Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYÉI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 76. szám. ÄRA: 1,60 Ft 1980. .március 30., vasárnap Mai számunkból SZAKCSI VÁLTOZÁSOK (3. old.) A NEHÉZ EMBEREK DICSÉRETE (5. old.) OTT LESZNEK A DÍSZSZEMLÉN (7. old.) EGY KÚRIA HALÁLA (11. old.) VÁNDORÚTRA INDULUNK... (4. old.) Egységben, a kipróbált Befejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, nyilvánosságra került a párt legfőbb fórumának határozata is. Az előzetes várakozást igazolta a tanácskozás, a Központi Bizottság beszámolója, a vita, a határozat. Nem ért meglepetés, s még kevésbé csalódás bennünket. Kipróbált politikánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a kipróbált politikának egyik legfontosabb eleme a nyíltság, az őszinteség, a párt és a tömegek kölcsönös bizalma; ezért tudhattuk, mi lesz a kongresszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csalódás, váratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész ország tanúja, résztvevője lett. Felelősségteljes, az eredményeket és a gondokat reálisan számba vevő munka folyt a kongresszuson, s a vita egy-egy részlete, valamint egésze a cselekvőkészség kinyilvánítása volt: folytatni és az eddigieknél következetesebben, célratörőbben végrehajtani a párt kipróbált politikáját. Életünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavaiban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökéltség, a cselekvés egységének erőteljes kívánsága ismétlődött a vitában, a Minisztertanács elnökének mondataiban éppúgy, mint'a csőgyári munkás, a szénbányász, az orvosprofesszor, a termelőszövetkezeti elnök, a megyei első titkár, a tanácselnök, a SZOT főtitkára, a vállalati vezérigazgató, az egyetemi hallgató észrevételeiben, javaslataiban. Ennek a magatartásnak, a párt és a nép egységének megkülönböztetett hangsúlyt, elsődleges figyelmet adott a vita összefoglalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt, mint a Központi Bizottság véleményének megerősítését: van elegendő erőnk a gondok fokozatos legyűréséhez, a szocialista építőmunka töretlen, de a megváltozott körülményekhez igazított, ezért sokféle elemében a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kongresszusi vita kritikai megállapításokban, bíráló észrevételekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emelvényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik ötéves terv jelentős létesítményei, a népgazdaságban 1979-ben megkezdődött folyamatok kellő figyelmet kaptak, hiszen az ilyen és hasonló eredményekre támaszkodva haladhatunk tovább. Hogyan tovább: ezzel a kongresszus fő gondolati csomópontjához jutottunk el, mert a vita egyöntetűen azt bizonyította, hogy dolgozzunk; mert dolgozhatunk jobban, hatásosabban, a megváltozott körülményekhez rugalmasabban igazodva, s nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Van világos célunk és van erőnk — mondotta a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János, szinte jelszóvá fogalmazva az ilyen elhatározásokat és törekvéseket, egyben indokolását is adva az örvendetesen gyarapodó, a holnapot jól szolgáló tetteknek, terveknek, amelyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kollektívák serege alkalmas és képes rövid idő alatt felnőni a magasabb követelményekhez. Sokféle szemszögből igazolta a kongresz- szus, hogy növekszik azok tábora, akik fölhagynak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredményességről, a kezdeményezés értékéről, társadalmi fontosságáról, mint eddig. Ennek a más módon gondolkodásnak, s vele párhuzamosan a másként cselekvésnek megkülönböztetett figyelmet szentelt a párt XII. kongresszusa, olyan értelemben is, hogy a fő helyek egyikére emelte az ifjúság, a szocialista építés utánpótlásának helyzetét, s félreérthetetlenül kimondva azt is: az egyéni boldogulásnak nincs más útja, mint a közérdek fölismerése, érvényesítésé. Amiből logikusan következik: társadalmunknak, sokkal inkább, mint eddig, a munka társadalmának kell lennie, de ennek útját nemcsak új határozatokkal, újabb tervek, jelentések papírhegyeivel egyengetve, hanem a végrehajtás jobb megszervezésével, az ellenőrzés következetességével kell végigjárni, nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Ennek szükségességére, elengedhe- tetlenségére int, hogy a következő öt esztendőben reálisan nem jelölhető meg más fő cél, mint lassúbb fejlődési ütem mellett a gazdálkodás, a termelés minőségi jellemzőinek erősítése, a verseny- képesség fokozása, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az élet- színvonal megszilárdítása. Ennek a fő célnak kell alárendelni a nemzeti jövedelem belső felhasználásának növekedési ütemét, az ipari termelés bővítését; a nemzeti jövedelem 15—17 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem hat százalékos gyarapodása ezért látszik megalapozottnak — elérhetőnek — a hatodik ötéves terv esztendeiben. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk bizonyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változásokat, a magyar népgazdaságot a felszabadulás óta legsúlyosabban érintő hatásokat, azt vélve, nincs közünk hozzá. A szocialista Magyarország kiállta a világgazdaság változásai okozta próbát, a tömegek nagy politikai érettségről tettek tanúságot, ám elkerülhetetlen volt a fölismerés: a megszokott módon elért teljesítményeink *nem elegendőek. Majdnem hatvanan léptek fel küldöttként a kongresszusi terem szónoki emelvényére, s mindannyian fontosnak tartották, hogy emlékeztessenek, olykor bíráló szavaikkal is, az országépítő munka nagyszerű eredményeire, amit a Központi Bizottság beszámolója így fogalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt vezetésével a dolgozó magyar nép. S éppen ennek a úton megalkotóttnak a féltése, megőrzésének vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk, megszilárdítanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kongresszuson felszólalók szávaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotómunka feltételeinek folyamatos megteremtésére, megtartására tett nemzetközi erőfeszítéseink, a szövetségi politikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban foglaltakkal megegyező iránya. Ennek a jövőnek ötvözőanyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelése (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gyakorlatának föladása, a kezdeményező kollektívák, vezetők fokozott támogatása, megbecsülése. Kommunisták serege, 812 ezer párttag nevében, megbízásából tanácskozott, határozott a XII. kongresszus. Mégis, joggal feltételezhetjük: a dolgozó nép széles tömegei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyíltság, a kipróbált politika folytatásának óhaja arra a gyakorlatra támaszkodik, amelyet a párt majdnem negyedszázada folytat, s amelynek köznapian megfogalmazott lényege az elvi kérdésekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában a rugalmasság. Hazánk nemzetközi tekintélye ugyancsak ennek a politikai módszernek a következménye, hiszen — a kongresszusi határozat fogalmazásával élve — a nemzeti érdek elválaszthatatlan az internacionalizmustól, a békéért vívott harctól, a népek közötti megértés és barátság útjainak keresésétől. Befejeződött a kongresszus, kezünkben vannak a dokumentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgozása, az elfogadott határozatok végrehajtása. Feladataink nem könnyűek, sőt, sok területen súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. Eltökélten, egységesen munkálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túljutunk. Felszabadulásunk évfordulóján Díszszemle, felvonulás, ünnepségek Képek az építők sz Április 4-re, felszabadulásunk 35. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, kegyeletes koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentum-kiállításokon idézik fel azt a történelmi utat, amelyet 1945 óta megtettünk. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ünnepnapot. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Nép- köztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Áz állami zászlónál zenés őrségváltás lesz 4-én délben. Felszabadulásunk dátumához kapcsolódóan április 2- án Állami- és Kossuth-díja- kat nyújtanak át a Parlamentben a termelőmunkában, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért kimagasló eredményekért. Ezen a napon adják át a Kiváló és Érdemes Művész címeket, továbbá a Rózsa Ferenc díjakat. Másnap az Országházban kitüntetéseket adnak át eredményes tevékenységük elismeréséül az állami, a gazdasági munka különféle területein dolgozóknak. Harmadikán este díszünnepséget rendeznek az Erkel Színházban: az ünnepi megemlékezést követően 12 fővárosi énekkar 600 dalosa szerepel. Az ünnep napján este az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben: a meghívottak között lesznek a politikai, az állami, a társadalmi élet képviselői, üzemek, vállalatok, intézmények kiváló dolgozói. •Újkori történelmünk legkiemelkedőbb dátumára emlékezve lerójuk kegyeletünket a hazánk szabadságáért a felszabadító harcokban életét áldozó 300 ezer szovjet hős, és a többi elesett külföldi katona emléke előtt. Népköztársaságunk fegyveres erői: a Magyar Néphadsereg, a határőrség, és a munkásőrség egységei — áp- % rilis 4-én katonai díszszemlével köszöntik hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulóját. Délelőtt 10 órakor — immár 19. alkalommal — hangzik majd fel a díszszemlére szólító harsona, s a Felvonulási téren kezdetét veszi a seregszemle. A honvédelmi miniszter fogadása, köszöntése, s ünnepi beszéde után kezdődik a csapatok felvonulása. A katonai díszszemlét követően nyolcvan- ezer fiatal, ifjúkommunisták, úttörők veszik birtokukba a Felvonulási teret. Ifjúsági tömegfelvonuláson köszöntik felszabadulásunk ünnepét. Az elmúlt hét legjelentősebb belpolitikai eseménye pártunk XII. kongresszusa volt. A tanácskozáson jelen volt és részt vett a munkában a Tolna megyei küldöttcsoport is. Az 5. oldalon lévő képriportunkban a kongresszus ülésterméből, valamint az ülések közötti szünetekben ellesett pillanatokról adunk képeket.
