Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
1980. február 10. Képújság 3 Főiskolai kérdőjelek. ■ ■ ■ Tamási, Vegyépszer Tanítási gyakorlaton Párttaggyűlés után - párttaggyűlés előtt v. A Tanítóképző Főiskolából már szárnyra Ekeitek — legalábbis egy időre — a teg- n'apelőtti gólyák, az első tanítójelöltek. Két -ilyen fiatal, lelkes tanítójelölttel — Ke- nessei Évával és Tóth Ilonával — találkoztam a fadöi általános iskolában. ízlelgetik a szakmát, így akarolják a tanítást. Adott a lehetőség arra, hogy immáron a katedra „túlsó oldaláról” és a tanát!, nevelői szobából is kitekinthessenek az örökké nyüzsgő gyerekseregre. — Én pedagógus családban nőttem fei-, édesapám ma is tanít — mondja csillogó szemekkel, kitárulkozva Kenes- sei Éva. — Álmokat nem kergetek, mert tudom, hogy mi vár rám. Ezeknek az igényeknek szeretnék megfelelni úgy, hogy a tanítás, a munka mindig öröm maradjon számomra. Érjek el eredményeket, legyenek sikerélményeim, amelyeket az én helytállásomon túl még igen sok egyéb körülmény, tényező is segíthet, vagy gátolhat, Először azt szeretném, ha egy jó iskolai közösségbe kerülhetnék. — Néhány napos, vagy hetes tapasztalataik után milyennek látják, ítélik meg azt az iskolát, ahol először kóstolhatnak bele a tanításba, a nevelői munkába? — kérdezem mindkettőjüktől: — A családunkban én leszek az első pedagógus — veszi át a szót Tóth Hona. — Azt hiszem, az Évával együtt mondhatjuk, hogy nagyon kedvesen, szeretettel fogadtak itt az iskolában. Mindenben igyekeznek segítséget adni: feloldják a gátlásainkat, csillapítják lámpalázunkat, mert bizony még ezzel is meg kell küszködnünk. — <Kís tanítványaikról, a gyerekekről mit tudnának mondani? — kérdezem a tani,tónéni két. — A gyerekek hamar befogadtak, elfogadtak bennünket, de mi is nagyon igyekeztünk megismerni őket, a bizalmukat elnyerni _ m ondja Kenessei Éva. — Szinte minden tanuló nevét tudjuk már, s ez fontos a kölcsönös bizalom megteremtése szempontjából is. Az együttműködésünk egyik igen fontos eleme ez a kölcsönös megismerés, és bizalom. Ez az iskola egy kicsit más, mint a főiskola gyakorlóiskolája. Itt elsősorban a sokrétűbb gyerekanyagra gondolok, ami differenciáltabb felkészülést, s tanítást jelent. Ebből az következik, hogy másnapi munkánk megtervezése, az órára való felkészülésünk sokkal több időt, fáradtságot, energiát kíván tőlünk. — Ha nem titok, úgy kérem — az olvasóval együtt —, hogy avassanak be abba is, hogy mint főiskolai hallgatók ezúttal a napi 4—5 órai tanításra mennyi idő alatt tudnak felkészülni? — Akármennyire is hajtom magam, megfelelő időbeosztással dolgozom, készülök — mondja Tóth Ilona — legalább annyi idő szükséges, mint ahány órát tanítok. Tehát napi 4—6 órát készülök, hogy helyt tudjak állni másnap. így a tanítási órákkal a napi 8—10 órát keményen végigdolgozzuk, amiben egy kicsit el is fáradunk. — Kik irányítják, segítik a munkájukat a tanítási gyakorlatuk idején? — Mindenekelőtt Jaksáné Kiss Éva, és Koleszárné Acsádi Julianna, mint gyakorlatvezető tanítók — mondja Kenessei Éva. — Elsősorban ők azok, akik közvetlenül minden lépésünket segítik, irányítják. Az előbbi az I./c. osztály vezetője, akinél két hetet töltök el, majd Ilonával váltunk, és én kerülök Julcsi nénihez, a 4/b osztályhoz. Mindkettőjüktől igen sok segítséget kapunk: elsősorban bátorítást, sok-sok szeretetet, biztató értékelést. A tanítási órákon túl bevezetnek a kisdobos munkába, a könyvtári életbe, és betekintést nyújtanak az iskolai közösség életébe. Meghívnak megbeszélésekre, s minden egyéb soron lévő rendezvényre. így áttekinthetjük az iskolai élet egészét, amit a főiskolán nem biztosíthatnak számunkra. — Hol, és hogyan szeretnék kezdeni tanítói pályájukat, munkájukat a sikeres államvizsga után? — Beszéltem az igazgató úrral, aki azzal biztatott, hogy szívesen lát majd szeptemberben — válaszol Kenessei Éva. — Közel lakom Faddhoz, ahova jói be tudnék járni. Örömmel jönnék ide vissza, ha erre bizalmat és lehetőséget kapok. — Én szekszárdi vagyok — mondja Tóth Ilona, ezért egy kicsit nehezebb a helyzetem, mint Évának. Jó lenne otthon maradni, Szekszárdon, de ha ez nem sikerül, akkor sem keseredem el. Azonban mindenképpen egy olyan elérhető iskolához szeretnék kerülni, ahova kijárhatnék. A szülők, a lakás mellett más „kötelékeim” is ezt kívánnák. Idővel minden kialakul; most a legfontosabb a feladatunkat jól ellátni, s majd eredményesen államvizsgázni. A többi pedig majd sorjában őszig elrendeződik. Az időközben megérkezett Kozma Istvántól, az iskola igazgatójától azt kérdezem, hogy miként fogadták a gyakorlótanításra érkezett tanítójelölteket? — Iskolánkban mindig szeretettel várjuk, fogadjuk az ideérkező jelölteket. A lehetőségeinknek megfelelően arra törekedünk, hogy az alapvető, legfontosabb körülményeket biztosítsuk a számukra. Itt mindenekelőtt a személyi feltételeket említeném elsősorban. A jók közül a legjobb kartársainkhoz osztjuk be a fiatalokat, ezt most is így tettük. Második igen lényeges szempont, hogy a tárgyi feltételek, eszközök úgy álljanak rendelkezésükre, hogy azokat maximálisan használhassák fel. Nem utolsósorban lényegesnek tartjuk azt, hogy megfelelő áttekintést kapjanak nemcsak az iskola belső életéről, hanem az iskola és a család, az iskola és a művelődési intézmények — a művelődési ház, könyvtár — területéről. Ez az. amit mi iskolai életünk nyitottságának nevezünk. Az előbbiek szellemében segítjük bevezetni fiatal, gyakorló kartársainkat. Minden segítséget igyekszünk megadni nekik. Szeretnénk munkánkkal olyan impulzust nyújtani, amivel a pálya iránti elkötelezettségüket, hivatástudatukat és szeretetüket mélyíteni, fokozni tudjuk. — Igazgató elvtárs, a két kolléganő közül, ha lehetősége, s szüksége volna az iskolának, melyiket várná, fogadná szívesen szeptemberben? — Úgy gondolom, hogy mindkettőjükkel jól járna az iskolánk, velük tovább erősödne a tantestületünk. ANTAL ISTVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Beszélgetés Závodi József alapszervi titkárral Mint a többi alapszervezetben. a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat tamási gyáregységének pártszervezetében is lezajlottak a „kongresszusi” taggyűlések. Titkárrá Závodi József meó- esoportvezetőt választotta a tagság. Mivel kezdi munkáját az új vezetőség? — ez ■iránt érdeklődtünk a párttitkárnál. — A két taggyűlésen megkaptuk az útmutatást. A vezetőségben én már nem számítok újnak, tavaly — az öt- hónapos pártiskola elvégzése után három hónappal — választottak titkárrá. így már van háromnegyedéves tapasztalatom. Az öttagú vezetőségben ketten már régebb óta töltik be e tisztséget, ketten most lettek vezetőségi tagok. Ügy érzem, jó kollektíva került össze, meg tudunk birkózni a ránk váró, egyre nagyobb feladatokkal. Most készülök a vezetőségi ülésre, amire holnap délután kerül sor, maid a jövő hét péntekién taggyűlés elé terjesztjük a javaslatot — az ez évi cselekvési programot és a féléves munkatervet. A taggyűléseken többen hangsúlyozták, hogy nagyobb aktivitásra van szükség, a párti-munka egyenletesebb elosztására. így a taggyűlés elé terjesztendő javaslatok közt Závodi József lesz a pártmegbízatások felülvizsgálata — akinek túl eok volt. attól „leveszünk”, akinek nincs, az kap megbízatást. Átszervezzük a pártcsoportokat is. A múlt év vége felé több párttaggal gyarapodott alapszerveze- tünk, őket is beosztjuk a oártcsoportokba. Az a célunk, hogy mind a harminckét kommunistának legyen megbízatása. — Mit terveznek az első félévre? — Munkánk középpontjába állítjuk a termelés pártellenőrzését. Évről évre rohamosan nőnek _ gyáregységünk feladatai. Ügy néz ki, hogy a nevünkből törölni kell az „Előregyártó” megjelölést, mert tavaly már önálló gyártmányunk volt. a szovjet exportra készülő olajáramlásmérő berendezés. Ebből tavaly négy készült, az idén már négy vénén felül. Ezenkívül gyártunk a paksi atomerőmű részére különféle berendezéseket. A tavaly üzembe lépett új csarnokban az idén már teljes kapacitással termelünk. Február végén tűzzük napirendre a gazdasági vezetés beszámoltatását az 1979. évi gazdálkodásról és az ez évi feladatokról. Célunk, hogy a pártmunka eszközeivel mozgósítsuk a tagságot és a párton kívülieket az ez évi tervek teljesítésére. Március első felében ez taggyűlési téma lesz. A március végén tartandó vezetőségi ülésen — majd az ezt követő taggyűlésen — a .minőség helyzetét és az ezzel kapcsolatos tennivalókat beszéljük meg. Egy hónap múlva a szocialista brigádmozgalom, majd a gyártáselőkészítés és a gyártástechnológia kerül napirendre. máj usban—j ú ni usfoa n az 1979/80-as oktatási év tapasztalatait vitatjuk meg. (J) A jövőben is számíthatnak a kollektívára Munkalélektan a munkaerő- gazdálkodás szolgálatában A tatabányai szénbányáknál a munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében általánossá tették a vállalathoz belépőik és a felmondók munka- lélektani vizsgálatát. Különösen hasznosnak bizonyul az eltávozni szándékozók vizsgálata. Az ilyen dolgozóikat beszélgetésre és tesztlapok kitöltésére hívják meg a vállalat munkalélektani laboratóriumába. s az így kapott információkról tájékoztatják az üzemék vezetőit. Nagyon sok esetben meg is tudják változtatni a dolgozók távozási szándékát. A munkalélektani laboratórium javaslatára sokszor például az üzemen belül más munkahelyre helyezik át a távozni szándékozókat, s ez is elég elhatározásuk megvál- tazltatásához, holott a „tesztelés” előtt távozni akartak a vállalattól. Ilyen és hasonló intézkedések nyomán tavaly száz dolgozó vonta vissza felmondását. A szénbányákhoz újonnan belépők munkalélektani vizsgálata elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szakmai képességüknek, egészségügyi állapotuknak legmegfelelőbb munkahelyre kerüljenek. Figyelembe veszik a bányaüzemek vezetői a laboratórium javaslatait, megfigyeléseit a munkabrimádok kialakításánál is. Bekapcsolódott a laboratórium az üzemi balesetek okainak tüzetes elemzésébe, komplex vizsgálat alá vetik azokat, akik egy éven belül többször megsérülnek. Ha kiderül, hogy a sérült személyisége a baleset okozója, az újabb balesetek megelőzése érdekében más munkahelyre tanácsolják. A. vizsgálatok alapján hívták fel az üzemvezetők figyelmét arra. hogy az évek óta együtt dolgozó brigádoknál nagyon ritkán történik baleset. A munkalélektani laboratórium berendezéseit, a cselekvési képességet, a reakcióidőt és a fáradságot _ mérő készülékeket a tatabányai szénbányák szakemberei egyetemekkel, kutatóintézetekkel közösen fejlesztették ki. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári MÁV ‘Fatelítő Főnökségen munkásgyűlést tartottak. Első napirendként az érvényes kollektív szerződés végrehajtásáról számolt be a főnökség szolgálati főnöke, Kóka Albert. Örömmel tett eleget a beszámolási kötelezettségének, hisz a négy évvel ezelőtti megalkotásakor az üzem vezetése, és a dolgozó kollektíva közös érdekeinek figyelembe vételével rögzítették a megoldandó feladatokat. Hangsúlyozta a MÁV-on belül elfoglalt helyükből adódó feladatokat. Külön részletességgel számolt be az 1979. évi tervfeladatok teljesítéséről. Elmondta, hogy az 1979. évi tervet, a tervhez viszonyítva 101,5 százalékra, a bázisévhez viszonyítva 100,7 százalékra teljesítette a főnökség. Az eredményt csökkenő létszámmal és fokozott műszaki fejlesztéssel érték el. Köszönetét fejezte ki a dolgozóknak, vezetőknek egyaránt, azért a közös munkáért, akarásért, amellyel hoz. zá járultak az eredmények eléréséhez. Elemezte a munkaerő- helyzet, a foglalkoztatás színvonalát. Elmondta, hogy a szükséges létszám a feladatokhoz mindig rendelkezésre állt. Az 1979. július elsejével végrehajtott átszervezés, az évközi többszöri munkaerőátcsoportosítás, a munkaerő hatékonyabb felhasználását segítette. A fluktuációt vizsgálva megállapította, hogy a korábbi évekhez viszonyítva csökkent a munkaerőmozgások száma. Ennek egyik oka, hogy olyan szociális, kulturális és munkakörülményt tudnak biztosítani, ami méltán váltja ki dolgozóik megelégedését. Feladatként jelölte meg a veszteségidők további csökkentését, az indokolatlan hiányzások leszorítását. A munka díjazásával kapcsolatban elmondta, hogy az 1979. évi üzemi átlagbérrel, a 41 607 forinttal a dombóvá'- ri üzemek között a negyedik helyet foglalja el a főnökség. Ismerve a korábbi évek bér- problémáit, ez örvendetes eredmény. A beszámoló szólt a munkában becsülettel helytálló, kiemelkedő teljesítményt elérő dolgozók erkölcsi elismeréséről is. Ismertette, hogy a 19 magasabb kitüntetésben részesült dolgozó 70 200 forintot is kapott. / A szocialista brigádmozgalom eredményeinek ismertetésén túl megköszönte az üzem vezetője a munfcaver- senyben résztvevőknek azt, hogy az üzemi feladatokon túl, élenjártak a várospolitikai célkitűzések megvalósításának segítésében, társadalmi munkaákciiókiban. A pénzbeli hozzájárulás 29 900 forint volt a főnökség dolgozói részéről. Az ifjúság és nőpolitikái intézkedések végrehajtásáról az intézkedési tervben foglaltaknak megfelelően egy alkalommal évente számot ad á vezetőség. A főnökségen ötvenhárom 30 éven aluli fiatal dolgozik. Problémáik megoldásában, jutalmazásuk és béremelésük elhírálásakoj a KISZ-szervezet véleményét mindig kikéri az üzemvezetés. A 82 nő helytállása példamutató. A nődolgozók 53 százaléka 10 évnél régebb óta dolgozik a főnökségen. Bérezésüknél a főnökség arra törekszik, hogy közeledjenek a férfiak munkadíjazásához. Feladat továbbra is, hogy törekedjünk nődolgozóink anyagi és szociális helyzetének, munkakörülményeinek javítására. Az igen sokoldalú beszámolót élénk vita követte. A dolgozók bátran elmondták véleményüket, felvetették a még meglévő hiányosságokat, és javaslataikkal biztosítékot adtak a vezetésnek, hogy a jövőben is számíthatnak a kollektíva becsületes, lelkiismeretes munkájára. POPP PÁLNÉ Tóth Ilona matematika órán Kenessei Éva beszédműveléssel foglalkozik — ott ahol ez a legnehezebb, az elsősöknél
