Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
1980. március 30. NÉPÚJSÁG 5 > A nehéz emberek dicsérete Az úgynevezett nehéz emberek mellett állt ki kongresszusi felszólalásában Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. A gondolat nem egészen új, hiszen a költőtől is tudjuk, csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak akik mertek. Mégis nagyszerű dolog, hogy ilyen magas fórumon ennyire egyértelműen fogalmazódott meg: A „nehézemberség” dicsérendő tulajdonság, hiszen akik kiemelkedő munkájuk mellett kezdeményezéseikkel, önálló véleményükkel is segítik a közösség ügyét, nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnek. Mindennel és mindig fenntartás nélkül egyetértve, nem is lehet kiemelkedően dolgozni; a közösség ügyének szolgálata esetenként alkotó vitákat is kíván, az érvek és ellenérvek nyílt, megalkuvás nélküli összecsapását is feltételezi, a leghelyesebb megoldás érvényesülésének érdekében. Megalkuvásra persze — a dolog természeténél fogva — rendszerint nem a vezető, hanem a beosztott kényszerül. Ahol tehát nehéz emberekkel — helyes véleményük mellett, a hátrányokkal is dacolva, kitartó beosztottakkal — találkozunk, ott érdemes a „nehéz” vezetőket is megkeresni, és kérdőre vonni. Sokak szemében talán túlzónak tetszik ez a megfogalmazás, de a SZOT főtitkára nem hagy kétséget affelől, hogy pontosan így gondolta. Erre utal a következő megjegyzése: „... aki úgy utasít, hogy nincs tekintettel az emberi méltóságra, aki szolgának tekinti a beosztottját, aki lenézi, megalázza az embereket, annak kevés köee van a szocialijmus- ban kívánatos vezető típusához”. Másfelől az is nyilvánvaló, hogy attól a beosztottól, aki csakis a tehetsége és a munkája révén, derekát meg nem' hajlítva, indokolt ellenvetéseit soha le nem nyelve kíván érvényesülni — szóval az ilyen beosztottól több joggal remélhetjük: vezetőként is megőrzi e rokonszenves tulajdonságait, és beosztottjait valódi érdemeik szerint fogja értékelni; ez érdemek közé sorolva a szókimondást, az előre vivő bírálatot is. Ez nem csupán újságírói kitaláció, a SZOT-főtitkár gondolatmenetéből, sőt, a kongresszuson elhangzott felszólalásából szó szerint következik. Nyomatékosan ajánlja, hogy „a vezetővé válás folyamatában is azokat támogassuk, akik nem hízelgéssel, elvtelen egyetértéssel*, személyes érdekeiket szolgáló összeköttetések ápolásával építgetik karrierjüket, hanem azokat, akik munkájukban eredményesek, vitáznak, érvelnek, alkotnak”. Azt hiszem, könnyebb terepen folytathatjuk társadalmi céljaink megvalósítását, gyorsabb ütemben bővíthetjük a szocialista demokráciát, ha nem tévesztjük szem elől ezeket az összefüggéseket, ha jobban megbecsüljük a nehéz embereket. KÉRI TAMÁS Öntözni Jó a „régi öregekre” hallgatni, életapasztalatukra figyelve tanácsaikat mindennapi tennivalóinkban használni. Most azt mondják, hogy száraz évünk lesz. Bizonyítják a szekszárdi és tamási gazdák, hogy a csapadék amely az év eddigi napjain a földre hullott, nem éri el a múlt évi felét, és nem elég. Mert az ősz száraz volt. S a télen sem volt sok a hó, bár sokáig borította a földet. Az olvadás ripsz-ropsz megtörtént, s maradtak a földek kitéve a száraz szélnek. A növények, az ősziek, amelyeket porba vetettünk, szépen sorjáznak mindenütt, de mondják már a szakemberek — nemcsak az élettapasztalat, hanem a műszeres mérések alapján is —, hogy kevés a nedvesség a földnek. S félő, ha jönnek a tavaszi szikkasztó szeles napok, a szépnek indult búza-, rozs-, árpatáblákon sárgulni kezd a növény, s nem tudja hasznosítani a gondosan kiszórt fejtrágyát. Még a gyümölcsösök is megérzik ezt az időt. Ezért mondják: öntözzünk. Tolna megyében a statisztika szerint körülbelül tizenkétezer hektáron lehet öntözéses gazdálkodást folytatni, ehhez van elegendő felszerelés: alagcsövezés, vízkiemelő szivattyú, felső vezeték, szórófelszerelés. És víz is van. Még akkor is van, ha a királyszentistváni tározóból pillanatnyilag engedik a szennyet és ezért a Nádor és a Sió — sióagárdi szakaszán alul — napokig semmiféle vízhasznosításra nem alkalmas. A többi felszíni vizek — tározók — alkalmasak mezőgazdasági hasznosításra. Tehát lehet öntözni. Kérdés, hogy a statisztikában szereplő tizenkétezer hektár öntözhető terület valójában öntöz- hető-e? Nem öntözhető. Vízügyi szakemberek becslése szerint körülbelül 3,5—4 ezer hektárra juttatható ki víz, hasznosítani csak ekkora területet lehet. Miért? A válaszokért nem szükséges messzire menni, csak a közös gazdaságok géptárolóit keressük fel: rozsdás szivattyúk, amelyeknek motorjáról egyes álkatrészeket rég leszereltek, felhasználták más gépek javításához. A csövek állapota olyan, hogy használni nem lehet, a kötések- helyein csorbulások láthatók, nincsenek -meg a tömítések, a tömlők sárban fekszenek — persze, tisztelet a kivételnek! De a kivétel a tizenkétezer hektárból csak maximálisan négyezer hektár. Ez pedig igen kevés. Holott az elmúlt másfél évtizedben közel százmillió forintot költöttek a megyében az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére. Az öntözést el lehetne kezdeni — az AGROKER-telepeken rengeteg jó gép áll vevőre várva. — A gyepeket, réteket öntözni szükséges, hogy a szálas takarmány több legyen, s pótolja a szemes takarmányt — mert ez olcsóbb, még a területekre fordított gépi munka ellenére is. Szükséges néhány helyen a gabonatáblák öntözése is. Hiszen, mint fentebb mondottuk, rendkívül kevés csapadék hullott eddig, s amint a Magyar Mezőgazdaságban az időjárás várható alakulását bemutató térképen láthattuk, áprilisban csak egy-két nap lesz eső. S a május sem ígér jobbat, ott négy-öt napra jelzik a csapadékot. Május a kukorica kelésének, a répa sor- jázásának, a burgonya ültetésének ideje, s kezdődik a palántázás. A földnek víz kell. Van víz, van új berendezés a géptelepeken. Ezeket felújítani kell, s vásárolni újakat, hogy még idejében foghassanak e fontos mezőgazdasági munka mielőbbi folyamatos végzéséhez. A Sió menti öntözőfürt készen áll a szolgáltatásra. A vízhasználati jogot kérő gazdaságok ügyét azonnal intézik a hatóságok — tehát kézenfekvő a tennivaló: meg kell előzni, víz kijuttatásával a várható szárazabb tavaszi hetek káros hatását. Saját kárunkon is tanulhatunk: tavaly, a májusban kezdődött kánikula a hathetes szárazság, mázsákkal csökkentette még a legjobban gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben is a búza terméshozamát. Tehát van mód az öntözésre, a csoportoknak éppen úgy jól felfogott érdeke, mint a mező- gazdasági üzemek vezetőinek. Ügy tudjuk, a megyében felülvizsgálják, hogy miért csak tizenkétezer hektáron — illetőleg négyezer hektáron ténylegesen —, folytatunk öntözést. A megyében legalább ötvenezer hektárra lehetne kiterjeszteni a rendszeres vagy a szezon jellegű öntözést. Akkor több lenne a széna, a répa, a búza, a kukorica — több lehetne! PÁLKOVÁCS JENŐ Képek Az építők székházából Keserű Jánosné és K. Papp József, a Tolna megyei küldöttek sorában Eszmecsere a szünetben. Jobbról Varga Imre, a szekszárdi Prométheusz-szobor alkotója. 1980 március 24-27 Pillanatfelvétel a tanácskozóteremből Kádár János összefoglalja a vitát Veteránok a Központi Bizottság első titkárával Űttörők köszöntik a kongresszust. Mikó László és MTI-fotó felvételei
