Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

1980. február 22. "ÍVÉPÜJSÁG 5 Gye rm ekbűnözés ről lakosságá­nak több mint egy harmadát teszi ki a megközelítően 3,9 milliós if­jú nemzedék, kiknél a döntő többség számára az egészsé­ges fejlődésinek, oktatásnak és nevelésnek, a szocialista világnézet állandó fejleszté­sének feltételei biztosítottak. Egésiz szocialista társadal­munk, de kisebb csoportok, brigádok, egyénék is elkép­zelhetetlenül sokat tesznek ennek érdekében, akár hiva­tásuk teljesítése, akár önként vállalt társadalmi munka végzése során. Az elmúlt gyermekévben például csodá­latos eredmények születtek: bölcsődék, óvodák, játszóte­rek, sportcsarnokok társadé­nál összefogással, társadalmi munkában. Emellett viszont a kisebb közösségek; a csalá­dok sokaságában a szülök el­hanyagolták a gyermekek gondozását, nevelését, a min­dennapos foglalkozást, a gye­rek meghallgatását, tanítga- tását a jóra, az emberségre. Az elmúlt évben, 1979-ben megyénkben meglehetősen magas volt a gyermekbűnö­zők száma a korábbi évekhez képest. (Ugyancsak emelke­dett a fiatalkorú bűnelköve­tők száma is.) Mint közis­mert, a 18. évig tartó kisko­rúságon belül a 14. életév be­töltéséig beszélünk büntető­jogi szempontból gyermek­korról, addig nem büntethe­tő az, aki bűncselekményt követ el. Ezt a Btk. úgy feje­zi ki, hogy a gyermekkorú nem lehet a bűncselekmény alanya: ha gyermekkorú va­lósítja meg valamely bűn- cselekmény törvényi tényál­lását, az alany hiányára te­kintettel bűncselekmény nem jön létre. A 14. éves korha­tár megállapításánál arra van figyelemmel a törvény, hogy a fiatalok általában tizennégy éves korukban fejezik be ál­talános iskolai tanulmányai­kat, ekkorra szerzik meg a társadalmi együttéléshez szükséges alapismereteket, 14. év alatt' büntetés helyett gyámhatósági intézkedésekre — védő-óvóintézkedésekre — van lehetőség a bűncselek­mény törvényi tényállását megvalósító gyermekkel szemben. Az eddigi (nem végleges)' adataink szerint 1979-ben megyénkben 69 gyermekko­rú valósított meg bűncselek­ményt — ennyi az, amely a hatóságok tudomására jutott. (Emellett 236 fiatalkorú — azaz 14—18 év közötti — követett el bűncselekményt, s a gyermekek és fiatalkorúak a bűncselekményeket 78 fel­nőttel közösen követték el.) A gyermekkorúalk bűncse­lekményei leggyakrabban tu­lajdon ellen irányulnak. A fenti adatokban nem szere­pelnek az ún. bolti lopások, amelyek ezer forint alatti kárt okoznak — ezek sza­bálysértések — pedig a gyer­mekek magas számban köve­tik el. Óriási csábítás a pul­tokra kirakott édesség, apró játék, írószer, ha, a gyermek kicsi korától kezdve nem ta­Országunk n-ulja, a szülő nem tanítja meg arra, hogy ehhez nyúlni tilos, hogy mindennek van ellenértéke, hogy mi az a tu­lajdon. Természetesen ezek a kisébb jelentőségű ügyek. Ehhez hasonlóak a kisebb mezei lopások — nyáron a gyümölcs, ősszel a szőlő —, s azok a testi sértést okozó-cse­lekmények, melyeknél a szándékosságnak csak szikrá­ja lelhető fel: verekedések, csúzli használata, dobálózás kővel, biciklivel történő bra­vúroskodás — melyek azon­ban súlyos sérüléseket okoz­hatnak a kis társaknak. Saj­nos, ezeken kívül is voltak az elmúlt években olyan gyermekek, akik a gondos szülői felügyelet hiányában előre kitervelt, komoly bűn- cselekményt követtek el. Még gondolni sem jó arra, mi lehetett volna a következ­ménye, ha nem veszik idő­ben észre, hogy három 10—11 éves gyermek az iskolába be­tört, s onnan a táskarádiók és magnetofon mellett lég­puskát és légpisztolyt is lo­pott, s esetleg használták volna. Azt hinné az ember> mnne hogy 6_7 éves korban még meséken épül és szépül a gyermeki lé­lek: az elmúlt évben három 6—7—8 éves gyermek egy óvodába tört be, ahonnan ezeregyszáz forint készpénzt, filmeket, tollakat, festéket loptak. De szeretném a szü­lői lelkiismeretet felzaklatni a következő esettel is: egyik nagyközségünkben október hónap közepén a 10 esztendős kisfiú három napon keresz­tül egyáltalán nem tartózko­dott otthon, a határban csa­vargóit, ott töltötte az éjsza­kát is, kis barátai vittek ne­ki élelmet. Közben egyik házból ezeregyszáz forint értékű horgászfelszerelést lo­pott, egy másikból — mely­nek ablakát betörte — lég­puskát. Később ide vissza­ment golyót is keresni, majd mikor az ablakon kimászott, a keresésénél használt égő gyertyát visszadobta, hogy a „nyomokat megsemmisítse.” A házban a bútorzat leégett, a tulajdonos kára 55 500 fo­rint. Azóta is foglalkoztat a gondolat: miért nem hiány­zott a szülőknek három na­pon keresztül a fiúcska? A véletlen különös játéka, hogy ugyanebben a nagyközség­ben történt az utóbbi évek egyik legszörnyűbb esete, mely gyermekkel megtör­ténhet, s melyben szintén az elmúlt évben hozott ítéletet a bíróság: 14 évi fegyházra ítélte azt a 23 éves „anyát”, aki kilenc hónapos kisfiát különösen kegyetlen módon halálra éheztette. Ennek a — szó nemes értelmében anyának nem nevezhető — nőnek már volt egy gyerme­ke, akit ugyan szerencsére nem ő nevelt. Három hó­napig szoptatta a februárban született kisfiút, majd ezután megkezdődött a kisgyermek szenvedése: naponta egyszer, esetleg kétszer kapott enni, mégpedig tört krumplit, zsí­ros kenyeret, pörköltet, s a fiatal nő órákra, néha egész napra bezárta az üres lakás­ba, mikor élettársa börtön­be került, ő pedig csavar­góit, ismerősöknél beszélge­tett, szórakozóhelyeken tar­tózkodott. Közben a gyermek állapota egyre romlott, no­vember elején a testi sorva­dás tünetei felismerhetők voltak, de az anya orvoshoz nem vitte, tovább éheztette, míg a kicsi november 13-—14- én már teát sem volt képes magához venni — ugyán- ekkor az anya ismerőseivel szórakozóhelyen vacsorázott. November 15-én ismerősei hosszas rábeszélésére ment a gyermekkel orvoshoz, aki már csak a beállt halált tudta megállapítani. Tudom, hogy ez utóbbi egyedi eset megdöbbentően hihetetlen, de egy csomó mu­lasztás — amely itt komplex módon jelentkezett — sok he­lyen külön-külön megtalálha­tó, s ha az eredmény nem is ennyire tragikus, de követ­kezményei jelentősek lehet­nek. Igen sok ember eleve al­kalmatlan a gyermeknevelés­re, mégis felelőtlenül vállal­ja a gyermekeket. Az egyik hivatásos pártfogó jelentésé­ben olvastam: „Az anya a szüléseiben olyan felelőtlen, hogy két gyermekének is ugyanazt a nevet adta.” Mennyire foglalkozhat a gyermekeivel az, aki nem tudja, hogy már van egy olyan nevű gyermeke? Vajon csak azt figyeli, hogy hány szájnak kell enni adni? így képzelhető el az, hogy nem keresik napokig az eltűnt gyermeket. — Pedig a gyer­meknek minden szavára, minden tettére figyelni kell, csak úgy lehet belőle egészsé­ges, megbízható, alkotó em­bert nevelni. Felmérések, statisztikai mutatók — de a kiskorúak el­mondásai szerint is, a gyer­mekkori bűnözés okai között az elkövető környezetének (elsősorban a közvetlen kör­nyezetnek) van kiemelkedő jelentősége — szülői ház, ba­rátok, iskola, más közössé­gek. A személyiség éveken át alakul ki, figyelemmel arra, hogy minden életkornak megvan a maga sajátossága. Egy-egy életkorban csak azok a személyiségi jegyek kerül­nek előtérbe, amelyek az adott kor biológiai szintjével azonosak. Éppen ezért min­dig az életkornak megfelelő környezetet kell biztosítani, hogy a személyiség kialakulá­sában zavarok ne következ­zenek be. A társadalom egé­szének is érdeke, hogy azok, akik a beilleszkedésre csak támogatással képesek, mennél több segítséget kap­janak, hogy megelőzhető le­gyen bűnözővé válásuk. A szülőknek, nak, és a jövő nemzedékéért felelősséget érző minden fel- /nőttnek vállalkoznia kell a bűnözést megelőzni akaró nevelői munkára. DR. BALASSA MARIA fiatalkorúak ügyésze András ürügyén Mikor András nevű isme­rősöm ezelőtt 30 évvel — volt pedig akkor 6 éves — a felnőttek kérdezősködésére bejelentette, hogy ő, ha nagy lesz, azonnal nyugdíjas akar lenni, hatalmas derültség tá­madt, mely derültség akkor sem hagyott alább, mikor a reményteljes ifjú — nyilván a családi, baráti körben hal­lottak alapján — megkísérel­te kifejteni miért éppen a nyugdíjas „pályát” tartja a legvonzóbbnak. Cseperedvén aztán jóízűe- ket nevetett pályaválasztó tévelygésein, mert amíg elju­tott az igazi válaszúiig, sok minden akart még lenni. Többek között kéményseprő is életének azon szakaszában, amikor a gyerekek hibátla­nul fújják, hogy „a tisztaság fél egészség”, azonközben vi­szonyuk a vízhez és szappan­hoz kritikán aluli. Nos, miután András soha nem tartozott a nagy lume­nek közé, jó szülei úsztak a boldogságban, midőn a fiú túljutott az érettségin, majd 20 évesen „kezében volt a ke­nyér”, a szakmunkás-bizo­nyítvány, mely a szép remé­nyektől és nagy tervektől da­gadozó ifjút egy szövetkezet kötelékében műszerészként jogosította a lakosság szolgá­latára. András ma 36 éves, de tíz­zel többet mutat valós korá­nál. Három év óta támad és támad szakorvosok által többszörösen is kezelhetőnek minősített mozgásszervi pa­naszaival. Hogyan, hogyan sem, a leszázalékolás lett az életcélja, s ebbe mintha csakugyan belerokkant volna. Idegileg. — Addig hülyéskedik, hogy úgy marad — mondta róla nemrég egy közös ismerő­sünk, aki ezzel le is írta a maga részéről az „András problémát”. Pedig nem sza­bad. Kissé sokan vannak ugyanis az övéhez hasonló célra startolok ... Miért jo gyárnak, eladónak, vevőnek? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A jó bútor hiánycikk. Sok. szór hiába keressük a bútor, üzletekben, mert kevés van. Messze vidéket járják azok, akik új bútorral szeretnék berendezni lakásukat. A vásárlók korszerű ki­szolgálása érdekében a dombóvári ÁFÉSZ bútor­boltja megállapodott a má­tészalkai „SZATMÁR” Bú. toirgyiáirral abbam, hogy Dom­bóváron egy olyan bemuta­tótermet nyitnak, amelyben a gyár álltai készített lakó­szoba-, ülő-, és étkezőgarni­túrákat állítanak ki. A iirieg- állaipodást tett követte. Ez év első hónapjában már lát­hatták a vásárlók a garni­túrákat. At ig egyhónapos tapasztalatról kérdeztük meg Gombkötő Géza boltvezetőt és feltettük neki a címben szereplő kérdést. — Mi, kereskedők, tisztá­ban vagyunk azzal, hogy ne­künk a bútort nem eladni nehéz, hanem megszerezni. Ezért keresünk olyan gyára­kat, amelyekkel együttmű­ködve jobban kielégíthetjük vásárlóink igényeit. Több bútorgyárral szoros a kap­csolatunk, de a mátészalkai­akkal kötött ötéves együtt­működési szerződésünket ér­demes megemlíteni. A gyár­nak azért éri meg, mert így biztosított a tervszerű ter­melése és áruinak fogadása. Nekünk azért éri meg, mert a partnerünk alacsony árú polieszfteres bútorokalt gyárt — amit keresnek a vevők — és áruellátásunk így egész évben folyamatosan biztosí­tott. S a vevő? Neki is jó, mert ezekre a bútorokra be­vezettük az előválasztást. Bemutatótermünkben kivá­laszthatják a megfelelő gar­nitúrát, s ha azt. azonnal szállítani nem tudjuk, akkor aránylag rövid határidőn be. lül a vásárlók rendelkezésé­re bocsátjuk. Eladóink részé­re rendszeres eligazítást tar. tünk, így mindenki tudja, hogy a következő két hónap­ban mi várható. — Növekedett, vagy csök­kent nyitás óta az érdeklő­dés? •— A dombóváriak és a vá­roskörnyéken lakókon kí­vül már eddig is voltaik ka­posvári, pécsi és komlói ve­vőink. De a megnyitó óta távolabbi városokból is fel­keresték üzletünket. így például Székesfehérvárról, Mohács környékéről, de még Pest megyeiek is völtak. Egy­szóval, az érdeklődés nö­vekvő. — A forgalmuk is emel­kedett.? — Most csak a „Szatmár” bútorról beszélek. Erre az évre 12 millió forint értékű árut kötöttünk le, melyből február közepéig 2,5 milliót eladtunk. Amennyiben az évben nagyobb lenne a gyár termékei iránt a kereslet, le­hetőség van megemelni a lekötött bútorok mennyisé­gét. A dombóvári bútorüzlet nemcsak „Szatmár” termé­keket árusít, hanem más gyárak által gyártott és a BÚTORÉRT forgalmazásá­ban lévő bútorokat is, hisz’ az egész évi eladási tervüket 75 millió forintban határoz­ták meg. Íme egy példa arra, hogy a jó kereskedő találékonysá­ga mindenkinek jó. MAGYARSZÉKI ENDRE Nagytakarítás előtt Úgy tűnik a megyét járó újságírónak, hogy a vasgyűj­tés kiment a divatból. Alig van olyan településünk, aminek közeliében ne lenne a kíváncsi tekintetnek a ké­pen láthatóhoz hasonló „cse­megéje”. Az, hogy elhasznált dol­gainktól megtanultunk a le­hető legkártékonyabban — sokszor pazarlóan szaba­dulni, nem új. Az se az, hogy oda szeretjük hordani a szemetet, ilyen-olyan hul­ladékokat, ahova nem sza­badna. Közben nagyon sze­retnénk, ha az anyatermé­szet semmiképpen se válna mostohává, ha környezetünk lakható maradna. Mi történik itt? Amennyi­vel több a pluszunk a jó­módban, annyival gyarap­szik mínuszaink száma, ami kulturáltságunkat illeti? Jut persze más is eszembe az itt közölt helyszínhez hasonlók ismeretében. Elő­ször az, hogy a mai úttörők szülei annyi idős korukban, mint ahány évesek most a gyerekeik, ilyen gazdag ócs­kavas-lelőhelyekről álmo­doztak. Másodszor pedig az, hogy rövidesen aktuálissá válik a megye településeinek úgynevezett tavaszi ünne­peinket megelőző nagytaka­rítása, megszépítése egy ko­rábban meghirdetett ver­senyfelhívás alapján. Vilá­gért sem akarjuk befolyásol­ni a zsűrit, de javasolnánk, hogy 1980-ban a nem hiva­talos MÉH-itelepek felszá­molását is díjazza. Ez is hozzásegíthet bennünket a környezet tisztaságának, rendjének óvásán kívül ah­hoz, hogy divatba hozzuk a divatjamúltat — a vashulla­dékok hasznosítását! — o — Fénykép — rendszeretetünkről Népszerűek a Szatmár bútorgyár termékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents