Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

io Képújság 1980. február 10. Szép magyar nyelv Lakos vagy lakos Egy-egy település, falu vagy város fejlődésének, il­letve visszafejlődésének fon­tos mutatója, hogy hányán laknak benne, hány lakosa van. A személyek azonosítá­sában ugyancsak elmaradha­tatlan mozzanat annak a a megállapítása, hogy kinek hol van az állandó lakása, vagyis hogy hova valósi la­kos. Mindenki megfigyelheti, azok is, akik eddig még nem vették észre, hogy egyre töb­ben és egyre gyakrabban így mondják ezt a szót: lakás. Még nyelvtani tájékozott­ság nélkül is észrevesszük, hogy az alapjuk, a magjuk megegyezik. Ez pedig a lak. ugyanaz a szó. ami a lakik- ban rejtőzik. Ennek a lak­nak többféleképpen alakul sorsa, formája, értelme. Fűz­hetünk, sőt fűzünk is hozzá különféle végződéseket, pél­dánknál maradva mindenek­előtt s-et. Ilyenkor ugyanazt a műveletet végezzük, mint amikor a ház-ból megalkot­juk a házas szót, amely ere­detileg azt jelentette, hogy háza van. A lakos pedig nyil­ván azt. hogy valahova való, valamely helységben; falu­ban vagy városban állandó lakása van, ahogy hivatalo­san mondták, valamilyen il­letőségű. Egész pontosan: meghatározott helyben, he­lyen lakó személy, pl. pécsi lakos. Ebből keletkezett a lakosság szó. amelynek a je­lentése: valamely terület, település lakosainak összes­sége. A hivatalok hatóságok tehát helyesen a lakosság, nem pedig a lakosság fi­gyelmét hívják fel fontos kötelezettségekre. Lássuik most a ritka la- kós-t hosszú ó-val! Előtte van létének feltétele a lakó, az a személy aki a szóban forgó szobában, lakásban, házban lakik. Pl. A lakó nincs itthon — A város lakói — Az erdő lakói. Ez van je­len a következő, gyakran használt összetételekben: la­kógyűlés, lakóhely, lakóház, lakókocsi, lakószoba. A la­kás tehát nem egyéb, mint a lakó s-sel megtoldva. Il­lesszük a szót egy elképzelt baszédhelyzetbe: Milyen ez a ház? Lakottan vagy lakás? Ne tévesszen meg bennünket a második kérdés szokatlan- sága. Egy kis töprengés után rájövünk arra. hogy a lakót- lan nem azonos a lakatlan­nal, a lakás pedig a lakot­tal. Aki házat akar vásárol­ni azért, hogy lakása legyen, s nem azért, hogy pénzét be­fektesse, nyilván akkor nyugszik meg. ha az előbb elhangzott kérdésére azt a választ kapja, hogy az árusí­tott ház lakottan. Ha pedig azt vagyunk kénytelenek mondani neki, hogy lakás, el­megy a kedve az üzlettől. Miért? Mert ez azt jelenti, hogy nem az eladó, vagyis nem a háztulajdonos lakik benne. DR. RÓNAI BÉLA Apróságok Soltész Éva: A pepita bőrönd — Ahogy leült és hátrasi­mította a haját, ahogy a szoknyáját babrálta ... Hát nem érti? Volt benne valami kihívó, valami arcátlanul pi­masz. Rágyújt, kérdeztem. Persze, bólintott. Rázott az az átkozott vonat, majdnem leégettem a gondosam kifes­tett szempilláit. Ö csak gú­nyosan mosolygott. — A lényegre szorítkoz­zon. Mikor és hol ismerte meg azt a lányt? — Ez év májusában, pon­tosabban huszonhetediikén éjjel szállt fel egy jelenték­telen kis állomáson. Fekete selyemruháfoan volt, kis zöld kalappal. — Rögtön megszólította, igaz? — Hogyne! Be is mutat­koztam. és az úticélja felől érdeklődtem. Finoman vál­lat vont, és az unalomról kezdett fecsegni, bizonyos kibírhatatlan férfiakról, és az egész értelmetlenségéről. Szerettem volna, ha ezt bő­vebben kifejti, de nem mu­tatott rá hajlandóságot. Vé­gül is térképet vett elő. és némi habozás után egy töb- bé-kevésbé felkapott fürdő­helyet jelölt meg úticélként. Vonzó volt, mitagadás, de a hevesebb közeledésnek gátat szabott egy hortyogó kalauz jelenléte. — Mikor lépett akcióba? — Miután az a kellemet­len kalauz távozott a fülké­ből. Szorosan mellébújtam, felajánlva, hogy utazzunk együtt végül is a cél nem fontos, csak maga az utazás izgalma, belemerülni isme­retiemként ' az ismeretlen, be. Miiért is ne, csillant fel a szeme, egy férfi, aki megvéd a férfiaktól. Később megkérdezte, hogy mi a fog­lalkozásom. — Mi a foglalkozása? — Jelenleg könyvügynök, de voltam már teniszoktató, színházi ügyelő, sőt egyszer egy fogoasztagyártó cég rek­lámfilmjében is szerepeltem. Hiába, a megnyerő külső, no meg mindig a művészetek perifériáján éreztem jól ma­4 gam. Neki azt mondtam, hogy költő vagyok. Mégicsak jobban hangzik, mint holmi kilincselő, lépcsőházkoptató könyvügynök! Erről sajnos eszébe jutott egykori kaszka­dőr szeretője, aki igen jól keresett a filmgyárban, és megkérdezte ártatlanul, hogy mennyi a jövedelmem, és van-e alkotóházam valami előkelő helyen. Hebegtem a művészetek és a közönség viszonylatáról, a fel és le törvényszerűségeiről egy bi­zonyos pályán bélül, a ki­adók embertelenségéről. Vé­gül sikerült teljesen elál- mosítanom, vállamna hajtot­ta a fejét, száját picit eltá- totta, és elaludt a vonat üte­mes rázkódására. Óvatosan kikláttiintottam a fogason himbálódzó bársonytáskát, megtapogattam a tárcáját, ami duzzadt a pénztől. Mo­corogni, nyögdicsetni kez­dett mire nyugtatólag meg­simogattam, elterelve figyel­mét a nyitott táskáról. Er­re ő „Albert!” felkiáltással a nyakamba borult. Nem tu­dom, ki volt az a bizonyos Albert, de a legjobbkor buk­kant fel a hölgy emlékezeté­ben, mivel fürgén és ész­revétlenül becsukhattam a táskát.' — Ö nem árulta el, hogy miből él? — Nem. Elég homályosan beszélt, sokat sóhajtozott, félő. hogy mindenben messze állt az egyértelműségtől. Hajnalban még ingadoztam két felkínálkozó lehetőség között — rögtön kifosszam és lelépjék, (de ez silány, örömtelen munkának tűnt), avagy hódítsam meg, hogy a kegyei mellett pénzt is paza­roljon rám. Az utóbbi meg­oldás jobban csábítót, te­kintve útitársnőm ingerlő bájait. Csupán mohóságom­nak kellett gátat szabni a pénz és a nő mihamarábbi birtoklását illetően. Némi ital után kotorásztam pepita bőröndömben. Ez minden csomagja, kérdezte bágyad­tan, résnyire nyitott alma- zöld szemekkel. Igen, de eb­ben van minden vagyonom, vágtam rá büszkén, ami igaz is volt. mivel a maradék el­adatlan könyveim hevertek szivarkálsdobozok társaságá­ban: tizenkét kötet „Avva- kum protopópa emlékira­tai” és egy darab birkate­nyésztési kézikönyv. — Leitatta? — Megkínáltam rizspálin- kával, de csak én lettem rosszul, ő jól bírta. Kitán- torodtam hányni, és mire visszatértem, két egyforma, bajszos úr ült a fülkében közönyösen pipázva. — Még akkor sem gya­nakodott? — ö vagy én? Ja, nem! Lerogytam mellé, ő gyen­géden törölgette a homlo­kom egy nagykockás férfi- zsebkendővel, miközben az egyik úr részvevőén, a má­sik ellenségesen méregetett. A részvevő úr felajánlott bizonyos jótékony cseppeket a készletéből, mélyek min­denfajta fejfájás, hányinger biztos ellenszerei. Mielőtt teljesen elkábultam volna a cseppektől. elégedetten lát­tam a fejem felett billegő bársonytáskát, mely egyre közelebb, közelebb jött hoz­zám. Miikor magamhoz tér­tem, már csak a vasúti tár­saság piszkos emblémája éktelenedéit felettem. Az ablakhoz léptem. Ismeret­len állomás ásítozó sze­mélyzettel, és a reggeli fényben kis zöld kalapban, a két bajszos úrba karolva a kis bársonytáska egyre távolodott, mi több, a pe­pita bőrönd is, Avvakum protopópával és a Birka- tenyésztéssel. Tágra nyílt szemmel meredtem az üres polcra. A belépő kalauznak már csak vinnyogni, sírni tudtam: kifosztottak, meg­loptak. Zavartan csattogtat­va lyukasztóját elvonult intézkedni. Hát lehet itt INTÉZKEDNI? — Nyugodjon meg, ez a nő egy veszélyes bűnbanda főnöke. Nem mága az első áldozat, talán nem is az utolsó. Már szorul a hurok! — De könyörgöm, ki kö­rül? Ki körül? Emencipáció. Félhangos zo­kogás a játszótérről. Egy, ter­metre ugyan alacsonyabb és láthatóan fiatalabb fiú - ver egy lánykát. Sietve teszem hozzá: túl vannak az óvodás­koron. Gyűlölködve szakad­nak ki a szavak a fiúból: „Többet ide ne gyere, meg ne lássalak ezen a játszóté­ren!” A kislány sír a szavak­tól meg az ütlegeléstől, egyébként is visszataszító a jelenet, közbe kell lépni. Több gondolat is felötlik a nézőben, s csak remélhető, hogy nem a szűkebb környe­zetében látott példa alapján viselkedik így „hősünk”. * Szomszédok. Részvétteljes hang: — Na, maguknak is rossz­kor jött ez a betegség! — Miért, mikor jön jókor? * Tanítva beszélgetünk. Az önképzés sajátos formáját ta­lálta fel évekkel ezelőtt a magyar pedagógia. Az új tantervek és tananyagok el­sajátításához a gyermekek időnként szüleik segítségét is igénybe vették — volna, ha a szülők értették volna a gyermek feladatait. Erre az­tán megszervezték a szülők tanfolyamait is (bár egyes rosszmájú, vagy csak előre­látó tanítók titkon örültek is ennek az össznépi oktondi- ságnak. „így legalább nem zavariák össze a gyerekfőket a szülők” — alapon. Hanem az alkalmak száma nem csőikként, a nebulók rendre szüleik nyugtalanításán buz- gólkodtak. s teszik ezt ma is. a szülők pedig le-lecsukó- dó pillákkal csüngnek a vi­zuális és előadásszerű tanfo- lyamokon elhangzó ^ szava­kon ... Egy nagy előny vi- szont származott belőle, amire kevesen számítottak: megteremtődött a családon belüli ritka kommunikációs (értsd beszélgetési) alkal­mak egyike és legfontosabbi­ka. Ugyan együtt jár bizo­nyos kényszerű,, szülői tu­dáskontrollal, de lélektani haszna nem lebecsülendő, lett a „tanítva tanulhatunk” igazságából a tanítva beszél­getés szerény találmánya. Nem kisebb haszonnal. * IZÁLN1. Egyik ismerősö­met kaptam el kvízem ala­nyául: Szoktál samponizálni? Mizálni ? — kérdezett vissza. Samponizálni. El kel­lett magyaráznom a dolgot. Igen. Kitűnő készítmények, preparátumok leselkednek a boltok, áruházak polcain, hogy a gyanútlan vásárló ko­sarába tegye őket, s otthon majd töprengjen sajátos fel­irataikon. Nem is lenne nagy ügy, ha nem kéne cselfo­gást gyanítunk a gyatra ma­gyarsággal megfogalmazott importcímkék mögött. Ez az idegen anyanyelvűség vagy annák következménye, hogy kijött már a gyakorlatból az előállító gyár magyar tolmá­csa. vagy pedig: nem is kí­vánják a magyar nyelvű pontosságot, így ugyanis „bu­kója” lesz az illető cikknek. Miért ravasz dolog ez? Rek­lám az egész: a nem hiba nélküli szöveg akaratlan konkurrenciát nyújt az im­portált terméknek, mert még mindig él „a külföldi jobb” — szemlélet, még ha szocialista külföld is á szár­mazási ország. (Néha való­ban jobb.) A felemás nyelvezettel űzött reklám a hamisfcás-fi- fikás magyar gyártók alkal­mi leleménye, s a szándékolt magyartalanság esetleg csu­pán az „exportból visszama­radt termék” könnyű kiháza- sítását szolgálja. Ugyanis arra ugyanúgy buknak. Ha­nem ha jó a termék, mi szükség az ilyen reklámra? Akut jelenség — immár az eladók, a kereskedelem szü­li, az előbbit inkább a gyár­tók, hogy bizonyos termékre rákerül a cédula: pl. öt­százról háromszáz forintra mérséklik az árát. Csak egyszer döbbentem meg. mi­kor egy áruféleség leárazva többe került, mint az igazi, eredeti ár volt minden üz­letben. A leárazás is jó rek­lám, mert hajiunk a nyere­ségre, a haszonra, s viszo­nyítunk az állítólagos ere­deti meg az úi ár között. Számolgatjuk, mennyit nyer­hetünk, ha megvesszük a terméket, még ha nem is lenne szükségünk rá, s köz­ben finoman megcsalattuk. Visszatérve az eredeti gon­dolathoz: a reklám állja a csatát velünk, vásárlókkal, s a hazainak sem árt a cégér. DRESCHER ATTILA WEÖRES SÁNDOR: Lég Az égből függ a táj, mint óriás parittya, a szűk látóhatár koronává szorítja. Dombok hullámai felhőkre válaszolnak, patak csillámai a menny felé nyomulnak. S a fent és lent között csóvái a szeleknek sugárba öltözött levegőt libegtetnek. SZARKA JÓZSEF: Őszi idill Hulló, hullámzó este jön, a pézsma szőrű ősz figyel, levél a fától elköszön, mereng, s a széllel útra kel. Legendát sejtet a madár, ki ködbe szendereg, kis szívén bánat perdül át, a szárnyán dér remeg. Süvöltő éji áradat, sötét taraja egyre nő, a mélyen alvó fák alatt, suhog egy lenge léptű nő. Tollászkodik a bús avar, amerre apró lépte zeng, és dalba kezd egy esti kar, a város terén, messze fent. Váci Mihály sárközi iskolája Czine Mihály irodalomtörténész, ha a megyében jár, gyakran jegyzi meg az előadásain, hogy irigyli a tolnaiakat, mert sok neves írót, költőt fűznek valamilyen szálak a megyéhez. Ezzel valóban jogosan büszkélkedhetük. A szálak közül én most egy kevésbé ismertet szeretnék kiemelni. Szélesebb körökben kevesebben tudják, hogy a tíz éve elhunyt Kossuth-díjas költőnk, Váci Mihály is itt kezd­te tanítói pályáját, Szekszárdon esküdött fel a pedagógus hivatásra. Egyik írásában (Három történet) olvashatjuk, hogy az 1942/43-as tanévben az ötödikes tanítójelölteket kihelyezték tanítani. így érkezett ő is 1943. február 8-án Nyíregyházá­ról Szekszárdra, hogy a tanfelügyelőségen több társágával együtt dr. Sulyok Kálmán királyi tanfelügyelő előtt lete­gye az esküt. (Talán néhányon tanítanak még a megyében, akik vele együtt hallgatták a főigazgató beszédét, és része­sei voltak a történetben leírt incidensnek.) Váci tanítói pályája Decs-Alföldszálláson kezdődött. „Decs-Alföldszállás a Sárköz egyik tanyavilága. Ennek az iskolájában kezdtem tanítani alig tizenkilenc évesen, az alsó három osztályt.” Mindössze négy hónapot töltött itt. Arany Dénes iskola­széki elnök jelentéséből tudjuk, hogy „Váczy Mihály he­lyettes ideiglenes megbízott tanító állását f. évi (1943.) feb­ruár 8-án foglalta el...” Egy későbbi — a tanfelügyelőségre küldött — levélben ez olvasható: „... Váczi Mihály kiren­delt tanítójelölt úr megbízatása az iskolaév végeztével le­járt ...” A rendelkezésünkre álló levéltári iratokból az derül ki, hogy 1943. június 4-ig tartott a>z alföldszállási tanítóskodás, mert — Habján tanító úr levele szerint — utána „Nyír­egyházán megválasztották tanítónak.” Szerettem volna Váci Mihály volt iskoláját meglátogatni, de Decs-Alföldszállást már törölték a települések listájá. ról. A tanyák lakói Bajára, Decsre vagy máshová költöz­tek. Decsen találtam meg pár családot, akik 37 év távla­tából is emlékeznek a fiatal tanítóra. Néhány volt tanít— ványával is beszélgettem. Az alföldszállási tanyákat lebontották, így nem kerülhet­te el a sorsát Váci Mihály volt iskolája sem. Az emléktáb­lát már nincs mire tenni. Sajnos, eddig még fényképet sem sikerült az iskoláról találnom. A volt település emlékét ma már csak egy öreg harangláb őrzi. A yisszaemlékezők ta­nítás után többször látták ezen ülve pihenni Váci Mihály tanító urat. Zárt és nyitott Szöllősy Enikő Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása most nyílt meg a budapesti Műcsarnokban. Képünk egyik érdekes alkotását mutatja be. NAGY ANDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents