Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

a Képújság 1980. március 29. Határában bronzkori, \kelta és római emlékeket találtak. A honfoglalás után a Hedr-nemzetség tet­te rá a kezét. - 1245-ben Zilin János birtokában volt. Egy pápai tizedjegyzék a XV. század elején, mint népes községet tartja számon. Ugyanekkor templo­ma is van. A török hódoltság itt is csak üszköt és romot hagyott maga után. A XVIII. század végén kezd benépesülni. Lakói akkor túlnyomóan német anyanyelvűek. Az 1900-as évek elején még Tolna- varasd néven szerepel, 1904-től JBonyhádvarasd. 1940-ben házainak száma 131, lélekszáma 712. Je­lenleg 135 házban 586-an laknak. Öltöxő, társadalmi munkában • • Ot évig nem fizettek Legnagyobb eseményként arról beszéltek a faluban hét­főn, amikor ott jártunk, hogy mindkét labdarúgócsapat győ­zött, a felnőtt és az ifjúsági. Sok a szurkoló, nagy volt az összefogás a sportöltöző meg­építésében is: kizárólag tár­sadalmi munkában készül. Már csak a belső szerelése­ket kell elvégezni. A sportkör a nevében is kifejezi hovatartozását. A bé­lyegzőn ez áll: „Bonyhádva- rasdi Falusi Sportegyesület”. Csaknem valamennyi spor­toló eljár dolgozni máshova, tehát ingázó. Ugyanígy a labdarúgók edzője, Domokos Márton, aki nemrég még fu­tott a pályán, „most hízott ki” a csapatból, ahogy mond­ják. önkéntesen, kedvből csi­nálnak mindent, ami össze­függ a testkultúrával, tehát a sportolást és annak támoga­tását egyaránt. önálló termelőszövetkezet 1960-tól 1975-ig volt a falu­ban, akkor egyesült a teveli- vel. Mind a 16 évben Bá­nyai Márton vezette a kis szövetkezetét, mint elnök. Óriási küzdelmekről beszél. Az első öt évben nem tudtak fizetni a tagoknak, volt olyan zárszámadás, hogy semmi mást nem kaptak az embe­rek, mint személyenként két pohár sört. Mégsem mentek el más munkahelyre. Kitartó, szor­galmas munkájuknak egy év­tized alatt szép eredménye született: amikor egyesültek Tevellel, már új épületekből álló major, géppark és négy­millió forint tartalék volt a birtokukban. Ezt tudhatta magáénak a 75 emberből álló szövetkezet tagsága. Bányai Márton azt mond­ja, a falu fejlődése, anyagi gyarapodása akkor kezdődött, amikor a tsz már tudott fi­zetni, 1965—68-tól. A közös szövetkezetben még tovább erősödtek, a tavalyi év zár­számadása egészen kiváló eredményt mutatott: az évi Bányai Márton munkabér 23 százalékát kap­táit a tagok kiegészítő része­sedésként a zárszámadáskor. Nyugdíjasként is tevéke­nyen él Bányai Márton, sző­lőt és 90 gyümölcsfát gondoz családjával együtt a 700 öles kertben. Szeret vadászni, a Völgységi Nimród Vadásztár­saság tagja. Az ember fél kezével Pál András élete egy re­gény. Bár ő biztosan nem fogja megírni, mert a jelek szerint inkább élni akarja. Azonkívül nem minden re-, génynek van olyan mondani­valója, amilyet Pál András a. puszta életével fölmutatott. Több nyelvet beszél, több ha­zát kipróbált, nem saját aka­ratából, a sors, a történelem hozta így. Húszéves volt, amikor Ha- dikfalváról kitelepítették a székelyeket, így kerül Bács­kába. Negyvenkettőben bé- vonultatták és a háborúból, a hadifogságból fél kézzel tért haza. Megint új hazát kellett keresni — ezúttal Ma­gyarországon. Megint új éle­tet kellett kezdeni — immár fél kézzel. Bonyhádvarasdon költözhettek be egy házba. Pál András természetesen nem adta fel, miután a Pál Andrásoknak ez nem szoká­sa. Helyrehozta a házat, ti­zenöt évig dolgozott a tsz- ben az anyakocák mellett, és felnevelt három fiút a fele­ségével, és ismételni kell — a fél kezével. Azért tehette ezt, mert egyértelműen tel­jes értékű embernek tartotta magát, mint ahogy az is. Hogy mennyi energia, ön­fegyelem és más egyéb kell ahhoz, hogy valaki megtanul­jon újra írni — bal kézzel —, hogy megtanuljon dolgoz­ni egy kézzel és egy csonka karral, hányszor kell földhöz vágni a kalapácsot és fél óra múlva megpróbálni megint, mire az ember megtanulja a szeget kiegyenesíteni: ez meghaladja a képzeletemet. Erről Pál András nem be­szél, csak annyit mond; sze­rinte három év kell ahhoz, Pál András hogy az idegrendszer átáll­jon. Nincs egy éve, hogy a kert mögött egy fiú beleesett a kútba. Pál András akkor ért oda, mikor már álltak a kút körül, de lemenni nem mer­tek a gyerekért. Pál András rákötötte a kötelet a dereká­ra. Leereszkedett a kútba és felhozta a kisfiút. Életet men­tett, nem nézve a sajátját. Hallani kéne, milyen hangon mesél erről, és meggyőződé­se lesz az embernek, hogy nála természetes, adekvát cselekvés az emberi maga­tartásból eredően, hogy segít. A felesége szerint frászt kap, ha neki akarnak segíteni. Ö erre azt mondja, hogy az a legjobb, ha én csinálom, ak­kor tudom, hogy van meg­csinálva. Ezek után egyet tehetünk: hinnünk kell neki. Egészségügy Szépen karbantartott épü­letben van az orvosi rende­lő, a csecsemőgondozó és a könyvtár. A kisdorogi körze­ti orvos jár ki hetenként egy­szer — szerdán — a község­be, a másik napokon'busz- szal járnak át a szomszéd fa­luba. Csecsemőtanácsadás he­tente kétszer van, és havonta egyszer a főorvos is kijár Bonyhádról megnézni az ap­róságokat, akik szép szám­mal vannak ebben a község­ben. A születések száma az utóbbi években 17—18. Székely lakodalom A vőfélyt gazdának neve­zik a székelyek. Jelenleg Forrai Pál a gazda, 25 lag- zit vezetett le a faluban. A lánykérés meg az esküvő utáni esemény ugyanolyan, akár templomban történik a szertartás, akár társadalmi esküvőt rendeznek. Forrai Pál, aki nyugdíjas bányász, elmondta röviden, mi jellemző a lakodalmaik­ra. Esküvő után ezt mondja a vőfély, vagyis a gazda: — Drága jó uraim, ked­ves asszonyaim, mint látják, nem volt hiábavaló a fára­dozás, mert a vőlegény mel­— A községben Tolna me­gyei Népújságra 63-an fizet­nek elő. Rádió 124, televízió 136 található a faluban. A lakosság 6 millió forintot tart postatakarékban. — Az elmúlt évben az egy főre eső társadalmi munka értéke 489 forint volt. * — A Petőfi utcában — a lakosság kezdeményezésére — szilárd burkolatú út épí­tését tervezik. A lakók fel­ajánlották, hogy pénzzel és társadalmi munkával járul­nak hozzá a terv megvalósí­tásához. * — Az elmúlt évben új, sziázpaHíackois gá-aosereteüep épült a községben. lé szép menyasszonyt kap­tunk. Kezdődik a lakodalom. Tisztelt ifjú pár, kívánok nektek nagyon szép házas­életet, erőt, egészséget és három fiúgyereket. Délelőtt megkezdődik a vendéglátás, a fogadás. Az ebéd délután 4 vagy 5 óra­kor van a „kultúrházban”, itt tartják az összes lako­dalmat. Minden étel előtt mond versikéket a gazda. A menü: leves, főtt hús tormá­val; töltött káposztái, pecse­nye, rétes, torta. Az éjféli menyasszonytánc után ülnek le vacsorázni, disznótoros Egyetlen szórakozóhely van Bonyhádvarasdon, az italbolt. Szükségesnek tartot­tuk megnézni és bemutatni. Rend, tisztaság és kevés vendég volt délelőtt. Palkó Gergely, aki nyolc éve ital­boltvezető itt, elmondta, éven­te két-három alkalommal rendeznek bált, továbbá, hogy „sörös a falu, ha nincs sör, meghalt az üzlet”. Palkó Ger­Bonyhádvarasd társközség, Tevelhez tartozik, tehát nincs önálló tanácsa, tsz-e, és meg­szűnt az iskolája. Csak pos­ta, vegyesbolt, italbolt van a faluban és természetesen óvoda, sok gyerekkel. A lé- lekszámhoz viszonyítva jó ételhez. A két étkezés között egyébként állandóan lehet enni, egy kisebb szobában mindig terítve néhány asz­tal. A legjobb otthoni ízek elő­teremtéséhez kemencét épí­tettek a művelődési otthon udvarán, ebben sütik a hú­sokat és a tésztákat is. A művelődési házban a lakodalmakon kívül nagyobb rendezvény ritkán van. He­tenként kétszer filmvetítés, továbbá a fiatalok zenés összejövetelei jelentik a szé­pen felújított régi ház éle­tét. gely gondoskodik róla, hogy mindig legyen. Ottjártunk al­kalmával négyféle sörrel rendelkezett. Tavaly egész évben mindössze három na­pig nem tudott sört adni a vendégeknek. Ez kiváló, mondhatni balatoni színvona­lú ellátás. Az egyéb ellátás milyenségéről nem tudtunk meggyőződni, mert a bolt lel­tározott. szám, hogy 55 óvodást tanít a három óvónő. A legtöbb háznál két gyermek születik, ritka az egyke. Lényegesen nem gyarapodik a falu la­kossága, de nem is fogy, mint sok más hasonló nagyságú (Ikiestaységű!) helyein. A víz nitrátos, ezért min­dennap tartálykocsi szállítja az egészséges ivóvizet a fa­luba. Ezt kapják a csecsemők. A tanács tervezi, hogy a három községnek — Tevel, Bonyhádvarasd, Kisdorog — területi vízmüvet építenek. Addig is marad a hagyomá­nyos megoldás, a régi, lefe­dett kutakból használni a vizet, ami lassan már csak mosásra és öntözésre alkal­mas. Cérnametélt, kockatészta — Már nagyon régen sze­rettünk volna venni egy kis „tésztagyártót”. A szomszé- domék Szekszárdon jártak, s a bizományiban láttak egy kis ügyes gépet. A férjem másnap bement Szekszárdra, s még mindig megvolt, rög­tön meg is vette. Nagyon könnyű vele dolgozni. Nem bántuk meg, hogy megvet­tük. Lehet vele kockatésztát, halászlétésztát és cérname­téltet készíteni. — Most vasárnap is össze­beszéltünk a barátnőmmel, gyúrtunk 40 tojásból és 4 kiló lisztből masszát, s jó két óra alatt már készen is voltunk. Az egyikünk a gé­pet hajtotta, a másik pedig szedte le a tésztát. Most az­tán mindkettőnknek lesz egy jó ideig késztésztája. Ha el­fogy, újból csinálunk. Néz­ze meg, milyen szép sárga, meg ízletes is — mondja Szabó Mihályné. A községről készült maga­zinunkat irta: Gemenci József, Por dán Jónosné, Steiner Ist­ván. A fényképeket Gottvald Károly készítette. Munkatársaink legközejebo, március 31 -én Szárazára láto­gatnak. Röviden fHtalaban két gyerek Kedvből csinálnak mindent Kerekes kutat szinte alig találni a községben Sörös falu Területi vízmű

Next

/
Thumbnails
Contents