Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-18 / 65. szám
a Képújság 1980. március 18. Moziban Ajándék ez a nap Kifejezetten nőpárti filmet tűzött műsorára a szekszárdi Panoráma mozi a nőnapot megelőző - két estén. Közeli, ám mindig láthatatlan ismerősünk az alkotó: Gothár Péter, a nálunk gyakran, vendégszereplő kaposvári színház főrendezője. Első nagy játékfilmjében — erősen leegyszerűsítve — azt teszi szóvá, hogy minden tényleges változás és prok- lamált egyenjogúság ellenére a nő kiszolgáltatottabb és egy átmeneti korszak ellentmondásainak terheiből is több jut reá. Irén, a harmadik X-en túljutott óvónő csak egy kis biztonságot, elképzelt jövő- jéhez csak egy kicsit méltóbb keretet kíván. A nyers valóság megalkuvásokra, megaláztatásokra, saját színvonala alá süllyedésre kényszeríti, végül mégsem ér célt. Pedig nem is indul nulláról, mint annyian. A nyitó képsorokban egy haldokló mellett virraszt. Az elmúlás őszintén megrendíti, pedig csak eltartási szerződés fűzte a kis öregasszonyhoz. A szeretett férfi, a fő- és mellékállásai között hajszolódó Attila, sem fizikailag, sem érzelmileg nem áll mellette a nehéz percekben. Persze, nős, gyerekei vannak, de Irén úgy tudja és várja, hogy válni készül. Majdani közös életüket nem tudja elképzelni az örökölt, szűk lakásban. A férfi egy sötét ügyekben járatos építésszel hozza össze, aki mindig, mindenre tud megoldást. Segít a cserében, még férjet is szerez lekötelezettjei közül jutányos áron Irénnek, hogy a névházassággal és két gye- ' rek „vállalásával” több OTP- kölcsönhöz jusson. Az alig kész szövetkezeti lakást már csak az építész cinikus biztatására avatja fel ízetlen szeretkezéssel Irénnel Attila. Később jelentkezik természetbeni jutalmáért az építész, sőt a névleges férj is addig erőszakoskodik, míg „jogaihoz” — és szülei megtakarított pénzéhez jut. Amikor a lakásra újabb, váratlan összeget kellene sürgősen fizetni, Irén már hiába futkos kölcsönért. Groteszk befejezés: a megcsalt, de már régen nem Attilát szerető feleséggel együtt vigasztalódnak. Esztergályos Cecília szépségesen csúnyácska arcot varázsol magának, hogy elhitesse Irén kiszolgáltatottságát. Hetényi Pál, a Népszínház művésze, utcáról behívott amatőrként hiteles Attila szerepében. A sokszor körüljárt problémát nem sikerült újszerű, érdekes módon tálalnia, művészi szintre emelnie a rendezőnek. De úgy építette fel jeleneteit, hogy a szavak, helyzetek és arckifejezések közötti ellentétek élesen rajzolódjanak ki az aprólékos realizmussal hitelesített környezetből. Mindebből szenvedélyes képi publicisztika született. Jelentés egy rétegről, amelynek még neve sincs. Tanultsága, kissé jobb anyagi helyzete a lumpenség felett rögzíti e réteg egyébként éppen olyan távlattalan, egyik hónapról a másikra élő tagjait. Valamivel értékesebb fogyasztási javak veszik körül, amelyek azonban éppen olyan vad rendetlenségben lepik el otthonnak nem nevezhető lakásukat, mint amazokét. Életük zűrzavaros labirintus, amelyben futkosnak, mint a kísérleti patkányok. Kiút nincs, csak egy emeltyű, amely mindig pótkielégüléshez juttatja őket. Ez az alkohol, amelyet a film szereplői a honi statisztikáknak messzemenően megfelelő mennyiségben fogyasztanak. CSONTOS KÁROLY Kossuth-könyvek Illés Béla: Honfoglalás Esztergályos Cecília Aprópódiuma A budapesti Korona cukrászda pódiumműsorainak nagy sikere van nézők és a művészek körében egyaránt. Mikes Lilla háziaszszony-műsorvezető-szer- kesztő szinte minden jelentős színészünknek biztosított már ott fellépési lehetőséget. A pódiumműsorok varázsa, hogy a színész életét, művészetét végigkísérhetjük, hogy a jelentős szerepeiből álló összeállítás egy időben láttatja a színészt a különböző drámai, vagy vígjátéki szerepekben. Tenyérnyi színpadon, alig száz emberhez szólva áll a művész egyedül a színpadon, olyan közel, hogy a minden rezdülését, arcjátékát is láthatjuk. Szerencsés dolog, hogy a pódiumműsorok kitörtek a Korona cukrászda kereteiből, szinte az ország minden városába eljutnak. így került legutóbb Esztergályos Cecília Apropó- dium című műsora Szek- szárdra, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ színpadára. Hogy Szekszárdra hozták, jó dolog, hogy pont a hatszáz személyes színházterembe, azt hiszem kevésbé szerencsés, mert így a pódiumműsor legfőbb jellegzetessége, emberközelisége veszett el. A tizedik sorból, vagy még hátrábbról már nem hiszem, hogy sokat láttak a nézők. Esetleg annyit, hogy áll ott lent valaki, a többit hallották. Esztergályos Cecília — nyilván balettos indíttatása miatt — nagyszerűen kitölti mozgással a pódium apró színpadát. Ragyogó színészi játékot láthattunk, amikor Gáspár Margit Kikiáltóját idézte, vagy Weöres Holdbéli csónakosából adott elő. Az első percekben már légkört teremtett, mozgása és szövegmondása összhangban idézte a megjelenített figurákat. Talán csak az kár, hogy meglehetősen közepes színvonalú hangján sokat énekelt. Az előadott sanzonok nem emelték, hanem csökkentették az összeállítás értékét, így az előadás végére tulajdonképpen leeresztett a viharos indíttatású műsor. Kovács P. József nyilvános interjúja — aminek célja az lett volna, hogy bemutassa a művésznőt — sem jutott a felületes csevegés színvonala fölé. TAMÁSI Körülbelül tíz évvel ezelőtt mutatta be a televízió Illés Béla honfoglalás című monumentális regényének tévéváltózatát folytatásokban. Aztán hiába kerestük a könyvet, nem lehetett kapni. Hiányt pótolt tehát a Kossuth Kiadó, amikor felszabadulásunk harmincötödik évfordulója alkalmából újra kiadta a művet. A regény népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy ez a mostani már a nyolcadik kiadása. Illés Béla, kétszeres Kos- suth-díjas írónk a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra 1945- ben. Végigjárta az utat, nemcsak történelmileg, hanem a valóságban is az 1943-as voronyezsi téltől az első magyar kormány megalakulásáig. Éppen ezért tudósíthat műve a riport elevenségével hadifogolytáborok életéről, a magyar partizánok harcáról, a szovjet hadsereg kárpáti hadműveleteiről. Hangsúlyos szerepet kapnak a regényben — a történelem ismert szereplőin kívül — azok az emberek, akik a legújabbkori honfoglalás után, valóságosan is hozzáláttak az új világ építéséhez. Mindenkinek ajánljuk a regényt, aki végigélte ezeket az időket, és mindenkinek, akinek nem lehetnek személyes emlékei a felszabadulásról. Nem lenne érdektelen, ha a televízióban is megismételnék a regényből készült sorozatot. Színházi esték Házszentelő A Házszentelő novellaként jelent meg először a Harminchárom című kötetben, 1977-ben. Jelentős novella, nemcsak az író életművén belül, s arra keresi a választ, amit Karinthy egyik nyilatkozatában így fogalmazott meg: Mi lett azokból az emberekből, akik 1945-ben tíz-, vagy húsz-, vagy harmincévesek voltak? Ki hol állt akkor a sakktáblán, hol áll most, és hol állt közben, honnan hová lépett, kit ütöttek le, és ki ütötte le? Ennek a krónikájával még jobbára adós irodalmunk. A novella nemcsak magában hordta, de szinte kínálta a színpadi mű lehetőségét, s a következő évben már be is mutatják dramatizált változatát, ami azóta is jelentős siker, s ami ennél is fontosabb, az újabb magyar dráma egyik igen fontos alkotása. Azzá teszi kíméletlen realizmusa, a történet feszültsége, s az, hogy Karinthy ki tudja emelni hőseit abból a világból, ami végülis saját életük, sorsuk ellen fordult. A dráma alapkérdése: vannak-e társadalmunkban olyanok, akik bizonyos védettségben élnek, akiknek „mindent szabad”? Karinthy hősei filozófiai érveket keresnek védettségük bizonyítására, „én vagyok az új osztály” — mondja Haudek igazgató, amivel szemben a hajdani gróf ellenvéleményének sincs jelentősége: „A régi arisztokraták legalább csöndben csinálták, zárt ajtók mögött, annyi eszük azért volt, nem ingerelték ok nélkül a népet.” Ez tehát Karinthy alapképlete, a házszentelő boros, konyakos hangulatában hősei azt sem titkolják, hogy igenis így gondolkoznak, s megérdemlik, hogy bármi áron, de több jusson nekik az élet javaiból, hisz múltjukkal megszolgálták. A néző joggal viszolyog, s bármennyire is igaz, hogy ilyen jelenséggel találkozhatunk. de éppen azért, mert mégsem általánosítható, folyvást fenyeget a demagógia vészé- lye. Borotvaélen jár a darab, s amikor Bíró László igazgató egy puskával leteríti lánya védtelen udvarlóját, s barátai tökéletesen elsimítják a kényes ügyet, a helyzet a végsőkig kiéleződik. Olcsó dolog lenne, ha Karinthy ebben a tovább nem fokozható helyzetben „hivatalosan” is leleplezné hőseit, hogy győzzön az igazság, s a néző megnyugodva térhessen nyugovóra: lám, rendszerünk szilárd. Karinthy munkásigazgatója azonban maga érzi úgy, hogy saját múltjával kellene leszámolnia, ha nem lépne ki vélt védettségéből, s elhisszük, amikor szembe tud nézni saját tragédiájával: „Fiatalon fölesküdtünk egy ügyre, férfifejjel ne csúfoljuk meg csalárd cinkossággal.” Keserű igazságok hangzanak el a darabban, néha a dráma öntörvénye talán torzítja is a valóságot, de éppen ilyen helyzetben válik igazzá és meggyőzővé az írói szándék, mely nem leleplezni akar, hanem megmutatni egy olyan jelenség gyökerét, melynek hamis érvei önmagukat cáfolják meg, amikor hősei arra kényszerülnek, hogy szembe nézzenek azzal a múlttal, mely szolgálatra szólította őket, de előjogokat, ki- vételezettséget soha nem kínált. A novella is siker volt, a darab is, s a Thália Színház után most a veszprémi művészek is bemutatták. Jó az előadás, Pethes György rendezése mindvégig feszültséget tud tartani, s a színészi teljesítmények azt mutatják, hogy összeforrott, egységes színház van Veszprémben. Néhány alakítás kiemelkedik: Dómján Gyöngyvér, Szobosz- lay Sándor, Jászai László, Kenderesi Tibor, Dobák Lajos kivételesen meggyőző és erőteljes. CSÄNYI LÁSZLÓ Tévé nap ló Rendkívüli adásnap A múlt hétfőn is, tegnap is, rendkívüli adásnapot tartott a televízió. Bár egyébként nagyon jól teszi, hogy hetente egyszer eltűnik a szemünk elől, s a tévémentes napon más elfoglaltságokra enged időt az egyébként hatvan forintért mindent műsor megemésztő honpolgárnak. De e két hétfőn valóban rendkívüli eredmények szolgáltattak okot a műsorsugárzásra. Chrudinák Alajos canne?-i nagyija, majd a Regőczy—Saljai páros világbajnoki aranya, és ha nem is rendkívüli, de várva várt esemény volt a Vigadó áíadása. A gyönyörű falak között ezúttal a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsikált. Szórakoztatás is akadt, kívánságműsor az egészségügy berkeiből, amelyben inkább a köztes riportok voltak érdekesek, mint a műsorról műsorra visszatérő magán- és együttesszámok, amiket érzésem szerint lassacskán unni kezdünk. Jó lenne a nézők emlékezetét felfrissíteni, esetleg kívánságok nélkül régi és mai művészeink új arcát képernyőre hozni. Szívesen néznénk valamit a tévé hőskorából is, aztán újra válogatnánk. Visszatérve a rendkívüli okokra, Chrudinák filmje, a Háború a Szaharában ismétlésként is sok új részletet engedett felfedezni. Nagyon izgalmas, érthető és elfogulatlan képsorokat láttunk, és aki a televíziós riporteri munkát, vagy nevezhetjük így is: újságírást ilyen megszállottan, világszínvonalon gyakorolja, azé legyen a pálma, azaz a nagydíj (és mikor kaptunk mi dokumentumfilmért nagydíjat Cannes-ban?) Chrudi- nákot lehet korunk nagy haditudósítójának nevezni, de azt hiszem’ ezt az elnevezést nem venné szívesen magára, rossz emlékeket ébresztő szó, ő a gyors és hiteles dokumentumfilm-készítő, aki Halász László operatőrrel egyetemben nem fitogtatásból vállalja a veszélyt, hanem hivatástudatból: legyünk ott, mi magya- , rok is, mindenütt a világon, mint tudósítók is, egyszerűen a köz tájékoztatására. Filmjeit veszik és várják. Munkája megérdemli a rendkívüli adásidőt. Másik nagy örömünk és nyereségünk a Sallai— Regőczy páros világbajnoki aranya. A tegnapi másfél órás összefoglalóban ismét láthattuk őket, velük együtt mi is meghatódtunk. Hiszen évek óta szurkolt nekik az ország, a legnagyobb közönségsiker volt az övék és most végre ott álltak a a dobogó legfelső fokán. Szomorúan köszönünk el tőlük, hiszen pályájuk csúcsán mondanak búcsút a versenyszerű műkorcsolyázásnak. Megdolgoztak a dicsőségért. Végezetül csak annyit, hogy ha a televízió „Rendkívüli” jelzővel látta el a hétfői adásnapot, maradjon hű önmagához, ne kényeztessen el minket sok rendkívüli nappal, csak ha valóban nagy eseményekre akarja felhívni a figyelmet. Mint ahogyan most tette. RUSKO N. JUDIT Rádió Morál és pszichoakusztika A (háború után. nem sokká] játszottak Magyarországon egy kitűnő filmet, mely .a nemibetegségek akkoriban' (és azóta ismét) fenyegető ve- szedellméiről szolt. A címe: „lAmvrőli nem beszélünk” volt ■— megismételhetnék. Persze azóta is van egy-klét dolog, amiről nem, vagy jó esetben csak ritkán beszélünk. Például az országban, számtalan színtéren előadásra kerülő, változatos színvonalú, show- műsorok szereplőinek díjazásáról. A labdarúgókra gondolok. Az elmúlt szombaton a 168 órában szerencsére megtették a győri Pozs.gai Lajossal kapcsolatban, aki két fegyelmi után megkapván a harmadikat, csekély húszezer forintos kártérítést, követelt: — éppen a fegyelmik jóvol. tából őt' ért hátrányokért. Ezenkívül minőségi lakáscseréjét se segítették nyomban, bár jövőre ez már megtörtént. volna, Velem együtt valószínűleg nemcsak újságíróik, hanem .traktorosok, beosztott könyvelők, albérletben lakó egyetemi tanársegédek, kezdő pedagógusok és a szaklmai névjegyzékben sze. replő többi mesterségek képviselői is együtt kérdezték a rá d ióriporber rel, vajh a Pozsgiai eset „ritka kivétel-e?” Kérem, hogy postafordultával jelentkezzen, aki 100 százalékos bizonyítékok, kai tud szolgálni amellett^ hogy: — igen. Tegnap reggel fél 7 tájban végre értesülhettem arról, hogy létezik a pszidhoakusz. tifca tudománya. Végső ideje volt létrehozni. Legalább olyan biztonsággal merem megjósolni óriási perspektíváit, mint Akhilleusz lova az urára váró közeli halált. A kísérleti alanyok milliói élnek széles-e hazában. Bérház- lakók és a diszkóműsorok akarva-akaratlan hallgatói, akik ezúttal a rádióból, értesülhettünk sok érdekes pszi. choakusztikai tényről, egyebek közt arról is, hogy az emberi fülnek, hallásnak, sőt pszichének legegészségesebb a természetes hangerősség. Vannak még új dolgok a nap alatt! ORDAS IVÁN Kiállítás Ferenczy Noémi műveiből Egy nagy művész alkotá. saimak születését bemutató, joggal „rep rezen.tat ív” -nak mondható kiállítás nyílt meg tegnapelőtt a megyei múzeumban. Részben magántulajdonból is kölcsönzött .8 kar. tont, 27 akvarellt és 38 rajzot láthatott a nagyszámú érdeklődő, aki meghallgatta dr. Szilágyi Miklós megnyitóját. A múzeum igazgatója, Mól. nár M. Györggyel a rendező •tisztét is ellátta. Nagyon, szerencsés, hogy gobelineket nem mutattak be, elkerülve az óhatatlan. összehasonlítga. tás veszélyét az itt látható önértékű művekkel. A megyei múzeum már több éve a megye és megyeszékhely legrangosabb és legtöbb újat hozó kiállítóhelye. A Feren. czy Noémi-művek bemutatása értékes folytatása egy céltudatos tervszerűséggel meg. kezdett sornak. Az itteni anyag később a simontomyai váxmúzeűmba is eljut. O. I. Következő heti filmjegyzetünket a Szenzáció, című amerikai filmvígjátékról írjuk
