Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

a Képújság 1980. február 5. Moziban Játszóim a gondolattal: Mi­los Forman mifelénk sok ren­dező szemében afféle bezaeg- ember léhet. „Könnyű neki, bezzeg, ha az én intésemre indulna be Hollywood lát­ványgyártó szupergépeze­te!...” Csakhogy szerényebb eszközökkel forgatott hazad müvei (Fekete Péter, Egy szöszi szerelme), szinten film­történeti jelentőségűek. „Amerikai” filmjei pedig, az Elszakadás, a Száll a kakukk fészkére és a Hair, nem egy­szerűen a művészet és kasz- szasiker vegyítihetőségének újabb bizonyítékai. Fontosabb tanulságuk az, hogy igazi te­hetségnek nincs szüksége el­vei feladására, megtagadá­sára, kiárusítására ahhoz, hogy a nagyvilágban érvé­nyesülhessen. Persze nem va­lamiféle forradalom export­ról, vagy hajdani szemináriu­mi leckék felmondásáról van szó, hanem a valóságos tár­sadalmi mozgást kritikai él­lel elemző művek felvállalá­sáról. Nem úgy, hogy egysze­rűen filmre alkalmazza, ha­nem, hogy saját állásfogla­lásán fetttüzesítve újjá ková­csolja az anyagot. A Hair esetében egy musicalt, amely kihívó színpadképeivel, szó­kimondásával előbb meghök­kentette nézőit, majd meghó­dította és egy évtizeden át uralta Nyugat zenés színpad­jait. Hozzánk, mostanáig, hírén kívül, csak slágerré lett szá­mai jutottak el. Ez a zene a diszkóikorszak előtti ántivilá- got jelenti. A huszonévesek­ben tehát akár nosztalgiát is ébreszthet, ám a tizenévesek is zeneéhségükre hivatkozva váltják meg a mozijegyet. Sőt, a szép számban megje­lenő harmincon túliak sem hagyják el zúgolódva a néző­teret. Valóban csak a zene teszi? Vagy a táncosok káp- rázata, amelyben csak a fé­le érdem a koreográf usé és a táncosoké, a másik fele a k aimerabeál 1 ításóké és vágó­ké? Vagy a sztori ragad ma­gával? — Ez is egyszerű. A katonai behívóval zsebében New Yorkiba érkező vidéki fiút a Central Parkban két döntő élmény éri: beleszeret egy arra lovagló gazdag lány­ba, és megismerkedik a be­hívóikat elégető, az erőszak­kal a szeretetet szemibeszege- ző, hosszú hajú, bolondos ru­hát öltő, a „hasznos társadal­mi tevékenységeket” messze elkerülő hippikkel, kábító- szeres álmaikkal és balhéik­kal. Igaz barátokra talál ben­nük, akik mindent elkövet­nék, hogy szerelmével megis­merkedhessen, majd, hogy Vietnamba indulása előtt még egyszer láthassa. Ez a jó heccnek induló akció vezet aztán a megdöbbentő végső fordulathoz. Végül is mivel ajándékoz­za meg nézőit a Hair? Akad­hatnak fiatalok, akik az üres arénázásra, csavargásra, sem­mittevésre vélnek példát ta­lálni a főhősökben. És fel­nőttek, akik emiatt betilta­nák, arra gondolva, hogy nemcsak egy millomoslány születésnapi partyján, hanem egy szolid családi esten is nemkívánatos elemnek minő­sülnének a bozontos fejű fic­kóik. A film azonban ellensze­gül a felületes befogadásnak és elvetésnek egyaránt. Vég­kép elveszettnek hitt emberi lehetőségeket villant fel a hippik ürügyén. Hogy lehet valamit tenni hátsó gondola­tok, melléksaeimpontok nél­kül. Például elmenni valaho­vá, hogy társunk öt percig nézhesse szerelmét. Elégetni a behívót és csavarogni, egy­szerűen mert nincs kedvünk sem ölni, sem meghalni, sem bevenni a maszlagot, hogy mindez hazánkért történne, sok ezer kilométerrel távo­labb. Habozás nélkül öt napig utazni, hogy barátunknak örömet szerezzünk. Ezenkí­vül kapunk feletjhetetlen ké­peket is. Mint a békedalra baletíozó rendőrilovakét, a szállítógép reménytelenül sö­tét hasában menetelő kato­nákét, vagya békéért tünte­tő fiatalok mérhetetlen soka­ságáét. Ez egyben a befejező kép. Valósággal utópisztikusnak hat. Pedig az egyetlen doku- men tumtfel vétel. CSONTOS KÁROLY A szekszárdi Nagyvilág filmszínházban mától mutatják be a Rivális című francia filmet Pákolitz István: Kínálgató Kossuth-könyvek Merre tart a magyar mezőgazdaság ? Az élelmiszer-termelés mindenkor a legszélesebb közvélemény érdeklődésének homlokterében állt. Különö­sen így van ez napjainkban, amikor az élelmiszerek a vi­lággazdaság egyik legdön­tőbb stratégiai fontosságú termékévé léptek elő. Indo­kolt tehát a magyar mező­gazdaság és élelmiszeripar eddigi fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről és távlati lehető­ségeiről ezt a kiadványt meg­jelentetni, amely fejlődésé­ben. és nemzetközi össze­hasonlításban is. átfogó ké­pet nyújt egész élelmiszer- gazdálkodásunkról. A könyv szerzői — Bíró Ferenc, Soós Gábor, Szalai Béla és Szlameniczky Ist­ván — agrárpolitikai, terme­léspolitikai, beruházás- és fejlesztés,politikai, bel- és külkereskedelem-politikai aspektusból tekintik át a magyar élelmiszer-termelés eddigi útját, jelenlegi prob­lémáit és jövőbeni feladata­it. A szerzők, akik az élel­miszer-termelés és -kereske­delem ismert országos veze­tői, a könyv megírásában jól hasznosították gazdaságirá- nyító tevékenységük tapasz­talatait, a rendelkezésükre álló információs anyagokat és álapos szakmai felkészült­ségüket. A könyv jól szol­gálja a széles közvélemény tájékoztatását, és egyben konkrét útmutatást is ad az élelmiszer-termelés, tovább­fejlesztése érdekében felme­rülő feladatok megoldásához. Újabb gyerekverseket tar­talmazó kötetettel jelentke­zett Pákolitz István. A ked­ves. szellemes költemények óvodás gyerekeknek szerez­hetnek nagy gyönyörűséget. A színes illusztrációi ú kis könyvecskében humo­ros és lírai versek váltogat­ják egymást, csupa olyasmi­ről ami a három-hatévesek fantáziáját mozgatja meg. Ebben a koriban a gyerekek nagyon szeretnek rajzolni, az óvodai foglalkozásokon van is erre mód, ezért ajánlható az óvónénik figyelmébe ez a kis kötet. Ugyan melyik gye­rek ne rajzolna szívesen űr­hajós embert, mezítlábas rá­kot egy vízi lakodalmast? A fentáziavilág szerencsésen keveredik a versekben való­ságos élethelyzetekkel, van a könyvben többek között ta­valszvárás, halvásártlás. több­féle lakodalom. szüret és háztűznéző. Ami külön érdekessége a kötetnek, hogy a paksi szüle­tésű Pákolitz István egy sor községnevet használ a ver­sekben. így például megis­merkedhetünk a kalapossal, aki „Néhai Petánczki Alajos, született csámpai őslakos”, egy másik versbe pedig „Csizmát kapott” a bíbic, déd- öregapja vásálta, a híres paksi vásárba”. Megtudjuk továbbá, hogy „Gerjen felől közeledik, tizenhét halpénzes ladik” és „Tolnamözsd Czompó Bözsi” halat szeret­ne vásárolni, de neki éppen Kárász Pista kell. S, ha va­laki nem tudná, „Tolnában van Szakadát, ott nevelték a Katát” ... Rádió n baki A baki a rádióban olyan, mint az újságokban a saj-. tóhiba. Mi a nyomda ördögét szidjuk, melyről még a legmaterialisitább újságíró is tudja, hogy kétségtelenül létezik; rádiós kollégáink bizonyára a baki ördögét. Annyival mindenesetre szerencsésebb helyzetben van­nak, hogy ha időben észreveszik, ők nyomban javíthat­ják a félreszólásaikat. Ezen nem akad fenn senki, sőt bizonyos mértékig tetszik is, hiszen jó szókészséget, talpraesettséget feltételez. A mi balfogásaink egyenes­be hozatala a „Helyreigazítás” kezdetű szöveghez kap­csolódik, melytől minden újságíró, legfőképpen pedig szerkesztő fázik. Az elmúlt vasárnap nem a szerencsére ritka, de azért mégis megszokott bakiikra figyelhetett volna fel a buz­gó hallgató. Egy tartalmira. Vasárnap 14.05 órakor hangzott el a Gondolatjel so­rozatban a „Faltól felig” gyűjtőcímű műsor III. része: „A fürdőszoba”. Bocsássuk előre, hogy épp úgy kitűnő volt, hasznos, mint elődei. Az elején azonban a ripor­ter ellátogatott egy fővárosi köztisztasági fürdőbe, aho­vá forgalmasabb napokon 200—250 tisztálkodni óhajtó jár. Szénhordó munkások, ipari tanulók, olyan közeli munkahelyek dolgozói, ahol nincs megfelelő tisztálko­dási lehetőség. Természetesen a fürdőszoba nélküli la­kásokból ugyancsak jönnek vendégek. Ekkor a riporter az iránt érdeklődik, hogy: — Jobb emberek járnak-e ide? Az előbbiek milyenek volnak? (ordas) Az Aranytollú madár a bábszínházban Az Állami Bábszínház következő bemutatójára a bábmű­helyekben már elkészültek a játék szereplői. Készül a Csó­ka ,a huncot kis ördögfióka bábfigurája. Tv-jegyzet Mire lehet jó egy rémhír? Két dolgpt szeretnék tudni. Előfordul hogy az egyi­ket megtudom, a másikat egészen biztos, hogy nem. Ha szerencsém van, akikor kb. egy hónap múlva Szecs- kő Tamás a Tv-tükör" műsorában választ ad, hogy mi­lyen volt a tetszési indexe a szombat délután 5 órakor sugárzott „Pedig földrengésnek kellett volna lennie” című igen jól sikerült riportfilmnek. A „másik”, amit soha nem tudhatok meg, mennyivel váltott volna ki nagyobb érdeklődést a kitűnő riport, ha nem február, hanem január 2-án mutatta volna be a televízió: Arról van szó, hogy 1979 nyarán „elterjedt a rém­hír, hogy január 7. és 16. között elemi erejű földren­gés rázza meg Budapest és Bicske környékét. A film­ből megtudhattuk, ki hogyan fogadta a hírt. A műsor­ban megszólaltak az idősek: „marhaság, kacsa az egész”, stb. ök tapasztalataikra építve vetették el egy nagy erősségű magyarországi földrengés lehetőségét, mert emlékeik csillárhíimbálózásról, esetleg egy-két ki­sebb ház megrongálódásáról vannak. A fiatalok viszont féltek. Közülük többen a rádióban hallották, a „Times- ben olvasták, hogy mikor ér el hozzánk a földrengés, s a „vulkáni eredetű” Gellérthegy mikor fog elemi erővel elmozdulni. Sőt, azt is tudták, hogy japán tu­dósok a földrengés vonalának meghatározásán kívül megállapították (jó előre!), hogy 9-es Richter-erősségű lesz a földrengés. Igaz, hogy tudományos földrengés- előrezeljzés még nincs, s az igaz, hogy ez idáig 9-es erősségűt sehol a világon nem mértek. De kis nemzet vagyunk, érthető, hogy földrengésünk csak nagyon nagy lehet... A szintén ifjú építőmunkások, akik hal­lottak, sőt tanulmányaikból emlékeznek, hogy a föld­kéregnek valamiféle mozgása van, tudták, hogy ez okozza nálunk a földrengést, mégpedig oly okok miatt: hogy „Afrikába csúszik Európa”. A riportfümben megszólaltatott fiatalok legtöbbjé­nek varinak ismeretei az iskolai tanulás, s az olvasás révén, de ezzel néha nem tudnak mit kezdeni, nem tudják megfelelően rendszerezni. Azt hiszem a kutya itt van elásva. A közművelődésinek erre a rémhírre nem ártott vol­na időben fölfigyelnie, geológiai ismeretterjesztő elő­adásokat szervezhettek volna, s ehhez kapcsolódó mű­sorokat sugározhatott volna a tv, a rádió: részben a kedélyek megnyugtatása, részben pedig tektonikai is­mereteink bővítésié, kiegészítése, esetleg némi pótlása érdekében. Gondolom érdeklődés lett volna! Ha a filmet, a benne megszólaltatott tudósokat — akiktől sok érdekes dolgot tudhattunk meg — az ,ielő- rejtjelezett földrengés előtt láthattuk, hallhattuk volna, kevesebben félték, s többen tanultak volna. V. HORVÁTH MÁRIA Számvetés Meggyőző körképet adott a televízió a nemzetközi­leg előlkelő helyen álló magyarországi szociálpolitiká­ról, summásnak érezzük az alig fél órás műsor adta tájékoztatást. Fontos az összegzés, mert „mindennapi gondjaink, örömeink” közepette természetesnek tartjuk elért szociális vívmányainkat. Éppen ezért nem árt né­ha elgondolkodni azon, hogy hol is tartunk. A műsor -nem tékintett vissza az elmúlt harminc évre, hanem a közelmúlt eredményeit sorolta fel a nehézségeket, megoldásra váró feladatokat is elénk tárva, ezzel is fo­kozva mondandójának hitelét. Nincs hely a felsorolás­ra, mégis néhány adat: 300 000 nő kap gyest, 370 000 gyerek járó óvodába, 1 millió család kap családi pót­lékot, 2 millió nyugdíjasunk van. 1 400 000 ember jut kedvezményes .vállalati, szakszervezeti üdüléshez, pi­henéshez, 430 00Ö lakást építettek eddig az ötödik öt­éves tervben. Látnivaló, hogy az állam magára vállalt terhei igen nagyok. Mivél a műsor nagyon rövid volt, a szociálpolitikai egyenetlenségekről is tőmondatokban esett szó. Töb­bek között: a kis lakások, az SZTK-k, kórházak zsú­foltsága, a nyugdíjak közötti jelentős differencia, a kevés szociális otthon, óvódák. bölcsődék hiánya volt a téma. A következő évek célkitűzései közé tartozik a szociálpolitikai ellentmondások csökkentése, jelenleg ugyanis az igények meghaladják a lehetőségeket. Hatalmas volt a bemutatott anyag, hallatlanul sűrí­tett. Ha már számvetés folyik; felvetődhet a gondolat, hogy a jövőben részletekbe menően, de legalábbis hosszabb műsoridőben tájékoztassanak minket. Mert végzett dolgaink iránt nagy a társadalmi ér­deklődés. A tájékozódni és ebből okulni akarás! RUSKÓ N. JUDIT A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Csoóri Sándor, Garai Gábor, Lakatos István, Pákolitz István, Rózsa Endre és Tóth Erzsébet költeményei kaptak helvet. A prózai írások sorában részleteket olvashatunk a Csontváry-film forgatóköny­véből, melyet Dobai Péter készített. Kolozsvári Grand- pierre Emil írása a harmin­cas évék elején Pécsett vég­zett néhány bölcsész múlt évi taorminai találkozójáról, számol be. Göncz Árpád elbe­széléssel jelentkezik. A „Tu­dósportrék” sorozatban Gras­tyán Endre professzorral be­szélget Hallama Erzsébet. „Jugoszláviai szemle” cím­mel új sorozat indul a folyó­iratban. írója Bori Imre, a kiváló újvidéki egyetemi ta­nár és irodalomtörténész. — A Képzőművészeti krónika-/ ban Láncz Sándor néhány jelentős fővárosi kiállítás anyagát ismerteti és értéke­li. A „Versről versre” sorozat­ban Weöres Sándor: Ablak négyszögében ... kezdetű köl­teményéről beszélget az író­val Domokos Mátyás. A kritikai rovat élén Ső­tér István elemzi Takáts Gyula új tanulmánykötetét.

Next

/
Thumbnails
Contents