Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
t TOLNA \ 10 iVÉPÜJSAG 1980. március 2. Múltunkból — Néhány nap múlva, március 6-án összeül az országgyűlés, hogy a kormány ajánlására az atomenergiáról szóló törvényjavaslatot tűzze napirendre. Hogyan készült fel erre a számunkra különös jelentőséggel is bíró ülésszakra a Tolna megyei képviselőcsoport? — A szokásos módon, amint erről szűkszavúan tudósították is a lap olvasóit. — Ha megengedi, az iránt érdeklődöm, ami a felkészülésben nem tekinthető szokásosnak. — Arra gondol, hogy a ciklusnak ez volt az utolsó csoportülése? A soros feladat miatt túl sók szó az alkalom egyszeriségéről nem volt közöttünk. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy valahány képviselőtársam elkezdte már magában azt a számvetést, ami egy-egy nagy megbízatás idejének lejártakor válik esedékessé. — Foglakoztatja tehát képviselőinket az a kérdés, hogy választóik bizalmának miként feleltek meg? — A mandátum végének közeledtével ez természetes dolog, hiszen az eredményék, kudarcok, jó vagy rossz tapasztalatok egyaránt hasznos útravalót jelenthetnek majd azoknak, akik a nyáron sorra kerülő országgyűlési választások után foglalják el helyüket a parlamentben. — Ez így ünnepélyesen hangzott, de jól érzékelteti a készülő számvetésnek tartalmát és célját is. — Mint tudja, elég távol áll tőlem az ünnepélyeskedés. A képviselői munkáról szólva már csak azért is kerülném a nagy szavakat, mert ez a tevékenység valójában igen-igen hétköznapi helytállást követel a választókörzetekben csak úgy, mint az országgyűlés üléstermében. — Ha nem tévedek, a március 6-i országgyűlés a ciklusnak szám szerint a 35. ülése lesz, mely ez alkalommal éppen a 24. törvény megalkotására hivatott. Ha naivnak tűnik is a kérdés, hadd tudakoljam: könnyű, vagy nehéz volt az országgyűlésnek ez a ciklusa? — Egyáltalán nem nevezném naivnak a kérdést, mert az a fajta érdeklődés van mögötte, amit országszerte tapasztalhatnak választóik körében a képviselők. Az érdemi válasz azonban nem egyszerű. Azt kell mérlegelni, hogy mihez viszonyítva könnyebb vagy nehezebb ? Tolna megye 9 képviselője közül nyolc 1971 óta képviselő már. Ha a jelenlegi és az ezt megelőző ciklus között vonok párhuzamot, kétségkívül a hetvenes évek elején volt könnyebb a munkánk. Ne higgye, hogy azért, mert az akkori feladatok már mögöttünk vannak. Fejlődésünkre a dinamizmus volt jellemző, törvényalkotó munkánk is ennek felelt meg. Most a minőség követelményei kerülnék mindinkább előtérbe, a gazdálkodás egyensúlyának megteremtése a legfőbb dolgunk, ami igen bonyolult feladat és valahányunknak sok küzdelmet ígér. Ezekután gondoljon arra. hogy az országgyűlés tevékenysége mindenkor hű tükörképe volt az ország életének és maga is kimondhatja kérdésére a választ. Nehéz, de élénkülő volt a ciklusnak különösen a második fele. — Beszélne erről az élénkülésről? — Szívesen. Az eddig megtartott 34 ülésen a 351 képviselő közül 285 szólalt fel. Mi, Tolna megyeiek 11 alkalommal kaptunk szót és úgy gondolom, nincs szégyenkezni valónk, mert egy-egy tárgyalt probléma kapcsán — jóllehet mindig sajátosan Tolna megyei példa volt a kiindulópont — országos jelentőségű ügyekben hallattuk a szavunkat. — Itt választópolgárként szeretnék közbeszólni, ha szabad. Véleménye szerint a népben, nemzetben való gondolkodás készsége > az országgyűlésnek erre a ciklusára mennyiben vált általánosan jellemzővé? — Sejtem mi érdekli, s megnyugtatom. Ma már csak szórványosan fordul elő, ami korábban elég gyakori volt, hogy egy-egy képviselő szót kapva olyan fekete képet festett az adott napirend vitájában megyéje helyzetéről, mintha az egész ország anyagi erejét csak és kizárólag oda kellene koncentrálni éveken át. Mint tudja, az érdekek rangsorolása sokszor egészen kis csoportokon belül sem könnyű dolog. Hogyan lehetne ez másképpen országos méretekben? — Daradics elvtárs! A választók és képviselők kapcsolatának rendszerében kulcsszerepe van a kölcsönös információ- cserének. Ügy emlékezem, hogy a ciklus elején a Tolna megyei csoport is azt határozta el, hogy fokozza a választókerületi munkát. A képviselők sokszor keresik majd a választókkal való találkozás alkalmait. — Jól emlékezik. Annak idején azt hiszem beszélgettünk is erről. Két követelményt állítottunk magunk elé. A rendszerességet és a szervezettséget. A rendszerességnek teljes egészsében megfeleltünk. A szervezettséget javíthattuk volna erőteljesebben is. — Változatlanul sok meghívást kapnak a képviselők? — Szerencsére, igen. Pont ezért kell jól összehangolni a programot, mert ugyanazon időben mondjuk három helyen megjelenni egyvalakinek képtelenség. Egyébként manapság a képviselőt a legkevesebbszer hívják már csak ünnepelni és ezt én a magam részéről nagyon örvendetes jelenségnek tartom. Rengeteg munkajellegű tanácskozásra invitálnák bennünket és ennek a haszna kölcsönös. — Volt egy olyan időszak, amikor a helyi vezetők a képviselőnek úgynevezett „kijáró” szerepet szántak. Azaz elvárták tőle, hogy a helyi fejlesztési gondok egy részét vállaltassa át I az „állam bácsival”. Él még ez a gyakorlat? — Szórványosan történnek próbálkozások a felélesztésére, de valójában nem életképes már ez a módszer. — Kérdés volt a ciklus elején, hogy szükség van-e napjainkban arra, hogy a képviselők fogadóórákat tartsanak. Mi lett ennek a dilemmának a vége? — Ami várható volt. A fogadóórák az évek folyamán vesztették el jelentőségüket, döntően a választókerületi munka élénkülése miatt. Már képviselői beszámolóra is ritkán kérik fel a csoport tagjait, miután különböző alkalmakkor módjuk van tanácskozásokon, gyűléseken, rétegtalálkozókon stb. beszélni országos és helyi dolgainkról, az országgyűlés munkájáról. Arról is. hogy mit végeztek választóik képviseletében. — Akaratlanul szedtünk össze egy csokorra- valót a képviselői mun- , ka pozitív jellemzőiből, de nem beszéltünk még arról, hogy a választók ma milyen problémákkal keresik elsősorban a képviselőket? — A közérdekű bejelentések. javaslatok, észrevételek fórumairól szó volt már. Ott a közösség életét érintő témáké a vezérszólam. Mi marad? A képviselőhöz betoppanók többsége sokszor nagyon is egyéni gondjait jön eipanaszolni. Rengetegen vannak, akik a képviselőtől várják lakásproblémáik lehetőség szerint soron kívüli megoldását, noha közismert, hogy a lakásgazdálkodásnak megvannak a jogszabályi keretei, a képviselő nem diszponál a lakáselosztásban. Elég sokszor fordul elő aztán, hogy országos vagy helyi szervek által törvényesen lezárt ügyekben kérnek „jogorvoslatot” a panaszosok abban a hitben, hogy majd a képviselő csodát tesz és kicsikarja a számukra kedvezőbb döntést. — Megértik az ilyen ügyekben érdekeltek, hogy a képviselő nem csodalény és nem áll törvények fölött? — Megértik, de nemköny- nyen. Sajnos az is előfordul, hogy ideig óráig neheztelésfélét melenget a szívében egyik-másik ilyen panaszos. — Képviselőinket az elmúlt öt esztendőben sok, különféle szervek által összehívott megyei tanácskozáson láthattuk és hallhattuk is. — Ez a tájékozódás növekvő igényével hozható összefüggésbe. A megjelenés — jó lenne ha még többet tarthatnánk ezekből számon — hozzátartozik a képviselői munkához éppen úgy, mint az ülésszakokat megelőző csoportülések. Ezeknek a napirendjét mindig úgy választottuk meg, hogy kapcsolódjék a soros országgyűlés témájához, módot adjon a felkészülésre és segítséget a felszólalni, vagy interpellálni kívánóknak. I — Egy csoportülésen általában három témát tárgyaltak. — Szükséges volt ez a sűrítés. hiszen ahogy az országé, a megye társadalmi, gazdasági, kulturális élete is mozgásban van a fejlesztési tervek megvalósulásának függvényében. Talán érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt öt év 28 csoportülé- sén 30 tájékoztatót kaptunk, egyúttal az arra legilletékesebbekhez továbbíthattuk e tájékoztatók alkalmával a választókörzetekből hozott, és témába vágó jelzéseket. A ciklus elején határoztuk el azt is. hogy a korábbiaknál több kihelyezett ülést tartunk. Szám szerint 15 alkalommal volt helyszíni ülésünk. — Az országgyűlés öt bizottságában öt Tolna megyei képviselő tevékenykedik. A többiek hogyan értesülnek a bi-\ zottságok munkájáról? — Van mód a tájékozódásra, bármelyik képviselő részt vehet az országgyűlési bizottságok munkájában. Ugyanúgy megkapja a napirendre kerülő témák írásos anyagát, ha kéri, mint a bizottsági tagok és tanácskozár si joggal lehet jelen. Éltünk is ezzel a lehetőséggel. — Évekkel ezelőtt képviselőink jónak minősítették munkakap-,, csolatukat a megyei és a helyi szervekkel. Nem vallhatják ugyanakkor ezt egyik-másik országos szervünkkel kapcsolatban. Most mi a helyzet? — Ma sokkal pozitívabb a kép, ezért is kirívóbb, ha valamely országos szerv nem a tőle várható komolysággal és alapossággal válaszol valamelyik képviselő felvetéseire. — Érkezésemkor jegyzeteket rendezett, holott friss nyugdíjas. Arra számítottam, hogy délutáni pihenésében zavarom meg. — A teveliek falugyűlésére készülök, ahol alkalmam lesz a megye és a választó- körzet életének változásairól, gazdasági feladatainkról is beszélni. — Tudósítóként tapasztaltam az őszi ülésszakon, hogy az ország- gyűlés munkájának eredetileg pihenésre szánt szüneteit a Tolna megyei képviselők sem pihenéssel töltik. Most is keresik majd a konzultálás lehetőségét az országos szervek itt elérhető vezetőivel? — Ez föltehetően fokozottabb mértékben lesz most így, hiszen intézés alatt álló ügye valahányun'knak van és jó lenne mindahány ügyre pontot tenni. — Köszönöm a beszélgetést! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: K. A. E özeledik hazánk felszabadulásának 35. évfordulója. Tolna megye 1944. november végén—december elején fel. szafoádiufft. A front a megyé. tői északra húzódott az ezt 'követő időiben. December közepén a szovjet hadsereg felszámolta a fasiszta seregek megerősített védelmi vonalát, a Margilt-vonalat. Lezajlott a fasiszta seregék ja. nuári három ellentámadása, amelynek az volt a célja, hogy kiszorítsa a Dunántúlról a III. Ukrán Front csapatait.. A németek átmenetileg sikert értek el, kijutottak a Dunához Dunapentele térségében, de tervüket nem sikerült megvafósítáni. A szovjet csapatok szívós védelmi harcokban felőrölték a támadók erejét, majd az ellentámadások eredményeként február közepére sikerült visszaállítani a januári front-viszonyokat. Ezt köve. • tőén néhány hétre „megmerevedett’ a front, csak 'kisebb csatározások zajlottak le. Ezt a nyugalmi helyzetet a német hadvezetés arra használta fel, hogy újabb terveket készítsen a Dunántúl és Budapest visszaszer. zésére. Tömegesen csoportosították át a Dunántúlra a hadlfelsasrelést. Feltöltöttek megtizedelt hadseregeiket is. A III. Ukrán Front parancsnoksága is terveket készített, a bécsi hadműveletet készítették elő. Tolna megye ebben az időben FELVONULÁSI, HADTÁPTERÜLET volt. Az aircvon-al mozgásai -közvetlenül is érintették a megyét. A csapatok előnyomulása, -visszavonulása, a németek tömeges bombázása nemcsak a hadseregnek okozott gondot, de igen erősen éreztette hatását a lakosság körében is. A m-agy-e lakossága munkaerejének jelentős hányadát lekötötte a h-adsereg igényeinek kielégítése. A „robot”-(nak nevezett -munkával — amelyet nem minden esetiben sikerült általános megelégedésre megoldaniuk a közigazgatási szerveknek — segítette a lakosság a frontnak lőszerrel való ellátását, kiépített és használhatóvá tett -repülőtereket (pl. megtisztította a hótól a kifutópályákat), építette a megrongált utakat, helyreállította a felrobbantott vasúti pá-lyáka-t, tábori kórházak üzemelését biztosította. A szovjet hadsereg felbe, csülhet-etlen értékű segítséget nyújtott AZ ÉLET MEGINDÍTÁSÁHOZ. Erőfeszítéseket tett a köz- igazgatás újjászervezésére, az üzemek megindítására, és azoknak nyersanyaggal való ellátására, segített megteremteni azokat a politikai föltételeket, amelyeknek felhasználásával a magyar nép eleget tehetett a fegyverszüneti megállapodásokban vállalt kötelezettségének: a fa- ziEim-us maradványai felszámolásának, a demokratikus élet kibontakoztat,ásíániak. A'z élet újjászervezésében mérhetetlenül nagy feladatot vállaltak magukra a társadalom haladó erői, közülük is kiemelkedő munkát végeztek A KOMMUNISTÁK. Ismeretes, több pártszervezett a felszabadulást követő 2—3 napon már megalakult. Több községben a -kommunisták fogadták és köszöntötték a felszabadítókat a -köizsiég határában. Köztudott, hogy a megyeszékhely november 30-án, szabadult fel, hat na-ppal később pedig már a pártszervezet saját előállítású tagkönyvvél látta el tagjait. Azt is tudjuk, -hogy a felszabadulást követő napokban a megye- székhely kommunistái vették kézbe a város és a megye irányítását. /1945. március 6-án — a főispánhoz érkezett jelentések szerint — már 33 Tolna megyei községben működött a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. A legnagyobb létszámmal Ozorán a-llakulít meg a szervezet: 40 személy nyilatkozott a megalakulás mellett. A főíspáríi jélenitést' követően jött létre az M-KP helyi szervezete Bedegikéren, Tengődön, N a-gykóny-ibart, Koppány- szántón és Érttényben. Pakson 1944 december elején alakult meg a szervezet hét taggal. Ez a szám februárra 33-ra emelkedett. Kezdetiben csak fizikai dolgozók és a nagybirtokokon cselédieskedclk lettek a szervezet tagjai, később több értelmiségi és néhány közép- paraszt is kérte felvételét. A PAKSI SZERVEZET élete kezdettől fogva igen mozgalmas volt. Akkor, amikor a németek a Balaton körzetéből ellentámadást indítottak a szovjet hadsereg ellen, s az kénytelen volt területeket, feladni, ők a front közvetlen közelébe került községeket járták és ott szervezték a pártot. Munkájuk -megkönnyítésére a paiksi szovjet parancsnokságtól kaptak teherautót és egy pár lovat, s biztosították szabad mozgásukat, hogy feladataikat teljesíthessék. (Megjegyezzük, hogy amikor a pák. si -kommunisták a környező községeket járták, a front közelsége mii a at a civil lakosság nem mehetett egyik községből a másikba). Arról is van, tudomásunk, hogy a paksilak a befagyott. Duna jegén átkelve Kalocsára menték, hogy az ottani párt- szerv-ezet-tői érdeklődjenek munkájúik iránt, tapasztalatokat szerezzenek saját tennivalóik jobb megoldása érdekében. 1945. július 30-án kelt sta_. tisztiikai adatok szerint a megyében 2505 párttag volt. Szekiszárdon és a -központi járásban 502, a völ-gységi járásban 457, a tamási járásban, 368, a dombóvári járásban 290, a si-montomyai járásban- 324 és a dunaföldvá- ri' járásban 564 kommunista volt. Általában köztudott, hogy a felszabadulás uitán közvetlenül azok vettek részt a pártszervezetek alakításában, akik már a Magyar Tanácsköztársaság idején megismerkedtek a kommunista eszméikkel, va-gy az illegalitás nehéz éveiben jutottak ell a kommunista mozgalomhoz. Ott voltak azok is, akik a Horthy-korszak idején a szakszervezetek bal- szárnyán tevékenykedtek. Az -öntudatos munkások mellett azonban gyakran a kommunista pártban kívántak tevékenykedni azok is, akik a fasizmus idején a polgári ellen,záfel pártok bal- szárnyán működtek. Érdekes sajátosságot mu-tat A SZEKSZÁRDI SZERVEZKEDÉS. Vas Zoltán írásából van erről tudomásunk. A városban annak idején elterjedt a híre, hogy Magyarországán a felszabadulást követően pro- létiárdikitatúra és egy-párt- renidszer lesz. Mindenki, aki részt kíván venni a közéletben, a politikában, az csak a kommunista párt keretében teheti meg. Ezért, többen is kérték felvételüket azok köziül, akik egyébként, nerp váüMták volna a kommu- níístia párti tagságot. A párthelyiség kapualjában Vas Zoltán a következő feliratot olvashatta: . Egyesült Kommunista, Szociáldemokrata, Rilsgazdia és Nemzeti Pa- raisZtipárt”. Egyetlen szervezetben az egész koalíció! Vas Zoltán, -amikor 1945. január 6-án Szekszárdon járt, hogy a párt, központi bizottsága nevében felvegye a kapcsolatot a szekszárdi szervezettel-, megmagyarázta, _ hogy mindazok, akik szívesen venbék, h-a egykori pártszervezeteik isimét működnének, hagyják el a t-erm-et és alakítsák meg pártjaikat. A felszólítást követően hamarosan meg is alakultak ezek a szervezetek. K. BALOG JÁNOS ■ • ■■■■■*. ' ' S&SS&v• v:*1?--v-. • '' ' ••: :•.'. ' ' •: xví:v:- xV.;::.• •: • . '• •• .... - v':' Daradics Ferenccel, képviselőcsoportunk vezotü/évef