Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
1980. február 13. rtÉPLUSÁG 3 Fiatal tanácstagok Lossan harminc éve, hogy megalakultak hazánkban a tanácsok, de kevesen vannak a harmincéves tanácstagok. No nem a harminc éve közéleti, tanácsi munkát végzőkre gondolok, hanem azokra, akiknek a születése óta nem telt még el a három évtized. Akiket fiatal tanácstagként szoktunk emlegetni. Fiatalok a tanácsi munkában és az életben. A harminc év alattiak. A tamási járási hivatal elnökhelyettesével, dr. Sárréti Gyulával rövid számvetést végzünk. Statisztikájuk alapján a járásban, az 571 tanáqs- tag közül 49 a harminc év alatti. De a statisztika hitelességében maga a járási hivatal elnökhelyettese is kételkedik, mert azóta többen fölé kerülhettek a harmadik X-nek. — Hét évvel ezelőtt volt tanácsválasztás. Akik akkor 25—26 évesek voltak, ma már harminc felettiek — mondjá. — Az időközben megválasztottak között kereshetünk csak fiatalokat. — öregedik a tanácsi testület ? — Tény, hogy nagyon sok ötven év feletti tanácstagunk van. Olyan emberek, akik egész életüket a köznek, a közért áldozták fel. Időszerű lenne pihenni engedni őket. A júniusi tanácsválasztások előkészítésénél is van bizonyos mértékű fiatalítási törekvésünk. — Milyen arány lenne a legmegfelelőbb? — A mi álláspontunk szerint az, ha a tanácstagok huszonöt százaléka harminc év alatti. Tehát a járásban mintegy száz tanácstag. ■*' * A teherautó pilótafülkéjéből száll le Gosztola László rövid beszélgetésre. Munkahelyén, az ozorai termelőszövetkezetben találkoztunk. — A Földgép Vállalatnál dolgoztam. Amikor hazakerültem Ozorára, megnősültem és Kulamajorban kaptam lakást. Négy éve időközi választáskor lettem tanácstag. — Négy év alatt mi volt a legnagyobb eredménye? — Azt hiszem, a majori bekötő út. Bár pontosítsunk, nem az én érdemem. A két- záz méteres betonutat társadalmi munkában készítettük el. A major lakóival, a termelőszövetkezetiekkel, a községi munkásőr szakasz tagjaival. A társadalmi munkát könnyű volt szervezni, mindenki szívesen vállalta. Nem lett egészen kész, de remélem még az idén befejezzük. — Hány ember érdekeit, véleményét képviseli a tanácsban? — A majorban tizenöt család él. Velük tartom a kapcsolatot. Ha valami gondjuk, problémájuk van, megkeresnek, megszólítanak az utcán. * A valamikori ozorai nagykocsmában dolgozó „ruhásoknál” keresem az egyik legfiatalabb tanácstagot, a 23 éves Horváth Mártát. Előbb varrónő volt, majd amióta leérettségizett, adminisztrátorként dolgozik ugyanott. — A nővéremtől örököltem a tanácstagságot — mondja tréfálkozva. — Előttem ő volt a körzetünk tanácstagja, amikor elköltözött, engem jelöltek. — A körzet nevében milyen észrevételeket tolmácsolt a községi tanácsüléseken? —^ A Kossuth utcaiak nevében már többször szóltam a járdaépítésről. Rosszak, elöregedettek a járdák, jó lenne már javítani, felújítani őket. A körzetemben van egy kút, ami még állítólag a török időkből származik. Szóvá tettem, hogy a szélei beomlottak, életveszélyes. Vagy be kellene tömni, vagy rendesen letakarni azt a kutat. — Volt foganatja a hozzászólásoknak? — Eddig még nem. * A tamási járási KISZ-bi- zottság gazdasági ügyintézője, Lehőcz Sándor, aki „civilben” lakóhelyén Szakályban, a községi tanács tagja. — Mikor lett tanácstag? — A legutóbbi választáskor. Akkor még 23 éves voltam és községi KISZ-titkár. A legfiatalabb voltam a testületben és most is a fiatalok közé tartozom. Talán ha hárman vagyunk 30 év alattiak. A többiek közelebb vannak a nyugdíjhoz, mint a harmincadik életévükhöz. — Mi lehet egy tanácstag legfőbb célja? — Az, hogy a körzetében lakó emberek — esetemben mintegy harminc család tagjai — tudjanak a tanács legfontosabb céljairól és ennek ellenkezője is, hogy a tanács vezetői tudjanak az emberek gondjairól, problémáiról, életéről. — Mi volt a. legnagyobb munkája? — Legutóbb hárman, tanácstagok, végigjártuk a Dózsa György utcát. Az ott lakókkal elbeszélgettünk, elmondtuk, hogy a tervezett útépítés mennyibe fog kerülni, milyen segítséget várunk a lakosságtól. — És volt eredménye? — Még az idén elkezdődik az útépítés. Az utca lakóinak nagy része vállalta, hogy fizeti a hozzájárulást, és ha hívjuk, jön társadalmi munkába is. — Elfogadják az emberek a fiatal tanácstagot? — Azt hiszem, igen. Ott születtem, abban az utcában, mindenki ismer kisgyerek korom óta és hallgatnak rám, ha érzik, hogy a tanácsban olyat akarunk, ami nekik is jó lesz. Szerintem még tovább lehetne fiatalítani a tanácstestületet. A községben nagyon sok olyan fiatal van, aki nem tud mit kezdeni az energiájával. ♦ Elöregedtek a tanácsok? A kérdésre egyértelmű választ nehéz adni. Mert láttam huszonéves, fásult, nemtörődöm embert éppúgy, mint a nyugdíj után új lendületre kapó, már csak a köznek élő embereket is. Egy testület képességét, szellemi frisseségét, eredményeit nem biztos, hogy tagjainak életkora határozza meg. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az idős, megfontolt, tapasztalt emberek józan gondolkodására szükség van a váratlan, nehéz helyzetekben. De az sem árt, ha a fiatalok tenniakarását, lendületét is befogjuk a tanácsok „szekerébe”. TAMÁSI JÁNOS Formális cselekvés - látszateredmény A kohó- és gépipart vállalatok igazgatóinak országos értekezletén a miniszteri beszámoló említette az esetet, amikor az egyik vállalat mindössze két és fél oldalon, a másaik tizennégy oldalon adott jelentést arról, mire jutott szervező munkájával az 1976 és 1979 közötti esziteh- dőklben. A tizennégy oldalas összegezés szinlte semmit sem mondott, míg a két és fél oldal tények, adatok tömör summázata volt, tízmillió forinton felüli hasznot írva a szervezés javára. A terjedelmes anyag összeállítói ezer dologba belekaptak, nem ismerve fel azlt, hogy a formális cselekvés sem emészt kevesebb időt, energiát, mint az érdemi lépés, csak éppen hatása, eredménye nincsen. A termelőhelyek többnyire nem szánt-szándékkal adnak előnyt annak, ami a kirakatban áll. Sokkal inkább rábukkanhatunk vérit ékes igyekezetre, lótás-ifutásra, amelynek értelme, célja kétséges, annak ellenére, hogy az érintettek úgy vélik, be- leszákadnaik a teendőkbe. S bár tagadhatatlan, hogy dolgoznak, nem gondolták végig, miért, merre és hogyan lépjenek, csak az járt az eszükben: nekünk is fel kell mutatni valamit. Emiatt történik azután, hogy a felü. létesen összerakott berendezés eljut ugyan a külföldi kiállításra, de az első órában fölimondja a szolgálatot, s attól kezdve nem mozdul kérő szóra, káromkodásra se; szerelő kellene hozzá, aki pótolná az otthon mulasztottakat. Emiatt azután megtörténik: hat hónap alatt — amint az a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálataiból kiderült — termékék sora — összesen 362 árucikk — bizonyult a forgalomba hozatalra alkalmatlannak. súlyos minőséghibák, a rendeltetésszerű használat minimumának hiánya miatt. Megmásítanánk a valóságot. ha arról nem esnék szó: a formális cselekvésnek némileg kedvezett, táptalajt nyújtott az eddig érvényben volt szabályozás, a szent tehénként tisztelt báziselv, azaz, akii a könnyebb utat kereste, az meglelte, kellő mentségékkel, magyaráza- tokkail egyetemben. Nem számított ritkaságnak, hogy a formálisan haladókat kedvezőbb színiben láttatta a gazdasági környezet, mint azokat, akik ténylegesen előbbre mentek, ám nem értettek ahhoz — vagy még inkább: nem akartak érteni hozzá —, miként „adják el” a fel ügye. leti szerveiknél hathatós lépéseik bizonyítékait. Ez a fonák helyzet újra meg újra átírta a társadalmi érdekeltség szolgálatában , kapott rangok listáját, olykor azt tüntetve fel élen állónak, aki mást sem tett, mint mindig frissen tartotta a — kirakatát. S mert élen állhatott, az ilyen* a látszateredményektől óvaikodók elbizonytalanodtak, kérdőjelékikel néztek szembe, talán a kísértés is megérintette őket, nem lenne jobb, ha ők is... Szerencsére a formális és a tényleges cselekvés között éles különbséget tevők többnyire nem követték, nem másolták a téves példát, mert számot vetettek hosszú távú érd ekeikkel, holn apjuk megái apozotts ágén aik követel menyeivel. Most, amikor az új szabályozás határozott lépést tett a valós eredmények kikényszerítésére, a formális cselekvés nem egyszerűen magatartásbeli hibák ódiumát vállaltatja az érintett közösséggel, hanem gazdái, kotlási hibákét, tévedésekét! S ez nagy különbség. A korábbiaknál tisztább, világosabb kép rajzolódhat ki a termelőhelyi kollektívák előtt arról, mit ér az, amit tesznek. S ez a mérlegelés nagyon is gyakorlati jelentőségű; a holnapot vetíti elénk. r VERESS TAMÁS 1945-1980 Budapest szebb, mint valaha! A Királyi vár a Gél lért-hegyről nézve „Gyufaszálként széttört gerendák, szilánkokká szaggatott nehéz kapuk, kiégett lakások, omló falak .., Rengeteg változattal aratott itt a halál, s oly közeli az iszonyat, hogy alig mer még örülni, aki él.., Nézem a romokat, a ledőlt házakat, felszaggatott úttestet, a tönkrement üzleteket: a nagy változás jeleit ennek a sokat szenvedett városnak az arcán. S már nemcsak a pusztulást látom bennük és nemcsak az elkerülhetetlen ítélet beteljesedését, hanem egy új és szabad emberi közösség ígéretét is. Valami elmúlt, s valami elkezdődik.” — Darvas József sorai megrendítő hitelességgel idézik a Budapest öt- vennapos ostroma utáni pillanatokat. amikor a körülzárt hitleristák értelmetlen ellenállását megtörték a szovjet csapatok és elnémultak a fegyverek, s a sokat- szenvedett lakosság végre kimerészkedett dohos pincebörtönéből a szabad ég alá. Dunába omlott, tört gerincű hidak, romokban a város lakásainak harmada, tönkrement közművek, roncs villamosok, felborult, kiégett autóbuszok... 1945. február 13-án a pusztulás képe fogadta az életben maradiakat, kikből a sok csapás, nélkülözés sem tudta kiölni a jövőbe vetett hitet: a budapesti munkásokkal az élen, ezrék és ezrek fogtak hozzá a gyors újjáépítéshez, a ma már közhelyként hangzó „napi tányér levesen”. Azóta 35 év telt el, s Budapest szebb, mint valaha* Ötszázhuszonöit négyzetkilométeres területével Európa egyik legnagyobb városa. A háborús pusztulásnak alig maradtak nyomai: nem egészen húsz év alatt nyolc híd épült újjá, korhűen helyreállították a műemlékeket. Metróvonalak átlói nyújtóznak a főváros alatt. Gyárak százai, lakások százezrei, kórházak, iskolák születtek újjá. korszerűbben a réginél — új lakónegyedek, városrészek nőttek fel. Csak az elmúlt húsz évben negyed- millió új lakásba költözhettek a budapestiek. A kétmilliós nagyváros életkedve töretlen. Ez lemérhető sokarcúságán is: Budapest ipari város. A szerszámgépgyártás, híradás- technika, elektronika, járműipar, gyógyszeripar termékeivel a nemzetközi élvonalban áll. A budapesti munkásosztály csaknem egymilliós táborának tradíciói mindenki előtt ismertek. Budapest kereskedelmi város. Itt bonyolódik le az ország belkereskedelmének egy harmada és a magyar külkereskedelem szinte egésze. Évenként a budapesti nemzetközi vásárokra a világ minden tájáról érkeznek kiállítók, üzletemberek. De elmondhatjuk azt is, hogy Budapest iskolaváros. Sőt. a tudomány, a kultúra, a művészet városa, mert mindezeket az értékeket magában hordozza. Szeretjük fővárosunkat, nemcsak Budapest lakói érzik magukénak, hanem az egész ország népe. Büszkék vagyunk rá, s szívből örülünk. ha a külföldiek csodálva dicsérik. És féltjük. Mert újjászületése nekünk a békét is jelenti. Napjainkban a fegyverkezési hajsza, a hidegháború híveinek erőfeszítései fantomként idézik fel a 35 évvel ezelőtti pusztulást, azt a veszedelmet, melyre Nagy Lajos Pincenaplójának 1945. január 18-i bejegyzése ennyi idő után is figyelmeztet: „ ... nem nyugalom következik, hanem további harc. Szakadatlanul résen kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át.” Hogy megőrizhessük a békét ... H. A. A pesti oldal látképe az Erzsébet-híddal A Vezér úti lakónegyed
