Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
1980. február 24. NÉPÚJSÁG 3 Munkásasszonyok a párt-végrehajtóbizottságban „ a pártértekezlet megválasztotta a pártbizottságot és a küldötteket, majd az új pártbizottság megtartott« első ülését. Megválasztották az első titkárt, a titkárt és a végrehajtó bizottságot, a fegyelmi bizottságot és a munkabizottságokat. — Ezzel zárultak tudósításaink a községi, városi, járási pártértekezletekről. Az már nem fért bele a tudósításokba, hogy a titkár, az első titkár köszöntötte a vezető testületek tagjait, külön köszöntötte és kívánt jó munkát azoknak, akik „újoncok” a végrehajtó bizottságban. Az élet rendje, hogy egy-egy új ciklus kezdetekor friss erőkkel gyarapodnak a vezető testületek. Most is ez történt. Az „újak" közül három munkásasszonyt mutatunk be. A jelző azért, kívánkozik idézőjelbe, mert csak a végrehajtó bizottság tagjai közt újak, mindhárman jóformán gyerekkorukban — KISZ- esként — kezdték a mozgalmi munkát, a termelésben tanúsított helytállásukkal és közéleti munkájukkal érdemelték ki, hogy tagjai legyenek a pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. Eddigi munkájuk, életük a biztosíték arra, hogy új tisztségükben is megállják a helyüket. MAURSZKI GYULÁNÉ Hosszú kerülővel jutott el Szekszárdra, a BHG kapcsológyárába. Herenden járt gimnáziumba, ahol már 1957- ben KISZ-tiitIkárrá választották, majd négy év múlva — hasonlóan a többi érettségizett fiatalhoz — ő is íróasztalhoz jutott. Évekig dolgozott a mórág.yi tanácsinál, majd egy hosszan tartó, súlyos betegségből kigyógyulva döntött úgy, hogy fizikai munkás lesz. Minit mondja: — Mindig arra vágytam, hogy a munkámnak legyen látszatja is. Olyan, ami kézzelfogható. És — minek is tagadnám — amivel többet is kereshetek. Bedolgozó volt évekig a cipész szövetkezetnél, amikor meghallotta, hogy Szek- szárdon munkásnőket vesznek fel a BHG-nél, jelentkezett. Pár hónapos betanítás után — kétszázan kezdték és végülis alig negyvenen váltak alkalmassá erre a nagy figyelmet, ügyes kezet kívánó munkára — hídbeállító lett az új szerelőszalagon. Ekkor már közel egy évtizede párttag. Itt is felfigyeltek rá, nemcsak munkájára. hanem okos észrevételeire. javaslataira is. Párt- csoportbizalmi helyettesnek választották meg. Amikor a gyár pártszervezetét decentralizálták. ő lett a 2-es alapszervezet titkára. ' Mint Baka István, a párt- vezetőség titkára' mondja, szókimondó munkásasszony. — Képviseli munkatársait, szól nemcsak „felfelé”, hanem „lefelé” is. ha úgy érzi, igaza van. A mindennapi munkában előfordulnák ellentétek a párttitkár és a partner gazdasági vezető közt. Egy alkalommal tudomást szereztünk egy ilyen esetről... Megkérdeztem, segítsünk-e. Ö azt válaszolta, „majd magunk közt elrendezzük és ha nem megy, szólok.” Nem volt szükség, hogy beavatkozzam ... Egyszóval: az elvi szilárdság nem hiánycikk nála. — Szeretem a munkámat. Bs nagyon megörültem, amikor megkaptam a bélyegzőmet, azt ráütöm az elkészült munkadarabra, mintegy minőségi bizonyítványként. Eddig csak egyszer fordult elő, hogy a hidat — ez egy kapcsolóberendezés részegysége — visszakaptam javításra. Egy alkalommal igencsak meglepődött a gyár igazgatója, amikor a vezetőségi ülésen Maurszkiné bejelentette. munkatársnőivel már hetek óta arról beszélnek, hogy szalagjukon rendezni kellene a normát. Mert mégsem megy az, hogy a váHalat nehézségekkel küszködik, ők meg játszva elérhetik a 150 százalékot. — Rendezték, szigorították, mégsem jártunk rosszul — emlékezik vissza erre az esetre. A városi pártértekéz- leten is felszólalt, elsősorban az üzem helyzetéről, gondjairól, eredményeiről, fejlődéséről beszélt, de szólt a várospolitikáról is. Akkor még nem tudhatta, hogy e naptól kezdve az ő felelőssége is nagyobb lesz a városért. KÖRÖSI FERENCNÉ A szekszárdi járási pártértekezleten a szövetkezetünkben — a Sárközi Népi Ipar- művészeti Szövetkezetben — folyó nő- és ifjúságpolitikai munkával, feladatokkal foglalkozott. — Igencsak meglepődtem, amikor a jelölőlistán találkoztam a nevemmel. Nem számítottam arra, hogy ekkora megtiszteltetés érhet. Meg is mondtam este. amikor Tatár elvtárs bemutatott a régi vb-tagoknak. hogy az első időkben ne nagyon számítsanak arra, hogy minden ülésen felszólalok. Ee aztán biztatott ő is. a többiek is, hogy bizony szükség lesz a véleményemre. Majd belejövök. A szövetkezet párttitkárától Mitrovics Ferencnétől tudtam meg. hogy Juliikénak — a szövetkezetben mindenki így hívja — ez a szerénysége bizony túlzott. Éppen azt szeretik benne, hogy nemcsak a munkában állja meg példásan a helyét, hanem mindig van véleménye közügyekben is. Jól mozgatta a fiatalokat, mint KISZ-tit- kár. a szövetkezet felügyelő- bizottságában is megállja a helyét, de mindenekelőtt a szakmai munkában. Évente rendezi meg a HISZÖV a népművészeti szövőik országos versenyét, ebben 1978- ban is, 1979-ben is Julifca lett az országos első. Elnyerte a „Szakma kiváló művelője” címet. Maurszki Gyuláné — Pedig nem volt könnyű, hiszen ezt a versenyt évről évre másutt rendezik meg. A tavalyin palóc szövőszéken kellett sárközi mintát szőnöm ... Kőrösiné a falutól nyolc kilométerre. Alföldszálláson nőtt föl. ott végezte — osztatlan iskolában — a négy általánost, utána jöttek be Decsre, itt építkezett a család. Még tizennyolc éves 6em volt. amikor a székszár- di MEZÖGÉP-ihez ment segédmunkásnak. — Ismerős asszony, szomszédunk volt Alföldszálláson — hozta be munkáját a szövetkezethez, ő kérdezte, volna-e kedvem ilyet szőni. Jelentkeztem az elnöknél, felvettek, így tanultaim meg a sárközi szövést. Megszerettem. KISZ- titkár voltam már, amikor Katica néni, az akkori párttitkár mondta, hogy „lányom, neked a pártban a helyed”. Mint a szövetkezet elnökétől megtudom, Julika nemcsak megszerette, hanem alaposan meg is tanulta a szövést. Ezért nevezték ki a múlt év végén területfelelősnek. És azért is, mert munkatársai hallgatnak rá. Most száz bedolgozó — Zengővár- konytól Paksig, Tolnától Bétáig — munkáját irányítja, ellenőrzi és ha a szövőszéken van igazi tani való, azt is megjavítja. — Kicsit sok egyszerre, mert mostantól kezdve nemcsak a száz bedolgozó gond- ja-baia az enyém is, hanem a járás gondjaiban is osztoznom kell. Azt hiszem, menni Körösi, Ferencné fog, az elvtársak megígérték, segítenek. LEHOCZKIJÁNOSNÉ Két évtizedes mozgalmi ta- * pasztalattal a háta mögött érte a megtiszteltetés a tolnai selyemgyár malőrfűzőjét: tagja lett a községi pártvégrehajtó bizottságnak, ötvenkilencben választották KISZ-titkárnak a jegenyési fiatalok, 1960-toan Bonyhádion, két év múlva Dombori- ban volt KISZ-vezetőképző tanfolyamon, majd amikor meghallotta, hogy a tolnai selyemgyárban szövődé indult és mun,káslányokát keresnek, jelentkezett fölvételre. — Egv nap huszonötén jöttünk be és álltunk a selyemszövő gépekhez. Hatvanötben szakmunkás lettem, majd tíz év múlva elvégeztem az emelt szintű szákmunkás- tanfolyiamot. Közben voltam itt is KISZ-titikór, hatvannyolcban felvettek a pártba, sajnos, abban az időben elég szigorúan vették a korhatárt a KISZ-ben, így aztán a pártszervezet szakszervezeti munkával bízott meg. Azért ctsak-csak eljártam a KISZ- gvűlésekre. mindig szívesen látott vendég voltam, hol ebben, hol abban kérték a tanácsomat ... — Üzemi munkája? — Kívülálló nemigen tudja. mi az a malőrfűzés. Nos, sokéves szövői gyakorlat után kaphat az ember ilyen beosztást. Ha a gépen a lánc valami miatt tömegesen elszakad. ez a „malőr”, akkor a hibát többórás munkával lehet csiák helyrehozni, aszáLehoczki Jánosné lakat újra befűzni. Addig a szövő a többi gépével dolgozik. Hetvenötben tagja lettem a járási pártbizottságnak, hetvenhatban pedig az üzemi pártvezetőség nőfelelőse és a 2-es alapszervezet titkára. Ez utóbbitól meg kellett válnom, éppen azért, mert a községi párt-végrehajtó bizottságba beválasztottak. Az üzemi pártvezetőségnek azonban tagja maradtam, továbbra is nőfelelős vagyok. — Talán kérdezni sem kellene, hogy szereti-e munkáját? — Ha nem szeretném, nem csinálnám. No, ez nem a termelőmunkára vonatkozik, hiszen azzal keresi az ember a kenyerét és bizony vannak sokan, akik muszájból csinálják. Én nem ezek közé tartozom. Ami pedig a mozgalmi munkát illeti.. . nos, azzal tényleg úgy vagyak, hogy nem tudnék nélküle élni. Mert tessék elképzelni: nagynehezen rábeszéljük az egyik brigádtagot, hogy végezze el a hetedik-nyolcadik általánost. Küszködik szegény. abba akarja hagyni, de mi biztatjuk. És a végén örömmel mutatja a bizonyítványát: sikerült. Az ilyen sikerélmény nekünk is. Vagy: taggyűlésen bíráljuk meg az egyik munkatársnőnket, hogy nem dolgozik kommunistához méltóan, példamutatóan. Napokig őrről érte. de fél év múlva már megdicsérjük, hogy mennyit változtatott magatartásán. JANTNER JÁNOS • • Üzemegészségügyünk Igény plusz támogatás = biztos fejlődés Az atomerőmű üzemorvosi rendelőjének fölszereltségét máris sokan irigylik, pedig a laboratórium és a fizikoterápiás részleg csak ezután kezd „üzemelni”. Ritkán esik szó hasábjainkon Tolna megye üzemegészségügyi helyzetéről, bár ami fejlesztésének tervben rögzített feladatait illeti, kiemelten fontos dolgunk utolérni magunkat az ellátásnak ezen a területén. Az üzemorvosi ellátás, az üzemegészségügy szervezése Tolna megyében nélkülözni volt kénytelen a hagyományoknak azt a hátterét, ami oly sok helyen fölöslegessé tette az alapozás munkáját. Nálunk meg kellett előbb teremteni azt, ami ma már továbbfejleszthető. 1970-ben — írd és mondd —, volt egy főfoglalkozású, huszonhét részfoglalkozású üzemorvosunk. Alacsony óraszámban dolgoztak, így a receptírásnál alig futotta több pl. a részfoglalkozásúak idejéből. De nemigen találkoztak azzal az igénnyel sem, mint amilyen igényt ma, tíz év után az üzemben főfoglalkozásúként dolgozó orvos munkájával szemben támasztanak a gazdasági vezetők. Az említett egy szem üzemorvos heti 48 órában működött. Ma, napi 83 órában 10 főfoglalkozású orvos látja el, természetesen a megfelelő szaksegédlettel üzemének egészségügyi szolgálatát, ami meglehetősen összetett munka. Fogalmazhatnék úgy is, hogy teljes jelenlétet és munkahellyel való azonosulást kíván meg az orvosoktól, továbbá azt, hogy a gazdasági a párt- és tömegszervezei vezetésnek egyenrangú partnerként funkcionáljanak mindenben, ami a dolgozó ember egészségének védelmét, a betegségek megelőzését, stb. szolgálja. Hogy teljes legyen a kép, néhány évvel ezelőtt az volt a gond, hogy Simon- tornya hiába várja meghirdetett üzemorvosi állására a pályázót. Azóta megoldódott a gordiusi csomó. Két körzeti orvos vállalta üzemi körzeti minőségben az ellátást. Egyébként, a tervidőszak végére 96 lesz a megyében engedélyezett üzemorvosi óraszám. Az elmúlt év végén két új állást hirdetett meg a megye és mindkét állásra akadt jelentkező. Ez azért fontos, mert az áttekintett tíz év alatt egyáltalán nem volt az üzemegészségügy olyan vonzó területe az orvoslásnak, ho|y tolongtak volna a pályázók. Az üzemegészségügyi ellá. tás szervezését, irányítását, ellenőrzését 1977 végén dr. Koltai Imre főorvos — a megyei kórház-ren deiőin.tézet üziamegészségügyi igazgatóhelyettese — háta mögött nem csekély időtartamú üzemorvosi gyakorlattal vette át. M,i sem természetesebb, minit az, hogy e gyakorlat tapasztalatai máiig „visszaköszönnek” abban a napi munkában, aminek a célja a már meglévő eredmények gyarapítása. Ö fogalmazta meg egyébként, hogy a gazdasági vezetők részéről megnyilvánuló igények és a támogatás készsége jelentik az üzem- egézségügyd fejlődésének a zálogát. Viták, mint a hagyo. mányteremtes minden időszakában', vannak most is. No, de a cél a jó gyarapítása. Azon meggondolásból, hogy nincs az a jó, amire rá ne férne a további jobbítás. Mikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága utoljára tekintette át az üzemegészségügyi ellátás helyzetét, elég sok üzemorvosi rendelő kapott még rossz minősítésit. Ma, kilenc az előírásoknak mindemben megfelelő üzemorvosi munkahelyünk van. Kit lep meg, hogy ezek között van az atomerőmű és az ERBÉ rendelője is? Szükségképpen az előbbi jelenti az üzemegészségügy fejlesztésének legnagyobb állomását a tervidőszakon belül. Itt három orvos dolgozik, közülük kettő az ERBE kötelékébe tartozókat látja el, ez idő szerint egy rendelőben, de mivel igaz, hogy az ellátás minőségének igénye párosul a támogatás szándékával, föl. tehetőan nem iesz sokáig szükség a „meleg rendelővál- tásra”. Az atomerőmű üzemegészségügyi szolgálata min-, dennel rendelkezik, ami iittt megkívánható, bár munkájú áikkor bontakozik ki igazán, amikor ez a nagy beruházásunk üzemel már. Annak idején a rossz működési körülmények a tolnai selyem, a BHG és a Paksi Konzervgyár üzemorvosi rendelőjére voltak leginkább jellemzőek. Tolnán és a BHG-mál viszont már épülnek az előírásoknak megfelelő rendelők. Nem tudni ugyanakkor, hogy miként lehetne a bőrdíszmű új telephelyének azt a súlyos szépséghibáját korrigálni, hogy az üzemorvosi rendelőnek nincs várójá, vetkezője, Wic-je és fektetője. Utánitól dássál javítani a helyzeten sZinte képtelenség. Képtelennek látszik változhatni a Paksi Konzervgyár is üzemegészségügyi szolgálatának' helyzetén, mert aim-ikor a bejárati részien elkészült a szociális ellátás számos mai létesítménye, az egésziségügynek csupán egy négyszer négy és fél méteres alapterületű szoba jutott. Hiányoznak a szükséges mellékhelyiségek, az amúgyiis kicsi várótól vászonfügigöny különíti el a fektetőt. Akik az itteni, alig rajztábla nagyságú ablakokat a mennyezet magasságában vélték a legjobb helyen, nem sokat tudhattak a levegőcsere és tér. mészetes fény fontosságáról. Évek óta téma, hogy változtatni kellene itt az üzem- egészségügy működésének tárgyi feltételein. Mivel rövidesen főállású üzemorvost kap a gyár, sürgetővé lett a változtatás igénye is. A kilátások ugyaniakkor nem rózsásak. E sorok írója kapott egy erélyes hangú telefont még aznap délután, hogy kint járt a felülvizsgálatra kiszálló főorvos társaságában Pakson, hogy: a konzervigyá. ri rendelő eredetileg „csak orvosi szobának” készült, ami „akkor megfelelt az előírásoknak”. Egyébként pedig, nincs is annyi dolgozójuk, hogy főállású üzemorvost fogadjanak. iNiem tisztem a telefonáló által leleplezett konfliktus rendezése. Azt a véleményei met viszont vállalom, hogy a telefon alapján okkal feltételezett vita nem nevezhető elvi indíttatásúnak. Tételezzük fel, hogy az üzemegészség- ügyi ellátás megyei irányítói felelős emberek, tudják a dolgukat és nem akarnak rosszat a főállású üzemorvos beállítátásával a konzervgyári dolgozóknak. Az sem maximalizrnus részükről, ha erélyesen követelik a jelenleginél jobb munkafeltételek biztosítását. Ez a közbeiktatott epizód arra vall, hogy azok az eredmények, melyeket 1980 elején Tolna megye üzemegészségügye elkönyvelhet, nem könnyen születtek. Beszélünk róla, vagy nem, az „akarom” és az „ellenzem” feszülnek még néha egymás ellen, de bármi történik, a dolgozó emberért történjék. Az alápvető szemléletváltás mindenesetre bekövetkezett, mind több olyan üzemünk van, melynek vezetői nem sajnálják a segítséget a partnerül kapott üzemorvosoktól... LÁSZLÓ IBOLYA
