Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
u Képújság 1980. február 12, Moziban Szegény Fedora Kezdek rájönni, hogy szőT v-jegyzet Nem LEgyőzni, MEGgyőzni A hivatásos forradalmár életének bemutatásával eddiig nem kényeztetett el bennünket, a televízió. A napi- tettek embere szerencsére sokszor kerül képernyő elé: a mérnök, az igazgató, a munkás, a sportoló vallomásával találkozhatunk. A párt alkalmazottairól — pártlbiizottsági titkárokról, városi, járási, vagy megyei vezetőkről nem készülnek rirportfilmek. Pedig érdekes és maradandó az, amit elmondhatnak. Ez bizonyosodott be csütörtökön, ami,kér Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára vallott életéről. A címből kitűnik a mai politikus ars poeticája: Nem LEgyőzni, MEGgyőzni. A kecskeméti járás hasonlatos bármelyik magyar város környéki településrendszerhez. Talán csak az a különbség, hogy itt homok és homok váltogatja egymásig ezenkívül a tanyák rendszere fogja össze a területet egységgé. Itt titkár a volt csélédgyerek, aki már gyerekkorában a napi tízkilométerös gyaloglás mellett magában hordozta a mát; a mai tanyasi gyerekeknek nem kell az iskolába járáshoz a rekikenő melegben, a süvítő szélben, a fagyos télben gyalogosan tíz meg tíz kilométereket az iskolába menni. A tanyai kollégium létrehozása nagy erőfeszítéseket követelt. Ugyanilyen munkát kívánt a szőlőtelepítés, a kis községek iparosítása és várhatóan sok energiát emészt fel a Duna— Tiísza-csatoma megépítése is. Horváth Ignác vallott a korról, a vitákról, ami nélkül nincs haladás, a pusztai emberekről. Vitatkozik a szakszövetkezet elnökével, aiki nem akarja bevallani, hogy nem jutnak egyről kettőre, hogy csak akkor lesz eredményes a szövetkezet, ha egyesülnek egy nagyobbal. Horváth Ignác nem legyőzni akar, hanem meggyőzni és ez a párt politikáját jelenti, az MSZMP a meggyőzés erejével vezeti az országot.. A XII. kongresszusra készülve — televíziós eszközökkel a mai politikust ismerhettük meg Horváth Ignácban, aki őszinte szóval mondta el életét, munkáját. Kovalik Károly riporter jó partnert talált műsorához. Ehhez hozzájárult az isi, tud kérdezni, s nincs számára tabu téma, nincs titok: valóság van, mai, 1980-as valóság. Szeretnénk, ha többször találkozhatnánk a képernyőn a Horváth I.gmáchoz hasonlatos politikusokkal.-hjSakk-matt a tv-bén A sakkozók kedvelt televíziós műsora a Sakk-matt, Vitár Róbert vezetésével kalauzolja nézőit a feketefehér kockák birodalmában. Feladványaira sok száz levélben küldenek be helyes megfejtéseketBefejeződött az amatőr néptáncosok országos konferenciája rösszívű, érzéketlen fráter vagyok, mert világos előttem, hogy férfiúi mivoltomat meghazudtoló, hatalmas könnyéket ejtve kellett volna kijönnöm a Fedora című film vetítése után és mégsem ezt tettem. A szegény öreg — vagy talán nem is öreg — Fedora — aki talán nem is Fedora — sorsán alaposan meghatódva, az emberi gonoszságon felháborodva kellett volna könnyűimet hullatnom. Ám úgy látszik, a fentiekben felsorolt rideg .tulajdonságokkal rendelkezem, így csak szimplán bosszankodtam. Azon, hogy' megint elfecséreltem két órát értelmetlenül az életemből, hogy végignéztem egy blöd történet, józan észnek teljesen ellentmondó, hihetetlen meséjét filmen. Mert félreértés ne essék, a meséket szeretem. A hihetetlen, mese is, ha jó, örömet Okoz, magával ragad. iDe ez nagyon rossz mese volt. Rossz volt, még akkor is, ha a századelő hollywoodi álomvilágába csomagolták, ha villágsztrá- rokat vonultattak fel a filmben. (Mert attól nem lesz jó az alkotás, ha néhány snitt erejéig megjelenik benne Hans Jaray, Michael York, vagy óllehet ma már szinte egyetlen nemzetközi elismerés sem nevezhető az utolsó percentSg igazán megbízhatónak vagy elfogulatlannak, nagyjából és egészében még mindig a Nobel-díj az. amely a világ legtekintélyesebb kitüntetésének számít — természetesen nemcsak az irodalomban, minthogy az alapító anno dacummal öt részre osztotta alapítványát. Viták mindig is voltak és lesznek, adták már vissza neves írók, s megkapták méltatlanok, nem kapták meg méltók (még magyar adósságot is szokás ez ügyben emlegetni); tiltakoztak már az odaítélés szubjektív körülményei és az oda nem ítélés nyelvi okai, hátrányai miatt. A Nobel-díjat osztók keze kellőképpen hosszú vagy rövid, alkalomtól és nációtól függően. A politikumtól sem volt mindig mentes a döntés, s látványos .kiutalásoknak” is lehettünk .kortársai. A lényeg mégis csak egy: a Nobel-díjnalk rangja, csengése van. A németség történetében éppeh az elmúlt évek adtak szinte egyidőben alkalmat az ünneplésre: a 70-es évek legelején két német személyiség is díjat kapott, egyikük politikai, másikuk irodalmi teljesítményeiért. A két név: Willy Brandt és Heinrich Böll. A politikus a józan keleti politika elindítójaként, Böll kiváló regényeiért kapta a kitüntetést. Utólag is elmondható: jelentős politikus és nagyon jó író nyerte nem érdemtelenül a rangot, hisz tevékenységük ma sem fordult megtisztelésük előtti munkásságuk ellenébe. Érdemes citálni a szociáldemokrata politikusnak. 1971. december 2-án, az adományozási ceremónián elmondott beszédéből, mely a humanista államférfi intelme: „A háború nem lehet a politika eszköze. Arról van szó, hogy a háborúkat megszüntessük, s ne csak korlátozzuk. Ma már egyetlen nemzet érdeke sem választható el a békéért érzett összfelelősség- tudattól, s minden külpolitikának ezt a belátást kell szolgálnia ... Második forrásunk a humanizmus...” Heinrich Böll a nyolcadik német író abban a sorban, mely az eddigi irodalaz Oscar-díjas Henry Fonda. A főszerepeket játszó — szintén elismert színészek — William Holder, Marthe Keller, Jose Ferrer és Hildegard Knef sem hiszem, hogy életük csúcsának tekintik a Fe- dorában való szereplésüket. Talán ennyi szót sem érdemel, ez az ál-rémtörténet, mint amennyit eddig veszte, gettünk rá. A cselekményről azért nem beszélék, mert ha feltárnám annak logikai, dramaturgiai bukfenceit, el. venném a filmélményt azoktól is, akik ezután ülnek be a mozik nézőterére. Erről ugyan szívem szerint mindenkit lebeszélnék. mi kitüntetettekből tevődik össze. Nyolc Nobel-díjas hetvenvalahány év alatt — nem rossz arány. Hogy Bélinél maradjunk, talán nem érdektelen idézni ugyancsak, ezúttal a No- bel-bizottság indoklását, mely mindig rákerül az okmányra : „Irásművészetéért, mely kortárs történelemi áttekintése és érzékeny beleérző képessége által alakított ábrázoló művészetével újító- lag hatott a német irodalmon belül.” (Meglepheti az olvasót a megfogalmazás bonyolultsága. tömörsége és a nemzeti jelentőség hangsúlyozása, de végül is ezzel indokolták a díjat.) Kétségtelen, hogy sok híres regény és novella szerzőjét. csoportképek alkotóját, mozifilmekre adaptált művek alkotóját jutalmazták, Böll, az 1972-es év ki- választottja és Theodor Mommsen, az 1902-es kitünteti között jó pár évtized telt el, s a köztük lévő nevek sem ismeretlenek a járatosabb olvasóközönség számára. Lássuk a ritka sort: A korszakot nyitó Mommsen indoklása az 1902-es okmányból : „A történetírás legnagyobb élő mesterének, külön elismeréssel monumentális művéért, A rómaiak történetéért.” Megjegyzendő, hogy a történetírói és szép- írói díjat egyben, egy személynek adták. Rudolf Eucken 1908-ban kapta a díjat a következő magyarázattal: „A gondolati erő, az érzelmek tisztasága és nagysága elismeréseként, mely az igazságra való mélységes törekvését is meghatározza és számos művének idealista-eszményi életfelfogásában megnyilvánul.” Az időpont 1910. A Nobel- díj nyertese Paul Heyse. „Főhajtásul művészetének költői értéke előtt, mely hosszú alkotó munkásságának során lírai, drámai, regényírói és világhírű elbeszélői tevékenységében nyilvánul meg.” S nem kell sokat várni, 1912-ben vagyunk. Gerhart Hauptmann az év kitüntetettje: „Mindenekelőtt a drámai költészet terén megnyilvánuló gazdag, sokoldalú és kiemelkedő hatása előtti tisztelet jeléül.” Bizonyos értelemben, vagy a megszokotthoz képest hoszMert a Fedora rossz film. Még akkor is, ha olyan kitűnő filmes, mint Billy Wilder készítette. Még akkor is, ha a forgatókönyv társírója régi társa I. A. L. Diamond volt, akivel több sikeres és jó filmet készítettek. Meggyőződésem, hogy Billy Wildert ezután is a A legénylakás, A vád tanúja, -a Van, aki forrón szereti, vagy az Irma, te édes! című filmjei alapján fogják a nagy filmrendezők között emlegetni és ha szóba kerül, csak elrettentésül, vagy ellenpontozásul említik a Fedora című alkotását. TAMÁSI JÁNOS szabb pauza következik el a német írók, költők számára, majd egy igen jól ismert név nyit új fejezetet. Thomas Mann, a Varázshegy írója 1929-ben állhat a pre- zídium elé. Érdekes módon — persze maii szemmel — váratlan indoklással szerez anyagilag sem csekély irodalmi díjat: „Főként A Buddenbrook-ház című nagy regényéért, mely az évek folyamán általános elismerésre tett szert a kortársi klasszikus művek egyikeként.” És közben kitör a második világháború. Jobb dolguk is akad az íróknak és bírálóknak, mint remekművekre ügyelni, bár a háború „gazdag” életanyagát és írói termését (háborús regények, Hemingway, stb.) később még betakarítják. A következő német nyelvű adományozott talán nem is véletlenül, belefáradva . a hosszú iszonyatba, éppen a svájci remete, a mélyen vallásos, humanista Hermanne Hesse. Az időpont 1946. Érdekes az indoklás is: „Isteni kegyelmű művéért, mély bátor és mély fejlődési vonalaiban a klasz- szikus humanista ideálokat és a magas stílusértéket egyaránt reprezentálja.” Visszapillantva elmondhatjuk, Hauptmanntól már ismerősek a nevek, s még műcímek is eszünkbe jutnak. 1966: az első nő e panoptikumban. Nelly Sachs. Megosztott díjat kap. de emlékezetben marad sajátos lírája által. Az indoklás újfent rövid: „Kiemelkedő lírai és drámai műveiért, melyek Izrael sorsát megragadó erővel ábrázolják.” "."i sor lassan véget is ér. » Persze a felsorolt iro- J ialmi nagyságok közül 1—— már csak Heinrich Böll él, ő 1917-ben született Kölnben. Emlékeztetőül: a díjat 1972-ben nyerte el. Mindenesetre joggal érezhetjük úgy, hogy Böll Thomas Mann óta az első. aki igazán nevet és elismerést szerzett újra a német irodalomnak. Egyáltalán: megmutatta az irodalom sokszor tagadott lehetőségeit. Ez volt hát a német irodalom eddigi kitüntetettjeinek galériája. DRESCHER ATTILA Rádió Girold és Moldova Nem tudok Kopányi Györggyel együtt búslakodni azon, amit az rtv-újság 5. számában írt. Azon a „szomorú tényen” kesereg, miszerint napjaink túlburjánzó műfaja a riport. Abban viszont már egyetértünk, hogy ezek többségében elsikkad a lényeg, tehát unalmasak. Kopányi — dramaturg lévén — a rádióriportokra gondol. Udvarias, hiszen gondolhatna a lapokban megjelenőkre is. A Délutáni Rádiószínház jóvoltából a múlt csütörtökön és szombaton elhangzott „Girold Mihály nyo- mómester”-t jó lenne nyomtatásban olvasni, úgy se ún- ná senki. Műfaj-megjelölésként egyébként a „párbeszédjét agyalták ki, sejthetőig a dramaturg Kopányi és a rendező Benedikty Béla közösen. Nem hiszem hogy a beszélgetőtárs Moldova Györgyöt különösebben zavarta volna, hogy milyen műfajt mível. Hallgatott, amikor hallgatnia kellett, jól tudván, hogy az aki időt és energiát szentel nekünk, ritkán szereti azt a riportert, akinek be se áll a szája. Kérdezett, többnyire a legalkalmasabb időben és módon. Moldova célratörő riporter, akinek eszébe se jut eleve kitűzni egy célt és azt minden áron elérni, akkor is, ha egyáltalán nem létezik. Ilyesmi szakmánk vélt dicsőségükbe vakult, elsősorban önmaguk és nem a riportalany véleményét kiteregetni kívánó képviselőivel olykor megesik. Célratörése úgy értendő. hogy rávezeti az embereket önmaguk leleplezésére, ahonnan egy bizonyos pont elérése után már nincs vissza- táncolás. Abban sem hiszek, hogy különleges érzéke len- , ne sajátosan érdekes emberek felfedezésére. Azt az egyszerű igazságot fedezte fel, hogy minden ember sajátosan érdekes, csak ezt éppen meg kell találni benne. Mol- dovának „csak” ehhez van különleges érzéke, ezért a legjobb magyar riporterek egyike. Rádiósként is. Girold Mihály a Goldber- ger-gyár valamikori, kitűnő, külföldön tanult nyomómestere (majd katona, munkaszolgálatos, félhadifogoly, lótápon élő újjáépítő, öntő, gyárigazgató, szakszervezeti funkcionárius, jelenleg nyugdíjas) — 70 éves kora ellenére se lehetett könnyű beszélgetőpartner. Valószínűleg ezért kellett színész az általa, bor mellett, elmondottak visz- szaadásához. Az élete minden volt, csak nem könnyű, ilyesformán tipikus képviselője egy generáció tagjainak, akiknek az életéről ezt egyként el lehet mondani. A semmiféle mitizálásra, romantikus színekben való festésre nem szoruló munkásosztály tipikus képviselője, akinek persze ezt eszébe se jut melldöngetve hirdetni, netán frázisokba foglalni. A hétköznapok hősei (ez viszont egy frázis!) köztünk járnak. Esetleg 70 éves korukra is szoba-konyhás lakásokban laknak, amin ők kevésbé csodálkoznak, mint a rádióhallgató. Az volt a dolguk egész életükben, hogy ott álljanak helyt, ahová állították őket. Ha netán utcasöprő lett belőlük, akkor bizonyos, hogy az ő utcájuk a legtisztább. Moldova rádióriporteri debütálása kitűnően sikerült. Ha legközelebb ilyesmire vállalkozik, felesleges lesz előre (ennyire) „megmagyarázni a bizonyítványát” az rtv-újság- ban, mint most történt. Amikor egy dramaturg gáltástala- nul jó műsort csinál a rádióban, igazán kár gátlásoskod- nia írásban. ORDAS IVÄN A Néptáncosok Országos Tanácsának megalakulásával vasárnap befejeződött az amatőr néptáncosok országos konferenciája a kertészeti egyetemen. A néprajzkutatókat, koreográfusokat, táncosokat és népzenészeket tömörítő 25 tagú társadalmi szervezet elnökéül dr. Pesovár Ernő néprajzkutatót és koreográfust választották. A testület célkitűzése, hogy munkájával elősegítse; a magyar és a nemzetiségi néptánckincs minél inkább a szocialista kultúra részévé váljon. Ezért javasolja az intézményes állami oktatásban a néptánc-, illetve népzeneoktatás is a tantervbe kerüljön. Jelenleg a néptáncegyüttesek megközelítően felét gyermekcsoportok alkotják, ezért különösen fontos nagyobb gondot fordítani ezeknek az együtteseknek a támogatására, számukra a megfelelő körülmények biztosítására. A nemzetiségi táncegyüttesek és a falusi hagyományokat őrző népi együttesek is a korábbiaknál több támogatást igényelnek, hogy tevékenységük mind eredményesebb lehessen. A most megalakult országos tanács ajánlásokat dolgoz ki a néptáncfesztiválok, -seregszemlék összhangjának megteremtésére. Eszerint a jövőben meghatározott program szerint rendezik majd meg a tájegységek, a népi együttesek, az amatőr együttesek fesztiválját, s a tervek szerint nemzetközi néptáncfesztivál megrendezésére is sor kerül. Ezek a fesztiválok is elősegíthetik, hogy a néptánc számára az eddigieknél nagyobb tömegbázist hozzanak létre, az ország néptánckincsét sokkal többen ismerjék meg. (MTI) Következő heti film jegyzetünket a XII. magyar játékfilmszemlén bemutatott Csontváry című filmről írjuk. Nyolcvan év német irodalmi Nobel-díjasai
