Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

2 Képújság 1980. február 5. Baniszadr-t elnökké nyilvánították Khomeini ünnepi üzenete Tíz nappal az Iránban tar­tott választások után. vasár­nap a 47 éves Abol Hasszán. Baniszadr-t hivatalosan az ország elnökévé nyilvánítot­ták. Hasem Rafszandzsarti ügyvezető belügyminiszter vasárnap a teheráni rádió­ban rövid közleményt olva­sott fel hangoztatva: Abol Hasszán Baniszadr megkap­ta az abszolút többséget az Iránban első ízben tartott el­nökválasztásokon és ezzel az Iráni Iszlám Köztársaság első elnökévé vált. Leonyid Brezsnyev távirat­ban üdvözölte Abol Hasszán Baniszadrt, abból az alka­lomból. hogy megválasztották az Iráni Iszlám Köztársaság elnökiévé. „A szovjet emberek meg­értéssel és rokonszenvvel vi­seltetnek az iránt a harc iránt, amelyet az iráni nép az imperialista mesterkedé­sek ellen, azon elidegeníthe­tetlen jogáért folytat, hogy maga határozza meg, miként él a jövőben” — hangzik a távirat, „Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió és Irán kapcso­lata a jószomszédság, a szu­verenitás és a területi egy­ség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján to­vábbfejlődik országaink né­pei javára, a béke és a nem­zetközi biztonság megszilár­dítása érdekében”. Az iráni forradalom kü­szöbönálló évfordulója al­kalmából nagyszabású ün­nepségsorozat kezdődött hét­főn Teheránban. Az ünnepsé­gek keretében az irániak megemlékezek Mohamed próféta születésének évfor­Szelim Al-Hossz libanoni miniszterelnök hétfőn Da­maszkuszba utazott, hogy sürgős tárgyalásokat folytas­son a Szíriái vezetőkkel a Szí­riái békefenntartó erők Bej­rutból történő kivonásának esetleges elhalasztásáról. dulójáról, valamint az isz­lám időszámítás XV. évszá­zadának kezdetéről. Az ünnepségek első aktu­saként több tízezer ember gyűlt össze a Teherán déli részén fekvő Behés.te Zahra temetőben, hogy meghallgas­sa Khomeini ajatollah üze­netét és a megválasztott el­nök, Abol Hasszán Ba­niszadr első nyilvános be­szédét. A kórházban fekvő főpap üzenetét fia, Ahmad Khomeini olvasta fel. Irán legfőbb vezetője éles támadást intézett az Egye­sült Államok és Izrael ellen. Hangsúlyozta, hoCTv országa továbbra is fokozott támo­gatásban részesíti a palesz­tin népet és támogatást nyújt valamennyi felszabadítási mozgalomnak, ha azok tör­vényes jogaikért harcolnak. A néöhez intézett üzeneté­ben Khomeini arra szólította fel a muzulmán országokat, hogy „keljenek fel'és védel­mezzék meg az iszlám jogos követeléseit”. Élesen elutasí­tott mindenfajta külföldi be­avatkozást Irán belügyeibe . és arra hívta fel követőit, hogy „óvakodjanak a nyugati és keleti szuperhatalmaktól”. Az afganisztáni esemé­nyekről szólva Khomeini „megszállásról” beszélt, hoz­zátéve, hogy Irán „minden szükséges segítséget megad afgán testvéreinek”. Abol Hasszán Baniszadr, Irán megválasztott elnöke felszólította honfitársait, „hogy védjék meg a forra­dalom szellemét, az ország egységét és az iszlám, kul­túrát”. A várakozásokkal el­lentétben Baniszadr beszé­dét nem arra használta fel, hogy napi politikai kérdé­A damaszkuszi vezetés va­sárnap tájékoztatta a bejrúti kormányt arról a szándéká­ról, hogy 48 órán belül kivon­ja az Arab Liga libanoni bé­kefenntartó erőiben képviselt csapatait a libanoni főváros­sekkel foglalkozzon és felvá­zolja a jövőre vonatkozó po­litikai elképzeléseit. Ezzel szemben az iszlám vallás szerepéről beszélt, hangoztat­va, hogy az „iszlám forrada­lom nem ismerhatárőkat. s csak akkor győzedelmeske­dik, ha az elnyomottak fel­szabadulnak”. Az Egyesült Államok tehe­ráni nagykövetségét meg­szállva tartó iszlám diákok amerikai küldöttséget hívtak meg az iráni fővárosba, hogy tájékoztassák Iránnak az Egyesült Államokkal és a volt sahhal kapcsolatos pa­naszairól — jelentette a Pars iráni hírügynökség. Washingtoni részről hivata­losan megerősítették, hogy a rövidesen amerikaiak indul­nak Teheránba, de a kül­ügyminisztérium egyik szó­vivője hozzáfűzte, hogy a küldöttség nem hivatalos jel­legű lesz, és nem nyilatkoz­hat majd az Egyesült Álla­mok nevében. Valamelyest javultak az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátásának esélyei — leg­alábbis így értékelték nyuga­ti hírügynökségek az ^ iráni külügyminisztérium szóvivő­jének vasárnapi nyilatkoza­tát. Ennek lényege: Khomei­ni ajatollah és az iszlám forradalmi tanács jóvá­hagyta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár arra vonatko­zó javaslatát, hogy a meg­buktatott sah bűncselekmé­nyeinek kivizsgálására nem­zetközi bizottságot állítsanak fel. A szóvivő szerint egy ilyen vizsgálat „hatékonyan hozzájárulhat a túszügy megoldásához.” ból. A bejrúti vezetés a dön­tés elhalasztását szeretné ki­eszközölni, hogy megfelelő in­tézkedéseket hozhasson a szír katonák kivonása nyomán tá­madt űr betöltésére. Heng Samrin Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) Hétfőn a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet—kam­bodzsai tárgyalások. A tár­gyaló küldöttségeket szov­jet részről Leonyid Brezs- nyev. kambodzsai részről Heng Samrin vezeti. A szovjet vezető testületek hétfőn este a Kremlben va­csorát adtak a Heng Samrin vezette kambodzsai küldött­ség tiszteletére. A vacsorán Leonyid Brezsnyev, és Heng Samrin, pohárköszöntőt mondott. — Örömmel üdvözöljük a szabad és újjászületett Kambodzsából érkezett ma­gas vendégeket — mon­dotta a többi közt Leo­nyid Brezsnyev. — Alig több. mint egy év telt azóta, hogy megdőlt Pol Pót ke­gyetlen. embertelen rendsze­re. Úgy tűnik, hogy ez nem is nagy idő. Annál örven- detesebb érzés látni. hogy kel életre ősi nemzetük, mi­ként építi az új életet. Uj életre kelt a szovjet—kam­bodzsai barátság is. Mi. szov­jet emberek büszkék va­gyunk arra. hogy a kezdet kezdetétől támogattuk har­cukat az ország nemzeti megmentéséért és mindig igaz ügyük mellett álltunk. Befejezésül a szovjet veze­tő békét és nyugalmat, jó­létet és haladást kívánt a kambodzsai népnek. amely óriási megpróbáltatásokon ment át. Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőjére válaszolva Heng Samrin köszönetét fe­jezte ki a szovjet népnek, a Szovjetunió vezetőinek azért a segítségéért •és támogatá­sáért. amelyet a kambodzsai népnek nyújtottak. Heng Samrin végül kije­lentette. hogy Kambodzsa kész tárgyalásokat kezdeni, meg nem támadási szerződést kötni kétoldalú alapön Thai­földdel. Malaysiával. Indo­néziával, a Fülön-szigetek- kel. Szingapúrral, hogy Dél- kelet-Ázsia a béke. a füg­getlenség, a szabadság. a semlegesség, a stabilitás és a felvirágzás övezetévé váljék. Szelim Al-Hossz Damaszkuszban Avítt doktrína Történelmi párhuzamokat keresnek világszerte a politi­kai megfigyelők az Egyesült Államok elnökének a kong­resszus előtt elmondott mostani beszédét vizsgálva. Az Unió helyzetéről szóló elnöki jelentés —■ mutatnak rá — tartalmával és hangvételével egyaránt a hidegháborús évekre emlékeztet. Az újraválasztásért küzdő Carter felele­venítette a harminc évvel ezelőtti stílust, s a demokrata párti szavazók szemében „áj Trumanként" kíván tündököl­ni. — új tálalásban A helyzet azonban az el­múlt három évtized alatt alap­vetően megváltozott. Az öt­venes évek elején Amerika vezetői még az abszolút hadá­szati fölény tudatában, a szi­lárd szövetségi rendszer veze­tő hatalmaként politizálhat­tak. Truman idejében még nem szabadultak fel az impe­rialista hatalmak gyarmatai, s az Egyesült Államok tőkés partnerei is a teljes gazdasági függés és alárendeltség álla­potában voltak. Azóta mindez megváltozott. Igaz, hogy az Egyesült Álla­mok ma is a tőkés világ ve­zető gazdasági és katonai ha­talma, ám a másik oldal a döntő területeken kiegyenlí­tette az erőfölényt. Megváltoztak a tőkés orszá­gok közötti kapcsolatok is: Japán és Nyugat-Európa alá­rendelt partnerből verseny­társ lett, s ma már a Fehér Házban sem számíthatnak ar­ra, hogy a kisebb szövetsége­sek fegyelmezett másodhege­dűsként követik a nyugati ze­nekarban az amerikai vezér­szólamot. Mindez főleg azért van, mert például az európai tőkés országok és Japán az el­múlt évtizedekben igen gyors gazdasági fejlődésen ment ke­resztül. Nem lebecsülhető szá­mukra sem a szocialista or­szágokkal való kapcsolat­rendszer: azok a politikai és gazdasági előnyök, amelyeket az enyhülés évtizedében a két fél kölcsönösen elért. Az sem mellőzhető, hogy napjainkban merőben új sze­repet játszanak az egykori gyarmatok és félgyarmatok is. Politikai és gazdasági súlyuk jövőjét jelzi az a hely, ame­lyet ma a kőolaj és más fon­tos termékek exportálói be­töltenek. Nem lehet kétséges tehát: igen nehéz lesz Jimmy Carternek „új Trumanként” másodszor bevonulni a Fehér Házba. A jelenlegi hidegháborús hangulatkeltés, az „orosz medvével” való ijesztgetés persze nem teljesen hatásta­lan. Elsősorban az amerikai polgárt akarják befolyásolni, az ő nacionalista érzelmeit kívánja Washington manipu­lációs apparátusa mozgósíta­ni, talán nem is sikertelenül. Hiszen Carter lényegében azt ígéri, hogy visszaállítják az amerikai birodalmat, azokat az időket, amikor az Egye­sült Államok hatalma látszó­lag teljes volt, s a CIA kor­mányokat váltott le, s uralko­dókat ültetett a trónra. A kétes értékű doktrína egyértelműen ennek a „biro­dalomnak” a felélesztésére törekszik. Több fokozatú terv­ről van szó. Az elmúlt évben keresztülvitték az új közép­hatótávolságú nukleáris raké­ták nyugat-európai elhelyezé­sének tervét. Ez az új hadá­szati tényező növekvő ve­szélyt jelent a szocialista or­szágok (és a NATO-tagálla- mok) biztonságára. Jelenleg — Afganisztán ürügyén — az amerikai had­erő közép-keleti visszatérését készítik elő, létrehozzák az indiai-óceáni hadiflottát és a légiszállítású gyorshadtestet, azaz Washington globális csendőralakulatát. A katonai költségvetés öt- százalékos növelése újabb dollármilliárdokat biztosít ezekre a célokra, s közben fo­lyik a hadászati csapásmérő erők korszerűsítése — MX-ra- kéták, Trident-tengeralattjá- rók, B—1 típusú távolsági bombázók építése, illetve gyártáselőkészítése is. A tervek része továbbá Kí­na korszerű fegyverekkel va­ló ellátása, amiben Brown hadügyminiszter pekingi láto­gatásakor meg is egyeztek. Az amerikai fegyveres erők gyors fejlesztésével együtt, (mint a hajdani trumani idők­ben) ismét erőfeszítéseket tesznek valamiféle újabb ka­tonai szövetségek létrehozá­sára a Közép-Keleten és a Csendes-óceán térségében a dicstelenül kimúlt CENTO és SEATO helyébe. Kongresszu­si beszédében Carter' „ame­rikai övezetnek” nyilvánítot­ta a Föld több térségét is; ki­jelentve, hogy ott a saját tet­szése szerint alkalmazza az Egyesült Államok fegyveres erőit. A harcias megnyilatkozáso­kat olvasva sokakban felvető­dik a kérdés: elfelejtették volna Amerikában a véres vietnami leckét,. azt, hogy a hatalmas hadigépezet milyen csúfos és keserves vereséget szenvedett Indokínában? Ügy tűnik, igen, s Washingtonban ismét hajlandóság van újabb katonai kalandokra, sajátjá­nak vélt „befolyási övezete” megvédésére. Az elmúlt hetek eseményeit vizsgálva világszerte rámutat­nak: veszélyes vízválasztóhoz érkezett Washington. Pedig a katonai kaland kockáztatását a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg magának a mégoly nagy katonai erővel rendelkező amerikai hatalom sem. Truman elnöksége ide­jén az erőviszonyok még le­hetővé tették, hogy az USA a „szakadék szélén táncolás” politikáját folytassa, s ebben szolidárisak voltak vele at­lanti szövetségesei is, akik például a koreai háborúban segédcsapatokat küldtek az amerikai expedíciós hadtest mellé. Ma más a helyzet. Igaz, a nyugati tőkés középhatalmak készek, arra, hogy szavakban és bizonyos jelképes ügyek­ben szolidaritást vállaljanak az Egyesült Államokkal, de ha a két világrendszer közötti viszony fontos politikai, gaz­dasági oldaláról van szó, ak­kor nem követik Washing­tont. A józan nyugati politikusok számára egyre világosabb: a kockázatos lépések, a fegy- vercsörgetés, az erővel való fenyegetés politikája hosz- szú távon nem hozhat hasz­not — az újsütetű (de oly ré­gi divatú) Carter-doktrína té­telei nem alkalmazhatók a nyolcvanas években. MIKLÓS GÁBOR Amerikai vendég Pakisztánban Héttő esti kommentárunk. Brzezinski, az amerikai elnök inemzetbiztonsági főtanács­adója Iszlámábádban tárgyalt Ziul Hak elnökkel. Rövid időn belül ő a harmadik — és alighanem legfontosabb — látogató a pakisztáni fővárosban: Lord (Carrington brit és Huang Hua kínai külügyminisztert követte. A nemzetbiztonsági főtanács­adó utazása a nemrég deklarált Carter-doktrina egyenes kö­vetkezménye. Ennek doktrínának, amelynek az amerikai el­nök a névadója, de Brezinski az ihletője, egy sajátos kon­cepcióbeli visszakanyarodás a lényege. A Truman-, az Eisenhower -, majd a lohnson-doktrina az amerikai csapatok nyílt beavatkozását helyezte kilátásba (és valósította meg Libanontól Dominikán át egészen Vietnamig) „az amerikai érdekelteket veszélyeztető kihívás” — illetve a Washington által annak minősített helyzet — esetére. A vi­etnami vereség sokkjában a sorban a Nixon-doktrina követ­kezett. Ez azt hirdette, hogy amerikai csapatok részvétele nél­kül, egy-egy térség .kulcsországának felfegyverzésével kell megvédelmezni az Egyesült Államok érdekeit, iá Közép-Kele­ten ez a kulcsország a sah rezsimje ivóit — ennek látványos bukásával szűnt meg létezni a Nixon-doktrina. Carter Af­ganisztán ürügyén, de egy jóval korábbi döntés alapján! — hagyományos kongresszusi üzenetében kneghirdette a maga doktrínáját, ami részben visszakanyarodik az amerikai kato­nai beavatkozás kilátásba helyezéséhez, részben megtartja „a kulcsország-koncepció” egyes elemeit is. Ilyen szempontból lett Irán kiszemelt utóda a Közép-Kele­ten, e fontos térségben Pakisztán, újból bizonyítva azt a régi igazságot, mennyire kell komolyan vennie a világnak a Fe­hér Ház emberi jogokkal kapcsolatos kampányát. Hak tábor­nok ugyanis katonai puccsal döntötte meg — majd felakasz­tatta — Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnököt, szétverte a ma is legerősebb politikai tömörülést, Bhutto Pakisztáni Néppárt­ját és többször elhalasztotta — legutóbb Imár „bizonytalan időre” — a megígért választásokat. Amikor ráadásul ez a Pe- kinggel kitűnő kapcsolatokat fenntartó rezsim úgy döntött, hogy nukleáris fegyvert készít, a washingtoni—iszlamabadi kapcsolatok alaposan lehűltek. De csak nagyon rövid ideig. Washingtonban a „geopolitikai nézőpont” bizonyult döntőnek. A felfüggesztett támogatást 400 millió dolláros „gyorssegél­lyel” toldották meg és mind politikailag, mind anyagiiag-ka- tonailag megerősítették a kontinens egyik legnépszerűtlenebb emberét. Ez a Brzezinski-látogatás lényegé A Magyar Televízió nézői is láthatták azt a felvételt, ame­lyen a nemzetbiztonsági főtanácsadó pakisztáni területen, az afgán-ellenes diverzánsok egyik táborából, távcsöves puská­val a kezében kémleli a határ túloldalát. Nemcsak kép éz, több annál: jelkép. HARMAT ENDRE Csúcstalálkozó Párizsban Francia—nyugatnémet csúcstalálkozót tartanak Párizsban. A képen Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt tárgyalá­saik kezdetén. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA BUDAPEST öttagú gyógyító csoportot küldött a Magyar Vöröske­reszt a Kambodzsai Köztársa­ságba. A két magyar orvos és három ápolónő a lakosság gyógyító-megelőző ellátásá­nak javításához nyújt segít­séget és várhatóan négy hó­napig dolgozik majd Kam­bodzsában. Egyidejűleg úton van Kambodzsába a Magyar Vöröskereszt segélyszállítmá­nya. PÁRIZS Hétfőn délelőtt tüntetők egy csoportja körülzárta Francia- ország tripoli nagykövetségét és felgyújtotta az épület he­lyiségeit. A nagykövetség sze­mélyzetének sikerült időben sértetlenül elhagyni az épü­letet — közölték Párizsban. WASHINGTON Két évig tartó nyomozás után szombaton pattantak ki Washingtonban a Watergate- ügy óta legnagyobbnak minő­sített amerikai megvesztege­tési botrány részletei. Az el­ső, vizsgálati forrásokból származó jelentések szerint az ügybe belekeveredett egy sze­nátor, hét kongresszusi kép­viselő és további húsz magas beosztású köztisztviselő. A szövetségi nyomozó hiva­tal (FBI) ügynökei, arab üz­letembereknek adva ki magu­kat, képmagnóval és magne­tofonokkal rögzítették a poli­tikusokkal megtartott talál­kozóik részleteit. Ezek segít­ségével bebizonyították, hogy az említett politikusok mint­egy egymillió dollár megvesz­tegetési pénzt fogadtak el.

Next

/
Thumbnails
Contents