egyaránt. 1976. ban és 1978-ban négytagú csapatunk országos mester­fokú bajnok lett, tavaly pe­dig a második helyet sze­rezte meg. •Egy férfi és egy nő érke­zik. Mint. kiderül', házaspár. Rutkai Lajos és felesége az alapító tagok közé tartozik. — Mi a sikerük titka? — A már meglévő tudás­anyag állandó, játékos fej­lesztése. Minden versenyre külön készülünk. Dombod­ban is voltunk egyhetes ed­zésen, s ekkor naponta 6 igen nehéz feladványt kellett mindenkinek megfejtenie. Aztán értékei tűk, hogy ki mit nem tudott. Házi baj­nokságaink is vannak. Oly­kor elővesszük valamelyik lexikont, elmondjuk a meg­határozást és azt, - hogy a megfejtés hány betűből áll. Aki tudja, nyolc pontot kap. Ezután megadunk egy betűt a megfejtésből, de a válasz már csak hét pontot ér, és így tovább. — Csak keresztrejtvények­kel foglalkoznak? — Nem. Anagrammás és sok más, logikai készséget fejlesztő feladvánnyal is. Igen' fontos a kombinációs képesség növelése. ■Hét nő és tizenegy férfi alkotja a klubot. Most több fronton is helyt kell állniuk. Vezetőjük — miközben az eddig nyert különféle kupá. kát, díjakat mutatja —, így beszél erről: — A Füles Kupában 24 csapat indult az idén, s ed­dig a legjobb hat közé ju­tottunk el. Március 8-án re­mélhetőleg ismét helytál- lunk, de közben foglalko. zflnk a néhány éve létrejött nemzetközi kapcsolataink, kai is. Jártunk Bmóban ver­senyen, jugoszlávok négyszer voltak nálunk, tavaly len­gyeleket láttunk vendégül^ s az idén nyáron első ízben kerül sor hármas nemzetközi találkozóra. Ezen ott lesz­nek a lengyelek és a csehek legjobbjai is, s a magyar színeket pedig mi, szekszár­diak képviseljük. — Saját készítésű rejtvé­nyeik hol jelennek meg? — Elsősorban a Fülesben, E hetilap legjobb rejtvény­készítői közé tartozik például Winkler György Knasznay Ferenc és Kispál József, akik klubunk tagjai. De vissza­térve a fejtésre és a felké­szülésre: sok rejtvényt meg­oldunk és beküldünk, s a nyereménykönyveket a már említett házi versenyeken le­het véglegesen megnyerni. Vereczkei Ferencnek már gyerekkorában hobbija volt a kép- és 'betűrejtvényfejtés, ami, hasznos, jó szórakozás. Egy-egy versenyen részt venni pedig a klub tagjainak véleménye szerint igen nagy élmény. Brnóban például megnézték a csehszlovák or­szágos bajnokságot, s meg­tudták: ott kéthetente meg­jelenő újságuk van a klu­boknak, s a fejtőket, illetve feladványkészítőket a sak­kozóikhoz hasonlóan minősí­tik. * Ahogy esteledik, egyre tó-j klubtag érkezik a mű­velődési központba. Lehet, hogy köztük van egy leendő aranytollas is? Mert mint egy nemzetközi tanácskozá­son legutóbb elhatározták, minden szocialista ország­ban, ahol rejtvényújság je­lenik meg, ezentúl jelképe­sen aranytollat kap majd az év legjobb keresztrejtvény- szerkesztője. VITASZEK ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents