Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. március 22. A rómaiak idején is lakott hely. A honfoglalás után a Szák-nemzetség veszi birtokába. A XII. században már egyházas hely. 1214-ben Merő János birtokában találjuk. Egy 1298-ban kelt oklevél templomáról tesz említést. A XIV. század második felében Tikai István és Niko Miklós osztoznak a határ birtokában. A török hó­doltság itt is csak pusztulást hagyott maga után. A XVII. század első felében újra benépesült, főként ide- telépített német családokkal. Területe 1940-ben 1869 katasztrális hold, házainak száma 235, lélekszáma 1129. A mostani népszámlálás adatai szerint jelenleg a köz­ségben 183 házban 533-an laknak. . Olt ODA SOK Kapós a naposkacsa Ivóvíz tartálykocsiból r+ ► ■ lAAv.. Gyurmáznak a gyerekek — Jó napot kívánok! Gu­ten Tag! — harsogják az ovi­sok, amint belépünk a terem­be. Pillanatok alatt zsivaj támad, az apróságok körbe­fognak, s hol németül, hol magyarul mondják óvodai él­ményeiket. Húsz szakadáti gyerek jár az óvodába, mind­annyian egy csoportba. Két év óta németül is tanulnak, amivel megalapozzák az is­kólái nyelvtanulásukat. Nem kell unszolni őket, kört ala­kítanak, egy kislány középre guggol és máris mondják, játsszák a Nyuszi ül a fű- ben-t, németül. Húsz alsó tagozatos Nyúltenyésztők A háztájiban inkább nyúltenyésztéssel foglal­koznak az emberek. A ré­gi, hatalmas istállóépüle­tekben tartják őket, ott el­férnek bőven. Valamikor a községben nagy hagyo­mánya volt a szarvasmar­ha-tartásnak.. Akik azelőtt nevelték az állatokat, már kiöregedtek. Szolár Miklós a terme­lőszövetkezetben magtáros, öt éve foglalkozik nyulak- kal. Jelenleg 9 „anyája” van, legszívesebben a ma­gyar vadas fajtát tenyészti. — Ezzel kevesebb a baj — mondja. A napokban fialt két anya, így az ál­lomány kb. 65—70-re te­hető. Évente 210—220 nyúl leadására van szerződése. — A nyáron baj volt a tápellátással. Igaz, az én nyulaim szénát is kapnak, de amikor nem volt táp, nagy volt az elhullás. A kukoricát nem ették, hiába volt előttük. Ha nincs táp, abból nekünk tenyésztők­nek van kárunk. Ha meg ráfizet az ember, nem ér­demes foglalkozni a tar­tással. Schultz Ádám címzetes igazgatót, az iskola vezető tanítóját szünetben kerestük meg. Most húsz gyereket ta­nít az osztatlan iskolában. A félsősök körülbelül 16—17-en a gyönki általános iskolába járnak, ősztől pedig már a kicsik is bejárók lesznek. Az igazgató 1940-ben kán­tortanítóként került a falu­ba. Arról érdeklődtünk tőle, hogy a művelődési ház falán lévő Petőfi kör emléktábla mikor és miért került oda? — A mai művelődési ház 1926-ban épült, úgynevezett katolikus gazdakörnek. 1948- ban a jubileumkor nevezték el Petőfi körnek, s akkor tették ki a táblát. Igazi je­lentősége sajnos nincs. Pe­tőfi nem járt a mi falunk­ban, pedig sokan érdeklőd­tek e felől, sokakat megté­vesztett az emléktábla. Az iskola folyosóján ala­kulóban van egy helytörté­neti gyűjtemény. Kenderfé­sűk, rokkák, régi agyagedé­nyek, korsók sorakoznak a polcokon. A gyűjtemény még hiányos, de az igazgató — aki ősztől nyugdíjas lesz — tervezi, hogy a gyűjtést to­vább folytatja, s talán né­hány év múlva az iskola, az akkor már volt iskola, egyik tantermében egy szép helytörténeti múzeumszobát alakíthat ki, ahol az arra járók megnézhetik a régi svábok munkaeszközeit, hasz­nálati tárgyait. AkS marad Száznyolcvanketten járnak el a községből dolgozni. Gyönkre, Hőgyészre, Paksra és legtöbben Szekszárdra. Nap­közben az idős embereken és a gyesen lévő kismamákon kí­vül kevesen tartózkodnak otthon. Fetzer Klárával is csak azért találkoztunk, mert délutánra ment dolgozni, a gyönki Eleganciához. Huszonkét éves, Szekszárdon az 505-ösben végzett, női szabó. Munkahelyén 3 ezer forint az átlagkere­sete, s november 7-én kiváló dolgozó lett. Szüleivel él Sza- kadáton, s nem szándékozik elköltözni a községből. Szabadságát általában külföldön tölti. Járt már Lengyel- országban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Ausztriában. Nemrégiben Párizsról látott egy filmet, s annyira megtet­szett neki a város, hogy elhatározta; az idén Párizsba megy. Már járt is Szekszárdon az IBUSZ-ban, ahol ígéretet kapott, befizethet egy ötnapos útra. Egy kicsit izgul, mert még nem utazott repülőgéppel. Az életét egyelőre nem tudja más te­lepülésen elképzelni. Viszik az egészséges ivóvizet A kézséget a Donát patak egyik ága szeli ketté. 1978. június 4-én felhőszakadás volt, a patak kiöntött, egy Zsigulit a híd alá sodort a víz, s elmosta a búcsút. A kutak akkor sárral teltek meg. A szakadátiak megfe­szített munkával 7-én estére kitisztították a kutakat. 8- án ismét felhőszakadás volt, a kutak megint teljesen be- iszapolódtak. Már korábban is cólisak voltak a szakadáti kutak, de azóta hiába minden, a vizs­gálati eredmények nem ja­vulnak, a legtöbb kútra ki- tehetik a táblát, hogy „Nem ivóvíz”. Most mindennap fél 10-től fél 11-ig tartálykocsi hozza a faluba az ivóvizet. Az óvodába naponta száz litert vesznek le, a lakók pedig igény szerint. A paksi ÁFÉSZ dunaszent- györgyi keltetőjéből hoztak ottjártunkkor az ÁFÉSZ felvásárlójához 200 napos­kacsát. Az asszonyok sze­rint még kicsit koraiak, s több lesz velük a dolog, de ha azt akarják, hogy búcsú­kor kacsapecsenye is kerül­jön a vendégek elé az asz­talra, vesződni kell velük. Kenyérellátás Fél 11-kor mentünk a ke­nyérboltba. Az asszonycso­port türelmesen várakozott. — Várjuk a kenyeret vagy all órai zárást — szól egyi­kük. — Ugyanis elő-előfor- dul, hogy zárásig nem érke­zik meg a kenyér, s ilyen­kor délután újból jövünk. Az üzlet a kenyeret Gyönk- ről kapja, naponta 60 2 kiló­sat, a hét végén pedig en­nek dupláját. A mennyiség vagy elég, vagy nem. Ha valakinek nem jdt, beutazik Gyönkre . .. A bolt polcai egyébként roskadoznak az árutól: al­masampontól a diavetítőig minden megtalálható. A for­galom jó, havi 240—250 ezer forint. Elhagyott... A valamikor módos ház­ból elhaltak lakói. Seszták József, a Csepel Műveknél dolgozik Budapesten, s az örökölt tulajdont nem adta el. Nyaranta lejárnak a fő­városból, s az udvaron ver­nek sátrat. Nekik itt a kem­ping. Sajnos, a községben nem ez az egyedüli üres ház, ezenkívül vati még ti­zenhárom. A Rákóczi utcá­ban csak hét házban laknak, a többi üresen áll. A házak­ra alig akad vevő, pedig negyven-negyvenöt ezer fo­rintért már elég jó állapot­ban lévőt lehet kapni.------------------------------------------------------------1 Ha ez a ház mesélni tudna... Mikor ki a soros.. A kihalt utcán tehenet vezet egy férfi. A faluban ez ritka látvány. Ugyanis mindössze 6—7 gazda tart csak egy-egy tehénkét^Persze, tavasztól őszig azért kihajtják az álla­tokat a legelőre. Mindennap más-más őrzi a „csordát”, kire mikor kerül sor. Sörösüveg­gyűjtemény A község egyetlen „nyil­vános szórakozóhelye”, a kocsma reggel és a kora es­ti órákban tart nyitva. A forgalom havi nyolcvanezer forint. A szakadátiak legszí­vesebben söröznek, nyáron hetente 15 hektó is elfogy. A pult mögött takaros polcsorok, rajtuk sörösüve­gek sorakoznak szinte a vi­lág minden tájáról. Haiser Henriké, az üzletvezetőé’ a gyűjtemény, melyhez még több tucat sörösüvegcímke és emblémás alátét is tarto­zik. Az italboltvezető mondja: — A forgalom nagy, vi­szont verekedés, civakodás soha nincs, öt éve vagyok a vezető, de az URH-t még nem kellett kihívni. Címkék és üvegek a világ minden tájáról Szakadáti magazinunkat ír­ta: V. Horváth Mária, Pordán Jánosné. A fényképeket Kap- finger András készítette. Munkatársaink legközelebb, március 24-én Bonyhádva- rasdra látogatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents