Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
a Képújság 1980. március 4. Moziban Asszony fé nélkül Hogyan éri el Paul Ma- zursky, hogy már az első percekben megszűnünk külső szemlélők lenni, belekerü. lünk filmjébe, és jól érezzük magunkat benné? Azt hí. szem, elsősorban úgy, hogy olyannak mutatja a világot, amilyennek kiegyensúlyozott állapotunkban szoktuk látni: színei derűsek, árnyai élvi- seihetőek, egyszóval lakható. Persze, ez azért ugyanaz a világ, amelyből fáradt, kiborult időszak a inkfoan menekülnénk, mert mocskosnak és sötétnek érzékeljük. A kérdés az, hogy jogos-e kizáró, lag az utóbbi látásmódot reá. listának tekinteni? A történet kezdetén együtt kocogó a munkába indulás előtt még rendelkezésükre álló félórácskát is szeretkezésre ki. használó, kissé bolondos, de nagyon rokonszenves pár, a kispolgári normáknak is megfelelő viselkedésű kamaszlányával együtt, ugyanis már-már az id ill barkácsol ás gyanújába keveri a rendezőt. Megnyugtatásul: hamarosan. kiderül, hogy az ő világa sem konfliktusmentes, csak. hogy egy elviselhető világ tragédiái is elviselhetőek. És nem is különösebbek, mindenkor és mindenhol naponta ismétlődnek. Pletyka közben sem vesztegetnek rá két percnél többet sehol: — Hallottad? Bri'káék tizenhat év után válnak. Mar. tin, egyszerűen bejelentette, hogy mást szeret, persze fiatalabbat. — Szörnyű! De nem féltem Erikát, majd megvigasztaló- dik hamarosan. — Igen, igen, de ott van a lányuk, a legrosszabb kor. ban... stb. stb. Regényben, színpadon film - ben, ezerszer feldolgozott história, mi újat lehet még kihozni belőle? Újat tulajdonképpen nem, de másféleképpen igen.. Például játékosan, mint Ma- zursky teszi. Játékosaik a párbeszédek a borsos be. mondásokkal együtt. Briika három barátnője a görög (tragédiák kórusának játékos megfelelőjeként bukkan fel - újra, hogy a maga módján értelmezze a történteket. Ját. számi engedi, — e szó valamennyi értelmében, — női főszereplőjét. Jill Glay- burgh-t. Ö tud élni e lehető, séigigel, ezért elhisszük, hogy nem szerepet játszik, hanem vele történik minden. Játszik a nézőivel iS', akt talán, nem a bemutatott befejezésre számit. A játékosság most jobban meg is óvja Paul Mazursky filmjét az érzelgősség csap. dóitól, mint a korábban bemutatott másik kettőt, a Szerelmes Biomét és a Macskás öregünk Ugyanakkor — sza. vakban is — az érzelmek őszinte elfogássára és átélésére biztat, legyen az szeretet, gyűlölet, utálat vagy szégyen. Ágyjeleneteít pedig akár a néhány éve még oly divatos „érzelemmentes szex” ellenpropagandájaként is fel. fogihatj.uk. Az Asszony férj nélkül bizonyosan nem kerül az örökértékű művészeti alkotások lajstromába. De ugyanígy bi. zomyos, hogy a megnézésre fordított két óra nem elveszett idő. Ez a film olyan szórakozás. amely elé semmi, képpen nem tehető az „üres” jelző. CSONTOS KÁROLY A szekszárdi Nagyvilág mozi újra műsorára tűzte A választ csak a szél ismeri című NSZK—francia bűngyi filmet Láttuk-hallottuk Tolna megyéről Brazília térképén még alighanem akadnak, de Magyarországén nincsenek fehér foltok. Tolna megye se az, noha jó ideig divat volt panaszolni „ismeretlenségünket”. Mellékesen szólva én az ilyesfajta ismeretlenségben nem hiszek. Van valami Nagykörútról származó íze, ahonnan nézve elképzelhető, hogy egyesek számára Szatmár megye Belső-Szibéria, Békés azonos Botswanával, Tolna pedig a Fidzsi-szigetekkel. Az elmúlt hét szép számú ellenpéldával szolgált. Kezdte a rádió, mely „öt év a harmincötből” gyűjtőcím alatt adott Ízelítőt megyénkből. Folytatta a televízió, a 168 óra, hogy a fővárosi lapokról ne is beszéljünk. Minderre nemcsak a megyei pártértekezlet szolgáltatott okot, vagy ha igen, úgy az ok eléggé közvetett volt. Az „öt év a harmincötből” egy sorozat része volt, melynek második tagjaként Borsod bemutatása következett. Sorozatokról befejezésük előtt bajos nyilatkozni. Úgy hírlik — és ez természetes is —, hogy a ránk vonatkozó rész készítői tízszeres „rátartással’-' dolgoztak, így nem lehetetlen, hogy van olyan tartalékuk, melyre majd sort kerítenek egyszer. Mondjuk így, hogy „bemutatásunkban” kiemelkedően szép szerepet játszott viszont a televízió pécsi stúdiója. Németh Nóra „idegenvezetésével” szombaton invitálták irodalmi barangolásra megyénkbe az érdeklődőket Hosszú évekkel ezelőtt Vargha Balázs állított össze egy kis könyvet, mely ilyen szempontból feltérképezte az ország minden települését. Nem tudni, hogy a szerkesztő Bükkösdi László merített-e egyáltalán ebből, de ha igen, rendkívül ügyesen tette. A két közreműködő egyike Csányi László kollégánk volt, aki Vörösmarty nyomában vezetett, de sor került Garayra. Babitsra, Petőfire, Illyésre és a gyermekmesék már-már élő „klasszikusává” vált Lázár Ervinre is. 25 percet bajos lett volna okosabban beosztani, élvezetesebben az ismeretterjesztés szolgálatába állítani, mint ahogyan ez ebben az esetben történt. összegezve az összegezendőket, nincs okunk panaszra. Természetesen a meglepődésre sem. Azon, hogy Tolna megyéből van mit megmutatni ország-világnak, egész biztos, hogy legkevésbé a Tolna megyeiek csodálkoznak. ORDAS IVÄN Könyv Egy furcsa altábornagy Ilyen statisztikát ugyan aligha készített bárki is, de nem hiszem, hogy valaha akadt volna a honvédségnek olyan altábornagya, aki anyanyelvén kívül latinul, németül, szerbül, olaszul, franciául, angolul írt, olvasott és beszélt, (nem ennek ellenére, hanem) mindemellett kitűnő tiszt volt, ismert dinnyenemesítő, malomipari szakember, nemzetgazda és már alezredes korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ezt a ma sem akármekkora megtiszteltetést nem kisebb ember ajánlásának köszönhette, mint Gróf Széchenyi István. A bajai születésű Mészáros Lázárról van szó, az első magyar hadügyminiszterről, akinek akadémiai székfoglaló értekezését a közelmúltban jelentette meg nagyon szerencsés kézzel, szép kiállításban és olcsón (10 forint) a Zrínyi Katonai Kiadó. A hasonmás kiadvány pompásan olvasható és érdemes is elolvasni. A mű címe: „A katonaságról”. Első részében a szerző, a hivatásos katona keményen elítéli „az öldöklő szerek, s eszközök végtelenigi szaporítását” és magát a háborút „ezen ész előtti szörnyeteget.” A háború szükséges rossz, elvetendő a mondás, hogy „Ha békét akarsz, készülj a háborúra” ehelyett Fourier-ét kellene követni: „Ha békét akarsz, készülj a békére.” Mindezt egy katonái kiképzésével állandóan foglalkozó tiszt írja, ami a maga korában szentségtörés lehetett. Mészáros kárhoztatta a kegyetlen drillt, az öncélú fegyelmet és olyan kiképzést követelt, mely „a háborúban elő nem forduló fegyverfogásokat, mozdulatokat vagy egészen mellőzhetné, vagy a javíthatókat egyszerűsíthetné. vagy pedig újakkal és gyakorlatiabbakkal felcserélhetné." Felháborodik azon a korabeli felfogáson, hogy ha valaki „Semmire sem jó, legyen katona”. Ehelyett azt vallja, hogy jó általános közoktatás esetén a leendő „katona is jobbá, míveltebbé tétetvén”, jobban meg is állja majd a helyét. Ideje „az emberiséget alázó büntetéseknek véget vetni”. (Botbüntetés, vesszőfutás.) Az engedelmességet ugyanis ki lehet csikarni, de a bizalmat nem. Mészáros minden tiszteletet megérdemlő elveit a császári hadseregben nem lehetett, a rövid életű 48-as honvédseregben nem volt idő megvalósítani. Maga Mészáros halálig hű volt eszméihez. Emigrációba ment, tá- vollétében ítélték halálra. Angliában halt meg, 1858- ban, 62 éves korában. Akadémiai értekezéséhez Ács Tibor írt élvezetes előszót és ő állította össze a nélkülözhetetlen jegyzeteket is. (ordas) Színházi esték n tanítónő Bródy Sándor neve egybeforrt a magyar naturalizmussal, pedig több benne a romantikus elem: kiélezett helyzetekben végletes jellemek csapnak össze, £ buknak el életük nagy fordulópontján. Valószínűleg ő is azok közé tartozik, akiknek hatása nagyobb volt, mint irodalmi jelentősége, művei inkább a lehetőséget jelentik, s egyformán tanult tőle Móricz és Szomory, vagy Molnár Ferenc, s hatással volt Adyra is. Mégis, mintha valami befejezetlenség lenne műveiben, a jellemek túlrajzoltak, a szituációk mesterkéltek, s folyvást azt érezzük, hogy önmaga színvonala alatt marad, mert szándék és mű alig fedi egymást. Vitathatatlanul leghatásosabb és legerőteljesebb drámája A tanítónő, ami 1908-ban bemutatóján valóban drámai erővel hatott, hisz leplezetlenül mutatta be a kort, s azt is, hogy ennek a züllött úri os ztálynak nem lehet szerepe a jövő alakításában. De bármennyire is világosan látta Bródy a kor ellentmondásait, a téma őt is zavarba hozta, s a darabhoz két befejezést is csinált, az egyikben a házasság boldogságába vezeti a garázda gazdafiút és a tanítónőt, a másikban a tanítónő nemet mond szerelmes lovagjának A felszabadulás óta csak ezt a változatot játsszák, de legyünk őszinték, nem volt alaptalan Bródy tétovázása. Tóth Flóra amolyan szuper-tanítónő, aki szép, okos és haladó, s természetes, hogy amikor megjelenik a kis faluban, megbolydulnak a lelkek, bár őt csak a pedagógia érdekli, s nemes feladata. Éppen ezért sajnálkozva nézi. hogy a pap éppúgy beleszeret, mint a nagygazda fia, s az is természetes, hogy a visszautasított pap bosszút forral, a gazdafiú pedig szakít garázda életmódjával, s arra is hajlandó lenne, hogy tengernyi pénzét jóra fordítsa, például arra, hogy a falusi gyerekek rendes, korszerű iskolában tanulhassanak ezentúl. Flóra tanítónő dilemmája most már az, hogy pedagógiai céljai érdekében belépjen-e a gőgös nagygazda családba, a mit az is indokolna, hogy közben valóban beleszeretett kitartó lovagjába. Flóra tanító néniben azonban az önérzet győz, s hátat fordít lovagjának, a gazdag házasságnak, de annak is, hogy új iskolája legyen a falunak. S itt azért mi is elbizonytalanodunk: ilyen körülmények között, biztos, hogy helyesen cselekszik? Petrik József rendezése ezt igyekszik sugallni, azzal is, hogy a magabiztos és fölényes tanítónő környezetét karikatúraszerűvé rajzolja, de egy kicsit karikatúra lesz a szerelmes lovagból is, aki esetenként olyan, mintha Karinthy paródiájából lépne elő, mint a megtért főúr. A nálunk ritkán látható Népszínház előadása korrekt Nem tartogat nagy meglepetéseket, az előadás kidolgozott, egyenletes, minden a helyén van, de nem is több ennél. Viszont az is igaz, hogy A tanítónő drámai változatának több mint három évtizedes hagyománya van, s a járt utat nem mindig érdemes elhagyni. Zubor Ágnes és Beregi Péter határozott és hatásos, de a többiekben sem kellett csalódnunk. Viszont szívesen vennénk, ha a Népszínház olyan előadását is elhozná, ahol nem ennyire kitaposott úton jár. CSÁNYI L. Tóvó napló A kocka el van vetve Ez a címe a pécsiek legújabb dokumentumfilmsorozatának, amelyben a szentesi gimnázium irodalmidrámai osztályának tanulói szerepelnek, azok, akiknek tananyagát speciális, kiegészítő tárgyakkal látták el. Mint mondják, olyan tantárgyakat választhatnak az általános művelésen belül, amelyek a művészetek széles' területeit ölelik fel. Mi, nézők, nemigen tudunk mit kezdeni velük, mert az operatőri munka gyenge, nem képes tisztán közeire svenkelni, rossz a hangminőség is, nagyon erősen kell figyelni az amúgyis gátlásos, bizonytalan válaszokra. Még a film végén sincs valami biztató csattanója, hogy lám, érdemes volt ide beiratkozni, hogy a tehetség és a szorgalom majd... stb. Hogy lehet-e tizennégy évesen erről az ígéretes jövőről dönteni, az már nem téma. A gyerekek beiratkoznak a nagy kaland osztályába. Félek, sokan fognak csalódni. A megszólaltatott szülők haboznak, finoman ellenkeznek. Az igazgató szerint a realitások talaján marad ez a hárminc gyerek (talán, ha kettő lesz színész), ők csak pályairányítást végeznek. Statisztálni viszont nem engedik őket, mivel helyük nem a periférián van... Bepillantunk egy mozgásgyakorlatra, amit bár ne vett volna fel a tv! Mert itt az ügyességi gyakorlatok után gyorsan le kell ülni és egy megkezdett verset befejezni. Hát ez éktelenre sikerült. József Attila legismertebb versét, amit már hatéves korában ismer a legtöbb gyerek, a Mamát csúfolták meg összevisszavaló átköltéssel. Továbbá; egy szerkesztési hiba. Miért kellett az országgal tudatni azt, hogy egy bizonyos csínytevés után, amikor a feldühödött tanár az igazgatóhoz küldte megrovásra a helytelenkedő gyereket, az igazgató csak mosolygott?... De volt pedagógiai baklövés is, az egyszerűség kedvéért illusztrálva. Az egymás iránti irigykedés hiányát kellett bizonyítani, felszólalásokkal. A tanár provokált, de sajnos épp a tehetség osztályozása, az irigység fullánkja szúrkálta őket. És a főpoén! A leghosszabban szerepeltetett lány, aki oly gyönyörűen ejtette a Móricz-versenyen a szavakat, hogy javakorabeli színészeink is megirigyelhetnék, nem került be ebbe az osztályba. Nem vették fel. Pedig édesanyja még a minisztériumba is elment. Mit csináljon? Ö egy általános osztályból nyeri a versenyeket. És biztosra veszem, hogy a Mamát is hibátlanul mondja... RUSKÖ N. JUDIT Kék fény Érthetően lázba hozta a közvéleményt a tavalyi budapesti rendőrgyilkosság, s magam is megnyuvással vettem tudomásul a napokban: kézre kerültek a tettesek, befejeződött a nyomozás. Az erről kiadott közlemény után került sor az egyébként is sikerműsornak nevezhető Kék fény legutóbbi adására, s szinte biztosak lehettünk abban, hogy még többet megtudhatunk az ügy részleteiről. Nem csalódtunk. Láttuk és hallottuk a gyilkosokat, akiknek „vezére” úgy nyilatkozott, hogy a bűntársakat nem kellett kipróbálnia, mert már mindegyik gyilkos volt... Ne kelljen többet szólnom erről! Inkább engedtessék meg az, hogy a közvéleményről beszéljek, amely mélységesen elítéli a bűncselekmények elkövetőit, s élénken reagál a Kék fényben elhangzó valamennyi körözésre, segítve a tettesek kézrekerítését. örvendetes tény ez, hiszen társadalmunk, állampolgáraink általános erkölcsi szemléletét tükrözi, azt a törekvést, hogy a bűnösök minél előbb elnyerjék méltó büntetésüket, hogy győzedelmeskedjen a jó a rosszon. A Kék fény legutóbbi adásakor is bebizonyosodott a tv-nézők segíteni akarása, de egy disszonancia megütötte a fülemet. A másik bemutatott ügy kapcsán, amelyben a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalatnál „a szabálytalanságokon kivirágzott bűnözésről” volt szó. A belső ellenőrzés mindent jelzett,' s mégsem tett jó darabig senki semmit. A megszólaltatott üzletvezető állását féltve mondta el, hogy mindenki tudott arról: felettesei szakszervezeti segély adásával akarják „rendezni” saját maguk és vendégeik evés-ivásáhak több ezer forintos számláját... A közvélemény Dél-Budán is jelen volt, noha viszonylag szűkebb körben, de hosszú ideig tétlenül. A Kék fény viszont a tv-nézők országos nyilvánosságát tájékoztatta az ügyről, s milliók reagáltak nyilvánvalóan elítélően a történtekre. VITASZEK ZOLTÁN Augusz-házi krónika Úgy hisszük — s ez bizonyság is egyben —, hogy lényegi színfolttal szegényedne városunk, ha lehúznánk szellemi étlapjáról az Augusz-házi hangversenysorozat egymásra következő alkalmait. Ez a sorozat immár jó hagyománnyá nőtte magát, ennél fogva szeretni, óvni kell; a szekszárdiaknak feltehetőleg nem szükséges különösebben bizonygatni: igazi Liszt-örökséget ápolnak kultuszában. A február 24-i „táblád ház” műsorkezdője Kékesi Mária volt Bach: E-dúr francia szvitjével. Játékának letisztult, kristályosán csillogó hangvétele azt argumentálta: Kékesi túljutott egy bizonyos határkőn, s hogy van mit várni tőle a jövőben, jól tudhatja, aki maga is fülta- nűja volt az est egyik legsikerültebb produkciójának: Beethoven: F-dúr szonátájának. Ágoston Anikó két ízben is bizonyította remek pianiszti- kus- és partneri képességeit: Kayser Györgyi melegen brummogó, szép ívekben gondolkodó Vivaldi-verseny- művének kísérőjeként, később, mint Chopin: b-moll scherzo-jának avatott megszólal tatója. A folytatás szép momentuma volt az elhangzó Lu- toslawsky-darab (három epigrammatikus tétel a Táncprelűdök-ből). Falussy Mária és Thész László érde-. me, hogy emberközelbe tudták hozni még a „vadmodern”, kortárs zenét is: segített ebben Falussy bársonyosan tónusos klarinéthangja és Thész megszokott biztonságú, simulékonyan alkalmazkodó kísérete. A gazdag vertikumot felölelő koncert zárószáma Chopin: f-moll fantáziája volt, Lányi Péter sikeres tolmácsolásában. DOBAl TAMÁS
