Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
©^PÜJSÄG 1980. február 5. Csak röviden A Nagydorogi Traktor labdarúgói kettős barátságos mérkőzést rendeztek. A Nagydorog II. csapata az Uzdi Traktor felett aratott 2-0-ás győzelmet. Nagydorog I. csapata a Gyönki Falusi Sportkör csapata ellen 5-1 arányban nyert. * Dombóvári járási TSB a DISZ- szervezetek részére labdarúgó falusi kupaversenyt rendezett. A csoportbeosztás. I. körzet: Kurd, Döbrököz, Csibrák, Dúzs, Mucsi, Gyulaj. II. körzet: Dalmand, Ko- csola, Szakcs, Naik, Lápafő, Vá- rong. * Labdarúgás. Paks—Hőgyész 2-1 (1-1). Paks, 800 néző. Vezette: Pallós. Paks: Rapp — Horváth, Damai, Sztanó — Wolf I., vida — Bálint, Fetter, Somodi, Ben- csák, Mészáros. Hőgyész: Endre — Buda, Herr, Thuma — Amma, Bősz — Lakatos, Trick I., Trick II., Gaá 1. Kompanyik. * A Tolnai Vörös Lobogó Sportkör úszószakosztálya Komlón, az ottani Bányász úszóival mérte össze erejét barátságos mérkőzés keretében. A pontversenyt a Tolnai Vörös Lobogó nyerte 76 ponttal, míg a Komlói Bányász 41 pontot szerzett. • Mintegy három hónapja Tóth István pedagógus vezetésével, Harcon is elkezdték a fiatalok az atliótizálást. A fiatal tanítónak Szűcs István Dísz-titkár ad segítséget a szervezéshez, sőt ő maga is beáll' a fiatalok közé sportolni. A harci fiúk a labdarúgás mellett az atlétikát is hamar megkedvelték, a lányokat is rábírták, hogy tartsanak velük. Először az iskolaudvaron jöttek össze és kezdték a távol- és magasugrást, súly dobást, majd az iskola udvaráról átkerültek a sportpályára, melynek lassan állandó látogatói lettek. A lelkes fiatalok közül kiemelkedik a DlSZ-titkáron kívül Horváth nos tsz-tag, majd Doszpod Julianna, Doszpod Mária és Doszpod Anna, akik nélkül egyetlen edzés sem múlik el. • Patai és Bartos, a két tehetséges tengelici kerókpárversenyző az elmúlt héten nagy munkába fogott. Egy balatoni kerékpártúrát szerveztek. A két versenyzőt nemcsak az a cél vezette, hogy kirándulást tegyenek, hanem az is, hogy ezen az úton minél több fiatallal megszerettessék a kerékpársportot. A fiatalok között nagy érdeklődés nyilvánult meg a kirándulás iránt. A 240 kilométeres utat jó kedvvel tették meg valameny- nyien. * Labdarúgás: Dunaföldvári Honvéd—Szekszárdi Építők 3-1, Szek- szárd, 1000 néző. Vezette: Pogány. Dunaföldvár: Kovaosics, Dömény, Szauter, Dunai, Szilas, Erdélyi, Bakai, Szigeti, Horváth, Szabó, Kiss. Építők: Frei — Kiss, Fehér, Bencze, Pálinkás, Elekes, Tóth, Halena, Gyetvai, Zsoldos, Ellermann. Az első félidőben a hazaiak, a másodikban a vendégek játszottak jobban. A játékvezető jól vezette a mérkőzést. ............... . .... Huszonöt éve történt Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, milyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az oldalösszeállítást annak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatják. Megkerestünk két sportolót, illetve sportvezetőt, megkérdeztük, miként és mire tudnak visszaemlékezni, a 25 évvel ezelőtt történtekből. A labdarúgó játékvezetőkről Az utóbbi napokban egyre több panasz érkezik különböző mérkőzésekről; a játékvezető rosszul vezette a mérkőzést, részrehajló volt, kiállított játékost stb. Ha közelebbről nézzük ezeket a panaszokat, azt kell megállapítani, hogy sok esetben jogosak azok. De nézzük meg tulajdonképpen mi is az oka, hogyha a játékvezetők rosz- szul vagy gyengén vezetik a mérkőzést. A legnagyobb hiba ott van, hogy a megye labdarúgó vezetőinek száma nem haladja meg a 70-et. A megyei, ifjúsági, II. osztályú és a járási bajnokságokra vasárnaponként 65—66 játékvezetőt kell küldeni. Ha egy-két játékvezető valami akadályoztatás folytán egy vasárnapra nem yállalt mérkőzést, úgy már a játékvezető-küldőknek komoly problémát okoz, hogy kit küldjenek a mérkőzésre. Hogy ilyen kevés játékvezető van ebben nagyrészt hibásak a sportkörök, illetve azok vezetői, mert amikor valósággal könyörögnek a sportkörnek, hogy küldjenek a tanfolyamra kádereket, egyszerűen egyetlen tagot sem küldenek. Sajnos ez már évek óta így van és a játékvezetők száma állandóan csökken. Egy-egy ilyen megrendezett játékvezetői tanfolyamra alig sikerül 7—8 tagnál többet beszervezni, de a vizsga letétele után ezeknek is nagyobb része nem vállal vezetést. A másik hiba, hogy a meglévő játékvezetők közül nem mindegyik tartja fontosnak a továbbképzést. Az V. fordulóban megtörtént az az eset, Pogány Ernő hogy egy partdobás alkalmával, — amikor a labda játékon kívül volt — a játékos valamit mondott a játékvezetőnek, aki ezért figyelmeztette a játékost és utána szabadrúgást rúgatott ellene. Ez csak egy példa a sok közül, ami esetleg nem befolyásolja a mérkőzés eredményét, mégis komoly hiba. Általában azoknál a játékvezetőknél, akik továbbképzik magukat, sokkal kevesebb hiba fordul elő. A játékvezetők alacsony számára való tekintettel sok esetben kénytelenek olyan játékvezetőket küldeni nehezebb mérkőzésekre, akik alig pár hónapja vizsgáztak és így nincs kellő rutinjuk, éleslátásuk, helyzetfelismerésük. Ebből is történnek hibák, de erről sem a játékvezetők tanácsa, sem a játékvezető nem tehet. Egyetlen megoldás lenne, hogy a még kellő gyakorlattal nem rendelkező játékvezetőket fokozatosan vinni a nehezebb mérkőzésekre, de erre pillanatnyilag nincs mód. Ebből adódnak aztán, hogy a kezdő játékvezetők egy-két hiba elkövetése után letörnek, elveszítik önbizalmukat. Végül, de nem utolsósorban a közönség is oka az egész játékvezető-problémának. Megyénkben sajnos sok helyen, amikor a közönség is látja, hogy csapatának nem megy, megpróbál nyomást gyakorolni a játékvezetőre; hozzon olyan ítéletet, amely a hazai csapat javára kedvező. Egy jól képzett rutinos játékvezetőnél az ilyen kísérletek kudarcba fulladnak, de a már leírt okoknál fogva kisebb gyakorlattal rendelkező játékvezetőnél sajnos sok esetben eredményre vezetnek ezek. Tudunk eseteket, amikor a játékvezetőnek ki kellett volna állítani játékosokat, de hogy a saját testi épségét menteni tudja, inkább elnézte a játékos sportszerűtlenségeit, szabálytalanságait. Az egyik nagyközségben például — melynek csapata a megyei bajnokságban szerepel, a következőképpen csinálja a közönség, amikor az ellenfél támad, kórusban kiabálják „les”. Különösen a partjelzőt igyekeznek befolyásolni, de az ő csatársoruk támad és elérik az ellenfél 16-osát, vagy azon belül kerülnek, kórusban kiabálják, „11-es”. Meg kell mondani: sok esetben a közönség a leírt módon szerez bajnoki pontokat csapatának. A játékvezetés színvonalának emelése egyik előfeltétele tehát új játékvezetők képzése és a meglévők továbbképzése. Itt elsősorban a sportköröknek kell segítséget adni a játékvezetők tanácsának azzal, hogy kádereket küldenek a játékvezető-tanfolyamokra. A másik, amivel emleni lehet a játékvezetők színvonalát: a nézők nevelése. Nyugodt légkörben sokkal jobban vezeti a mérkőzést a játékvezető is. Tehát nagy részben a sportkörökön múlik, hogy a játékvezetés, és ezen keresztül a megyénk labdarúgása milyen színvonalra emelkedik. ELFÄSULT A KÖZÖNSÉG Pogány Ernő 25 éven át vezetett labdarúgó-mérkőzéseket. öt éve annak, hogy végleg abbahagyta a játékvezetést : az Aranysíp és az Aranylabda boldog tulajdonosa. Mint posta-főfelügyelő ment nyugdíjba és ma élvezi megérdemelt pihenését. Tizennégy évig volt aktív labdarúgó. A középiskola harmadik osztályát végezte, amikor a bonyhádi labdarúgócsapatnak már állandó tagja volt. Vele folytattunk beszélgetést és mutattuk a labdarúgó-játékvezetőkről szóló írást, mely 25 éve jelent meg lapunkban. — Minden játékvezető igyekszik jól vezetni a mérkőzést,' de az aki nem ismeri tökéletesen a szabályokat, könnyen zavarba jön. Szerintem a vizsgán következetesebbnek kell lenni és szigorúbban számon kell kérni mennyire ismeri a jelölt a labdarúgás csínját-bínját. Feltétlen előnyére válik, ha valamikor mint aktív játékos is űzte e sportot. A közönségről az a véleményem, hogy csak azokat tudja bekiabálásaival megzavarni, befolyásolni, akik bizonytalanok. És ez a bizonytalanság éppen a szabályok nem ismeréséből fakad. — Tehát a játékvezetőkről szóló írás ma is aktuális? — Szinte teljesen. Talán annyi a változás, hogy nincsenek azok a fanatikus szurkolók, akik korábban voltak. Ennek az is oka, hogy a magyar labdarúgás mélyponton van, a közönség elfásult. Negyedszázada vidéken a labdarúgás volt az egyetlen szórakozás, ma viszont alig akad néző. — Tehát ma lényegesen könnyebb a játékvezetőknek. — Feltétlen. Amikor elkezdtem a játékvezetést, nem volt olyan közlekedés, mint ma, vagy tíz évvel ezelőtt. Kerékpárral jártam például Bonyhádról Paksra mérkőzést vezetni. Kora reggel elindultam, délelőtt megérkeztem, a sportpálya fái alatt pihentem 1—2 órát, majd levezettem a mérkőzést és utána irány haza. Tíz éven át csak kerékpárral jártam mérkőzésekre. Ami a vezetést illeti, változatlanul nehezebb — ma is — egy kis helyen, mint például Budapesten, vagy nagyobb városban bíráskodni. Bizony egy-egy kritikus mérkőzésen ha baj van, a rendezők ma is éppúgy „eltűnnek”, mint 25 évvel ezelőtt. — Miben látja a kiutat? — Az aktív labdarúgást abbahagyok végezzék el a játékvezetői tanfolyamot, a szövetségnek, illetve a játékvezetői bizottságnak legyen választási lehetősége és mindig a legjobb formában lévők működjenek. Atlétika Az elmúlt vasárnap került sor Baján a Baja—iSzoksziárd városok közötti atlétikai viadalra, melyen két új Tolna megyei csúcs született. Győrffy Mária, a Szekszárdi Dózsa kiváló atlétanője 199 centiméterre javította a női magasugrás megyei csúcsát. A női gerelyhaj í fásban szintén megjavította Győrffy Mária az általa tartott megyei csúcsot, mely 35,92 méter. Nagyszerűen sikerült az általános iskolák tornászbajnoksága Az eüimúlt vasárnap délelőtt Sziekszárdon, az általános gimnázium tornatermében rendezte meg a magyei tanács X. oktatási osztálya a miegye 1955. évi általános iskolás tornászbajnokságát. A bajnoki verseny nagyszerű sereigszeimlléje volt a fejlődő megyei tornas portnak, ör- vendétes tényként kélil megállapítanunk, hogy a bajnokságra valamennyi járás élküldötte képviselőjét annak bizonyságául, hogy a megyében komoly érdeklődés van kialakulóban a torna iránt. Ügyes szervezés következményeképpen az oktatási osztály teljesen pártatlan versenybíróságról gondoskodott, amely mintaszerűen látta el feladatát, olyannyira, hogy a résztvevők részéről szinte egyetlen kifogás nem hangzott el működésűk éllen. Laczkó László elnöklete alatt Szilágyiné, Kaspari és Boros alkotta a lányok versenyének bíróságát, míg a fiúk bajnokságán Miriszilai, Turányl és Mozolai pontozott. A középiskolák már ezzel is tanűje- lét adták segítőkészségüknek az általános iskolások bajnoksága iránt. A szekszárdi gimnázium gondoskodott arról, hogy a terem' megfelelő állapotban álljon a versenyzők rendelkezésére és emellett zongora és zenegép is biztosította a verseny zavartalan lebonyolítását. örvendetes volt a verseny abból a szempontból is, hogy az elmúlt évhez viszonyítva komoly minőségi fejlődés volt észlelhető mind a gyakorlatok tartalmát, mind pedig a kivitelt tekintve. Különösen a versényzfak fegyelmezett magatartása lepett meg bennünket kellemesen és ez a verseny is bebizonyította azt, hogy a sport milyen nélkülözhetetlen eszköz a tanulók nevelésében. Ünnepélyes felvonulás után a résztvevők a Himnuszt hallgatták mag, majd pedig Bánd Flórián megyei tanulmányi felügyelő üdvözölte a résztvevőket és méltatta a bajnokság fontosságát. A bajnokság az egyes iskolák közötti csapatverseny formájában zajlott le és a várakozásnak megfelelő eredményekét hozott. A fiúk bajnokságában a dombóvári általános fiúiskola, a lányokéban a bonyhádi általános iskola diadalmaskodott. 0 Épül a tekepálya... 1954. augusztusában elhatározták a dombóvári kisipari termelőszövetkezetek tekesport-kedvelői, hogy társadalmi munkával, 'valamint a helyi pártszervék és a tanács támogatásával tekepályát építenek maguknak. Az elhatározást tett követte. A különböző ktsz-ek dolgozói. munkaidejük után szívesen dolgoztak, hogy mielőbb felépüljön a tekepálya. Az alapot már az ősszel kiásták. de akkor anyaghiány miatt a munkálatókat nem tudták tovább folytatni. Az anyaghiány leküzdésében. a munkálatok szakszerű elvégzésében elsősorban a Dombóvári Vasipari Ktsz vezetősége és dolgozói jártak elöl jó példával, akii a munkáik oroszlánrészét vállalták és végezték el. míg segédmunkási minőségben a Ruházati Ktsz dolgozói munkálkodtak. A szövetkezeti dolgozók közül kitűnt Horváth László, Gertner József és Cser József, akik már eddig is közel 100 órát dolgoztak társadalmi munkában. Ugyancsak kitűnt szorgalmas munkájával Bernáth József is a famunkálatok elvégzésénél. Az épülő tekepálya, amint elkészül, megyénk egyetlen korszerű, komoly versenyek megrendezésére is alkalmas pályája lesz. Reméljük, hogy ez nagy mértékben fel fogja lendíteni megyénk te- kesiportját. íme, álljon egy-két adat a tekepálya méreteiről. A pálya teljesen fedett, télén fűthető. önműködő számtáblával és golyófogó veremmel ellátott. 2 pályás, úgyhogy egyszerre 2 csapat versenyzői dobhatnak. A pálya hossza 28 méter, szélessége 6 méter. A pálya hátsó felében, a játékvezetői emelvény mögött -50 személy befogadására alkalmas lelátó épül. A vezetőség számítása szerint mire a pálya elkészül 150 ezer forintot ér. A Spartacus országos elnöksége is komoly segítséget nyújt sportolni vágyó szövetkezeti dolgozóinknak azáltal, hogy 15 ezer forintértékben vállalta, a megfelelő szakemberek hiányában a még hátralévő munkák anyagi fedezetét. A pálya építése máris olyan előrehaladott állapotban van, hogy valószínű augusztus 20-án, Alkotmányunk ünnepén megnyithatják a tekepályát ÉPÜL A LEGÚJABB TEKEPÁLYA Tehát Dombóváron múltja van a tekesportnak. Ezt igazolja a 25 éve megjelent híranyag és erről beszél Horváth László a Spartacus tekecsapatának edzője, aki már az első tekepálya építésében részt vett. — Tulajdonképpen már a háború előtt volt DombóváHorváth László, a dombóvári tekecsapat edzője ron kisgolyós tekebajnokság. Egyszer hat csapattal rendeztünk bajnokságot. Kop- csik István volt a bajnokság szervezője és az ő nevéhez fűződik a tekesport meghonosodása is. — Mi adta az ötletet 25 éve a tekepálya építéséhez? — A kispiari szövetkezetek megalakulása után különböző spartakiád versenyeket rendeztünk, ahol szerepelt a tekesport is. Aztán megalakult a Dombóvári Spartacus sporkör és most már ezen a néven szerepeltünk. 1952-ben már elfogadható — jó versenyzőkből álló — csapatunk volt. Egyszer elvetődtünk Kaposvárra és ott láttunk kétsávos tekepályát. Óriási élmény volt számunkra azon játszani és akkor született az elhatározás. A jelenlegi tekepálya akkor a Vasipari Szövetkezet telepéhez tartozott. A szövetkezet elnöke sok mindenben segített berkiünket, megkaptuk a területet, majd megszerveztük a munkát. Jöttek a fodrászok, a cipészek, a szabók és társadalmi munkáiban elkezdtük építeni. Gertner József, a Vasipari Szövetkezet építésrészlegének vezetője a tervezéstől a befejezésig segített bennünket. Igaz, többször leállt a munka, mert elfogyott az anyag, de aztán csak folytattuk az építkezést és 1955. augusztusára elkészült. Nagy volt az öröm. — Tehát az első pályaépítésben kitűnt munkájával. Azóta, mint versenyző, majd mint edző többször bizonyított, rendkívül sokat tett Dombóvár tekesportjáért. Hogy látja a jövőt Horváth László? — Épül a négysávos modern automata állítóval felszerelt, tekepálya. Ennek alapterülete háromszor akkora lesz, mint a régié. Értéke megközelíti a négymillió forintot. Ebből több mint egymilliót az automata állító- és számláló berendezés. A tekecsarnokban lesz egy klubszóba, szertár, öltözők és mosdók. Bizony 25 éve nem gondoltuk, hogy az NB I kapuját döngetjük és ilyen létesítményünk lesz. Igaz, ahogy 25 éve. most is a szövetkezetek összefogásával és társadalmi munkával készül. Reméljük sók öröme telik a sportág űzőinek és kedvelőinek szereplésünkben. Az oldalt összeállította: Nyakas István.
