Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

©^PÜJSÄG 1980. február 5. Csak röviden A Nagydorogi Traktor labdarú­gói kettős barátságos mérkőzést rendeztek. A Nagydorog II. csa­pata az Uzdi Traktor felett ara­tott 2-0-ás győzelmet. Nagydo­rog I. csapata a Gyönki Falusi Sportkör csapata ellen 5-1 arány­ban nyert. * Dombóvári járási TSB a DISZ- szervezetek részére labdarúgó falusi kupaversenyt rendezett. A csoportbeosztás. I. körzet: Kurd, Döbrököz, Csibrák, Dúzs, Mucsi, Gyulaj. II. körzet: Dalmand, Ko- csola, Szakcs, Naik, Lápafő, Vá- rong. * Labdarúgás. Paks—Hőgyész 2-1 (1-1). Paks, 800 néző. Vezette: Pallós. Paks: Rapp — Horváth, Damai, Sztanó — Wolf I., vida — Bálint, Fetter, Somodi, Ben- csák, Mészáros. Hőgyész: Endre — Buda, Herr, Thuma — Amma, Bősz — Lakatos, Trick I., Trick II., Gaá 1. Kompanyik. * A Tolnai Vörös Lobogó Sport­kör úszószakosztálya Komlón, az ottani Bányász úszóival mérte össze erejét barátságos mérkőzés keretében. A pontversenyt a Tol­nai Vörös Lobogó nyerte 76 pont­tal, míg a Komlói Bányász 41 pontot szerzett. • Mintegy három hónapja Tóth István pedagógus vezetésével, Harcon is elkezdték a fiatalok az atliótizálást. A fiatal tanítónak Szűcs István Dísz-titkár ad se­gítséget a szervezéshez, sőt ő ma­ga is beáll' a fiatalok közé spor­tolni. A harci fiúk a labdarúgás mellett az atlétikát is hamar megkedvelték, a lányokat is rá­bírták, hogy tartsanak velük. Először az iskolaudvaron jöttek össze és kezdték a távol- és ma­gasugrást, súly dobást, majd az iskola udvaráról átkerültek a sportpályára, melynek lassan ál­landó látogatói lettek. A lelkes fiatalok közül kiemelkedik a DlSZ-titkáron kívül Horváth nos tsz-tag, majd Doszpod Ju­lianna, Doszpod Mária és Doszpod Anna, akik nélkül egyetlen ed­zés sem múlik el. • Patai és Bartos, a két tehetsé­ges tengelici kerókpárversenyző az elmúlt héten nagy munkába fogott. Egy balatoni kerékpár­túrát szerveztek. A két verseny­zőt nemcsak az a cél vezette, hogy kirándulást tegyenek, ha­nem az is, hogy ezen az úton minél több fiatallal megszeret­tessék a kerékpársportot. A fia­talok között nagy érdeklődés nyilvánult meg a kirándulás iránt. A 240 kilométeres utat jó kedvvel tették meg valameny- nyien. * Labdarúgás: Dunaföldvári Hon­véd—Szekszárdi Építők 3-1, Szek- szárd, 1000 néző. Vezette: Po­gány. Dunaföldvár: Kovaosics, Dömény, Szauter, Dunai, Szilas, Erdélyi, Bakai, Szigeti, Horváth, Szabó, Kiss. Építők: Frei — Kiss, Fehér, Bencze, Pálinkás, Elekes, Tóth, Halena, Gyetvai, Zsoldos, Ellermann. Az első félidőben a hazaiak, a másodikban a vendé­gek játszottak jobban. A játék­vezető jól vezette a mérkőzést. ............... . .... Huszonöt éve történt Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, mi­lyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az oldalösszeállítást an­nak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatják. Megkerestünk két sportolót, illetve sportvezetőt, megkérdez­tük, miként és mire tudnak visszaemlékezni, a 25 évvel ez­előtt történtekből. A labdarúgó játékvezetőkről Az utóbbi napokban egyre több panasz érkezik különbö­ző mérkőzésekről; a játékve­zető rosszul vezette a mérkő­zést, részrehajló volt, kiállí­tott játékost stb. Ha köze­lebbről nézzük ezeket a pa­naszokat, azt kell megállapí­tani, hogy sok esetben jogo­sak azok. De nézzük meg tu­lajdonképpen mi is az oka, hogyha a játékvezetők rosz- szul vagy gyengén vezetik a mérkőzést. A legnagyobb hiba ott van, hogy a megye labdarúgó ve­zetőinek száma nem haladja meg a 70-et. A megyei, ifjú­sági, II. osztályú és a járási bajnokságokra vasárnapon­ként 65—66 játékvezetőt kell küldeni. Ha egy-két játékve­zető valami akadályoztatás folytán egy vasárnapra nem yállalt mérkőzést, úgy már a játékvezető-küldőknek ko­moly problémát okoz, hogy kit küldjenek a mérkőzésre. Hogy ilyen kevés játékveze­tő van ebben nagyrészt hibá­sak a sportkörök, illetve azok vezetői, mert amikor valóság­gal könyörögnek a sportkör­nek, hogy küldjenek a tanfo­lyamra kádereket, egyszerűen egyetlen tagot sem küldenek. Sajnos ez már évek óta így van és a játékvezetők száma állandóan csökken. Egy-egy ilyen megrendezett játékveze­tői tanfolyamra alig sikerül 7—8 tagnál többet beszervez­ni, de a vizsga letétele után ezeknek is nagyobb része nem vállal vezetést. A másik hiba, hogy a meg­lévő játékvezetők közül nem mindegyik tartja fontosnak a továbbképzést. Az V. fordu­lóban megtörtént az az eset, Pogány Ernő hogy egy partdobás alkalmá­val, — amikor a labda játé­kon kívül volt — a játékos valamit mondott a játékveze­tőnek, aki ezért figyelmeztet­te a játékost és utána szabad­rúgást rúgatott ellene. Ez csak egy példa a sok közül, ami esetleg nem befolyásolja a mérkőzés eredményét, mégis komoly hiba. Általában azok­nál a játékvezetőknél, akik továbbképzik magukat, sok­kal kevesebb hiba fordul elő. A játékvezetők alacsony szá­mára való tekintettel sok esetben kénytelenek olyan já­tékvezetőket küldeni nehe­zebb mérkőzésekre, akik alig pár hónapja vizsgáztak és így nincs kellő rutinjuk, éleslátá­suk, helyzetfelismerésük. Eb­ből is történnek hibák, de er­ről sem a játékvezetők taná­csa, sem a játékvezető nem tehet. Egyetlen megoldás len­ne, hogy a még kellő gyakor­lattal nem rendelkező játék­vezetőket fokozatosan vinni a nehezebb mérkőzésekre, de erre pillanatnyilag nincs mód. Ebből adódnak aztán, hogy a kezdő játékvezetők egy-két hiba elkövetése után letör­nek, elveszítik önbizalmukat. Végül, de nem utolsósor­ban a közönség is oka az egész játékvezető-problémá­nak. Megyénkben sajnos sok helyen, amikor a közönség is látja, hogy csapatának nem megy, megpróbál nyomást gyakorolni a játékvezetőre; hozzon olyan ítéletet, amely a hazai csapat javára kedve­ző. Egy jól képzett rutinos já­tékvezetőnél az ilyen kísérle­tek kudarcba fulladnak, de a már leírt okoknál fogva ki­sebb gyakorlattal rendelkező játékvezetőnél sajnos sok esetben eredményre vezetnek ezek. Tudunk eseteket, ami­kor a játékvezetőnek ki kel­lett volna állítani játékoso­kat, de hogy a saját testi ép­ségét menteni tudja, inkább elnézte a játékos sportszerűt­lenségeit, szabálytalanságait. Az egyik nagyközségben pél­dául — melynek csapata a megyei bajnokságban szere­pel, a következőképpen csi­nálja a közönség, amikor az ellenfél támad, kórusban kia­bálják „les”. Különösen a partjelzőt igyekeznek befo­lyásolni, de az ő csatársoruk támad és elérik az ellenfél 16-osát, vagy azon belül ke­rülnek, kórusban kiabálják, „11-es”. Meg kell mondani: sok esetben a közönség a le­írt módon szerez bajnoki pon­tokat csapatának. A játékvezetés színvonalá­nak emelése egyik előfeltétele tehát új játékvezetők képzé­se és a meglévők továbbkép­zése. Itt elsősorban a sportkö­röknek kell segítséget adni a játékvezetők tanácsának az­zal, hogy kádereket küldenek a játékvezető-tanfolyamokra. A másik, amivel emleni lehet a játékvezetők színvonalát: a nézők nevelése. Nyugodt lég­körben sokkal jobban vezeti a mérkőzést a játékvezető is. Tehát nagy részben a sportkö­rökön múlik, hogy a játékve­zetés, és ezen keresztül a me­gyénk labdarúgása milyen színvonalra emelkedik. ELFÄSULT A KÖZÖNSÉG Pogány Ernő 25 éven át ve­zetett labdarúgó-mérkőzése­ket. öt éve annak, hogy vég­leg abbahagyta a játékveze­tést : az Aranysíp és az Arany­labda boldog tulajdonosa. Mint posta-főfelügyelő ment nyugdíjba és ma élvezi meg­érdemelt pihenését. Tizennégy évig volt aktív labdarúgó. A középiskola harmadik osztá­lyát végezte, amikor a bony­hádi labdarúgócsapatnak már állandó tagja volt. Vele foly­tattunk beszélgetést és mutat­tuk a labdarúgó-játékvezetők­ről szóló írást, mely 25 éve je­lent meg lapunkban. — Minden játékvezető igyekszik jól vezetni a mér­kőzést,' de az aki nem ismeri tökéletesen a szabályokat, könnyen zavarba jön. Szerin­tem a vizsgán következete­sebbnek kell lenni és szigo­rúbban számon kell kérni mennyire ismeri a jelölt a labdarúgás csínját-bínját. Feltétlen előnyére válik, ha valamikor mint aktív játékos is űzte e sportot. A közönség­ről az a véleményem, hogy csak azokat tudja bekiabálá­saival megzavarni, befolyá­solni, akik bizonytalanok. És ez a bizonytalanság éppen a szabályok nem ismeréséből fakad. — Tehát a játékvezetőkről szóló írás ma is aktuális? — Szinte teljesen. Talán annyi a változás, hogy nincse­nek azok a fanatikus szurko­lók, akik korábban voltak. Ennek az is oka, hogy a ma­gyar labdarúgás mélyponton van, a közönség elfásult. Ne­gyedszázada vidéken a labda­rúgás volt az egyetlen szóra­kozás, ma viszont alig akad néző. — Tehát ma lényegesen könnyebb a játékvezetőknek. — Feltétlen. Amikor el­kezdtem a játékvezetést, nem volt olyan közlekedés, mint ma, vagy tíz évvel ezelőtt. Kerékpárral jártam például Bonyhádról Paksra mérkőzést vezetni. Kora reggel elindul­tam, délelőtt megérkeztem, a sportpálya fái alatt pihentem 1—2 órát, majd levezettem a mérkőzést és utána irány ha­za. Tíz éven át csak kerék­párral jártam mérkőzésekre. Ami a vezetést illeti, változat­lanul nehezebb — ma is — egy kis helyen, mint például Budapesten, vagy nagyobb városban bíráskodni. Bizony egy-egy kritikus mérkőzésen ha baj van, a rendezők ma is éppúgy „eltűnnek”, mint 25 évvel ezelőtt. — Miben látja a kiutat? — Az aktív labdarúgást ab­bahagyok végezzék el a játék­vezetői tanfolyamot, a szövet­ségnek, illetve a játékvezetői bizottságnak legyen választá­si lehetősége és mindig a leg­jobb formában lévők működ­jenek. Atlétika Az elmúlt vasárnap került sor Baján a Baja—iSzoksziárd városok közötti atlétikai viadalra, melyen két új Tolna megyei csúcs szü­letett. Győrffy Mária, a Szek­szárdi Dózsa kiváló atlétanője 199 centiméterre javította a női magasugrás megyei csúcsát. A női gerelyhaj í fásban szintén meg­javította Győrffy Mária az álta­la tartott megyei csúcsot, mely 35,92 méter. Nagyszerűen sikerült az általános iskolák tornászbajnoksága Az eüimúlt vasárnap délelőtt Sziekszárdon, az általános gimnázium tornatermében rendezte meg a magyei ta­nács X. oktatási osztálya a miegye 1955. évi általános is­kolás tornászbajnokságát. A bajnoki verseny nagyszerű sereigszeimlléje volt a fejlődő megyei tornas portnak, ör- vendétes tényként kélil meg­állapítanunk, hogy a bajnok­ságra valamennyi járás él­küldötte képviselőjét annak bizonyságául, hogy a megyé­ben komoly érdeklődés van kialakulóban a torna iránt. Ügyes szervezés következmé­nyeképpen az oktatási osztály teljesen pártatlan versenybí­róságról gondoskodott, amely mintaszerűen látta el felada­tát, olyannyira, hogy a részt­vevők részéről szinte egyet­len kifogás nem hangzott el működésűk éllen. Laczkó László elnöklete alatt Szilá­gyiné, Kaspari és Boros al­kotta a lányok versenyének bíróságát, míg a fiúk bajnok­ságán Miriszilai, Turányl és Mozolai pontozott. A közép­iskolák már ezzel is tanűje- lét adták segítőkészségüknek az általános iskolások baj­noksága iránt. A szekszárdi gimnázium gondoskodott ar­ról, hogy a terem' megfelelő állapotban álljon a verseny­zők rendelkezésére és emel­lett zongora és zenegép is biztosította a verseny zavar­talan lebonyolítását. örvendetes volt a verseny abból a szempontból is, hogy az elmúlt évhez viszonyítva komoly minőségi fejlődés volt észlelhető mind a gyakorla­tok tartalmát, mind pedig a kivitelt tekintve. Különösen a versényzfak fegyelmezett magatartása lepett meg ben­nünket kellemesen és ez a verseny is bebizonyította azt, hogy a sport milyen nélkülöz­hetetlen eszköz a tanulók ne­velésében. Ünnepélyes felvonulás után a résztvevők a Himnuszt hallgatták mag, majd pedig Bánd Flórián megyei tanul­mányi felügyelő üdvözölte a résztvevőket és méltatta a bajnokság fontosságát. A bajnokság az egyes iskolák közötti csapatverseny formá­jában zajlott le és a várako­zásnak megfelelő eredménye­két hozott. A fiúk bajnoksá­gában a dombóvári általános fiúiskola, a lányokéban a bonyhádi általános iskola diadalmaskodott. 0 Épül a tekepálya... 1954. augusztusában elha­tározták a dombóvári kis­ipari termelőszövetkezetek tekesport-kedvelői, hogy tár­sadalmi munkával, 'valamint a helyi pártszervék és a ta­nács támogatásával tekepá­lyát építenek maguknak. Az elhatározást tett követ­te. A különböző ktsz-ek dol­gozói. munkaidejük után szí­vesen dolgoztak, hogy mi­előbb felépüljön a tekepálya. Az alapot már az ősszel ki­ásták. de akkor anyaghiány miatt a munkálatókat nem tudták tovább folytatni. Az anyaghiány leküzdésé­ben. a munkálatok szakszerű elvégzésében elsősorban a Dombóvári Vasipari Ktsz ve­zetősége és dolgozói jártak elöl jó példával, akii a munkáik oroszlánrészét vál­lalták és végezték el. míg segédmunkási minőségben a Ruházati Ktsz dolgozói mun­kálkodtak. A szövetkezeti dolgozók közül kitűnt Horváth László, Gertner József és Cser Jó­zsef, akik már eddig is kö­zel 100 órát dolgoztak társa­dalmi munkában. Ugyancsak kitűnt szorgalmas munkájá­val Bernáth József is a fa­munkálatok elvégzésénél. Az épülő tekepálya, amint elkészül, megyénk egyetlen korszerű, komoly versenyek megrendezésére is alkalmas pályája lesz. Reméljük, hogy ez nagy mértékben fel fogja lendíteni megyénk te- kesiportját. íme, álljon egy-két adat a tekepálya méreteiről. A pá­lya teljesen fedett, télén fűt­hető. önműködő számtáblával és golyófogó veremmel ellá­tott. 2 pályás, úgyhogy egy­szerre 2 csapat versenyzői dobhatnak. A pálya hossza 28 méter, szélessége 6 méter. A pálya hátsó felében, a já­tékvezetői emelvény mögött -50 személy befogadására al­kalmas lelátó épül. A vezetőség számítása sze­rint mire a pálya elkészül 150 ezer forintot ér. A Spartacus országos el­nöksége is komoly segítséget nyújt sportolni vágyó szö­vetkezeti dolgozóinknak az­által, hogy 15 ezer forintér­tékben vállalta, a megfelelő szakemberek hiányában a még hátralévő munkák anyagi fedezetét. A pálya építése máris olyan előrehaladott állapot­ban van, hogy valószínű augusztus 20-án, Alkotmá­nyunk ünnepén megnyithat­ják a tekepályát ÉPÜL A LEGÚJABB TEKEPÁLYA Tehát Dombóváron múltja van a tekesportnak. Ezt iga­zolja a 25 éve megjelent hír­anyag és erről beszél Hor­váth László a Spartacus te­kecsapatának edzője, aki már az első tekepálya építésében részt vett. — Tulajdonképpen már a háború előtt volt Dombóvá­Horváth László, a dombó­vári tekecsapat edzője ron kisgolyós tekebajnokság. Egyszer hat csapattal ren­deztünk bajnokságot. Kop- csik István volt a bajnokság szervezője és az ő nevéhez fűződik a tekesport meghono­sodása is. — Mi adta az ötletet 25 éve a tekepálya építéséhez? — A kispiari szövetkeze­tek megalakulása után kü­lönböző spartakiád versenye­ket rendeztünk, ahol szere­pelt a tekesport is. Aztán megalakult a Dombóvári Spartacus sporkör és most már ezen a néven szerepel­tünk. 1952-ben már elfogad­ható — jó versenyzőkből álló — csapatunk volt. Egy­szer elvetődtünk Kaposvár­ra és ott láttunk kétsávos tekepályát. Óriási élmény volt számunkra azon játsza­ni és akkor született az el­határozás. A jelenlegi teke­pálya akkor a Vasipari Szö­vetkezet telepéhez tartozott. A szövetkezet elnöke sok mindenben segített berkiün­ket, megkaptuk a területet, majd megszerveztük a mun­kát. Jöttek a fodrászok, a ci­pészek, a szabók és társadal­mi munkáiban elkezdtük épí­teni. Gertner József, a Vas­ipari Szövetkezet építésrész­legének vezetője a tervezés­től a befejezésig segített ben­nünket. Igaz, többször leállt a munka, mert elfogyott az anyag, de aztán csak foly­tattuk az építkezést és 1955. augusztusára elkészült. Nagy volt az öröm. — Tehát az első pályaépí­tésben kitűnt munkájával. Azóta, mint versenyző, majd mint edző többször bizonyí­tott, rendkívül sokat tett Dombóvár tekesportjáért. Hogy látja a jövőt Horváth László? — Épül a négysávos mo­dern automata állítóval fel­szerelt, tekepálya. Ennek alapterülete háromszor akko­ra lesz, mint a régié. Érté­ke megközelíti a négymillió forintot. Ebből több mint egymilliót az automata állí­tó- és számláló berendezés. A tekecsarnokban lesz egy klubszóba, szertár, öltözők és mosdók. Bizony 25 éve nem gondoltuk, hogy az NB I kapuját döngetjük és ilyen létesítményünk lesz. Igaz, ahogy 25 éve. most is a szö­vetkezetek összefogásával és társadalmi munkával készül. Reméljük sók öröme telik a sportág űzőinek és kedvelői­nek szereplésünkben. Az oldalt összeállította: Nyakas István.

Next

/
Thumbnails
Contents