Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

1980. február 3. Képújság 3 Kádár János üdvözlete a Vietnami KP ‘megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, Le Duan főtitkár elvtársnak Hanoi. Kedves Le Duan elvtárs! A Vietnami Kommunista Párt megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a ma­gam nevében elvtársi üdvöz­letünket és jókívánságainkat fejezem ki önnek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a párt vala­mennyi tagjának és a Viet­nami Szocialista Köztársaság népének. A magyar kommunisták, egész dolgozó népünk tiszte­lettel és megbecsüléssel te­kint a Ho Si Minh elvtárs ál­tal alapított Vietnami Kom­munista Párt fél évszázados küzdelmeire, történelmi győ­zelmeire, amelyeket az ország felszabadításával, az imperia­lista agressziók elleni hősies harcában, az egységes szocia­lista Vietnam megteremtésé­vel elért. A vietnami nép nagy munkát végez a Vietna­mi Kommunista Párt IV. kongresszusa határozatainak teljesítése, a szocialista vív­mányok megszilárdítása, at népgazdaság fejlesztése és hazája felvirágoztatása érde­kében. Mindezt méltán öve­zi a szocialista közösség or­szágainak, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom­nak, s a világ más haladó erőinek támogatása és rokon- szenve. Pártunk és népünk támo­gatja a vietnami népnek az imperialista mesterkedések és a kínai agressziós fenyegeté­sek ellen vívott harcát. El­ítélünk minden kísérletet és provokációt, amely a vietna­mi nép békés szocialista épí­tőmunkáját zavarja. A világ haladó erőivel együtt a ma- * gyár kommunisták is szolidá­risak azzal a küzdelemmel, amelyet a vietnami nép mar­xista—leninista pártja veze­tésével a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság és az indokí­nai térség többi országai sza­badságának, függetlenségé­nek, békéjének megőrzéséért és jószomszédi viszonyának fenntartásáért folytat. Örömmel állapítjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Vietnami Kommunista Párt testvéri kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. A jövőben is arra törekszünk, hogy együttmű­ködésünk tovább fejlődjék a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében. Nagy ünnepükön kívánjuk, hogy érjenek el újabb sikere­ket országépítő munkájuk­ban, vívmányaik védelmében, közös ügyünk, a béke, a tár­sadalmi haladás és a szocia­lizmus javára. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kitüntetés A Magyar Népiköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Pozsonyi Istvánnak, az Elnöki Tanács titkársága nyugalmazott ve­zetőjének, . az MSZMP Köz­ponti Bizottság Irodája tár­sadalmi munkatársának 75. születésnapja alkalmából, több évtizedes munkásmoz­galmi tevékenységének, ered­ményes munkásságának elis­meréseként — a Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetésit adományozta. A kitüntetésit Katona Ist­ván, az MSZMP KB tagja, a KB Iroda vezetője adta át. Üzemi és községi pártértekezletek Gáspár Sándor Dombóváron Szombaton a megye tizenegy községében, illetve tizemében tartottak pártértekezletet. A dombóvári MÁV csomópont kom­munistáinak tanácskozásán részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT tótitkára és K. Papp Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára is. Az új, városi művelődési központ színháztermében Tóth Ferenc, a MÁV-pártbizottság titkára nyitotta meg a párt­értekezletet, majd megválasz­tották a pártértekezlet bizott­ságait. Ezután Zsilka Gyula, a párt végrehajtó bizottság tagja mondta el a pártbizott­ság ötéves munkájáról szóló beszámolót. Utána Bunevácz Endre vb-tag ismertette a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveinek az alap­szervezeti pártcsoport-érte- kezleteken és taggyűléseken történt megvitatásának ta­pasztalatait, a pártbizottság állásfoglalását. A két beszámoló fölötti vi­tában felszólalt Gáspár Sán­dor is. — Tisztelt pártértekezlet, kedves elvtársnők, elvtársak! Meghallgattunk egy beszá­molót a végzett munkáról és Gáspár Sándor felszólalása egy előterjesztést, állásfogla­lást a kongresszusi irányel­vekhez. Én a beszámolóval, az állásfoglalással egyetértek és az azokban foglaltakat jó­nak tartom. Amikor megtud­tam, hogy ezen a pártértekez­leten veszek részt, örültem, mert nem vagyok ugyan se dombóvári, se Tolna megyei, de valamikor, 945 és 49 között ezen a környéken dolgoztam, mint a Központi Bizottság instruktora. Amikor ma ide­jöttünk, régen nem láttam már Dombó várt. Ha nem lett volna a város neve a táblán kiírva, én bizony továbbmen­tem volna, mert a régi Dom­bóvárra itt már semmi sem hasonlít. Szívből gratulálok a város kommunistáinak, dol­gozóinak, azoknak, akik azt tették ezzel a váíossal, amit tettek, mert ebben a városban is az elmúlt 30—35 év fő tö­rekvését, erőfeszítését nagyon szemléletesen le lehet mérni. Azért tette közzé a Köz­ponti Bizottság az irányelve­ket, mert ma a szocialista tár­sadalom fejlődésének egy na­gyon komplikált, összetett szakaszához értünk. Az elv­társak is tudják, hogy a szo­cializmus építésének alapvető célkitűzéseit minden délkelet­európai ország — akik együtt fogtunk hozzá a szocia­lista átalakuláshoz, ezelőtt 30 —32 évvel — majdhogynem egyformán hajtottuk végre. Körülbelül tudtuk, hogy most kell a hatalmat megragadni, a hatalom birtokában a ter­melőeszközöket államosítani és a szocialista forradalom alapvető követelményeinek rendre-sorra, hogy kell eleget tenni. Tehát ezt a nagyja- munkát, a lényegi munkát egyformán csináltuk. Ezen már túl vagyunk, mert ahogy mondják az irányelvek is, most a fejlett szocialista társadalom építése van napi­renden, már a fogalmaink sem mindig egészen pontosak, a lényeg az, hogy most kell teljessé tenni a szocialista tár­sadalmat. Az alapok lerakása olyan munka volt, mint akár ennek a kultúrháznak, akár j egy családi háznak megcsi­nálják a fő falait,-már min­den megvan, lényegében lak­ható, de még nincs meg min­den szükséges ahhoz, hogy teljesen lákályos legyen a la­kás. így vagyunk a szocializ­mus építésével is, minden megvan ezen az épületen már, de van még igazítani való. Most Magyarországon sok­kal jobban, mint valaha, min­den erő a rendelkezésünkre áll, hogy az építőmunka még eredményesebb legyen. A kongresszusi irányelvekhez a párttagság, meg a párton kí­vüliek hozzászóltak. Az egyet­értés mellett — úgy mint itt — hangot adtak a félelmük­nek és a kételyeiknek is. És ez helyes. Egyik alapvető ké­telyt az volt, hogy most a fej­lődés a gazdasági építőmun­kában lelassult, maga után vonja, hogy talán az életünk nem alakul az elmúlt évek­hez hasonló módon, olyan tempóban nem nő az élet- színvonal stb. Ilyen félelmet megfogalmaztak a párttagok, de a párton kívüliek is. Igaz, hogy az ipari fejlődés vissza­fogottabb. Ez az 'irányelvek­ben úgy szerepel, hogy meg kell változtatni a gyártmány­struktúrát. Ezt a központi irá­nyítás meghatározhatja, de sajnos, üzemi meg munkahe­lyi szinten is úgy beszélünk róla, hogy javítsuk a gyárt­mánystruktúrát és változtas­suk meg. Pedig egy konkrét üzemben nem a gyártmány­struktúrát kell változtatni, ha­nem egy-egy konkrét termék gyártását le kell állítani. Itt van a konkrétság. De majd ehhez is hozzászokunk. Nagyon jó feltételek vannak az építőmunkához, senkinek ne legyen szorongása, ha tisz­tességgel és becsülettel végez­zük el a munkánkat. És ezen van a javítani való. Minden anyagi és morális grő rendel­kezésre áll és egy irányba hat és ezt az erőt kell egy irány­ba felhasználni. Nem ördön­gösségről van szó, sokkal ne­hezebb feladatokat sikeresen oldottunk már meg, ezeket is meg lehet oldani, de egyetér­tésben. Az már nem megy, hogy tízmillió ember föladja a rendelést a vezetésnek, és olyan munkamegosztás ala­kul ki, hogy a tízmillió adja a rendelést, aztán az a néhány száz ember megmondja, mit kell csinálni. És olyan mun­kamegosztás se, hogy meg­mondja a vezetés, mit kell csinálni és a tízmillió ember csinálja. Mindenkinek csinál­ni kell a maga dolgát a maga helyén. Ha a társadalmi éle­tünkben vannak zavarok, hiá­nyosságok, ez attól van, hogy nem mindenki veszi komo­lyan a munkáját. És ezen a helyzeten változtatni kell. Itt is "szóba került, hogy tíz éve még ötszáz ember hiány­zott. öt éve már csak száz. Ma is száz körül... Sokan mondják, fejlődésünk egyik gátlója, hogy kevés a mun­kaerő. Egy országnak nem­zeti méretekben lehet kevés nyersanyaga, lehet kevés esze, de a munkaerő sose' lehet ke­vés. A munkaerő mindig any- nyi, amennyi és mindig azzal kell számolni. Ma még a munkahely több — és lényegesen több — mint amennyi reális munkáskéz van. És ez sok hibának a for­rása. Ezen a helyzeten vál­toztatunk, hogy alapvetően, felelősséggel, hozzáértéssel és talán az se fölös követel­mény, hogy lelkesedéssel csi­nálja mindenki a maga mun-' káját. Ehhez ezt a bizonyos egyensúlyt kell megteremteni, A pártbizottság beszámolóját hallgatják a dombóvári vasúti üzemi pártértekezlet kül­döttei hogy annyi legyen a munka­hely, mint a munkaerő. A közvéleményben élesen vetődik fel, hogy a munka nélkül szerzett jövedelmek el­len föl kell lépni. És nem­csak és nem elsősorban a lán- gossütőkről van szó. Itt is rendet kell teremteni. De ál­talában az a követelmény, hogy a fizetésért mindenki dolgozzon meg. Nem valamit, hanem minimum a fizetésé­nek az értékét. Csak ez bizto­sítja, hogy a fejlődés töretlen legyen. Olyan helyzetet kell te­remtenünk, hogy nemcsak értékarányos árak legyenek, hanem a munkahelynek az értékét is helyre kell állíta­ni. Ma még nagyon sok em­ber lényegesen kevesebbet kap. mint amit megérdemel­ne a munkája után és na­gyon sok ember lényegesen többet kap. A differenciált bérezésnek az az értelme, hogy aki dolgozik, annak meg kell fizetni a munkáját és aki nem, vagy csak úgy dol­gozgat, annak csak egy ki­csit adogatni kell. Hogy ta­nulja meg a rendet, a fe­gyelmet. — A szocializmus egyenlő a renddel és a fe­gyelemmel. A szocialista de­mokrácia nem azonos a slam- pos, trehány demokráciával, hogy mindenki azt csinál, amit akar és úgy ahogy akar­ja. Ami pénzünk van az élet- színvonal emelésére, azt az eddiginél pontosabban kell kicentizni. hogy mire fordí­tandó és a munkát, a szor­galmas munkát kell megbe­csülni az eddiginél jobban. A gyártmánvstruktúra, át­alakítás nem hozhat munka- nélküliséget. A szocialista rendszer mindenki számára biztosítja a munkahelyet, de azt egy rendszer se tudja megcsinálni, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol szeretne. Még egy darabig nem az a félő. hogy munkanélküliség lesz az országban, hanem az, hogy nincs meg a teljes összhang a munkaerő és a létező munkahelyek között. Ez mindannyiónknak kárára van. Meg tudjuk teremteni a teljes összhangot. Felszólalásának további ré­szében a nemzetközi helyzet­tel foglalkozott a Politikai Bizottság tagja. Az irányel­vek kiadása után élesedett egy kicsit a nemzetközi hely­zet, ezzel kapcsolatban is van félelem. A nemzetközi burzsoázia most összefogott a Szovjetunió ellen — Afga­nisztán csak ürügy —. a tő­kés világrendszer olyan vál­ságot él át. amit 1929—33 óta nem látott. Ezt próbál­ják minden áron átvészelni. Ezért éleződik a nemzetközi helyzet, nem kell tőle meg­ijedni. Propagandahadjára- tük kifulladóban van. — Meggyőződésem — mondta befejezésül Gáspár elvtárs —. hogy újabb öt év elteltével még jobb eredmé­nyekről adhatnak számot a dombóvári csomópont kom­munistái. Addigra elenyész­nek a mai félelmek is. A vita lezárása és határo­zathozatal után megválasz­totta a pártértekezlet azüze­A Tolna megyei ÁÉV-nél tegnap adott számot eddig végzett munkájáról a vállalati pártbizottság. A pártértekezle­ten részt vett dr. Rúzsa Já­nos, a szekszárdi városi párt- bizottság első titkára és Lu­kács István, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának osztályvezető-helyet­tese. A pártbizottság beszámoló­ja, amelyet Rubányi János titkár terjesztett elő, értékel­te a XI. kongresszus határo­zatainak vállalati végrehaj­tását. Kiemelten foglalkozott a vállalat politikai, termelési, gazdálkodási helyzetével, az 1975-től elért fejlődéssel. Mit jelent ez számokban kifejezve? A vállalat terme­lési értéke 1975-ben 822 millió forint volt, 1979-ben meghaladta az 1,3 milliárd fo­rintot. A létszám egyilejűleg csak 4 százalékkal nőtt. Éz az eredmény is bizonyítéka an­nak, hogy alapvető változások következtek be a technoló­giában, termelési szerkezet­ben és a termelés szervezésé­ben. A tervidőszakban elő­irányzott termelési volumen- növekedés döntő hányadát a termelékenységnöveléssel ér­mi pártbizottságot és a váro­si pártértekezlet küldötteit. A pártbizottság, alakuló ülé­sén ismét Tóth Ferencet vá­lasztotta titkárává. * Üzemi pártértekezletet tar­tottak Pakson, az atomerő­mű-építkezésen. A pártbizott­ság titkárává újra Hegedűs Györgyöt választotta. Meg­tartották a pártértekezletet Dunaföldváron — a községi pártbizottság titkára ismét Széles István lett, hasonló­képpen újraválasztották a Paksi Állami Gazdaság párt­értekezletén Vass Ferenc, a nagydorogi községi pártérte­kezleten Heidecker Péter, a tolnai községi pártértekezle­ten Pintér János, a Dalman- di Állami Gazdaságban Schikzler György, Hőgyészen Lóth György. Gyönkön Var­ga Menyhért, Bátaszéken Végh Józsefné pártbizottsági titkárt. J. J. te, illetve éri el a vállalat. Mint a fenti adatok is bizo­nyítják, a TÁÉV gazdasági helyzete kiegyensúlyozott. A szocialista munkaverseny- mozgalom is fejlődött a vál­lalatnál a XI. kongresszus óta, de további feladat az évközi értékelések folyamatossá té­tele, a termelési tanácskozá­sok formalitásának megszün­tetése. Az előadó ezt követően rá­tért az életszínvonal és szo­ciálpolitikai kérdések vizsgá­latára. Hangsúlyozta, hogy a TÁÉV támogatja a fiatalok lakásépítését, s 1978-ban 90 lakást adott át dolgozóinak. Mint mondta, az egészségügyi ellátás is jó, a dolgozókat sporttelep várja, a fonyódi, harkányi és dombori üdülő a pihenni vágyók rendelkezésé­re áll. Az ideológiai munka érté­kelésénél megállapította, hogy kedvezően alakult a politikai oktatásban részt vevők szá­ma, s • a vállalati dolgozók nem hunynak szemet a morá­lis visszásságok felett, ám a törtetők, ügyeskedők rossz példája nem mindig vált ki egyértelműen elítélő magatar­tást. Szó volt még a párt szerve­zeti helyéről, létszámának alakulásáról, valamint a párt- bizottság, végrehajtó bizott­ság irányító, ellenőrző mun­kájáról. Kifejtette, hogy to­vább erősödött a párt- és gaz­dasági vezetők kapcsolata, a tömegszervezetek is betöltik szerepüket, mind eredménye­sebben tesznek eleget sajátos feladataiknak. A beszámolót követően a küldöttek vették át a szót, hozzászólásaikkal is segítve azt a törekvést, hogy támasz­kodjunk az eredményekre, s okuljunk fogyatékosságaink­ból. A küldöttek megválasztot­ták a 31 fős pártbizottságot, melynek titkára ebben a cik­lusban is Rubányi János lett. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Rubányi János, a pártbizottság titkára előterjeszti a beszá­molót Pártértekezlet a TÁÉV-nél

Next

/
Thumbnails
Contents