Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-29 / 75. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. március 29. Az MSZMP XII. knniüsszusanak határozata a párt minkájáril és a teváhbl teeidíkről (Folytatás az 1. oldalról.) Meg kell szüntetni az állami és társadalmi szervek munkájában tapasztalható párhuzamosságokat, a túlszabályozást. Az ügyintézés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá, határozottan fel kell lépni a. bürokrácia ellen.. A tanácsok emeljék a hatáskörükbe tartozó szervek irányításának szímvonalát. Éljenek bátrabban a különböző intézmények és eszközök közös hasznosításában rejlő lehetőségekkel, fokozzák ez irányú szervező, koordináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátásának javítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésiéivel is szélesítsék tö- megkiapcsola'tai'ka t. Az állami szervek szorosabban hangolják össze ellenőrző tevékenységűiket. Fokozottabban támaszkodjanak a munkahelyi közösségekre, a nlépi ellenőrzési bizottságokra, a társadalmi ellenőrzés más formáira, és hasznosítsák jobban tapasztalataikat. A XI. kongresszus határozatának megfelelően szélesedéit az üzemi demokrácia. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, formái fokozatosan igazodnak a megnövekedett üzemi méretekhez. Az elért eredmények ellenére még nem kielégítő a szocialista demokrácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű bevonását a közügyekbe. A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a különböző érdekek, feltárásában, egyeztetésiében, a nézetek megvitatásában, az egész társadalom alapvető érdékeinek érvényesítésiében. Pontosabban kelj. meghatározni a vezetők beszámolási kötelezettségét. Az iparban és a népgazdaság más területein az érvényes rendelkezések alapján, illetve ezek továbbfejlesztésével biztosítaná keli a dolgozók érdemibb beleszólását a vezetőik kinevezésébe, munkájának véleményezésébe és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia elmélyítésének fontos feltétele a lazaságok felszámolása, az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és a kötelességék együttes érvényesítése, A felelős vezetők következetesen lépjenek fel a szocialista normákat, sértő magatartás különböző megnyilvánulásaival szemben. E jelenségek megszüntetése a legtöbb esetiben nem központi döntéseket igényel, hanem azt, hogy a kolektívalk, a becsületes dolgozók — élve a szocialista demokrácia adta lehetőséggel — határozottan elítéljék és visszautasítsák ezeket. Hazánkban szilárd a törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jogrend, a törvényes rendelkezések megtartásán, a közélet tisztaságán, és lépjenek fel a hatalommal való visz- szaélés minden megnyilvánulásával szemben. Váljék egységesebbé a jogalkalmazás, csökkenjen a szabályozások száma. Fontos feladat a társadalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűn- cselekmények megelőzése, leleplezése, a közvagyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulajdon védelme. _A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi méltók népünk bizalmára. A dolgozó tömegekre támaszkodva, szövetségi rendszerünk keretében megbízhatóan védelmezik szocialista vívmányainkat, népünk békéjét. Erősödjék továbbá a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. o A gazdasági építőmunka A népgazdaság az V. ötéves terv időszakában tovább -fejlődik. Bővülnek és korszerűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének az emelkedéséből származik. Az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmények jelentősek. A* külső gazdasági feltételek, a nemzetközi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi években a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakulnak. Gazdasági nehézségeink nagyobb részt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a külső feltételekhez és az intenzív gazdasági fejlődés követelményeihez igazodó belső folyamatok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai célok, a gazdasági feltételek és eszközök összehangolásában, a végrehajtás szervezésében. A szükségesnél és a lehetségesnél lassabban korszerűsödik a termelési és a termékszerkezet, nem javul kielégítően a hatékonyság, a minőség. Mindezek együttes hatására a nemzeti jövedelem növekedésének és ennek következtében az életszínvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981 és 1985 között — olyan mértékben növekedjék, hogy összhangban a fejlődés minőségi tényezőivel, a termelés nemzetközi versenyképességével, segítse a népgazdaság külső és bflső egyensúlyának javítását. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből, a hatékonyság javulásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye lehetővé a termelés bővítéséhez és korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen beruházásokat, az elért életszínvonal megszilárdítását, valamint a további fejlődéshez szükséges feltételek megteremtését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata a külkerskedelmi és nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának javítása. Ebben alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának, s ez különös figyelmet1 érdemel. Következetesebben kell folytatni a termelési és a termékszerkezet adottságainkhoz igazodó korszerűsítését, a költségek csökkentését, a minőség és a jövedelmezőség javítását. Mindebben nagyobb mértékben kell támaszkodni az egyre inkább termelőerővé váló tudományra. Tökéletesíteni kell a tudományos eredmények alkalmazásának gyakorlatát, gyorsítani az új, korszerű hazai és külföldi technológiák bevezetését. Az eddiginél határozottabban kell támogatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamikusabban fejlődjék. A gazdaságtalan, tartósan veszteséges termelést a társadalmi érdekekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni, gondoskodva azonban a lakosság megfelelő ellátásáról. A területfejlesztésben is jobban érvényesüljenek a hatékonyság követelményei. Az iparnak elsősorban azok az ágai fejlődjenek, amelyek gazdaságos export- növelést, importmeg takarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé, illetve kevésbé anyag- és energiaigényesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek feltétele a tudatosabb, határozottabb és takarékosabb energiagazdálkodás. Megépítjük a Paksi Atomerőművet. További erőfeszítéseket igényel a hazai energiaforrások — szénvagy ónunk — kőolaj- és földgázkészletünk — feltárása, kiaknázása, gazdaságos hasznosítása. Folytatni kell a geológiai kutatásokat. Az alapanyaggyártásban fő feladat a megkezdett fejlesztések mielőbbi befejezése. A feldolgozóipar fejlesztését az eddiginél jobban alá kell rendelni a hatékonyság és a külgazdasági egyensúly követelményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termékek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszer- ipari és szerszámgépek, a közúti járművek, az orvosi műszerek gyártásának egyes területei. Növekedjék a magasabb fokon feldolgozott alumínium termékek aránya, fokozódjék a gyógyszeripar versenyképessége. A könnyűipar növelje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát. Kiemelten kell fejleszteni a gazdaságosan exportálható élelmiszerek termelését. Az építő- és építőanyagiparnak, valamint ezek háttériparának termelése a népgazdaság előtt álló feladatokhoz és a lakosság igényeihez igazodva növekedjék. Hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt fejlesztését. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének bővülése biztosítsa a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a fő teendő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése, a természeti feltételek ésszerűbb kihasználása. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunkban meghatározó jelentőségű gabona- és kukoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány takarékos felhasználására, az anyagok és a melléktermékek jobb hasznosítására. Támogatjuk az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek gazdaságilag előnyös társulásait, a hatékonyan működő termelési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasznosítását szolgáló együttműködési formákat. A kedvezőtlen természeti viszonyok közepette működő üzeméket továbbra is segíteni kell az adottságaiknak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgazdaságii vállalatoknak, a szövetkezeteknek népgazdasági szempontból1 is hasznos kiegészítő tevékenységét. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésiét. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, valamint a felvásárló vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetekkel. Szövetkezetpolítiikánkat, folytatva a jövőben is arra törekszünk, hogy a szövetkezetek fejlődjenek, eredményesen, szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák termelésük gazdaságosságát, szolgáltatásaik minőségét, kul'túráltsá- gát. A közlekedés különböző ágait összehangoltan kell fejleszteni. A távolsági áru- és s zöm él yszállí t ásb an növeked - jék a vasút szerepe. A személyszállításban a jövőben is a tömegközlekedés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korszerűsödjön, bővüljön a telefonhálózat; javuljanak a postai szolgáltatások. Nagyobb fiigyeimet kell fordít ami a környezetvédelemre, a levegőszennyeződés csökkentésére, a vízkészlet tisztaságának és minőségének megőrzésére, a lakosság egészséges ivóvízellátására.. Váljék társadalmi üggyé természeti értékeink védelme, a rendezett, kulturált lakó- és munkahelyi környezet kialakítása, megóvása. A népgazdaság termelőalapjainak műszaki fejlesztését a beruházások mérsékeltebb növelése mellett is szükséges biztosítani. Fokozni kell a korszerű berendezések több műszakban történő kihasználását, a régi üzemék rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek elsődlegessége alapiján mind a termelő, mind a nem termelő beruházásokat egyértelműbben kell rangsorolni. Kapjanak elsőbbséget az olyan, gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt, megtérülő központi és vállalati beruházások, amelyek a termelési és a termékszerkezet korszerűsítését szolgálják, az exportképességet javítják, és a hatékonyságot növelik. Szigorúan érvényesüljön az engedélyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézkedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termékszerkezet átalakításával összhangban kell megvalósítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, átképzését. A gazdasági vezetők mindenütt és minden beosztásban követeljék meg a munka- viszonnyal járó kötelezettségek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társadalmi szervek határozottan támogassák őket. Gazdasági fejlődésünknek alapvető feltétele, hogy bővítsük és elmélyítsük együttműködésünket a Szovjetunióval és a többi KGST- országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásában, a hosszú távú célprogramok megvalósításában. A nemzetközi gazdasági körülmények és a közös érdekek sürgetően követelik, hogy a KGST-országok gazdaságfejlesztési politikája összehangoltabbá, együttműködésük tervszerűbbé, hatékonyabbá váljék, a szocialista gazdasági integráció eredményesebb legyen. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük a gazdasági kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal. Az áruforgalom bővítése mellett előtérbe helyezzük a piackutatásra és a korszerű termelésszervezésre is kiterjedő — hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal. Fontos, hogy szorosabbá váljék a termelés és a külkereskedelmi tevékenység kapcsolata. Növelni kell az arra alkalmas termelővállalatok külkereskedelmi szerepét, erősíteni a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltségét. Fejlesztjük a bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gazdálkodóegységek szervezetét. Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önállóságának, kezdeményezőkészségének egyidejű erősítése. Az országos feladatok kialakításában és megoldásában is jobban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetekre, mert önálló munkájuktól, vállallkozcszellemiüktől, gazdálkodásuk eredményességétől döntő módon függ előrehaladásunk. Korszerűsíteni kell belső irányítási és ösztönzési rendszerüket. A gazdasági munka magasabb színvonalra emelésében, eredményességében meghatározó szerepük van a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Teremtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó törekvésekhez. Éljenek bátrabban hatáskörükkel. Az eddiginél jobban kell támogatni a kezdeményező, az új iránt fogékony, a felelősséget és ésszerű kockázatot vállaló, a munka színvonalas megszervezésére és következetes ellenőrzésére képes vezetőket. A fokozódó követelményekhez igazodva emeljék képzettségük színvonalát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdálkodásra, megalapozottabb döntésekre és ésszerű fogyasztásra késztessen. A termelői árak fejezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak mozgása a jövőben is hatással lesz a fogyasztói árak alakulására, tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát — életszínvonalpolitikánknak megfelelően — továbbra is központilag kell szabályozni. Az állami és a társadalmi ellenőrzés javításával meg kell akadályozni az indokolatlan áremeléseket, a fogyasztók bármilyen megkárosítását. A társadalmi tevékenység minden területén az eddiginél is fontosabb feladat a belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Különösen fontos az önköltség, az energia- és anyaghányad csökkentése. Nagy tartalék rejlik az irányítás, az üzem- és munka- szervezés, a kooperáció javításában, a szerződéses fegyelem erősítésében, a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. Életszínvonal, életkörülmények, szociális ellátás Az életszínvonal megszilárdít ásáüa'k, ma jd további szerény javításénak alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat. A VI. ötéves terv időszakában az életkörülmények javítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasználni, hogy ösztönözzíék a termelést, és tegyék lehetővé a legfontosabb szociális igények kielégítését.. Mindezt segítse elő a munka szeriinti elosztás elvének következetes) érvényesítése. A társadalmi juttatások jobban igazodjanak a szociális körülményekhez, elsősorban az idősek, a többgyermekes családok és a családalapító fiatalok helyzetét javítsák. Az életkörülményeket közvetlenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek. A keresetek nagyobb különbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visszaélésiből erednek, amelyek mögött 'nincs tisztességes munika. Az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak. Az elért színvonal megvédésére, a lehetőségekhez igazodó javítására és a választék bővülésére kell törekedni, ügyelve arra, hogy legyen elegendő olcsóbb tömegfogyasztási, cikk is. Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka. Fejlődjék, korszerűsödjék az állami és szövetkezeti üzlethálózat. Az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti, igények jobb kielégítését!: A magámkisüipaT és- kiskereskedelem a valóságos igényekkel összhangban járuljon hozzá a lakosság áruellátásának kielégítéséhez, a szolig ált a tások jav í tásá'ho z. A dolgozóik nagy hányada szabad idejében olyan munkát és keresőtevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. E tevékenység gazdasági, jogi, irányítási, ellenőrzési föltételeit a társadalmi érdiekkel öszbangban kelt szabályozni, és gondoskodni kell róla, hogy kapcsolódjék a szocialista üzemekhez. Szélesebb körben kell alkalmazni a bedolgozás módszerét. A törvényes munkaidő jobb kihasználásával, a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni annak a föltételeit, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél a jelenlegi munkaidő- alap csökkenése nélkül át lehessen térni az ötnapos munkahétre. A VI. ötéves terv időszakában folytatódjék a második tizenöt éves lakásépítési program megvalósítása. Nagyobb erőt kall fordítani a lakásvagyon megóvására, a lakások karbantartására, felújítására és korszerűsítésére. Határozottabban kell törekedni arra, hogy az új lakótelepekkel egyidejűleg készüljenek el a közművök, a keresked’öllmii, egészségügyi, oktatási és kulturális létesítmények. Az állami intézkedések a jövőben is ösztönözzék és segítsék a saját erőből történő építkezést. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a lakásépítési terv keretiében megjfélelő számban épüljenek a fiatal házasok és az idős emberek szükségleteit kielégítő kisebb és olcsóbb lakások. Ugyanakkor növekedjék a többgyermekes családok és a több nemzedék együttélésére alkalmas nagyobb lakások száma. (Mind az építésiben, mind a fenntartásban jobban ki kell használni a szövetkezésben rejlő előnyöket. A lakásépítésben és -fenntartásiban arányosabbá kell tenni az anyagi teherviselést az állam és a lakosság, valamint a lakosság különböző rétegei között. A lakás- elosztási rendszer jobban vegye figyelembe a családok jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét. Változatlanul a legfontosabb feladat a munkások, a többgyermekes és a fiatal családok igényeinek kielégítése, lakáshoz jutásuk féltételeinek javítása. Erősíteni kell1 az ingatlanforgalom álliami ellenőrzésiét. Szélesíteni kell a tanácsok1 szerepét, a lakások szervezett cseréjében. A népesedés fontos társadalmi és nemzeti ügy, amelyre továbbra is nagy figyelmet kell fordítani. A népesség egyenletesebb gyarapodása érdekében javítani kelj a gyermeknevelés feltételeit, fokozni kell a többgyermekes családok támogatását. Emelni kell a családi! pótlékot — elsősorban a három- és többgyermekes családokét —, s bővíteni a bölcsődei helyek számát, Az óvodai hálózat fejlesztésével a VI. ötéves tervidőszak végére közel kerülünk az igények kielégítéséhez. Gyors ütemben folytatódjék az általános iskolai tantermek építésié, a napközi otthonok, a gyermekétkeztetés bővítése. A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadalmunk sokoldalúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük társadalmi szervei is tartsanak velük rendszeres kapcsolatot. Arra törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek. Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapaszt al at aik ha sznosít ása szocialista fejlődésünk egyik fontos erőforrása az élet minden területén. (Folytatás a 3. oldalon.)
