Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
1980. március 30. NÉPÚJSÁG 11 Szinte Gábor és Hencze Tamás művészete A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata két új érdekes kiadvánnyal lepte meg a magyar művészet kedvelőit. Népszerű sorozata, a Mai magyar művészet most jutott el ötvenbatodik kötetéig, melyben Szinte Gábor művészetét mutatja be Szíj Rezső. Szinte a mai magyar festészet élvonalában áll, Bernáth Aurél tanítványa volt. majd Firenzébe ikerült, s ott fejezte be tanulmányait. Első kiállítása is a firenzei Palazzo Strozziban volt, még 1958-ban, s ezt követően itthon és külföldön nagyon sok helyen bemutatta képeit. A valóság festője, nemesség és komolyság jellemzi, írja róla Szíj Rezső, s ez napjaink gyorsan változó képző- művészeti divatjai között tiszteletre méltó . erény. Szinte ki tudta alakítani saját világát, mely egyaránt táplálkozik olasz emlékeiből és az erdélyi táj ihletéséből, s egyformán jellemzi hiánytalan felkészültsége, forma- és színiérzékenysége. Míg Szinte művészete mindenkihez utat talál, kevésbé mondható el ez Hencze Tamásról, aki Szekszárdim született 1938-ban, de képein sem a tolnai táj, sem más vidék, sőt a valóság bármely eleme sem fedezhető fel. Hencze eljutott a végső partig, ami a művészetben egyáltalán elképzelhető, s az is kérdéses, hogy festőnek nevezhetjük-e, s képei ké- ' pek-e valóban. Hencze ugyanis nem fest, még az ecsetet is elvetette, hanem hengerrel dolgozik, s mint Hajdú István írja, szép tanulmányában, „ennek a ma- nír adta személyiséget kizáró, steril eszköznek a révén Hencze olyan kepéket hoz létre, melyek minden elsődleges, a festőt a mű készítésekor jellemző érzelmi állapot- lenyomatot nélkülöznék”. Ez már bizony a minimal-art, melynek ipari jellege és eszköze nemcsak az érzelmi elemeket száműzi, de azt is, ami a legcsekélyebb mértékben is emlékeztetne a hagyományos értelemben vett művészetre. Nehéz ezt a tulajdonképpen semmibe vezető tudatos törekvést bármiképp is minősíteni, mert ezek a képek el- lennállnak minden esztétikai megfogalmazásnak, s csak arról lehet szó, hogy valaki elfogadja vagy elutasítja őket. A művészet mai útkeresésében azonban csaik helyeselni lehet, hogy a Képzőművészeti Alap kiadta Hajdú István szelíd iróniát sem nélkülöző tanulmányát, s Hencze legjellemzőbb alkotásaiból is bőségesen bemutat a kis kötet. Aki érdeklődik a mai magyar- művészet iránt, annak az ilyen szélsőséges törekvésekről is tudomást kell szereznie. Cs. L. Szeder Jánosné a gondnok: — Téesziroda volt benne, meg garázs traktoroknak. Aztán egy bognárműhely és egy lakás, amiben a juhász lakott. Mohainé: — Megértjük, a múzeum megérti, ha bontani kell. De a szövetkezetnek kötelessége lett volna szólni a múzeumnak. Legalább fényképfelvételéket készíthettünk volna a kúriáról. De most már késő. Szíven ütött a hír, és nagyon, nagyon sajnálom a történteket. Ismeretlen piramis Tizenkilenc éve kutatják — a két ország közötti egyezmény alapján — a prágai Károly Egyetem régészei az óegyiptomi civilizáció múltját Kairótól 30 kilométerre délnyugatra, az abusziri piramisok térségében, A közelmúltban egy, még felderítetlen területen kaptak engedélyt a kutatásra Abuszir déli részén. Itt a 12. csehszlovák expedíció látott munkához. Az ásatást dr. Miroslav Verner, , a prágai Egyiptológiai Intézet régésze vezeti. A kilenc tagú expedíció érdekes felfedezéseket tett. Kiástak egy eddig ismeretlen piramistemplomot a temetőpap lakhelyével. Az épület- komplexum az ötödik dinasztia korából való, tehát 4 és fél ezer éves. Az erősen megrongált leletek eredeti anyagot tartalmaznak, és ez lehetővé teszi, hogy az ötödik dinasztia keletkezésére vonatkozó eddigi feltételezéseket helyesbítsék. A piramistemplom levéltárából olyan papírusztöredékéket sikerült felszínre hozni, amelyek az ötödik és hatodik dinasztia korának gazdasági és politikai viszonyaira vetnek fényt. Valószínű, hogy a régészek az óegyiptomi kultúra egyik legrégebbi papíruszgyűjtemé- nyét találták meg. A leletek között szerepelnek rituális és használati tárgyak, óegyiptomi pecsétek lenyomatai stb. Az’ ásatások színhelyétől nem messze síremlékekre, úgynevezett masztabákra bukkantak: három óegyiptomi főúr temetkezési helyére. A masztabákban hieroglifákkal ellátott faszobrokat és cserépedényeket leltek. A masztaba jellegzetes csonka gúla alakú sírépítmény. Alatta 10—20 méter mélyen van elrejtve a tulajdonképpeni sírhely. A temetkezési hely közelében kultikus helyeket fedeztek fel: kápolnák, áldozati asztalok és medencék együttesét a 6. dinasztia korából. Szederné, a gondnok, kulcsokat zörget kezében, élőt-- tem siet, le a méhes félé. Közben szabadkozik; higy- gyem el, erről a romtelepről nem ő tehet, ő mindent megtesz, erejéből tellően azért a négyszáz forintért, amit a múzeumtól kap Petőfi egykori „boldogság szigetének”, a méhesnek rendben tartásáért. Évente meszeli, naponta söpri a csöppnyi lakot. Döbbent felháborodással kapaszkodik ujjúval egy, a falról lógó madzagba. sei. De a méhesben vetette papírra a Magyar nemes-t, és a Hegyen ülök című verset is. Sassék volt kúriája megszűnt, hírmondó sem maradt a házból. A Borjáéiról Lőrinc felé vezető úton, régi, a múlt 6zázad végén épült házon az emléktábla. „E házban élt 1845. szeptember 26. és október 7. között Petőfi Sándor.” A Béri Balogh Ádám Múzeum muzeológusai és még jó néhány hozzáértő véleménye szerint, abban az épületben, amelyen most az emléktábla van, sohasem lehetett Petőfi Sándor. Sassék kúriájának — korabeli kúriájának —, egyetlen bizonyítéka alig pár lépésnyire a romoktól, a méhesben a falon függ. Ott a rajz, alatta az írás: „Sassék kúriája”. Honti István: — Azon volt a szövetkezet, hogy mielőbb lebontassa a házat, mert élet- veszélyes volt mellette járni. Bármelyik pillanatban leszakadhatott volna. Még meg is könnyebbültünk a bontás után. — .És senki nem figyelmeztette önöket? — Mondtam már. Én itt születtem, itt élek már hosz- szú ideje, de erről most hallok először... Az elnök elv- társ pedig „csak” nyolc éve van a szövetkezetnél, aligha x.. Hogy a kis faluban, Borjúdon vagy Sárszentlőrincen, netán Kölesden . nem akadt ember, aki figyelmeztetett volna? Érthetetlen. A kúria halála nemcsak e három község kára, hanem megyénké és az országé is. 1 S legyen intő példa arra, hogy a még „lélegző” irodalmi hagyatékainkat őrizzük, féltsük és vigyázzuk. SÁRKÖZI JÄNOS Fotó: St—gk. — Itt, ezen a helyen függött Petőfi egykori csutorája. Amott a sarokban állt támlás széke. Ellopták, feltörték a méhes ajtaját és elrabolták. Lassan két éve, és semmi nyom. Téglahalam, rom, szemét. Ennyi ma a valamikori Sass- kúria. Renkecz József, a sár- szentlőrinci általános iskola igazgatója mondja: > — Vajon kinek árthatott az a ház? Kinek volt tüske a szemében? Egyáltalán tudták, hogy mit bontatnák le? Na- gyaron egy fa alatt csak éppen, hogy megpihent Petőfi, mégis. emléktábla hirdeti; ott járt. A megyében alig van irodalomtörténeti szempontból jelentős emlékhely. A borjáéi szerencsére van. Nemcsak a Sió-part parányi büszkesége a méhes, hanem Sassék kúriája is. Sass István jó barátja volt a költőnek. S éppen abban az időben érkezett Borjáéra Petőfi, amikor „legjobban összecsapott feje fölött a világ hulláma. Amikor legtöbbet szenvedett, gyötrődött. S ekkor, ebben a csendben, itt az eldugott falucskában, világraszóló költeménnyel ajándékozott meg bennünket. A négyökrös szekér című vers„Méhek s virágok kertednek lakói, Méhes, virágos kert legyen szíved: Ha nyílik benne szerelem virága, Barátságnak méhét is bevedd; Mert jól tudod: szép a virág; azonban Tavasszal él csak, és ez oly rövid." (Petőfi) mert közelebb esett az úthoz, s mert szebb volt a másik háznál. Az emberek így szokták meg, nehéz lett volna ezt megváltoztatni. De hiszen annyiszor szóltunk már a televízióban, rádióban, újságokban erről! Nemrégiben szerepelt a televízióban a borjádi méhes és akkor még állt a kúria. MŰVÉSZÉT hiszem, hogy ő tudott volna valamit is a borjádi kúriáról. Téglahalom, rom, szemét. Ennyi a valamikori Sass-kuria Ha szólt volna valaki? Mohainé Vendel Lucy mú- zeológus, majdnem elsírja magát a hír hallatán. — Az nem lehet, hogy senki se tudta, hogy a tábla csak azért van azon az épületen, A tábla csak azért van ezen az épületen, mert közelebb esett az úthoz és szebb volt a másiknál. A kúria, korabeli rajzon Szatmári Béla festménye Itt függött Petőfi csutorája Honti István,' a kölesdi Egyetértés Termelőszövetkezet főkönyvelője mondja: — — Mi megkaptunk mindenféle bontási engedélyt. A hivatalos szervektől. Máskülönben én most hallom először ezt az egészet. Ha korábban szólt volna valaki... HH M ozgásváltozatok egy témára
